A kelet-Indonéziában található Maluku régió elsősorban „Fűszer-szigetek” néven híresült el a történelem folyamán, hiszen már évszázadokkal ezelőtt is olyan fűszerek teremtek itt, amik akkoriban a világon máshol még nem voltak jelen. Legalábbis nem helyben teremve. Míg a közép-Malukuban található Banda-szigetek például a szerecsendió miatt kerültek a kereskedők figyelmének középpontjába, addig észak- Maluku egyik fő terméke a szegfűszeg volt. A történelmi jelentőségen túl ez azért is érdekes, mert a többi, helyben termő növénytől eltérően a szegfűszeg egy jellegzetes, erős aromával rendelkező fűszer, ami illat belengi az apró Tidore szigetét, így a vizuális gyönyörökön túl egyéb különleges élményekben is részünk lehet: könnyen malukui utunk egyik fénypontjává válhat a Tidore szigetét átszelő séta, szegfűszegillatban, ami meglepően jól passzol a trópusi hangulathoz.

Tidore szigete egy apró pötty a hatalmas Indonézia térképén, s mivel manapság a fűszerek már nem játszanak akkora szerepet a gazdasági életben, mint tették azt két-háromszáz éve, a korábban gazdag és befolyásos szultánság manapság nem több, mint egy álmos kis sziget az észak-malukui tengeren. Érdekesség, hogy malukui utam során, még az észak- Maluku közlekedési csomópontjának számító Ternate szigetén sem futottam össze más külföldivel. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy Tidore szigetére aztán végképp nem özönlenek az utazók: úton-útfélen kíváncsisággal vegyes csodálkozás lett úrrá a helybélieken, mikor engem megpillantottak. Ez azért is furcsa, mert az idejutás rendkívül egyszerű, igazán nem igényel nagy erőfeszítést (sem hatalmas pluszköltséget) úti tervünkbe e gyönyörű szigetet belevenni. Külön bejegyzést érdemelne a téma (az indonéziai utazás nehézségeiről például korábban már itt írtam, de az olcsó repülőjegyekről eldugott szigetekre még nem), legyen most elég annyit megjegyeznem, hogy Ternate szigete valamelyik belföldi, olcsó fapados légitársasággal repülve Indonézia több pontjáról is könnyen elérhető. Az ország hatalmas mérete szerencsére a repülőjegyek árán nem mindig mutatkozik meg. Így aki például eljut Balira, az egyszerűen el tud jutni akár Malukuba is.

Észak- Maluku központját, Ternate szigetét a későbbiekben még bemutatom, ott is akad látnivaló bőven, e bejegyzés viszont Tidore-ról szól, amit mindössze egy keskeny tengerszoros választ el előbbitől.

Tipp: A ternate-i „Floridas” nevű étteremből csodálatos kilátás nyílik e tengerszorosra, és így Tidore (és a szomszédos Maitara) szigetére, ráadásul a naplemente is a sziget ezen oldalán megy végbe, így keresve sem találnánk hangulatosabb helyet egy romantikus vacsorához. Az más kérdés, hogy az ételek minősége elmarad a várttól, de a panoráma úgy gondolom, magáért beszél:

Miért érdemes Tidore szigetét felkeresni?

A sziget hangulatát emelném ki, mint elsődleges vonzerőt: bár mindössze egy tízperces hajóút választja el Ternate-tól, mégis hatalmas a különbség az álmos Tidore és a forgalmas, nagyvárosi hangulatot árasztó Ternate között. Míg Ternate fő települése (Kota Ternate) tulajdonképpen egy nagyváros (malukui mércével legalábbis mindenképpen), addig Tidore part menti útján falvak váltakoznak, s az alacsony népességszám miatt a forgalom is jelentéktelen. A sziget belseje erdővel borított, s talán mondanom sem kell, hiszen ez észak- Malukuban evidens; a sziget vulkáni eredetű, a látképet tehát a sziget vulkánja dominálja. Ha mindehhez hozzávesszük a sziget erődjét a csodálatos tengeri panorámával, valamint az itt-ott a semmiből érkező szegfűszegillatot, máris „kész” a felejthetetlen hangulat. Talán csak a strandok hiányoznak ahhoz, hogy valaki trópusi Paradicsomként élje meg az ide utat, bár szuper strandokért sem kell messzire menni.

A távolságok a szigeten olyan kicsik, hogy egy-két óra alatt kényelmesen körbeautózható az egész sziget, így akár egy fél/egynapos programnak is tökéletes lehet Ternate-ról átutazva. Ha viszont valaki netán több időt tud Tidore-ra szánni, azt meg fogja hálálni a sziget, hiszen itt is van látni- és tennivaló bőven:

• Tidore vulkánjának megmászása

E programponttal kapcsolatosan személyes tapasztalattal nem tudok szolgálni, nem szégyellem ugyanis bevallani, hogy nem csak, hogy Tidore vulkánját nem másztam meg, de egy vulkán csúcsára sem jutottam fel malukui utam során; pedig van miből válogatni. Nem is próbálkoztam, gyorsan hozzá is tenném. A legjobb esélyem a Banda-szigeteken lett volna, a 666 méter magas Gunung Api vulkán csúcsa ugyan néhány óra alatt megjárható, azonban a hőség elkerülése végett a kora hajnali órákban érdemes próbálkozni, és így nekem nem lett volna időm búvárkodni, amihez viszont ragaszkodtam. A trópusi hőségben leküzdeni több száz méternyi szintkülönbséget igencsak embert próbáló feladat, s az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tengerszintről megtekintve Tidore vulkánja, a Gunung Kiematubu sem tűnik leküzdhetetlen feladatnak, azonban a leírások alapján mégis a régió egyik legnehezebbjének számít. A hőség miatt természetesen itt is a hajnali órákban kezdve a legjobbak az esélyeink, így érdemes a szigeten megszállni, ha ilyen tervekkel érkezünk. A panoráma gyönyörű lehet a csúcsról, sok egyéb sziget és vulkán található látótávolságon belül.

