A világ egyik legfiatalabb országában, Kelet-Timorban nem hemzsegnek a turisták: a repülőjegy nem olcsó, a szállásárak kifejezetten magasak, az infrastruktúra fejletlen, ráadásul igazán grandiózus látnivalók sincsenek. Az utazás e kicsiny országban már-már frusztrálóan időigényes, mégis, rengeteg dolog van, amiért érdemes lehet Kelet-Timorba utazni!

Őszinte leszek: Kelet-Timor meglátogatásakor engem is elsősorban az motivált, hogy elmondhassam, megjártam Délkelet-Ázsia összes országát. Na meg egy igazán varázslatos tengerpart képe, amely komoly elvárásaim ellenére sem okozott csalódást. De erről egy kicsit később. Előbb bemutatnám az országban ért benyomásaimat, amelyek segíthetnek e fiatal ország megértésében és egy esetleges utazás felkészülésében. Sok praktikus információ ugyanis nem található Kelet-Timorról, így én magam sem tudtam sokat érkezésem előtt. Azt például tudtam, hogy az ország működésében komoly szerepet játszanak a különböző segélyszervezetek, és azt is, hogy az utak rossz állapotban vannak, de azért arra nem gondoltam volna, hogy a fővárost és az ország második legnépesebb települését gyakorlatilag földesút köti össze, és közvilágítás még a fővárosban sincs. Legalábbis amerre én jártam, ott nem volt.

Itt található a világ egyik legkisebb nemzetközi repülőtere.

Beismerem, nem sok miniállamban jártam még, de hogy Diliben van a világ egyik legkisebb nemzetközi repülőtere, az egészen biztos. A télen megjárt Morotai szigetén is például földesúton lehet a kifutópályát megközelíteni, igaz, az a repülőtér mondjuk nem nemzetközi. Diliben a járatokra egyetlen kapun lehet például beszállni és a váróterem ekkora:

A keleti-timori utazást nehezíti, hogy repülni közvetlenül csak Szingapúrból, Baliról és Ausztráliából lehet, s a távolságok miatt egyik opció sem kimondottan olcsó. Legalábbis semmiképpen sem „néhány tíz dolláros” Air Asia árszínvonal. Én Baliról repültem, 150 amerikai dollárt fizettem a retúr repülőjegyért, amely standard árnak mondható. Alternatív megoldásként az ország szárazföldön, Timor szigetének nyugati feléről – amely Indonéziához tartozik – is megközelíthető, viszont ez sem feltétlenül gyorsabb vagy olcsóbb opció – csak ha valaki Indonézia Nusa Tenggara tartományában jár éppen.

Dili (a főváros) első látásra kicsit kaotikus, a körülményeket megszokva viszont a hangulat nagyon laza.

Dilibe megérkezni még Indonézia után is felért egy kisebb kultúrsokkal. Elnézést a kifejezésért, de a legelső szó, amely Diliről beugrik az az, hogy „szakadt”: az autók, a buszok és minden egyéb jármű szinte kivétel nélkül mind rozsdás őskövületek, melyeket csak a beléjük vetett hit tart össze. A szegénység mindenhol igen szembeötlő, ennek például az is egy igen jó indikátora, hogy az országnak nincs saját valutája, az amerikai dollár a fizetőeszköz. Érdekességként megemlíteném, hogy nem láttam például olyan iskolát, amit ne valamilyen segélyszervezet épített volna (na nem mintha kerestem volna, de azért mégis), viszont az emberek itt is nagyon kedvesek és vendégszeretőek – mint szinte mindenhol Délkelet-Ázsiában. Dili e mellett kisvárosi hangulatú, ami már csak az miatt sem meglepő, hogy a város valóban kicsi – mind népességszámban, mind földterület szempontjából.

Apropó, ha valaki erre jár, a sárga taxikat ne használja – a sofőröknek nincs túl jó reputációja a városban. A kék színű taxit lehet, azok korrektek és nem utolsósorban olcsók.

