Ha Fülöp-szigetek és Palawan, akkor szinte kivétel nélkül minden utazó észak felé veszi az irányt és meg sem áll a méltán híres El Nidoig. Pedig Palawan déli része is megér néhány napot: Balabac és a környező szigetvilág az egyik legszebb trópusi szigetcsoport, ahol valaha jártam.

Majdnem a Fülöp-szigeteken ragadtam

Balabacra még a tavalyi év elején jutottam el, akkor, amikor a covid miatt nem voltak még teljes határlezárások. Illetve, inkább úgy fogalmaznék, hogy a délkelet-ázsiai határzárak éppen akkor lettek bejelentve, mikor én a Balabac körüli szigeteken hajóztam. Félő volt, hogy az országban ragadok: Vietnámba, ahol jelenleg is élek, Manilából lehetett csak repülni és március 13-án jelent meg a hivatalos értesítés (ez volt a 2. napom Balabacon), miszerint 15-ével kezdődően minden manilai repülőjáratot törölnek és a határokat lezárják.

Őszinte leszek, nagy volt a pánik. A világ végén voltam épp, négy-öt óra autóútra a legközelebbi várostól. Nyilván érhet valakit nagyobb trauma, mint, hogy a világ egyik legszebb országában ragad, viszont nekem a munkám szempontjából – na meg a költségek szempontjából – mindenképp probléma lett volna a Fülöp-szigeteken ragadni, pláne Palawanon.

Korábban már itt a blogon is írtam arról, hogy online munkát végzek és aki járt már a Fülöp-szigeteken, az tudja, hogy az internet hozzáférés még a városokban sem mindig megbízható. Még a szuper turistás El Nidoban is mindennaposak az áramkimaradások, úgyhogy nem mindig lett volna megoldható a munkavégzés. És hát pénz nélkül a Paradicsom sem ugyanaz.

Úgyhogy Balabacról a palawani kikötőbe (hajó), onnan Puerto Princesába (kisbusz), onnan Manilába (repülő), majd Manilából Hanoiba (szintén repülő) kellett minél hamarabb jegyet szereznem, úgy, hogy Balabacon még térerő is csak elvétve akad, nem, hogy megbízható internet. Ami például a vietnámi repülőutat illeti, az utolsó járatra kaptam csak jegyet, ráadásul első osztályon volt már csak hely, aminek a pénztárcám nem, de én magam nagyon örültem. Balabacon egy helyi utazásszervezővel jártam, aki kapcsolatain keresztül segített jegyet vásárolni. Egyedül, internet nélkül ezt biztosan nem tudtam volna megoldani.

Nem úgy alakult tehát az utam, ahogy azt elterveztem. Eredetileg három teljes napot töltöttem volna a szigetek közötti hajókázással, legalább hat-hét szigetet felkeresve; a három napból végül lett nem egészen másfél nap és a hat-hét sziget helyett csupán három. Ezért sem írtam még korábban Balabacról, mert bár láttam egészen gyönyörű szigeteket, az élmény azért mégsem volt teljes és száz százalékosan pozitív.

Évekig készültem Balabac meglátogatására, korábban fegyveres rablótámadások helyszíne volt ez a gyönyörű szigetcsoport, ugyanis nagyon közel van Malajzia és az itteni tengeren „kalózok” garázdálkodtak – ma már ilyen probléma szerencsére nincs.

Egyre több, a határzár feloldásáról szóló hírt lehet hallani a Fülöp-szigetekkel kapcsolatban; úgy tűnik, hogy hamarosan kinyit az ország – egyszer egészen biztosan én is visszatérek, hogy a tavaly kimaradt szigeteket is felkeressem.

Miért Balabac?

Az El Nido körüli híres sziklaszigetektől eltérően a Balabac körüli szigetek mindegyike lapos, fehér homokos-pálmafás, mint a képeslapokon. Teljesen más a táj, mint Palawan északi részén, de a maga nemében – trópusi, fehér homokos szigetek kategóriában – Balabac is legalább annyira gyönyörű. Én személy szerint imádok szép tengerpartokat felkeresni és hát Balabacon a homok színe, finomsága, a tenger kékje, tisztasága, stb. túlzás nélkül akár a Maldív-szigetekkel is fel tudja venni a versenyt.

Manapság a Balabacot kiszolgáló Buliluyan kikötő és a Puerto Princesa város közötti út is jó állapotban van – a ma négy-öt órás út évekkel ezelőtt simán volt hét-nyolc óra is akár. A turizmus ettől függetlenül még gyerekcipőben jár, bár, ha nincs világjárvány, alighanem manapság Balabac is sokkal népszerűbb lenne.

Ami az utazást illeti, én szeretek mindent magam intézni. Balabac viszont annyira távol van mindentől, hogy ide érdemes helyi utazásszervezővel utazni. A konkrétumokat, például a cég nevét, akikkel én utaztam most nem részletezném, ugyanis nem is fontos: a covid idején/után könnyen elévül a ma még esetleg releváns információ. Ha ezt a bejegyzést olvasod és Balabacra készülsz, keress nyugodtan, szívesen segítek; de az utazást szervező helyi cégek az interneten is könnyen megtalálhatók.

Nem csak azért volt ez remek választás, mert az utazást szervező hölgy segítségével tudtam gyorsan hazajutni, Vietnámba, hanem mert az általában három napos utak az utazás minden részletét magukban foglalják úgy, hogy nem feltétlenül drágább, mint ha mindent magunk szerveznénk le.

A fő program az úgynevezett ’island hopping’, a szigetek egymás utáni felkeresése, amihez ugye hajó szükséges. Három napra egyénileg hajót bérelni valószínűleg drágább, mint egy kis, 3-4-5 fős csoporthoz csatlakozni. A mi hajónkon például négyen voltunk. Nincs nagy választék például a szállás tekintetében sem, szóval mindent összevetve tényleg sokkal gyorsabb és kényelmesebb helyi szervezőn keresztül intézni mindent.

A három napos kirándulásért akkori árfolyamon körülbelül 60 ezer forintot fizettem (az utolsó nap költségét visszakaptam), amiben tényleg minden benne volt, ezen felül semmire sem kellett költenem (hajó, szállás, étkezések, a magánszigetekre belépődíjak, stb.). Ennyi pénzt alighanem akkor is elköltöttem volna, ha mindent egyénileg próbálok leszervezni, helyben.

Rengeteg apróbb-nagyobb sziget van a „fősziget”, Balabac körül. A távolságok azonban elég nagyok – a „szárazföldi” kikötőből Balabac – amely egyébként a legtávolabbi sziget is egyben – úgy két órányi hajóútra található, szóval az egész napos island hopping sok utazást foglal magában, igen csak fárasztó. A három napos program tökéletes, de akár négy-öt napot is ki lehetne tölteni Balabac körül további szigetek felkeresésével. Amennyiben lesz lehetőségem visszatérni, akkor megpróbálok majd több időt leszervezni. A program összességében nem olcsó, de nagyon megéri.

Konkrét részleteket most nem osztanék meg, ugyanis az egész programot be sem sikerült fejeznem, csupán három szigetet láttam Balabacon kívül (ami egyébként hatalmas és a környéken strandot nem is láttam, ott csak megszálltunk). Az időmbe Patongong sziget, Canimeran sziget, valamint Candaraman sziget fért bele úgy, hogy Balabacon volt a bázis. Az egész környék tele van apály idején előbukkanó homokpadokkal, Balabac tényleg maga a trópusi Paradicsom. Az egyik szigeten még rózsaszín homok is található, sajnos ahhoz sem volt szerencsém.

Összességében még mindig fájó szívvel gondolok legutóbbi fülöp-szigeteki utamra, hiszen a legszebbnek tartott Onok szigetre például nem sikerült eljutnom és hát a jelenlegi körülmények között fogalmam sincs, hogy mikor lesz lehetőségem visszamenni. De egyszer visszamegyek, ebben az egyben egészen biztos vagyok.

Amennyiben tervezed Balabacot felkeresni és konkrét kérdésed lenne, keress bátran akár itt, kommentben, akár a többi platformon, szívesen segítek:

Ha tetszett ez a bejegyzés, kövess Facebookon és Instagramon, további tartalmakért!

Nézz rá angol nyelvű Youtube-csatornámra is, ahol trópusi úti célokra fókuszálok!

Nyomj egy kommentet!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük