Utazni, szép helyekre eljutni mindenki szeret. Nincs is annál jobb érzés, mint mikor kilépünk a repülőgép ajtaján egy olyan országban, ahová már régóta vágytunk. A repülőút és megérkezés viszont csak a kezdet, az utazás folyamata egy számunkra addig ismeretlen helyen nem más, mint egy intenzív élményhalmaz. Az utazás ugyanakkor nem csak arra jó, hogy távoli országokban szerzett élményeinkkel felvághassunk mások előtt. Azon túl, hogy új tájakat, kultúrákat, embereket, esetleg nyelveket ismerhetünk meg, számos olyan pozitív hatása van az utazásnak, melyekre esetleg nem is gondolnánk.

Az összes utazó blog – beleértve jelen blogot is – célja, hogy minél több embert ösztönözzön utazásra, hiszen utazni jó. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom hangoztatni, hogy bár összességében utazni valóban csodálatos élmény, az utazás nem mindig egyszerű. És most nem is elsősorban arra gondolok, hogy sokaknak nehéz összespórolni annyi pénzt, amivel el lehet indulni, hanem arra, hogy ha tetszik, ha nem, utazás során problémák és kihívások egész sorával szembesülünk, amiket így, vagy úgy, de kénytelenek vagyunk megoldani.

Ezek lehetnek egyszerű dolgok, úgy, mint hol hagyhatjuk biztonságban a csomagunk, ha nem szeretnénk magunkkal cipelni egész nap; vagy hol vacsorázzunk, hogy ne költsünk túl sokat, de azért jól is lakjunk; vagy kifizessünk-e plusz 60 dollárt, hogy buszozás helyett repülhessünk, de a lista egészen hosszan folytatódhatna. Ilyen jellegű kérdéssel nap, mint nap szembesülünk utunk során, már ha egyénileg (nem csoporttal) és olcsón utazunk persze. De lehetnek kellemetlenebb problémáink is: például bank által letiltott bankkártya a világ másik végén, elveszett iratok, értékek, stb. Emberek vagyunk, a nehézségek az élet részei, mely alól az utazás sem kivétel. Mondandóm lényege tehát, hogy utazás során a felmerülő problémák megoldásával, akár tudtunkon kívül is olyan készségeket sajátítunk el és fejlesztünk, amiket életünk további szakaszában is hasznosítani fogunk.

Nem véletlen a Nyugat-Európában, Amerikában, de akár Ausztráliában is ismert gap year kialakulása, melynek lényege, hogy a diákok, jellemzően középiskola után, még az egyetemi kötelezettségeik előtt, állami támogatással indulnak el világot látni, hogy aztán önállóan, felelősségteljesen tudják folytatni tanulmányaikat. Ezekben az országokban (például Dánia, USA, Ausztrália, stb.) már felismerték, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikre az iskola nem készít fel. Íme 6 olyan készség, amit az iskola helyett utazással fejleszthetünk:

1. Az utazás fejleszti a problémamegoldó- és döntéshozó-képességet

Fentiekben már említettem, hogy utazás során döntések egész sorát vagyunk kénytelenek meghozni, ha tetszik, ha nem. Sokszor ezek egészen triviális kérdések, viszont akár a legapróbb részletek is befolyásolhatják az utazás élményét, így minden szituációról elmondható, hogy mindenki igyekszik a lehetőségekhez képest a számára legjobb döntést meghozni. Egy tapasztaltabb utazó sokszor találkozik egymáshoz hasonló szituációkkal, így korábbi élményre alapozva döntést is könnyebben hoz egy adott kérdésben. Hogy egy példát is említsek: rengetegszer próbáltak már meg taxi- és egyéb járművek sofőrjei átverni (és volt, hogy többet voltam kénytelen fizetni, mint amennyit kellett volna); ezért manapság jól meggondolom, hogy szükséges-e egyáltalán taxiba ülnöm, és ha igen, akkor is igyekszem az átverés kockázatát minimalizálni (taxi órát bekapcsoltatom, megbeszélem a sofőrrel, hogy nincs semmi egyéb költség, stb.) Mikor még tapasztalatlan voltam az utazás terén, erre nem fordítottam kellő figyelmet, egész egyszerűen nem tudtam a piti lehúzásokról.

Tuk-tuk és egyéb járművek sofőrjeivel legyünk óvatosak!

2. Az utazás magabiztossá tesz

Ez valójában nem is egy készség, ugyanakkor egy fontos tulajdonság, ami utazással szintén fejleszthető. Az utazással szerzett tapasztalat ugyanis magabiztossá tesz. Az első pontban már említettem, hogy egy nagyobb tapasztalattal rendelkező utazó magabiztosabban, könnyebben tud döntést hozni, mint egy tapasztalatlan. Ez a magabiztosság az élet többi aspektusában is kamatoztatható. Ha nyelvismeret nélkül el tudsz jutni Kínában A-ból B-be, vagy tömegközlekedés nélkül, bérelt motorral be tudod járni a vietnami hegyvidéket, akkor jó eséllyel a megszokott hétköznapokban sem kell majd a szomszédba menned tanácsért.

3. Utazás közben megtanulunk spórolni és a pénzünket beosztani

Ez egy tipikusan olyan készség, amit nem tanítanak az iskolában, pedig nem ártana. Iskolás éveink alatt a szüleinkre vagyunk hagyatkozva, s bár ki többet engedhet meg magának, ki kevesebbet; az eredmény ugyanaz: nem vagyunk napi szinten rászorulva arra, hogy okosan gazdálkodjunk a rendelkezésünkre álló pénzzel.

Ez miatt sokaknak, főleg a fiatalabb utazóknak sokszor frusztráló lehet az első út, hiszen jó eséllyel rengeteg olyan programmal találják magukat szembe, amit szívesen kipróbálnának, viszont akkor nem maradna pénz másra. Hiszen utazni úgy utazunk, ahogy azt a saját pénztárcánk engedi, ha tetszik, ha nem. Kivétel persze az, aki utazás során is támaszkodhat családja segítségére, viszont úgy gondolom, hogy az utazók döntő többsége véges pénzügyi kerettel rendelkezik, s saját költségvetéssel utazik.

4. Az utazás segít a szocializálódásban

A mai, telefon és számítógép előtt élt világban az emberek közötti interakció jelentős része a Facebook-on és egyéb közösségi oldalon zajlik. Manapság akár olyan egyszerű, hétköznapi dolgokat is el lehet intézni az interneten, mint például a bevásárlás, ha éppen nincs kedvünk otthonról kimozdulni. Utazás közben viszont mind fizikailag, mind szellemileg jelen vagyunk az egyes szituációkban, s beszélgetőpartner is akad bőven. Utazás közben, idegen országban ismeretlen helyeken járva megkerülhetetlen a kommunikáció, ugyanakkor a kommunikáció nem csak az alapvető szükségletek kielégítésében fontos, hanem élményeink megosztásában, új ismeretségek kialakításában is. Az utazás összehozza az utazókat, s legtöbbször az utazás során megélt élmények jelentik a kapcsot, amiről beszélni lehet.

5. Utazás közben megtanuljuk értékelni azt, amink van

A hátizsákos utazók körében, pénzügyi megfontolásból nagy vonzerővel bírnak a hagyományosan olcsó, fejlődő országok. Gondoljunk csak bele, abból a pénzből, amit egy hét alatt elköltenénk például Svédországban, jó eséllyel egy teljes hónapot ellennénk mondjuk Laoszban, vagy Kambodzsában. (Repülőjegy nélkül persze.) Az is igaz viszont, hogy sokak számára sokkoló, mikor a trópusi paradicsom helyett szeméthegyek és bádoglemezből tákolt viskók egész sora várja őket Phnom Penh-ben, csak hogy a példánknál maradjunk. Otthon is sokan panaszkodnak a körülményekre (hozzáteszem, az európai viszonyok között e panaszoknak van is létjogosultsága), viszont a világ fejlődő országaiban sokkal rosszabb a helyzet. Az is igaz, hogy trópusi környezetben talán valamivel kevesebb megpróbáltatással jár a szegénység, mint mondjuk a téli Magyarországon, viszont a fejlődő országokban tömegeknek nincs hozzáférésük friss ivóvízhez, az utcán uralkodó higiéniai állapotokról már nem is beszélve, főleg úgy, hogy rengetegen élnek az utcán, elfogadhatatlan körülmények között.

Kambodzsai gyerekek

     Ennek ellenére szinte mindenhol mosolygós és kedves emberekkel találkozhatunk, amely szerintem igen inspiráló. Ázsiában élve (és utazva) nap, mint nap rádöbbenek arra, hogy nem kell gazdagság a boldogsághoz. Nem feltétlenül kell a gazdagságot hajszolni (legalábbis nem azért, hogy boldogok legyünk), hiszen már pusztán a tény miatt, hogy módunkban áll világot látni, gazdagabbak vagyunk, mint a világ jelentős része.

6. Utazás közben megismerjük korlátainkat és egyben önmagunkat

Az utazás nem csak utazást jelent távoli (vagy közeli) helyekre, de egyben utazás a komfortzónánkon túlra is. Az utazás élmények sokasága, amely során rengeteg olyan dologgal találjuk magunkat szembe, amivel otthon nem találkozhatunk.

A sült tücsök igazi ínyencség Délkelet-Ázsiában 

     Nekem is rengeteg élményben volt részem utazásaim során, volt, ami pozitívan és volt, ami nem túl jól sült el. Például az indonéz Bali szigete híres a szörfről, így hát én is kipróbáltam Balin járva, hamar rájöttem azonban, hogy ez nem az én sportom (elsősorban a nagy hullámok miatt nem érzem magam biztonságban). Nem úgy, mint a búvárkodás (amitől a sztereotípiák miatt korábban én is tartottam), ami folyamatosan a legszebb élményeket szolgáltatja, már amikor lehetőségem van rá. Tanácsom, hogy ne féljünk feszegetni a korlátainkat, hiszen a megszokottól eltérő élmények a legmaradandóbbak!

Jó úton járok a felé, hogy legyőzzem tériszonyomat

     Egyben ezzel zárnám soraimat is: ne féljünk tehát kilépni a komfortzónánkból, menjünk, és lássunk világot, hiszen nagyszerű emberekkel fog összehozni a sors és hatalmas élmények egész sorában lehet részünk, ha csupán egy kicsit is nyitottak vagyunk az új dolgokra! Arról nem is beszélve, hogy hasznos készségek egész sorát fejleszthetjük az utazással, úgyhogy utazzon, aki csak teheti!