Ha valakit komolyan érdekel a „csúcstámadás”, meleg szívvel ajánlom újdonsült tidore-i „barátomat”, az egyetlen angolul tudó személyt (ráadásul meglepően jól beszél), akivel itt találkoztam, Amar-t. Aki amellett, hogy a Ternate és Tidore között közlekedő hajókon dolgozik, szabadidejében idegenvezetéssel egészíti ki jövedelmét.

Amar telefonszáma: +62 822 92380245

• A sziget „átsétálása”

Direkt nem használom a túrázás vagy trekking szót, hiszen bár gyakoriak az emelkedők és lejtők, mégis egy aszfaltozott út szeli ketté a szigetet, tehát nem „klasszikus” ösvényen kell az erdőben kalandozni. Így természetesen ez egy kevésbé embert próbáló feladat, mint mondjuk a vulkán megmászása, hiszen eltévedni sem lehet, ráadásul az út nagy része lejtő: érdemes a sétát Gurabunga faluban kezdeni, ami magasan fent van már a hegyen, körülbelül a sziget közepén, a legjobb látvány úgyis e falut elhagyva kezdődik. Az út nagy része szegfűszeg ligetek között halad, egészen a Rum nevű faluig (ahonnan a hajók indulnak vissza Ternate-ra), így a legkisebb szellő is hordja magával a csodás szegfűszegillatot. Ez, a távoli szigetek panorámájával csodás élményt garantál.

Ami a táv hosszát illeti, pontos adattal nem tudok szolgálni, viszont ami biztos, hogy a séta néhány óra alatt kivitelezhető különös felkészülés nélkül, így ezt mindenképpen érdemes megcsinálni, ha erre járunk!

• Eredeti állapotukban fennmaradt erődök

Malukuban nem ritka a történelmi jelentőségű erődök fennmaradása, az viszont igen, hogy e történelmi emlékek restaurálás nélküli állapotukban látogathatók. Két erőd is található Tidore szigetén, s érdekesség, hogy egyik sem restaurált. A 17. században épült, Tohula nevű spanyol erőd a könnyebben megjárható, hiszen Tidore fő településének határában fekszik, közvetlenül a főút mentén, egy dombon. A dombra és így az erődre már csak a kilátás, illetve a háttérben tornyosuló vulkánra való rálátás miatt is érdemes felkapaszkodni.

• Mare szigete

Mare szigete természetesen egy különálló sziget, tehát nem Tidore része, viszont egyrészt közel van Tidore-hoz, másrészt Tidore-ról logikus a megközelítése: ha minden igaz, napi rendszerességgel közlekednek hajók a két sziget között. Nekem sajnos e sziget meglátogatása kimaradt, pedig már arra is fel voltam készülve, hogy bérelnem kell egy hajót az oda-vissza fuvarra (ami elvileg nem is lett volna drága), és már kint is voltam a kikötőben, viszont még helyiek közbenjárásával sem sikerült belátható időn belül kerítenem olyan személyt, aki át tudott volna vinni a hajójával.

Nagyon meg szerettem volna nézni magamnak a szigetet, melynek falvai a kézművességükről híresek, legalábbis helyi szinten. Tájképileg sem egy utolsó látvány:

• Királyi mecset, szultáni múzeum és egyéb történelmi érdekességek

Sajnálatos módon látogatásom vasárnapi napra esett, így e látnivalók zárva voltak. Ez abszolút érthető, hiszen annyi érdekelődő természetesen nincs, hogy érdemes legyen minden nap nyitva tartaniuk. Akit viszont behatóan érdekel Maluku történelme és utazását tudja úgy időzíteni, hogy tidore-i látogatása ne vasárnapra essen, annak mindenképp érdemes néhány érdekességet felkeresnie. Egy emlékmű is található a szigeten, amely Magellán partraszállásának állít itt emléket, ez is igazolja a sziget történelmi jelentősségét. Ez nem zárt területen található, viszont nem volt időm útba ejteni, úgyhogy fényképet sem tudtam készíteni róla.

Elégtelen egyetlen napot töltöttem ezen a hangulatos történelmi szigeten, így természetesen nem volt időm minden látnivalót megnézni magamnak. Bár az igazat megvallva egyébként sem érdemes itt rohanni: leginkább akkor élvezetes az utazás, ha lelassítunk és befogadjuk az összes impulzust, amiből van bőven ezen a parányi szigeten. Ha legközelebb a környéken járok, biztosan átjövök Tidore-ra is még egyszer, már csak a hangulata miatt is megéri azt a bő tíz perces hajókázást. És ha még egyszer erre járok, akkor már nem fogok rohanni: még lehet, hogy a vulkánt is megpróbálom majd megmászni.

Tetszett a bejegyzés? Akkor nézz rá a blog Facebook-oldalára is,

ahol egyéb érdekességekkel is rendszeresen jelentkezem:

Utazó vagyok, nem turista Facebook-oldal

Köszönöm!