Legalábbis a legnépszerűbb Lonely Planetben nincsen benne. Egyelőre.
Képzelj el egy több száz méter hosszú, fehér homokos tengerpartot, gyönyörű türkizkék vízzel. Ha élőben esetleg még nem is, legalább filmen biztosan láttál már ilyet, ilyen part ugyanis rengeteg van. Most viszont úgy képzeld ezt el, hogy rajtad kívül alig akad valaki a környéken, órákat lehet úgy eltölteni, hogy szó szerint senki nincs a közelben. Ezt szokták Paradicsomnak hívni és általában nem létezik, csak a már említett filmeken. Calaguas a Fülöp-szigeteken viszont pont ilyen.
Paradicsomként jellemezni egy helyet valószínűleg a legnagyobb klisé az utazóblogok körében, így ezt én kihagyom. Már csak azért is, mert közelebbről megnézve Calaguas sem tökéletes. Legalábbis nem mindenkinek.
Az időjárás egész évben meleg, a víz türkiz, a homok fehér, viszont az infrastruktúra eléggé hiányos: egyetlen drága szállástól eltekintve jelenleg az egyetlen opció a sátrazás. Jelenleg kevés turista veszi a fáradságot, így természetesen az őket kiszolgáló szolgáltatások is hiányoznak: zuhanyozni például egy kútból lehet, éttermek nincsenek; internet illetve mobilhálózat sincs, sőt elektromosság is csak napi néhány órán át elérhető. Mindezt tetézi, hogy az odajutás enyhén szólva sem egyszerű: több (akár tíz) órás buszozás után egy két és fél órás nyílt tengeri hajókázást is kénytelen bevállalni, aki ide készül, és ez a része igen kellemetlen tud lenni, de erről bővebben majd a következő posztban. Az infrastruktúra egyébként fejlődik, építkezések már zajlanak, de szerencsére csak kis mértékben, nagy beruházásoktól egyelőre nem kell tartani, valószínűleg a szárazföldtől való távolsága miatt a sziget sosem lesz igazán felkapott.
Azokban viszont, akit nem zavar az internet és az áram hiánya, valóban Paradicsom-közeli érzést tud kelteni Calaguas. Kétségtelen, hogy manapság nagyon kevés az ilyen szép hely, amit még nem leptek el a turisták. Abban viszont biztos vagyok, hogy a jövőben egyre több turista fog érkezni, a fülöp – szigetekiek körében hétvégi kirándulóhelyként már egyre népszerűbb. Tömegek persze nincsenek és ameddig nem épül ki az infrastruktúra, addig nem is lesznek.
A képen látható építmények nagy része csupán pihenőhely, nem szállás, de a jövőben biztosan kialakítanak majd néhány vendégházat is.
Van egy gyanúm, hogy az útikönyvek is hamarosan fel fogják fedezni, sőt, azon sem lepődnék meg, ha egyből toplistás látványosságként tüntetnék majd fel. Nekem legalábbis az utam fénypontja volt, a legszebb tengerpart, amit az országban láttam, pedig már több szigeten is megfordultam.
A part két vége, különböző napszakban. Nem, hogy tömeg, ember is alig akad.
A hajó, amivel kirándulni lehet.
Szép, szép, de mit lehet itt csinálni?
Ha valakit egy idő után netán untatna a tengerpart és inkább az aktív pihenés híve, azoknak sem kell aggódniuk, mert bár a sziget kicsi, azért van lehetőség néhány napot aktívan eltölteni.
Az egyik „kötelező” látványosság a tengerpartról mintegy 45 perc sétával elérhető dombtető, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egész szigetcsoportra. Bár a séta nagy része emelkedő, gyakorlatilag bármilyen edzettségi szinttel teljesíthető. Érdemes tudni, hogy a séta végén 20 peso (120 forint) „belépődíjat” kell fizetni, így jó, ha van nálunk némi apró. Cserébe használhatjuk a pihenőhelyeket és gyönyörködhetünk a kilátásban.
A kilátás a dombról.
A visszafelé úton érdemes a sziget egyetlen faluját útba ejteni, ami tulajdonképpen a sziget másik oldalán van, mely a partról is csak tíz perc. Ahogy az az alábbi képeken is látszik, itt megrendezett „cirkusz” nélkül láthatunk bele a helyiek életébe.
Rengeteg a fotó-téma a sziget egyetlen faluja környékén.
Tengerparti helyeken igen népszerű elfoglaltság az úgynevezett island hopping, azaz a környékbeli szigetek bejárása, már ahol van, persze. Calaguas-on szerencsére van, egy szigetcsoportról van ugyanis szó. Erre a kirándulásra két opció van:
1, Ha hozzám hasonlóan az egyszerűbb – és szerintem jobb – megoldást választod az oda útra (erről bővebben a következő posztban), akkor a program tartalmaz egy néhány órás island hopping túrát ingyen, aminek keretein belül a legközelebbi sziget kerül meglátogatásra egy kis sznorkelezéssel egybekötve (bár ez a része a programnak felejthető, mind a hal, mind a korall tekintetében). Ez a sziget is dombos, így innen is jó kilátás nyílik a tengerre és a többi szigetre. Az emelkedő itt kb. 10 perc alatt megjárható, belépő nincs.
Néhány kép az island hopping túráról. Ekkor sajnos nem volt napos időnk, de a táj így is gyönyörű.
2, Ha valakinek ideje és pénze engedi, a többi sziget is meglátogatható. A helyszínen bérelhető erre hajó, melynek költsége kb. 2.500 peso (kb. 15.000 forint), amely megosztható a résztvevők között.
Mindezeken túl bérelhető kajak, valamint a strand végében álló röplabdaháló is használható (ingyen), így egy jó társaság esetén nem fogunk unatkozni.
Calaguas példája is bizonyítja, hogy nem kell az útikönyveket szentírásnak tekinteni, néha érdemes letérni a megszokott turistaútról, hiszen rengeteg hely van, ami csak arra vár, hogy felfedezzük. Mindenképpen ajánlom Calaguast a fülöp – szigeteki útitervekbe beiktatni addig, amíg nem lepik el a turisták, persze csak akkor, ha nem gond a „civilizációtól” való rövid elszakadás. Garantálom, hogy mindenki az út fénypontjaként fogja megélni, annyira szép és hangulatos.
A következő posztban olyan gyakorlati dolgokról is lesz szó, mint, hogy merre is van Calaguas és hogyan lehet odajutni, az év mely szakában érdemes felkeresni, illetve körülbelül mekkora költségvetéssel kell számolnia annak, aki ide utazna.