Az első fontos felismerésem: felejtsd el az útikönyveket! Az utak szörnyűek, az utazás időigényes.

Csupán néhány órába telt egy Dili és Baucau között közlekedő buszon ülve, mire bennem is világossá vált: a Lonely Planet által ajánlott egy hetes útiterv teljesen irreális. Aki azt összerakta, valószínűleg sosem járt még az országban.

Csak a teljesség igénye miatt, a Lonely Planet például ezt az útvonalat ajánlja annyi időre (hét napra), amennyi időm nekem is volt:

Íme az eredeti szöveg:

„From Dili, lunch in Baucau before continuing to Loi Hunu to stay at Hotel Comunitaria Wailakurini and climb past the Guerilla Hideout. Wake early and head through Ossu to hike Mundo Perdido (Lost World) with a guide. Next up, check out the cave art on the way down to sacred Jaco Island. Stay in a simple hut on the mainland for two nights, spending a day on Jaco, snorkelling. Return to Dili, via a night in Baucau to explore museums and markets, before heading out to Ataúro for a couple of nights. Cap off your adventure with a dawn climb of Mt Ramelau.”

Tehát hét napra az útitervben szerepel Dili, Baucau, Loi Hunu, Ossu, Jaco, Atauró (ez utóbbi kettő ráadásul sziget!) és a Ramelau hegy megmászása. Ez még akkor is túl sok, ha nem számolnánk az ezek közötti utazást – minden egyes napra új hely, úgy, hogy például Dili és Baucau között öt óra az út. Ez kivitelezhetetlen, erre még két hét is kevés lenne, ha élvezni is szeretnénk az utazást, nem csak „rohanni” egyik helyről a másikra. Például Jaco szigetre eljutni, majd visszautazni Dilibe alsóhangon három és fél, de inkább négy teljes napot vesz igénybe – hogy ne legyen az egész út rohanás.

Érdekességképpen megjegyezném, hogy nekem az egy hétbe Jaco sziget (valamint az útbaeső Tutuala falu és Baucau), a főváros, Dili, illetve egy rövid látogatás a fővárostól délre található hegyek között fért csak bele.

Ha valaki ide készül, az tartsa észben, hogy az utak aszfalt nélküli földutak (legalábbis Dilitől keletre), száraz évszak idején rengeteg porral. A Dili – Tutuala mintegy 200 kilométeres távot nettó 10 óra buszúttal sikerült abszolválni. Furcsa módon a fővárostól délre található hegyvidék (például Maubisse és környéke) útja aszfaltozott, sokkal jobb állapotban van tehát, ez viszont a magas hegyek miatt nem járható gyorsan. Megjegyezném továbbá, hogy itt-ott javítják az utat, viszont nem úgy nézett ki, hogy a közeljövőben komoly javulás lenne várható.

A szállásárak magasak, de meg is érik az árukat.

A portugál időkből megmaradt fogadók legalábbis. Erről bővebben lejjebb.

Délkelet-ázsiai mércével olcsó és elfogadható szállás egyetlenegy található Diliben (Lugabutty néven lehet az interneten megtalálni), itt 13 dollárba kerül egy kétszemélyes egyszerű, tiszta szoba (és hálótermi jellegű szobájuk is van). Ezen felül további egy hasonló árkategóriájú szállás  található a fővárosban (Casa Minha Backpackers – szobák 16 dollártól), annak szobái viszont igen lehangolóak. Ezeken túl 25 dollár körül kezdődnek az egyszerűbb szobák, de egy európai színvonalú szobáért simán elkérnek 50-60 dollárt is.

A fővároson kívül a szállások száma nagyon korlátozott, a második legépesebb településen, Baucauban például négy vendégház található – és a szobák egységesen úgy 30-35 dollárnál kezdődnek. Nem vagyunk tehát túl jó alkupozicíóban.

Viszont! Szeretnék néhány szót szólni az úgynevezett pousada-król, azaz portugál vendégházakról, ezek ugyanis igazán különleges élményt nyújtanak, amely megéri a magasabb árat. Nem említettem még e cikkben, de Kelet-Timor sokáig Portugáliához tartozott, s ennek nyomai a mai napig láthatók (például a helyi nyelv, a tetun is a portugál és az indonéz nyelvek különös keveréke). Szinte minden településnek van egy portugálok által épített vendégháza (Tutualában például más kereskedelmi szállás nincs is!), s ezek mindegyikéről elmondható, hogy csodás helyekre épültek (általában tengerre néző kilátással) és igen komfortosak – gyakorlatilag európai stílusú villákról van szó. Ezek szobáiért úgy 50-80 dollárt kérnek, Tutualában – más vendég híján – ezt sikerült lealkudni 40 dollárra, reggelivel, ami hátizsákos költségvetéssel utazva még mindig magasnak tűnik, de megérte. Nézd meg képeken:

Délkelet-Ázsiából érkezve egy kelet-timori utazás kifejezetten drága tud lenni. Viszont az utazás többi aspektusára nem feltétlenül kell sok pénzt költeni. Ami például a települések közötti utazást illeti, a buszjegyek nagyon olcsók. Íme néhány példa:

Dili – Baucau: 4 dollár

Baucau – Los Palos (ide már közel van Tutuala, ami a legközelebbi település Jacóhoz): 4 dollár

Dili – Maubisse: 3 dollár

Az étkezés is megoldható olcsón: az egyszerűbb indonéz fogások (bakso – húsgombócok levesben, mie ayam – csirkehúsos tészta, stb.) 1-2 dollár körüli összegbe kerülnek, ami még Indonéziában sem lenne drága.

Kelet-Timorban van a kedvenc tengerpartom.

Az ország legkeletibb végénél fekvő Jaco szigete volt az egyik fő motivációm Kelet-Timor meglátogatásához. Aki ismerős a blogon, az tudja, hogy a gyönyörű tengerpartok megszállottja vagyok és ugyan viszonylag sok mesés és turistamentes strandhoz volt már szerencsém, de azt kell, hogy mondjam: Jaco nálam mindent visz! Nem is feltétlenül a szépsége miatt – ugyanis számos hasonlóan fotogén strandhoz volt már szerencsém, viszont hangulata miatt Jaco jelenti számomra az igazi tökélyt.

Sehol máshol nem volt még olyanban részem, hogy párommal totál kettesben tudjak lenni egy ennyire gyönyörű strandon – még a szintén abszolút turistamentes Doi szigetek körül lévő strandokon sem voltunk egyedül (ha más nem is, de legalább a hajóskapitányunk mindig velünk volt). Jaco a helyiek kultúrájában viszont egy szent helynek számít, ezért nem építkeznek a szigeten – a tengerpart és persze az egész sziget így totál érintetlen. A „fősziget”, Timor csupán egy 10 perces csónakútra található, úgyhogy a hajóskapitányok sem időznek ott –  fejenként 10 dollárért átvisznek a szigetre, majd egy megbeszélt időpontban visszajönnek értünk. Közel négy teljes órát töltöttünk Jacón, s ez idő alatt nem volt más látogató a szigeten. Még most sem hiszem el!

Már csak hab a tortán, hogy a főváros, Dili közelében található strandok is egészen parádésak:

Végszó: Kelet-Timort a gyakorlott utazóknak ajánlanám.

Sok türelem és magas tűrőképesség kell ahhoz, hogy Kelet-Timorban élvezni tudd az utazást. Nincsenek külföldieknek indított légkondis buszok, se szervezett programok, Kelet-Timorban mindent magadnak kell megoldanod – végtére is ez lenne az utazás lényege. Úgyhogy azt javaslom, a nehézségek ne tartsanak vissza! Legyenek reális elképzeléseid (remélem ez az írás ebben tud némi támpontot nyújtani), legyél nyitott, vagyis: utazó legyél, ne turista, és akkor Kelet-Timort imádni fogod!

Ha megtetszett Kelet-Timor, akkor nézz rá a blog Facebook-oldalára is, ahol további érdekességeket is találhatsz!