A blogon eddig túlsúlyban vannak a tengerparti úti célok, melynek oka egyszerű: általában télen tudok huzamosabb időre a mindennapok ritmusából kiszakadni; s nincs is annál jobb érzés, mint a hideg telet hátrahagyva, egy gyönyörű tengerparton eltölteni néhány napot. És ahol tengerpart van, ott tenger is, melynek élővilága már gyerekként is izgatta a fantáziámat. Mindig is tudtam, hogy a palackos búvárkodást egyszer ki fogom próbálni, viszont egészen 2014-ig vártam vele, többek között a búvárkodásról kialakult sztereotípiák miatt. Miután jobban belemerültem a témába, rájöttem, hogy azok vagy nem igazak, vagy nem olyan formában, ahogy én azt korábban elképzeltem.
1. A búvárkodás drága, ezért a gazdagok kiváltsága
Elismerem, hogy a búvárkodás nem olcsó. Viszont az is igaz, hogy ha csak hobbi szinten űznénk, és nem az a célunk, hogy profi búvárként napi rendszerességgel merüljünk a világ tengereiben, akkor nem is kell érte hatalmas összegeket kifizetni. Általában nem, vagy nem sokkal drágább, mint bármi más, tengerparton népszerű elfoglaltság: például az itt bemutatott island hopping vagy az egyéb vízi sportok. A profi búvárok számára drága, hiszen egyrészt drága a felszerelés, másrészt ők gyakran is merülnek. A felszerelés nem megfelelő állapota és a helytelen karbantartás potenciális veszélyforrás, ezért a gyakran merülő búvárok a saját felszerelést preferálják, melyhez már hozzászoktak (hiszen biztosak lehetnek benne, hogy megfelelően karban van tartva), ez viszont komoly költségekkel jár. A hobbibúvárok számára a búvárboltok minden szükségeset biztosítanak a merülés idejére, melynek árát rendszerint a merülés tartalmazza. Fontos, hogy olyan búvárboltot válasszunk, melynek dolgozói profik: a felszerelés rendesen karban van tartva és a búvároktató, valamint dive master is érti a dolgát. Egy rövid beszélgetéssel és a felszerelés megtekintésével ezekre könnyen fény derülhet.
Manapság Délkelet-Ázsiában a legtöbb helyen 25 amerikai dollár körül kell fizetni egy merülésért, felszereléssel együtt, ha már megvan a búvárvizsgánk. A búvártanfolyam ára országonként változó, Thaiföld és a Fülöp-szigetek néhány szigete (de ide sorolható például Honduras is Amerikából, ahol még nem jártam, de hallomásból ismerem a körülményeket) a világ többi részéhez viszonyítva hagyományosan olcsó árakon kínálják a mintegy 3 napos programot, mely 4-5 merülést is magában foglal. Ennek ára mintegy 80-100 ezer forint körül mozog, helytől függően, de az élmény, hogy gyönyörű korallszirteken, rengeteg hal társaságában merülhetünk, minden pénzt megér.
Sőt, a halakon túl sokfelé egyéb élőlénnyel, például teknősökkel is találkozhatunk.
Ha nincs búvárigazolványunk és nem is szeretnénk vizsgázni, csupán kipróbálnánk a palackos merülést, általában a merülés árához plusz 10-15 dollárt hozzáadva részt vehetünk az angolul discover scuba diving-nak nevezett programon, mely rövid ismertető és gyakorlás után 6 méter mélységig lehetővé teszi a merülést, búvároktató folyamatos felügyelete mellett.
Szeretném hangsúlyozni, hogy akár szeretnénk búvárigazolványt, akár nem, ha hébe-hóba elmegyünk egyet-kettőt merülni, akkor ennek a költsége egyszerűen visszahozható 1-2 olyan nappal, amikor visszafogjuk magunkat a költekezés terén. Mellesleg, ha gyakran járunk tengerparton és megtetszik a búvárkodás, akkor a vizsgát is elég egyszer letenni, a járművezetői engedéllyel ellentétben a búvárigazolványnak nincs érvényességi ideje.
2. A búvárkodás veszélyes
Egy potenciális veszélyforrás, nevezetesen a felszerelés állapota a fentiekben már felmerült, ez azonban könnyen kiküszöbölhető. Jól karban tartott felszereléssel is léphet fel 1-2 kisebb probléma (például a tankból a lélegző csövön keresztül elkezd kiáramlani a levegő), ennek esélye viszont egyrészt minimális, másrészt a merülést megelőző gyakorlás során ezekre a szituációkra külön figyelmet fordítanak, így nem csak, hogy be lehet, de be is kell őket gyakorolni, hogy ne érjen meglepetés. Tartom magam az állításhoz, hogy ha olyan búvárbolttal merülünk, ahol a felszerelés jól karban van tartva (ezt ránézésre is meg lehet állapítani), akkor minimális az esélye annak, hogy a merülés alatt bármi probléma merüljön fel.
Már csak azért is, mert a másik potenciális veszélyforrás a merült mélységhez kötődik. Részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy minél mélyebbre merülünk, annál több rizikófaktorral kell számolni. A búvárkodás viszont rendszerben zajlik, és úgy találták ki, hogy kezdő szinten (Open Water Diving) olyan mélységig merülhetünk (18 méter), ahol komoly problémák (például dekompressziós betegség) nem, vagy csak nagyon szélsőséges esetben fordulhatnak elő, s egyébként is, probléma esetén könnyű a felszínre jutni. Ha az – egyébként egyszerű – szabályokat betartjuk (például: nem szabad benn tartani a levegőt), akkor minimálisra tudjuk csökkenteni a veszélyeket.
Pontos statisztikát nem ismerek, de amennyi merülő hely van szerte a világban és ahány ember merül ezeken nap, mint nap, a balesetek száma elenyésző. Előfordulhatnak speciális problémák, például hajóroncsban eltévedés, de ez egy külön történet, ugyanis roncs merüléséhez speciális képzettség szükséges, tehát a kezdő szinten hajóroncsba nem is mehetünk. Több helyen olvastam, hogy jóval nagyobb az esélye annak, hogy utazással kapcsolatos baleset ér, mint, hogy merülés közben érjen bennünket komoly probléma.
A statisztikák szerint nagyobb az esélye annak, hogy a felszínen történik velünk valami, mint annak, hogy a felszín alatt.
Hallomásból tudom, hogy potenciális veszélyforrás, ha merülés közben megfeledkezünk a még palackban lévő levegő mennyiségéről és későn vesszük észre, hogy nem maradt elegendő levegőnk a biztonsági megállóra. (Szintén nem mennék bele a részletekbe, a lényeg, hogy a merülés végeztével a vérben keletkezett nitrogén miatt ügyelni kell a felszínre jövetel sebességére és még a felszínre jövetel előtt néhány percre meg is kell állni.) Egy kezdő számára azonban mi más okozhatna nagyobb riadalmat, mint, hogy még a víz alatt elfogy a levegő a palackból? Úgyhogy kezdőként ettől nem kell tartanunk, kezdőként végig éberen merül az ember, arra összpontosítva, hogy minden flottul menjen. De ha bármi oknál fogva ilyen jellegű probléma lépne fel, akkor is ott van a társunk palackja, amihez egy extra légző csövön keresztül hozzá lehet férni. Pont ebből az okból kifolyólag csak párban lehet merülni.
Összegezve úgy gondolom, hogy a búvárkodás semmivel sem veszélyesebb, mint mondjuk a síelés vagy akár az autóvezetés. Mindre igaz, hogy ha betartjuk a szabályokat, akkor minimális az esélye, hogy bármi is történjen velünk.
3. Mindenhol cápák leselkednek ránk
Az egyik valós, viszont rendkívül minimális veszélyfaktor, ami Hollywood-nak köszönhetően torzítottan került be a köztudatba, az a cápák esetleges jelenléte. Sokan félnek a cápáktól, hiszen „A cápa” című filmnek köszönhetően vérszomjas, emberölő fenevadként váltak világszerte hírhedté. Azt már kevesen tudják, hogy relatíve sok cápafaj van, és ezek csupán elenyésző része agresszív. Statisztikák szerint, a világon található több, mint 480 cápafajból mindössze 3 felelős a támadások döntő többségéért: ez a hírhedt nagy fehér cápa, a tigriscápa, valamint a bikacápa. (Forrás: International Shark Attack File (ISAF))
Arról nem is beszélve, hogy manapság a túlhalászat következtében, sajnos nem, hogy félnünk nem kell, egyenesen szerencsésnek kell lennünk ahhoz, hogy cápát lássunk. Kezdőként ez hatványozottan igaz, hiszen az esetek többségében a cápák a mélyebb részeket kedvelik, ahova kezdőként nem is merülhetünk.
A másik dolog, amit megjegyeznék, hogy a médiában megjelenő hírek alapján a szörf veszélyesebb vízi sport, mint a búvárkodás, már ami a cápákat illeti. Búvárra támadt cápáról sokkal ritkábban szólnak hírek, mint szörfösre támadt cápáról, és azon esetek többsége is a már fent említett agresszív cápafajokhoz köthető. Búvárkodás közben a leggyakrabban látható cápafaj az úgynevezett szirti cápa, ami már kisebb méreténél fogva sem jelent veszélyt.
A fenti táblázat az 1958 és 2014 közötti időszak alatt történt provokálatlan cápatámadások listáját mutatja, régiókra bontva. Látható, hogy a listázott 56 év alatt kevesebb, mint 3 ezer támadás történt, ez 51 cápatámadást jelent évente; viszont fontosabb adat, hogy ezek közül „csupán” körülbelül minden ötödik támadás kimenetele végzetes. Arról nem is beszélve, hogy ez nem csupán a búvárokat ért támadásokat mutatja, hanem az összes támadást, beleértve halászokat, szörfösöket, stb.
A statisztikák alapján a szörf veszélyesebb, mint a búvárkodás, már ami a cápákat illeti.
Ha ehhez hozzáadjuk, hogy nap, mint nap mennyi ember él, utazik, búvárkodik, úszik, halászik, stb. a különböző tengereken és közelükben, akkor úgy gondolom, az 56 év alatt történt kevesebb, mint 3 ezer támadás elenyésző.
4. A búvárkodás klausztrofóbiás érzést kelt
Én legalábbis így gondoltam, mielőtt kipróbáltam volna a palackos merülést, viszont ennek épp az ellenkezőjét tapasztaltam. Nem merültem még rossz látási viszonyok között és az éjszakai búvárkodást sem próbáltam még, de az biztos, hogy egy „normál” körülmények között megejtett merülés messze van a klausztrofóbiás érzéstől. Sokkal inkább jellemző egyfajta végtelenség-érzés, a vízben ugyanis érzékszerveink másként működnek: szemmel például nem tudjuk a merülés mélységét megállapítani.
Merülés közben furcsa érzés, amikor a mélyben rádöbbennünk, hogy a hátunkon lévő palackból kapunk csak levegőt, viszont ehhez könnyen hozzá lehet szokni. Egy idő után, kis gyakorlással hozzá lehet szokni a furcsának tűnő körülményekhez és rendkívül élvezetes tud lenni a búvárkodás, akár látnivaló nélkül is. Ha viszont van lehetőségünk tengerben merülni (például Délkelet-Ázsiában járva), akkor rengeteg olyan élőlényt láthatunk, akár egy rövid merülés alkalmával is, amikről eddig esetleg nem is hallottunk. Úgy gondolom, hogy a búvárkodás által nyújtott élmény abszolút megéri az árát, főleg azoknak, akiket csak egy kicsit is érdekel a tengeri élővilág. És tartom magam az állításhoz, mi szerint, ha nem mindenhol megyünk merülni, csupán ott, ahol tényleg érdemes és nem a búvárkodás köré szervezzük az utazást, akkor nem is fog olyan sokba kerülni.
Végezetül pedig álljon itt a legújabb videó, mely a fülöp-szigeteki, főképp víz alatti élményeimet foglalja össze:
Kezdjük az elején, amit ha már tévhitekről írsz (és ha már kipróbáltad illett volna kihagyni/tisztázni): “Mindig is tudtam, hogy az oxigénpalackos búvárkodást egyszer ki fogom próbálni” … nem valószínű, hogy ezt kipróbáltad ugyanis ilyen nincs. Sűrített levegő van, az átlag könnyűbúvár ezt használja, már csak azért is mert bizonyos parciális nyomáson (maradjunk annyiban, hogy bizonyos mélységben) az oxigén mérgező gáz. Használják az oxigént, de csak speciális esetekben és akkor se merüléshez hanem a dekompressziós idő csökkentéséhez.
lehet h maga a buvarkodas nem draga, de ha jol gondolom, nem a Balatonrol beszelsz a cikkben 😀 marpedig a helyi jaratos nem visz el Balira még
Tank helyett inkább palack…
Jó a cikk, de ha tanácsokat adsz, légy tisztában azzal, hogy oxigénpalackkal senki sem merül 15 m alá. A mai könnyűbúvárok (scuba divers) sűrített levegős készüléket ill. kevertgázas készüléket – NITROX – használnak! Üdvözlettel: Peterdi Zoltán
@Zoltán Peterdi: O2 max. 6 m, nekem így tanították, mivel 1,6 bártól mérgező. Bár ebben van egyéni érzékenységtől függő faktor is, ahogyan a mélységi mámornál is.
Viszont végre egy olyan blogbejegyzés, ahol az írója nem akart búvárszakértőnek feltűnni, amikor nem az. Ezt is értékelni kell, lássátok be. 🙂 Ehhez képest a tank-palack és hasonlók gyakorlatilag felejthető apróságok.
“… discover scuba diving-nak nevezett programon, mely rövid ismertető és gyakorlás után 12 méter mélységig lehetővé teszi a merülést, búvároktató folyamatos felügyelete mellett.”
Én ezt “itthon” (Európa) 6m -nek tudom. (A PADI szerint pl. 6m -ig nem “merülés”)
Ezt a 12 m -t nem kicsit húzósnak tartom egy discoverysnek…
(Mármint elhiszem, hogy a bloggert levitték ennyire, csak nagyon sokallom…)
–
Ugyanakkor tényleg a kiváltságosak sportja, hiszen Mo.-n nincsenek nagyon szép merülőhelyek, csak 1-2 tó, barlang, stb. Szóval el kell jutni egy megfelelő tengerpartra. Az pedig nem olcsó mulatság. Igen sokba van szép merülőhelyre eljutni. 🙁
Ehhez képest “viszonylag” elenyésző 1-1 merülés ára. Európában kb. 40-50 euro körül mozog nagy átlagban (javítsanak ki a hozzáértők, ha nagyot tévednék ezzel az árral). Ezért ugye 40-60 (kb.) percnyi vízalatti csoda vár minket. Ha valakinek hobbija a búvárkodás és nem csak 1-1 discoveryt próbál ki valahol, tengerparton, akkor ez bizony költséges hobbi… 🙁
És ha valakit egyszer beszippantott, az minél többször szeretné újra és újra átélni ezt az élményt – szóval azért kifizetni egy üdülés árát, hogy ott minél többször merüljünk (ami megint nem annyira olcsó) – szerintem ez igen zsebbe nyúlós dolog a nagy átlag számára. 🙁
@AtomCamel: 40-50 eurónál azért sok helyen olcsóbb. Fapadossal el lehet menni olyan helyekre, mint Málta, Eilat vagy a Kanári-szigetek, 2-3-4 merülés 60-100-140 euróból kijöhet. Ez is egy program, mint akármelyik felszíni kirándulás vagy vásárolgatás egy sétálóutcában.
Pag 700km és gyönyörű merülőhelyei vannak. Kb. 5000 ft egy merülés felszereléssel. A cápák számára a búvár ferszerelés annyira eltér a zsákmány állataiktól, hogy egyáltalán nem támadnak búvárra. Sokkal inkább felszerelés nélküli emberre. Találkoztam búvárral aki több ezer cápával merült már, különösebb probléma nélkül.
Mindenkinek köszönöm a korrekciót, javítani fogom a hibákat. A cikkből talán kiderül, hogy nem vagyok profi, nem is szeretnék annak látszani, és talán az is érzékelhető, hogy nem profiknak szól. Akinek gyakran van lehetősége búvárkodni, az nyilván tisztában van a fenti dolgokkal. Én magam csak ott merülök, ahol érdemes, elsősorban pénzügyi okok miatt, ettől függetlenül tartom magam az állításhoz, mi szerint az 1-2 merülés ára egyensúlyba hozható a költségvetésben, ha kicsit visszafogjuk magunkat. Természetesen örülnék neki, ha gyakrabban lenne erre lehetőségem, de be kell vallani, a sorozatos merülések költsége valóban igen nagy. Így sem panaszkodom, évente 4-5 merüléssel is nagyszerű élményekben van részem, és ezt azért egyszerűen bele tudom illeszteni az egyébként szűkös költség keretembe. Utazás közben amúgy minden preferencia kérdése, manapság elég sok helyre el lehet jutni igen jó áron, talán a búvárkodást is egyre többen fogják majd kipróbálni. Még egyszer köszönöm mindenkinek a hozzászólást!
@ElChe: Most jó tippeket adtál. Köszönöm! 🙂 Megyek, körbe érdeklődöm egy fapados Máltai út költségeit. 🙂
Jó hír, ha olcsóbb a merülés sok helyen. 🙂
Én eddig sajna’, csak ilyen árakba futottam bele, amit írtam 🙁 .
“Ez is egy program, mint akármelyik felszíni kirándulás vagy vásárolgatás egy sétálóutcában. “
Ebben igazad van. Ha azt nézzük, hogy fakultatív kirándulást fizetnék be nagyon általánosítva, hasonló árfekvésben van/lenne 1-1 helyi szervezésű, 1 napos program.