Délkelet-Ázsiába készülsz, de nem tudod eldönteni, hogy pontosan hová is mennél szívesen? Íme a legjobb helyek egy csokorba szedve – avagy a Nagy délkelet-ázsiai bakancslista!
Magam is tisztában vagyok azzal, hogy bizonytalan időre most mindenkinek le kell mondania az utazásról, de legalábbis a gondtalan utazásról távoli országokba, viszont az álmodozással és tervezéssel nem kell várni. Ezekben a furcsa időkben fontos a pozitív gondolkodás, úgyhogy ennek szellemében folytatom Délkelet-Ázsia legjobb, legérdekesebb helyeinek bemutatását.
Ahogyan azt az első részben már kifejtettem, ábécé-sorrendben mutatom be az egyes országokat, azok legnépszerűbb, legjobb úti céljait; figyelembe véve például olyan fontos szempontokat, hogy mennyire egyszerű és praktikus az utazás (kevesen engedhetnek meg maguknak heteket vagy hónapokat egy-egy útra), vagy, hogy melyek azok az úti célok, amelyek a többség számára lehetnek érdekesek. A legtöbb bakancslistán híres látnivalók szoktak szerepelni és bár a túlzottan turistás helyek nekem jellemzően nem a kedvenceim, viszont azt elismerem, hogy jó néhány hely okkal turistás és hát tényleg van olyan, amit egyszerűen látni kell akár van ott tömeg, akár nincs.
Ennek megfelelően az előző részben Brunei, a Fülöp-szigetek, Indonézia és Kambodzsa kerültek bemutatásra, e részben pedig Kelet-Timor, Laosz, Malajzia és Mianmar kerülnek terítékre. Érdekesség, hogy a régió talán legkevésbé látogatott országai ezek, bár ez Délkelet-Ázsia tekintetében persze relatív.
Kelet-Timor
Kelet-Timor a régió „fekete lova” – utazók alig látogatják, sőt, sokan nem is hallottak még a világ egyik legfiatalabb országáról. Éppen ezért kevesen tudják, hogy itt van a világ egyik leggyönyörűbb tengerpartja – az ország legkeletibb végében lévő Jaco sziget. Jacóhoz hasonló szépségű tengerpart persze sok van, szerte a világban, viszont azokat a világ turistásabb részein szinte kivétel nélkül mind beépítik. Jaco sziget különlegessége, hogy a helyi kultúrkörben szent hely, ezért tiltott az építkezés a szigeten.
Van tehát olyan látnivaló, amiért érdemes lehet Kelet-Timorba látogatni. Viszont, az utazás az országba be egyszerű (repülni lehet akár Baliról is), bent viszont már kész rémálom. Érdekesség és erre még az útikönyvek sem készítettek fel, hogy még a fővárosban sem volt mindenhol közvilágítás; illetve a két legnépesebb várost gyakorlatilag földút köti össze. Legalábbis két éve még így volt, de meglepne, ha ez sokat változott volna. Éppen ezért, na meg az elérhető információ hiányának köszönhetően sokan csak a fővárost, Dilit látogatják. Dili közelében is akad persze látnivaló, tartalmasan ki lehet tölteni 2-3-4 napot az ország fővárosában, illetve annak közvetlen környezetében. Én egy teljes hetet töltöttem az országban, viszont így is csak Jaco-szigetre és a fővárosra volt időm.
Közel két év telt el látogatásom óta, s vegyesek az érzelmeim. Nagyon szívesen megnézném az ország többi részét is, viszont nem vagyok biztos benne, hogy többet tud nyújtani, mint mondjuk a szomszédos Indonézia közeli szigetei – utóbbiak ráadásul jóval olcsóbbak is. Jaco szigetre visszavágyom, viszont a tortúrára, amivel az utazás jár, már nem. De talán jól is van így, így tovább tud megmaradni olyannak, amilyen.
Ha ellátogatnál Kelet-Timorba és van legalább egy teljes heted az országra, akkor Jacót semmiképpen se hagyd ki. Ez a fővárosból indulva oda-vissza el fog venni 3-4 teljes napot (az utat a kevés busz miatt Baucau településen meg kell szakítani egy éjszakára), de megéri. A maradék idő pedig elég Dilire, a fővárosra. A múzeumot ne hagy ki, illetve a főváros „külterületén” található Krisztus szobor is kötelező látnivaló – a panoráma a két közeli strandra valami egészen mesés. Ha szerencsés vagy, akkor Atauro szigetre is juthat egy kis idő.
Kiknek ajánlom Kelet-Timort:
A „hardcore” utazóknak egy-két hetet a jobb helyeket felkeresve, illetve a fővárost azoknak, akik „gyűjtik” az országokat.
Kelet-Timorról itt is írtam már korábban.
Laosz
Kelet-Timorhoz hasonlóan Laosz szintén nincs a legnépszerűbb országok között, persze ez nem jelenti azt, hogy ne lenne turistás. Ez alighanem a tengerpart hiányának tudható be, na meg annak a ténynek, hogy a hangulat és a táj észak-Thaiföldre hajaz, amely egy alapból egyszerűen és olcsón elérhető térség. Az évekig utazó hátizsákos fiatalokat leszámítva a legtöbben csak néhány napot, esetleg egy teljes hetet töltenek az országban, azt is annak északi, turistásabb részén, az alábbi útvonalon: Luang Prabang (itt rövidebb kirándulásokat téve) – Vang Vieng – Vientiane, ahonnan a legtöbben Thaiföldre utaznak tovább. Ha valakinek több ideje van, az esetleg körülnéz Pakse körül, majd az utat a Si Phan Don szigetcsoportnál fejezi be – az országot Kambodzsa felé elhagyva.
Az ország elhelyezkedésének köszönhetően az érdekes helyek észak-dél útirányon egyszerűen összeköthetők. Talán csak Luang Prabang és környéke számít kihagyhatatlan látnivalónak, de ha már ott vagy, akkor Luang Namtha körül is nézz szét északon. Nekem a Si Phan Don szigetcsoport tetszett a legjobban a Mekong folyón, úgyhogy azt mindenképpen ajánlom. Azonban az út a fővárosból viszonylag hosszú, úgyhogy érdemes azt valahol megszakítani. Ajánlom figyelmedbe Thakek környékét, itt néhány barlang és vízesés segít tartalmasan eltölteni az időt. És ha már Si Phan Don, érdemes lehet az attól északra lévő Bolaven fennsíkot, az ország kávétermelő központját is meglátogatni.
Laoszban nincsenek nagynevű látnivalók, viszont a laza hangulat, gyönyörű táj (főleg északon) és a helyiek vendégszeretete miatt érdemes néhány, nem túl népszerű megállót is beiktatni, akár csak egy-két napra. Az ország legjobb helyeiről itt és itt írtam már korábban. Én már kétszer jártam az országban és nekem mindkétszer nagyon tetszett a fővároson kívül mindenhol érezhető falusias hangulat. Az emberek mindenhol nagyon kedvesek és az árak is barátiak.
Kiknek ajánlom Laoszt:
Laosz mind kikapcsolódásra, mind aktív időtöltésre tökéletes terep. Tengerpart nincs, vannak viszont hegyek, hangulatos falvak, dzsungel, barlangok és vízesések. A tömegeket elkerülni egyszerűbb, mint mondjuk Thaiföldön, úgyhogy ha a népszerűbb észak-Thaiföld számodra vonzó, akkor Laosz is tetszeni fog!
Malajzia
Őszinte leszek, számomra Malajzia a régió egyik legkevésbé izgalmas országa. Malajzia Délkelet-Ázsia egyik legfejlettebbje, s számomra talán pont ezért tűnik kevésbé autentikusnak. Az ország szerintem legjobb helye Kuala Lumpur, a főváros, amely egy élhető, multikulturális nagyváros; de mindaz, amiért érdekes (remek street food felhozatal, kínai-, indiai-, történelmi- stb. negyed) megtalálható mondjuk Bangkokban, Saigonban, vagy a többi, hasonló méretű városban is.
Gyorsan leszögezném, hogy nem mindenhol jártam az országban, de a népszerűbb úti célokból többhöz is volt már szerencsém. És ha már bakancslista: Kuala Lumpur mellett Penang, Langkawi, a Perhentian-szigetek, a Cameron-felföld és Borneó egyes részei (például a Sepilok oráng-után rezervátum és a Semporna körüli szigetek) talán a legturistásabbak. Ha ide készülsz, akkor szerintem is ezek közül válogass, ezek mindegyike olcsón és gyorsan elérhető. Bár azt azért megjegyezném, hogy például Langkawi sziget népszerűségét én nem tudom hová tenni. A strandok felejthetők, az árak magasak – igaz, fillérekért repülhető Kuala Lumpurból. A borneói oráng-után rezervátum sem hagyott mély nyomot bennem, ez a program mondjuk Szumátrán sokkal természetközelibb, a sepiloki oráng-után központ inkább egy show-műsor.
A Perhentian-szigeteket egyszer megnézném, és ha van rá lehetőséged (a szigetek a téli hónapokban kvázi bezárnak a rossz időjárási körülmények miatt), akkor te se hagyd ki. E mellett bakancslistás kell, hogy legyen a Kota Kinabalu, illetve Semporna települések körüli szigetvilág, pláne búvároknak! Továbbá a kulturális és történelmi látnivalók még azok, amelyeket érdemes az országban megnézni, úgyhogy Kuala Lumpur és Penang is megér néhány napot. Szerencsére a malajziai székhelyű AirAsiának köszönhetően az ország nagyon egyszerűen és olcsón utazható – persze kérdés, hogy az árak hogyan alakulnak majd a jövőben.
Malajziáról, mint a régió egyik legkönnyebben utazható országáról már itt is írtam.
Kiknek ajánlom Malajziát:
Akik Kuala Lumpurban kezdik ázsiai útjukat, mondjuk az olcsó repülőjegynek köszönhetően (repülőjegykeresésről bővebben itt írtam). Első ázsiai útra is tökéletes választás, az ország rendezettsége miatt talán egy fokkal kisebb itt a kultúrsokk. Továbbá azoknak ajánlanám, akiknek nincs ideje Indonéziára vagy a Fülöp-szigetekre – Malajzia sokkal gyorsabban és egyszerűbben utazható.
Mianmar
Mianmarral kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Két éve közel két hetet töltöttem az országban, s ennyi idő alatt meg is tudtam nézni nagyjából mindent, amit szerettem volna. Persze nem azért, mert ne lenne érdekes ez az egyébként méretes ország, hanem mert Mianmar nagy része külföldiek által nem látogatható. Ezért az országban kialakult egy bejáratott útvonal, amely körülbelül így néz ki: Mandalay és környéke – Bagan – Inle-tó – Hpa-An – Yangon (vagy fordítva), az utat néhány nap tengerparttal, mondjuk a Ngapali strandon befejezve. Néhány extra nappal Hsipaw környékén túrázni is lehet (Mandalayból), de nagyjából ezek számítanak olyan kötelező látnivalónak, amik külföldi utazók által látogathatók is. Én a tengerpartot kihagytam, képeken nem volt túl meggyőző, ráadásul a szállásárak sem voltak barátiak (ezzel máshol nem volt gond). Bagan templomai voltak utam fénypontjai, de mondjuk az Inle-tavi csónakázás is rendkívül fotogén program. Ha Mianmarba készülsz, akkor érdemes az egész kört megcsinálni, nem fogod megbánni.
Érdekesség, hogy az igen izgalmasnak és autentikusnak ígérkező Myeik szigetvilág megnyílni látszik (egy része legalábbis), a tavalyi év végén született ugyanis egy megállapodás Thaiföld és Mianmar között, hogy Ranongból (Thaiföld) a közeli Kawthaung település (Mianmar) és a környező szigetek egy napos hajókirándulások keretében látogathatók. Kérdés persze, hogy ezt mennyire fogja majd befolyásolni a koronavírus miatt kialakult helyzet, mindenesetre ez egy nagyon jó hír. Ez remélhetőleg egyben azt is jelenti majd, hogy Kawthaung Yangonból is utazható lesz, s bízom benne, hogy hamarosan több sziget is elérhetővé válik a térségben.
Kiknek ajánlom Mianmart:
Mindenkinek, szerintem nagyon jó hely. Az utazás egyszerű (korszerű buszok közlekednek a főbb látványosságok között), olcsó, az emberek kedvesek, az ételek is jók. Politikai okok miatt Mianmarnak vegyes a megítélése, viszont izgalmas úti cél, tele szép helyekkel.
Huuuu de reg vartam (aztan mar nem is vartam) ezt a folytatast! 😉
Én nem éreztem, hogy Myanmarban ne lenne látogatható valami, tudtommal csak a Shan rész. Mondjuk Mrauk U-nál nem voltam biztos benne, de bementem Yangonba egy utazási irodába, ahol megnyugtattak, és adtak repjegyet. Na azt kár lett volna kihagyni. Most mondjuk nem tudom mi a helyzet, ez 7 évvel ezelőtt volt. Na ott nincs tömeg, minden más fehér a repülőgépen ENSZ-es volt, aki Sittwe-ig ment csak. De ott van még Bago, Kyaikto, vagy Monywa, amiket nem említesz.
Laosz és Malajzia leírásban egyetértek, annyit hozzátennék, hogy Malajziában nagyon jó szerintem a kaja (jó, az egész környéken). Kelet Timorban nem voltam, szépek azok a tengerpartok, de én hegyeket akarok inkább. Kota Kinabalu helyett inkább Gunung Kinabalu. Meg Pinnacles.
Nem kötekedni akarok, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.
A Ne térjünk vissza a „normális”-hoz! nevű kezdeményezés pár nappal ezelőtt indult Párizsban, és arról szól, hogy az emberek a világjárványt követően ne térjenek vissza ahhoz, amit korábban normálisnak tartottak.
“Ha a Föld lakói közül mindenki csak egy dolgot változtat ahhoz képest, ahogy a vírus okozta leállás előtt élt (nem légszennyez, csökkenti az utazásait, nem vásárol a megszokott módon, nem fogyaszt ugyanannyi energiát, stb.), máris megtette az első, legfontosabb lépést egy talán még megteremthető egészségesebb világ felé.”
Szerintem igen lényeges lenne például a nagy utazgatások elengedése. Például az, hogy ne szerepeljen a bakancslistán Európán kívüli utazás. Természetesen megtiltani ezt nem lehet senkinek, önkorlátozásra lenne szükség. El kellene érni, hogy ne legyen “menő” ilyen utakra vállalkozni. Az legyen a jó fej, aki inkább otthon vagy a környezetében barangol, esetleg más hobbit választ, amivel segíthet a rászoruló embereken, állatokon, természeten. Nem vagyok híve az erőszaknak, vagyis ezt ráerőltetni nem lehet senkire, de naiv sem vagyok, tudom, önmaguktól nem mondanak le ilyen élményekről a népek. Kellene valami arany középút.
Mit gondoltok erről? Mit gondol a poszt szerzője? Mit gondolnak a turizmusból élők? Érdekes eszmecsere alakulhatna ki ebből, ha a kötözködést, alázást mellőznénk.
ez a sok-sok repülőzgetés teszi tönkre a levegőt (és a hajók is!), jó lenne valahogy korlátozni a nagyarányú környezetszennyezést végre…vissza kéne térni az itthoni túrázgatásokra pl
@Vejnemöjnen12: Köszönöm a felvetést, nem veszem kötekedésnek, sőt!
Ez a kérdés úgy gondolom, hogy eléggé összetett, de azért megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
Az általad említett kezdeményezés nagyon jól hangzik, viszont szerintem nem fog sokáig tartani. A legnagyobb probléma szerintem az, hogy ameddig jólét van, addig utazás iránti vágy is lesz (sőt, a vágy a nélkül is megvan) és a közeli úti célok nem mindenki számára lesznek vonzóak, pláne egy idő után. Az egzotikum mindig is jobban vonzotta az embereket. Főleg manapság, az utóbbi néhány évben a fapadosoknak köszönhetően rengetegen belekóstoltak az utazás adta örömökbe és erről sokan nem fognak lemondani.
A magas repülőjegyárak vethetnék vissza az utazási kedvet egyedül, de azt meg a piac határozza meg, a légitársaságokat nem fogják azért megszüntetni, hogy a Földnek jó legyen. Persze a kialakult helyzet hoz majd változást, de szerintem hosszabb távon vissza fog állni minden. De egyébként szerintem nem is azzal van a legnagyobb gond, hogy valaki mondjuk évente elutazik egy távolabbi országba. Az autós utazás sem kimondottan környezetkímélő, és hát autót napi szinten használ az egész világ.
A másik dolog, hogy emberek százmilliói élnek közvetlenül, vagy közvetve a turizmusból, szerte a világon. Délkelet-Ázsia országaiban például nincs akkora vásárlóerő, hogy a belföldi turizmus több milliónyi embert tartson el, nekik szükségük van az európai/amerikai látogatókra. Szóval a párizsi kezdeményezés Európában működőképes lehet, de pl. Ázsiában nem.
@Vejnemöjnen12: Én a magam részéről azt gondolom, hogy a világ annyira szép és érdekes, hogy számomra nehéz lenne lemondani az Európán kívüli látnivalókról. Más a TV-ben látni a Grand Canyon-t, mint a saját szememmel, a Karib-tenger ezer színét, vagy a kanadai vadont, de ezt még hosszan lehetne sorolni attól függően, hogy kinek melyek az igazán emlékezetes élményei. Ráadásul ha az ember szembesül Kenyában (ami még messze nem a legborzasztóbb afrikai ország!) azzal nyomorral amit csak az út mentén lát, vagy Mexikóban a favelákkal, Kubában visszautazik pár évtizedet az időben, stb., szóval remélem érthető, mire gondolok, mindjárt nem annyira elkeserítő a magyar “rögvalóság”! Pedig egyébként de és lehet, hogy ez csak az én véleményem lesz, de talán az évtizedekig tartó bezártságnak is van ebben szerepe. Úgyhogy én a “világlátás” szükségességének pártján állok és maradok.
Más szempontokat nem akarok ismételni, hiszen közismert, hogy a turizmusból rengetegen élnek különböző módokon.
(Amúgy meg nem gondolom, hogy önmagában a “repülőzgetés” a felelős a Föld minden bajáért, de persze tiszteletben tartom ezt a véleményt is.)
Köszi a véleményeket! Ez valóba összetett probléma, ráadásul most még nem igazán látszik, hová fut ki ez az egész vírusválság. Valaki azt írta az Indexen, hogy az utazások aranykora mindenképp véget ér. Nem csak a légitársaságok összeomlása, hanem a gazdasági válság miatt is. (Az embereknek egy ideig nem lesz rá pénze, ráadásul a jegyárak is emelkedni fognak.) Hosszútávon azonban tényleg elképzelhető, hogy visszaáll a korábbi rend, mert a kapitalizmus túléli a válságot, pénzt kell termelni. (Főleg, ha lesz védőoltás vagy hatékony gyógymód a vírus ellen. Ha nem, akkor persze tovább bonyolódik a helyzet.) Michel Houellebecq francia író azt jósolta, hogy: “Minden ugyanolyan lesz, csak egy kicsit rosszabb.” Nem bírom azt a fickót. Jó lenne tenni valamit, hogy ne legyen igaza. Ugyancsak az Indexen olvastam, hogy ez a vírusválság csak rákészülés a klímakatasztrófára. Ha ugyanúgy autózunk, repülünk, gyártjuk a műanyagot és füstöljük teli a levegőt mint korábban, akkor nem csak az utazások aranykora ér véget, hanem a hétköznapi életünké is. Tényleg nem tudom, egy átlagember mit tudna tenni azon túl, hogy önkorlátozást vezet be. Nekem vannak gyerekeim, így szinte kötelező optimistának lennem és a megoldáson gondolkodnom. Ez a párizsi kezdeményezés azért is tetszik, mert nem akar senkire semmit ráerőltetni, hanem csak azt mondja, hogy válasszunk ki egyetlen dolgot, amit változtatunk a korábbi életünkhöz képest és ragaszkodjunk hozzá.
@Vejnemöjnen12: A klímakérdés nehéz ügy. Sok évet éltem Ázsiában és úgy vélem, hogy ott kellene gyökeresen változtatni a dolgokon, nem feltétlenül Európában. Amíg az egész világ Kínában (vagy Vietnámban, Bangladesben, stb.) gyártat, addig hiába spórolunk mi otthon, Magyarországon az árammal, hogy csak egy példát említsek. A vásárlási szokásokon kéne változtani, a nem szükséges dolgokat kéne az embereknek elengedni, de ez az Aliexpress és Amazon idején széles körben sajnos elképzelhetetlen. Ezzel összehasonlítva szerintem kisebb probléma a turizmus, főleg, hogy azt is lehet környezettudatosan csinálni.
@Kyria: Abszolút egyetértek! Rengeteg pozitív hozadéka van az utazásnak, szerintem sokkal jobb lenne a világ, ha nyitottabbak lennének az emberek és ebben nagyon sokat tud például az utazás segíteni.
@vorosborisz: Ez a változtatós mozgalom valójában a klímaügyről szól, nem a vírusról. (Igaz, a statisztikai elemzők szerint a tömegturizmus jelentősen hozzájárult a járvány gyors terjedéséhez, ezzel rengeteg ember halálához.) A vírus csak egy jó alkalom a változtatáshoz. Az energiapazarlás, a környezetszennyezés és a turizmus erősen összefügg. Ha nem is éltem Ázsiában, de jártam ott és láttam pozitív példákat a tudatos vásárlásra. (Igaz, ezek fejlett államokban, Szingapúrban, Japánban voltak.) Vagyis nem elképzelhetetlen a változás ott sem. Miért is ne lehetne Európa a pozitív példa? Az biztos, hogy a gyártást visszahozni Európába nehéz lesz, hiszen a tulajdonosoknak nem érdeke a drágább előállítás. Ha azonban rendre jönnek a betegségek és a beszállítói lánc gyakran megszakad Ázsia és Európa között a karanténok miatt, talán mégis megéri majd Európában gyártatni az alkatrészeket. Meg az alsónadrágokat is.
@Vejnemöjnen12: Bízom benne, hogy lesz pozitív irányú változás, én is normális körülmények között szeretnék megöregedni. Ami szerintem biztos, hogy utazni ez után is fognak majd sokan, úgyhogy ami az utazást illeti, annak környezettudatosságára kellene fókuszálni (például egy hosszabb út valahová sok rövidebb út helyett).
@vorosborisz: Hm, ebben lehet valami! Mármint, hogy a jobb egy hosszabb út, mint több rövidebb. Például szerintem rendkívül szennyező a konferenciaturizmus. Vannak ismerőseim az egyetemről, akik évente legalább nyolc-tíz konferencián vesznek részt szerte a világban. Van, hogy azt sem tudják, hol jártak, mert csak a repülőtér és a szálloda között látták a várost, maximum a belvárosba ugrottak be. De, elmondhatják, hogy már jártak arra. Miközben most remekül megoldják a konferenciázást a világhálón keresztül.
@ozur: Nalam Malajziabol a varosok kozul Kota Kinabalu helyett Kuching, KL helyett pedig Melaka lenne a toplistan.
Termeszeti latnivalok kozul pedig Danum es persze valoban Gunung Kinabalu is.
@Vejnemöjnen12:
A légiközlekedés a teljes CO2- kibocsátás kb 3-4%-áért felel. Ha ez nulla lesz, akkor sem érünk el vele semmit. Arra azért kíváncsi lennék, hogy a rövid repülőutak (ugorjunk ki Milánóban és igyunk meg a latemakiátót) mennyit tesznek ki ebből.
Meg aztán én pl telelni megyek 6 hónapra Dk-Ázsiába, és nem vagyok benne biztos, hogy a fűtés kisebb CO2-vel járna, mint a repülőút.
Szerintem a feleleges vackok vásárlásával kellene leállni. Minek annyi ruha, (divat?? :DDDDDD), telefon félévente, autó 3 évente, . . . Élelmiszer pazarlása (agriculture 10% a CO2-ben) . . .
Nem mellesleg érdemes megnézni a CO2 / fő értékeket. Pl az “überzöld” Norvégia kb 5-ször annyit tol a légkörbe, mint Vietnám, és 30-40%-kal többet, mint Kína, holott ők gyártanak nekünk minden szart.
Kár volt kihagynod a tengerpartot Myanmarban, szerintem igazán remek, és drágának sem mondanám. Ngapali lehet hogy valóban nem túl jó választás, de Ngwe Shaung mindenképp megér egy látogatást, ha legközelebb arra jársz, vedd be a programba ;o)
@Zs_: Köszi, tervezek még visszamenni, pláne, ha a déli szigeteket megnyitják! 🙂