Rántott tarantula, nyers lóhús, hangya-hamburger és további gasztroérdekességek fél éves utamról!

dsc_0006_2.JPG

Kétféle ember létezik: van, aki azért eszik, hogy éljen, illetve van, aki azért él, hogy egyen. Nos, én az utóbbi körbe tartozom: ahol csak lehet, ott igyekszem a helyi specialitásokat, újdonságokat kipróbálni; amiből pedig nem volt hiány az összesen hét országot is érintő utamon. Egy ennyire hosszú uton több szempontból is fontos az étkezés kérdésköre, akár szeretünk enni, akár nem: fontos, hogy véges költségvetésünk mellett fél éven keresztül úgy tudjunk étkezni, hogy az egészséges, olcsó, továbbá változatos is legyen. Ha e „kritériumok” valamelyike hosszú távon nem teljesül, az rányomhatja bélyegét az utazásra.

Szerencsére nem kell sok pénz ahhoz, hogy jól együnk Ázsiában: a helyiek által is gyakran látogatott kifőzdék, egyszerűbb éttermek (az utcai árusokról nem is beszélve!) jellemzően olcsóbbak, mint a turistákra szakosodott éttermek – és talán mondanom sem kell, hogy ezekben találhatjuk meg az adott helyre leginkább jellemző fogásokat – és ez az állítás éppúgy igaz Indiára, mint Indonéziára. A meglátogatott országok közül Japán egy kicsit kilóg a sorból, már csak azért is, mert kimondottan kevés a turistákra építő étterem az országban és úgy alapból drágább minden – de a magas árhoz persze kiváló minőség párosul. Ami a változatosságot illeti, az országok és régiók különbözősége tulajdonképpen garantálja azt. Óriási a különbség nem csak Japán és Indonézia, de akár Szumátra és Jáva (mindkettő Indonézia) konyhái között is, ami azt jelenti, hogy a regionális alapanyagoknak és konyhai praktikáknak köszönhetően egy sor különös, sőt, európai szemmel akár bizarrnak is mondható fogást is volt szerencsém kipróbálni a szokásosnak mondható ételek mellett.

E bejegyzésben bemutatom tehát fél éves utam gasztro-oldalát: hol miket ettünk, mik voltak a legbizarrabb ételek, hol ért minket a legnagyobb meglepetés; egyszóval az előző bejegyzésekhez hasonlóan egy csomó érdekesség következik fél éves utamról!

Kezdjük is:

Milyen állatokat ettünk:

sertés, csirke, marha, bivaly, ló, hal (sokféle), angolna, tintahal, polip, rák, szöcske, tarantula, skorpió, hangya (és egyéb bogarak), bárány, kecske, kacsa, fürj, jak

Országok szerinti legemlékezetesebb fogások:

Mégpedig azért emlékezetesek, mert nagyon pozitív benyomást tettek rám, a különös és bizarr ételekről majd lentebb írok.

Japán: rámen és szusi – mindkét étel tipikusan olyan fogás, amit Japánban kell kipróbálni ahhoz, hogy az „igazi” élményben legyen részünk. A ramen a világ szerintem legjobb tésztás levese, a szusi pedig elképesztő minőségben kapható Japán-szerte, a legolcsóbb verzió is sokkal jobb volt, mint amit korábban bárhol ettem.

dsc_0041_2.JPG

Tajvan: az éjkszakai piacok „snack-kínálata”, ideértve a különböző grill-kolbászokat, tésztás ételeket, a kreatívabbnál-kreatívabb szendvicseket és édességeket – mogyorós-ananászos sült fagylaltot valaki?

Indonézia: Gasztro-szempontból ezúttal talán Szumátra hagyta a legmélyebb nyomot bennem, talán azért, mert több hónapnyi kelet-Indonézia után semmi „extrára” nem számítottam az ország legnyugatibb régiójában. Ehhez képest már az első napon, Berastagiban akkora változatosság fogadott, amit korábban én Indonéziában még sehol máshol nem tapasztaltam: kiemelném a bárányhúsos-szegfűszeges levest és a különböző grillételeket Berastagiban, amelyek önmagukban elég indokot szolgáltathatnak, hogy Indonézia e részét is felkeressük. A Toba-tó kulináris különlegességei pedig hab a tortán.

Kelet-Timor: A tutualai gyarmati vendégház konyhája, amely a kevés opciók egyike a környéken, ha szeretnénk az általam már sokat dícsért Jaco szigetre átjutni. A szoba itt drága (40 amerikai dollár egy éjszakára), de ez a reggelit és a vacsorát is tartalmazta, főleg utóbbi mindkét itt töltött napunkon nagy élmény volt: a fénypont alighanem a sült tonhal volt csípős szósszal, de a zöldségek és egyéb, például csirkés ételek is nagyon finomak voltak.

Mianmar: Gondolkodás nélkül a shan tésztaételekre teszem le a voksom – ezek spagettire hasonlító, kis adagban, különbö feltétekkel érkező tészták – némelyik húsos, némelyik tofus, sőt, „tofu-szószos” is akad; ez utóbbi inkább hasonlít a pudingra, mint tofura, de elképesztően finom. Ha Yangonban jársz, ezt az étteremláncot mindenféleképpen keresd fel, nem fogod megbánni!

dsc_0282.JPG

India: Az egyik kedvencem az indiai konyha, úgyhogy Indiában duplán igaz volt, hogy igyekeztem mindent kipróbálni. Kiemelném az utcán kapható snack-eket, mint a különböző „puri-k” – kedvencem a pani puri, ami nem más, mint sült burgonyapürével, fűszeres vízzel és tamarindlével töltött ropogós „péksütemény-golyó”. E mellett az Indiában kihagyhatatlan curry-k sem okoztak csalódást. Indiába az ételek miatt is érdemes lehet elmenni!

dsc_0733.JPG

Nepál: Az ország talán leginkább nemzetinek mondható fogása, az úgynevezett „momo” ízlett a legjobban – a kínai főtt tésztagombócokhoz hasonlít, melyekben hús, zöldségek vagy akár sajt is lehet a töltelék. Mindenhol lehet kapni és egyszerűsége miatt tulajdonképpen nehéz elrontani.

Kambodzsa: Kambodzsában a helyi fogásokon érezhető mind a vietnámi, mind pedig a thai hatás – kedvenc ételem, a „lok lak” (marhahús ragu) Vietnámban is megtalálható, lehetne vitatkozni azon, hogy mely ország étele, de szerintem felesleges. Ha Kambodzsában jársz, ki kell próbálnod!

Vietnám: Vietnám is egy olyan ország, ahol az ételek változatossága az utazás fénypontja lehet, én is okat írtam már itt a blogon erről. Mostani utunkon a „bun cá”, azaz kvázi sülthalas tésztaleves repített egészen a mennyországig – érdekesség, hogy a mi konyhánkhoz is hasonló módon Vietnámban is szívesen párosítják kaporral a halat. Hatalmas kedvenc.

img_3875.JPG

Legjobb konyha:

Az indiai és a vietnámi – véleményem szerint ezek a legjobb országok, ha jókat szeretnénk enni jó áron. A japán konyha is szuper, de ott azért több olyan fogás akad, amellyel nem igazán tudok azonosulni. A különböző halak nagyon jók nyersen, de nekem a marhabelsőség – szintén nyersen – például egyáltalán nem ízlett.

Legkreatívabb konyha:

Tajvan – a fentiekben már említett éjszakai piacok standjain elképesztő a változatosság. Édes, csípős, savanyú, keserű, omlós, kemény, szivacsos – minden íz és minden textúra megtalálható, sokszor egy fogáson belül! Kedvencem például a grillen sütött kolbász, amelynek ragacsos rizsből formáznak „kiflit”, majd egy fokhagymás-borsos szósszal locsolják le. Nehéz olyan fogást találni, amibe bele lehet kötni.

dsc_0739_2.JPG

Legunalmasabb konyha:

Kelet-Timor – hozzá is tenném gyorsan, hogy a portugál gyarmati fúziós konyhát ezúttal nem volt szerencsém kipróbálni, ezek az éttermek túl drágának bizonyultak az egyébként sem olcsó országban. Olcsón utazva Kelet-Timorban kénytelenek vagyunk beérni az egyszerű fogásokkal, úgy mint húsgombócleves tésztával, sült rizs vagy sült tészta, ilyenek. Érdekesség, hogy a fővároson kívül nagyon korlátozottak a lehetőségek, a második legnagyobb városban, Baucau-ban például csak egyetlen kifőzdét találtunk este 8-kor a szállásunk mintegy 500 méteres körzetében.

Legnagyobb gasztromeglepetés:

Három pontban foglalnám össze a legnagyobb meglepetéseket. Az egyik, s utunkon első igazi nagy felismerés, hogy a ráment Japánban nem lehet nem szeretni – rengeteg féle van és mivel Japánban a legtöbb étterem egy fogásra specializálódik, ezért a tökéletes minőség, a már-már művészi precizitás garantált. A rámen egy tál mennyország.

A második meglepetést számomra a mianmari konyha jelentette – India, Kína és Thaiföld közelsége miatt a legtöbben lekezelően bánnak az ország kulináris kultúrájával, összehasonlítva azt a híresebb szomszédokkal, pedig pont ezek a szomszédok teszik naggyá a mianmari konyhát. Itt is megtalálható ugyanis minden alapanyag és fűszer, úgyhogy nehéz rosszat enni Mianmarban járva.

Továbbá Indonézia okozott még komoly meglepetést az út során. Indonéziával kapcsolatban él az a sztereotípia, hogy az ország konyhája unalmas (legalábbis az ázsiai konyhák között mindenképpen az egyik „legjelentéktelenebb”, már ha szabad így fogalmazni.) Ehhez képest Szumátra és Jáva gasztro-szempontból is lenyűgözött: alighanem az évezredes városi kultúra nyomán, de itt sokkal változatosabb az étrend, mint az általam korábban megjárt keleti országrészekben. Tartalmas levesek, főételbe komponált gyümölcsök, ezernyi tésztás fogás, az indonéz klasszikusokról, mint sült rizs, pálcikán grillezett hús (saté), gado-gado (főtt zöldségek mogyorószószban), nem is beszélve.

dsc_0126_1.JPG

A többi konyha (például indiai vagy vietnámi) nem okozott meglepetést, mert tisztában voltam vele, hogy mire számíthatok.

Legrosszabb ételek:

Tudom, nem illik egy ételre azt mondani, hogy rossz, de az őszinteség jegyében megemlítenék néhány kevésbé ízletes fogást. Szerencsére nem ezek voltak többségben!

Ilyen például a Japán izakayákban (kvázi „kocsma-étterem”) fogyasztható nyers vagy főtt, de hideg marhabelsőség, mint például a gyomor – járt hozzá egy szósz, de nem sokat segített. Japánban, Okinawán volt „szerencsém” a goya champuru nevű helyi fogáshoz, amely fő összetevője a keserű tök – én nem vagyok oda a keserű ízekért, úgyhogy ez a fogás sem ízlett. Tajvanról megemlíteném a büdös tofut, amely tényleg büdös, és nekem az íze sem tetszik (sokaknak bejön, úgyhogy ha Tajvanon vagy Kínában jársz, akkor adj neki egy esélyt!). Érdekesség, hogy az út második feléről nem emlékszem olyan fogásra, amely negatív élményként maradt volna meg az emlékezetemben.

Legfurcsább ételek:

Furcsa volt például a gudeg nevű fogás Jáváról, Indonéziából, amely tulajdonképpen egy pörköltre hasonlító étel, viszont hús helyett jackfruit-tal, azaz gyümölccsel készítve. Nekem nem igazán jött be a gudeg édeskés ízvilága. Ezen túl Kambodzsa a furcsa ételek „Mekkája”, itt a rántott tarantulától kezdve a szöcskéig és hangyáig szinte minden rovart és bogarat ki lehet próbálni. Aki vevő az ilyesmire, annak csak ajánlani tudom a Siem Reap-ben található Bugs Café-t, ahol már-már fine dining szintre emelték a bogarakból készített fogásokat. Hangyákból készült hamburger és sült bogár-tál, hogy csak néhányat említsek az általam kóstolt fogásokból. Ezek mellett semmi a Japánban kóstolt ló-sashimi (nyers lóhús) vagy a tajvani sült fagylalt. Bár mondjuk a vietnámi nyers, “megkocsonyásodott” mogyorós és belsőségekkel tálalt kacsavért is nehéz lenne a magyar asztalokon elképzelni.

dsc_0405.JPG

1-_img_3870.JPG

Legérdekesebb helyi specialitások, amiket máshol nem igen lehet megtalálni:

Nem feltétlenül furcsák, vagy szuper ízletesek, ezért a külön kategória.

Első helyen említeném meg a sült repülőhalat (lásd első kép), ami helyi specialitás Lanyu szigetén, Tajvanon, máshol nem is találkoztam vele. A fentiekben már említett shan tészták Mianmarból is egészen különlegesek, akár csak a rádzsasztáni specialitás, a „dal bati churma” (lencse curry, kenyérmorzsából készült édességgel tálalva). Na meg a tajvani kreatív fogások, amikről már a fentiekben is sok szó esett. Oh, és természetesen a Toba-tó kulináris öröksége, amely nem csak Indonéziában, de egész Ázsiában különleges ételeket produkál. Ilyen például a nyersen, egyben (de belsőségek nélkül) felszolgált hal, amely egy szegfűszeges, fahéjas és egyéb fűszerekkel gazdagított gazdag szósszal van bevonva.

Legkülönlegesebb italok:

E tekintetben nálam a sörízű szódavíz viszi a pálmát, ami egy japán különlegesség. Egy az egyben visszadja a sör ízét, viszont alkoholmentes, nagyon érdekes. Japánban egyébként is sok „limitált kiadású” ital (és étel) található a szupermarketek polcain vagy az automatákban (átlátszó Coca-Colát valaki?). Igazi különlegességeket továbbá sörök formájában fogyasztottam, azokról a következő pontban beszámolok.

img_3295_1.JPG

Legjobb sörök:

Nálam Vietnám és Tajvan viszi a prímet az ázsiai sörök világában – bár az igazsághoz hozzátenném, hogy pénzügyi okokból nem sok sört fogyasztottam az út során, csak a különlegességekre koncentráltam. A nagyüzemi ázsiai sörök minősége véleményem szerint jócskán elmarad európai társaiktól, a kraftsörök világában viszont már nincs ekkora differencia. A kraftsörök mozgalma Ázsiát is elérte és a helyi kis üzemek egy sor speciális alapanyag hozzáadásával igyekeznek kitűnni a mezőnyből. Kóstoltam néhány gyümölcsös sört (például mangó és passiógyömülcs ízűeket), de akadnak sokkal furcsább ízkombinációk is: a vietnámi phó leves ízvilágú sör talán e tekintetben a csúcs.

Legjobb hely olcsón jókat enni, inni és bulizni:

Kambodzsa – nehogy lemaradjon a listáról, mert zseniális ételeket lehet enni Indokínának ezen a részén is – ráadásul minden hihetetlenül olcsó. Jókat enni sokfelé lehet, de ha mindezt szórakozással is szeretnénk összekötni és szeretnénk olcsón kijönni, erre a kombinációra Kambodzsa a legjobb választás. Óriási a választék az éttermekben, 1-4 dollár körül van minden fogás (az egyszerű éttermekben legalábbis), 50 cent – 1 dollár egy korsó sör, koktélok szintén, a legjobb hely a kikapcsolódásra. Ha a pénz nem számít, akkor Japánt mondanám, nagyszerű az éjszakai élet, viszont egyben nagyon drága is.

Legjobb szuvenír:

Ezt csak azért tenném hozzá így a végéhez, mert szintén a gaszronómiához kapcsolódik az úton gyűjtött számomra legkedvesebb szuvenír. Ez pedig nem más, mint egy rámen-könyv Nahából, Japánból, amit ajándékba kaptam a kedvenc rámenéttermem szakácsától. Mégpedig annak apropóján, hogy az étterem is szerepel benne, mint Okinawa egyik legjobb rámenezője, s nagyon örült a szakács, hogy mi négyszer is ott ettünk a Nahában töltött öt napunk alatt – annyira finom volt. Ez azt hiszem nagyon jól példázza a Japán vendégszeretetet.

dsc_0486_1.JPG

Kicsit hosszúra nyúlt, nem egyszerű ugyanis röviden összefoglani fél év történéseit. Nem szaporítanm tovább a szót, csupán annyit szeretnék még hangsúlyozni, hogy rengeteg olyan ország akad – az általunk az út során felkeresettek közül legalábbis néhány mindeképpen, ahová érdemes lehet már csak az ételek minősége és változatossága miatt is elutazni. A gasztronómián keresztül is betekintést tudunk nyerni a helyi kultúrákba, úgyhogy ne féljünk ismeretlen ételeket kipróbálni, legtöbbször ezek lesznek a legemlékezetesebbek!

Ha tetszett ez a bejegyzés, nézz rá a blog Facebook-oldalára, az Instagramra, valamint a blog Youtube-csatornájára is, ahol további érdekességek várnak!

Hamarosan jön továbbá egy bejegyzés az ázsiai bakancslistámról, olyan helyekről, ahová még nem volt szerencsém eljutni, de nagyon érdekesek! Tarts velem!  

6 Comments

  1. martineden 2019.02.26. at 20:14

    Szuper iras.Nagyon tetszett!

    Válasz
  2. vorosborisz 2019.02.26. at 20:29

    @martineden: Köszönöm, örülök, hogy tetszett! 🙂

    Válasz
  3. múzeum 2019.02.26. at 22:27

    @vorosborisz: Érdekes, alapos, sokrétű, étvágygerjesztő írás, a tényanyag is pontos – majdnem. Mert mik ezek a szövegek?

    “…szöcske, tarantula, skorpió, hangya (és egyéb bogarak)”. A felsoroltak közül egyik se bogár. A szöcske az szöcske, a hangya az hangya. De a “tarantula” meg a skorpió még csak nem is rovarok. Tarantulát aligha ettél, mert az egy olaszországi pókfaj, nem szolgálják fel Ázsiában. Nyilván madárpókot tesznek az asztalra (a téves amerikai megnevezés miatt nevezi a fél világ tarantulának a madárpókokat, pedig nem, nem tarantulák.)

    “…a rántott tarantulától kezdve a szöcskéig és hangyáig szinte minden rovart és bogarat ki lehet próbálni.” Lásd mint előbb. Mi az a “rovar és bogár”? A rovar egy nagy csoport (osztály), azon belül a bogarak az egyik rend (a harmincból), akkor nem lehetnek “és”-sel egymás mellé rendelt kategóriák. Mi olyan bonyolult ezen? (Wikipédia + középiskolai tananyag.)

    “… sült bogár-tál”: tartok tőle, bogár nem volt a tálon ( kifejlett bogarakat a világon igen kevés helyen esznek, hiszen kemények és páncélosak, legfeljebb bogárlárvákat). Ha a képre utalsz, azon egy szárnyaitól megfosztott sült tutajpoloska és egy skorpió látható, egyik se bogár.

    Egyébként én párolt szöcskéből és sáskából lakmároztam be Vietnamban (nem egy pár szemet, hanem az volt a vacsora egy nemzeti parkban), jobb volt, mint a csirke ugyanott. De volt már szerencsém lisztkukachoz és sózott sáskához is. Ez a jövő.

    Merkl Ottó
    (Magyar Természettudományi Múzeum)

    Válasz
  4. vorosborisz 2019.02.26. at 23:04

    @múzeum: Szerintem a bejegyzés lényegén nem változtat, hogy a szöcske rovar-e vagy sem, netán a képen látható pók tarantula vagy éppen madárpók. És ha már Wikipédia, aszerint a szöcske rovar, de ha bogár is lenne se változtatna a tényen, hogy Ázsiában meg lehet kóstolni.

    Válasz
  5. W.L. 2019.02.27. at 01:46

    Es az a szocske sem volt valoszinuleg szocske, hanem inkabb saska! 😉
    Ettol fuggetlenul szerintem is nagyon jol sikerult bejegyzes, pedig engem a tema annyira nem is izgat.
    Kicsit csalodtam, hogy a javai konyha nem tett rad nagyobb benyomast, pedig igyekeztem jo helyeket mutatni kulonosen Soloban.
    De nekem meg a legtobb indiai kaja nem jon be, ugyhogy ez tenyleg egyenfuggo.

    Válasz
  6. vorosborisz 2019.02.27. at 10:11

    @W.L.: Ne érts félre, a jávai konyha is abszolút pozitívum volt, ha oda érkezünk és nem Szumátrára, akkor valószínűleg az hagyott volna bennem mélyebb nyomot. Egy biztos, Indonéziában is lehet változatosan enni és az árak is verhetetlenek, nekem nagyon bejön!

    Válasz

Nyomj egy kommentet!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük