Fűszoknyás lányok, békésen csámcsogó kövér malacok és nyílvesszőket faragó, egy pénisztokon kívül semmi más ruhaneműt nem viselő férfiak, akiket látszólag még nem ért el a modern világ szele. Ilyen lenne a Pápua valóság?

dsc_0381.JPG

Megjegyzés: A bejegyzés képein a Baliem-völgyben élő dani törzs tagjai láthatók, hagyományos ruházatban (pontosabban a modern értelemben vett ruházat nélkül), tehát a képeken ruhátlan emberek szerepelnek!

     Nagyon nem. Bármennyire is próbálják azt a különböző források, például a hitelesnek beállított „dokumentumfilmek” és a különböző túraszervezők súlykolni, manapság már nincsenek „érintetlen” törzsek Pápuában. Aki azt állítja, hogy vannak olyan falvak, ahol az emberek hagyományos módon öltözködnek (vagyis nem öltözködnek) és az nem a turistáknak szól, hanem az a mindennapi élet része, hazudik. Ettől még indonéziai utam egyik legérdekesebb állomása volt Pápua belseje, a Baliem-völgy, amely szabályos kultúrsokk volt Maluku és Raja Ampat után.

dsc_0715.JPG

Sok tekintetben hagyományos életmódot folytatnak a törzsi emberek, viszont nem olyan módon, ahogy azt sokan elképzelik.

Misszionáriusok munkássága révén mindenhová eljutott már a keresztény vallás (s egyben a „modern” világ), melynek a még nehezen elérhető, hegyvidéki falvakban is megtalálható templomok szolgálnak bizonyítékul.

Rengeteg autentikus épületet, úgynevezett honait lehet még ugyanakkor látni, melyekben életvitelszerűen élnek az emberek, az állatokkal (sertéssel, tyúkokkal és kutyákkal) együtt. Tény viszont, hogy a hagyományos falut hátrahagyva egyre többen költöznek „modern” épületekbe – sajnos itt-ott lehet elhagyatottan álló hagyományos épületegyüttest látni –  bár az igazat megvallva, számomra ez a folyamat abszolút érthető, miután több honait is volt szerencsém megtekinteni belülről. A honaiok belső tere zárt, ezért sötét, az egyetlen fényforrást az épület közepén lévő tűz jelenti, aminek füstje – kémény hiányában – nehezen tud távozni.

dsc_0268_1.JPG

dsc_0865.JPG

A lakóközösségek tradicionális felosztása a mai napig sok helyen még érvényben van: a férfiak és fiúgyermekek együtt laknak az úgynevezett férfiházban (a közösség legnagyobb honaia, helyi nyelven pilamo, de 20-25 főre azért igen szűkös), a nők, lánygyermekek és csecsemők pedig külön, kisebb épületekben. A honaiokon túl további egy, hosszú épület alkotja a falut: a konyha, amely egyben közösségi tér is a lakóközösség tagjai számára – bár „természetesen” ez is sötét, némileg depresszív.

dsc_0737.JPG

Továbbá a hagyományos falvakban érdekes szokások egész sora figyelhető meg a mai napig: például a gyász egy igen érdekes formájával lehet a Baliem-völgyi falvakban szembesülni: családtag elvesztésekor a család tagjai megválnak egy ujjpercüktől vagy a fül egy darabjától, igen literális módon fejezve ki a fájdalmat, amit az adott családtag elvesztése jelent.

A munkamegosztás is a hagyományos értékrendet követi: a nők elsősorban a kertekben dolgoznak (főleg édesburgonya, hagyma és taro), valamint főznek, míg a férfiak vadásznak. A vadászat íjjal és nyilakkal történik, s érdekesség, hogy az elejteni kívánt áldozatokra külön nyílhegyformákat alakítottak ki a történelem folyamán. Madarakra háromfejű nyilakkal vadásznak – alighanem a találati esélyt javítandó, sertésre és egyéb emlősökre egyszerű, hagyományos nyílvéggel, de külön formája van, ha emberre (!) kell lőni. Emberre horogszerűen megfaragott nyíllal lőnek, hogy ha a találat nem is halálos, azért kihúzni a nyilat a sebből ne legyen egyszerű. Azért használom a jelen időt, mert bár hihetetlen, de

a falvak között igen gyakoriak a nézeteltérések, törzsi háborúk; s ugyan a legtöbb esetben ez nem aktív harcot jelent, de a szóban álló falvak tagjai olyankor készenlétben állnak, felkészülve minden eshetőségre.

Ottjártamkor a hegyekben túrázva én magam is belecsöppentem egy ilyen szituációba, amely abból állt, hogy két falu között lezárták az utakat – a szóban forgó falu tagjai nem közlekedhettek szabadon. Majdnem nekem is kijárt a „jóból”, egy ilyen útonálló csapat egyik látszólag részeg tagja pénzt követelt tőlem egy méretes macsétát lobogtatva, azt hitte, hogy újságíró vagyok. Szerencsémre sikerült a helszínről egy motorral elhajtanom, de ez egy másik történet.

dsc_0874.JPG

dsc_0298.JPG

Viszont ami az öltözködést illeti, kivétel nélkül mindenki ruhában jár-kel. A Baliem-völgybe érkező látogatók mindegyike – beleértve magamat is – „autentikus” fényéképek reményében érkezik, az igazság azonban az, hogy az interneten fellelhető, az utóbbi egy-két évtizedben készült, ruha nélküli törzsi embereket ábrázoló képek és videók mindegyike megrendezett program keretében készült – kvázi színészi játék eredménye. Beleértve ezen írás képanyagát is. Ahogyan egy szűk rétegen kívül Magyarországon sem hord népviseletet senki, legalábbis nem a mindennapokban, úgy a Pápuáktól sem várható el, hogy ne legyenek fogékonyak a modern világ vívmányaira – pláne a magas hegyekben, ahol azért igencsak le tud hűlni a levegő. Egy-két idős férfit lehet látni itt-ott ruha nélkül, pénisztokban, de jellemzően ők is csak a turistákra „vadásznak”, például a város, Wamena hotelei környékén, akiktől jó nagy összegeket követelnek, ha netán lefényképezik őket.

dsc_0943.JPG

E programról viszont elmondanám, hogy abszolút nem mű. Kínában például rengeteg helyen jártam, ahol a giccs már felülírta a valódi értékeket; sok nemzetiségi területen például nem is nemzetiségi emberek, hanem a han nemzetségből származó kínaiak adják elő a különböző előadásokat cifrábbnál cifrább kosztümökben. A lényeg, hogy szép legyen a fényképeken. A Baliem-völgyben viszont az öltözködéstől eltekintve minden eredeti. A táj, az épületek, az emberek, minden. Még a bemutatott kulturális elemek, például a kövekkel való főzés is egy olyan dolog, amit akár szervezett előadásokon kívül is meg lehetne figyelni, persze ehhez jó nagy adag szerencse kéne, hogy jókor legyünk jó időben. Sőt, tulajdonképpen az “öltözködés” is eredeti, mert valaha valóban így élték mindennapjaikat a danik.

dsc_0871_1.JPG

portre_2.jpg

E program alapvetően két-három részből áll, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy annyi részből áll, amennyit megfizetünk. A pápuák rendkívül anyagiasak – ez alighanem a korábbi évtizedeknek köszönhető, amikor is óriási szenzációnak számított az akkor még kevésbé kiépített Baliem-völgy. A program minden egyes apsektusára külön ki kell térni az árról történő alkudozáskor, ami kötelező, ha nem szeretnénk, hogy irtózatosan lehúzzanak. Én, pontosabb a velem együtt utazó és a szervezésben nekem segítő, indonézül folyékonyan beszélő honfitársam 15 millió (!) rúpiáról alkudta le a programot 2.3 millióra (kb. 43 ezer forintra), ami talán még mindig nem tűnik olcsónak, de tekintve, hogy mintegy 40 ember vett részt rajta (tehát a kifizetett összegen igen sokan osztoznak) és a főzést (és étkezést), valamint a múmia fotózását is sikerült belealkudni, jól jártunk. Igen, jól olvastad, a falunak saját, elvileg többszáz éves múmiája van – bár ez nem egyedi a Baliem-völgyben.

dsc_0366.JPG

A program, a múmia fotózásán kívül az alábbiakat tartalmazta: harci játék (két falu közötti harcot imitálva lándzsákkal), tánc-és énekelőadás a vendégek fogadására, valamint köveken főzés, amely alighanem a legérdekesebb része a programnak. Egyrészt azért, mert a folyamat több órát vesz igénybe, gyakorlatilag egész napos programmá téve az előadást – míg a harci játék és tánc akár egy-két óra alatt letudható lenne; így aki csak azokra fizet be (hozzáteszem, hogy hasonlóan magas áron!), az ár-érték arányt tekintve nem jár túl jól. Másrészt pedig azért, mert főzéskor az egész falu aktívan tevékenykedik (remek fotótémákat biztosítva), sokszor levetkőzve a színészi játékot – ez végülis egy olyan programpont, ami számukra is a mindennapi élet része. Ha valaki több pénzt tud egy ilyen programra áldozni és nem sajnálná, akkor akár egy malacot is lenyilaznak (és főznek meg) a vendégek kedvéért. Én ezt a lehetőséget kihagytam, így zöldségek, főleg édesburgonya kerültek terítékre.

dsc_0425.JPG

Kurulu (korábbi nevén Jiwika) faluban szerveztem meg az előadást, ugyanis a múmiája miatt turistásnak mondható falu lévén itt olajozottan működik a vendégek „kiszolgálása”. A múmiafotózás természetesen önmagában egy külön tétel lenne, ha csak szimplán besétálnánk a faluba.

img_1310.JPG

A pápua szóra gondolva a többség alighanem meztelen bennszülöttekre asszociál, vaddisznóagyarral és paradicsommadár-tollakkal díszített, vad kannibálokra. Néhány évtizede ez még a valóság volt, mára viszont elhagyták a külsőségekre vonatkozó kulturális jegyeket, a kannibalizmusról nem is beszélve. Ettől függetlenül aligha akad kulturálisan sokszínűbb terület Pápuánál – csak az indonéz oldalon több, mint 300 nyelvet beszélnek a különböző törzsek. A táj is kifejezetten gyönyörű, sőt, akár meztelen bennszülöttek is láthatók, csak legyen pénzünk megfizetni.

Ha érdekel a pápua utazás, akkor nézz majd vissza a blogra a jövőben is, lesznek még további írások érdekességekkel és gyakorlati információkkal, nem csak a Baliem-völgyről!

Így a bejegyzés végén pedig engedd meg, hogy felhívjam a figyelmed az indonéziai utamat megörökítő videoblog új, negyedik részére (a jövőben Pápuáról is lesznek majd videók!):

28 Comments

  1. Elemér Erdélyi 2018.03.04. at 14:54

    Rezsiköltség?

    Válasz
  2. vorosborisz 2018.03.04. at 15:10

    @Elemér Erdélyi: A szállások ára Wamenában kb. 350 ezer rúpiánál (6500 forint) kezdődnek, de azok jellemzően “túl egyszerűek”. A város legjobb hotelének legolcsóbb szobája 450 ezerbe kerül, svédasztalos reggelivel és melegvízzel, úgyhogy megéri. A falvakban meg lehet szállni 100-120 ezerért is (per fő), de azok meg aztán pláne nem az európai igények szerint épültek. A repülőjegy Jayapurából kb. 600 ezer egy irányba, helyben a falvak közötti utazás (megosztott taxikkal, úgynevezett bemókkal) nem vészes, kb. 15 ezer rúpia a Wamena Kurulu táv – ahol a bemutatott fényképek is készültek.

    Válasz
  3. Punxsutawney Mormota 2018.03.04. at 18:33

    @LMP Leszópjuk a Migránsokat Párt: Köszi, az értő, adekvát hozzászólást ebben a jóravaló utazási blogban, Te ostoba bérdroid! Azért is fizet a habonygazdi, kiskutyusom, hogy ha nem egy politikai blogban fröcskölöd a szart?

    Válasz
  4. Gandosz 2018.03.04. at 19:18

    érdekes volt, de nagyon hiányos
    hol van ez a hely pontosan, hogyan lehet odajutni, a helyszínen közlekedni, kísérővel ment e az illető stb stb stb stb

    Válasz
  5. vorosborisz 2018.03.04. at 19:23

    @Gandosz: Leírtam, hogy a Pápua szigetének belsejében lévő Baliem-völgyben élő dani törzsről van szó (tehát indonéz Pápuában, nem Pápua Új-Guineában), de a gyakorlati infókról külön bejegyzéssel készülök, különben olyan hosszú lett volna, hogy senki nem olvasná el. 🙂

    Válasz
  6. youlopukku 2018.03.04. at 20:11

    itt most mitől voltál utazó és miért nem turista?

    Válasz
  7. vorosborisz 2018.03.04. at 20:40

    @youlopukku: A klasszikus értelemben vett turistáknak eszébe sem jutna Pápuába utazni, mikor Balira is lehet. Majd a következő Pápuáról szóló bejegyzésben leírom, hogy miért.

    Válasz
  8. NagyVonalakban 2018.03.04. at 20:48

    @vorosborisz: turista vagy te is,
    csak nem tömegturista.

    Válasz
  9. Gandosz 2018.03.04. at 20:58

    @vorosborisz: Nekem a helyszínnel kapcsolatban a térkép hiányzott. Ha leírod, hogy x melyik országban vagy szigeten van, az túl általános.

    Válasz
  10. vorosborisz 2018.03.04. at 21:07

    @Gandosz: A következő, praktikus infókat is tárgyaló részben pótolom!

    Válasz
  11. Gleccsertetű 2018.03.04. at 22:52

    szerintem ez érdekes volt

    Válasz
  12. Up! 2018.03.05. at 07:29

    Azért kicsit vicces, hogy ami náluk természetes, az nálunk 18-as karikás…

    Válasz
  13. Névtelen 2018.03.05. at 09:19

    “… sőt, akár meztelen bennszülöttek is láthatók, csak legyen pénzünk megfizetni.”

    Nos, ez nem elhanyagolható szempont… :))))))))))

    Válasz
  14. BiG74 Bodri 2018.03.05. at 11:46

    @EU zászlót mindenhova!:
    Na, a másik hülye! Végre egy szórakoztató, érdekes blog, de a droidok ide is jönnek okádni.

    Válasz
  15. Szarazinda 2018.03.05. at 12:16

    @vorosborisz: Tök jó írás. Gyorsan változhat a Baliem völgy. Én 2007-ben voltam ott, nem tegnap, de nem is olyan régen. Akkor még az itt leírthoz képest autentikusabb volt. A turisták még inkább utazók voltak, akik, Pápuára utaztak már akkor is általában Wamenába érkeztek a Dani (ami több törzs összefoglaló neve), Hubula és egyéb törzseket lehet meglátogatni, amennyi turizmus volt Pápuán, az nagyrészt csak ide tudott eljutni. A környékbeli falvak már akkor is részben a turizmusról szóltak, a múmiamutogatás, meg a falulátogatás már akkor is inkább turista attrakció volt, de csak részben. Évente akkor kb. 1500 külföldi érkezett, ami finoman szólva sem volt tömegturizmus. Néhány kanadai misszionáriust leszámítva kanadai/román útitársammal ketten voltunk külföldiek Wamenában. Nem tudom, ma hogy van, de Wamenában is, az országút menti nem turistás településeken is voltak olyan pénisztokos férfiak, akinek a turistaiparhoz láthatóan nem volt köze. Kimondottan generációs dolognak látszott, a fiatalok mind mai ruhákban voltak, az idősek közül rengetegen pénisztokban. A wamenai piacon, “utcán” ez még elég természetes volt, de már egyértelműen nem a romanticizált kőkorszakban éltek akkor sem. Ez 11 év alatt sokat változhatott, az idősek közül sokan meghalhattak, felpöröghetett a “tömegturizmus”, na nyilván nem Bali szintre. De a pénisztok/fűszoknya tényleg ki fognak veszni az autentikus öltözködés repertoárjából.

    Válasz
  16. Szarazinda 2018.03.05. at 12:22

    Ja, és a múmia tök jó bőrben van, semmit nem változott 🙂 És valóban, a falu akkor még Jiwika volt.

    Válasz
  17. Albert Ejstejn 2018.03.05. at 13:17

    Kivancsi volnek ezeknek az osi modon elo torzseknek, van e valamilyen nyugati ertelembe ertelmezheto szexualis kulturajuk ? Szigoru halalos szabalyok vannak, vagy mindenki mindenkivel barhol barmikor ?

    Válasz
  18. vorosborisz 2018.03.05. at 13:19

    @Szarazinda: Statisztikáknak nem jártam utána, de azért tömeg abszolút nem volt Wamenában – mindenki a már kommentekben is említett Pilamo hotelben száll meg, úgyhogy reggelinél össze lehet futni néhány emberrel, de ennyi. Túrázás közben senkivel nem találkoztam (több napos túrákra nem volt időm, de nyilván Wamenától távolabb meg még kevesebben vannak a külföldiek). Ami viszont a helyiek öltözködését illeti, romlott a helyzet. A piacon nem lehet “meztelen” embereket látni, a hotel előtt néha felbukkan 1-2 öreg, de ők is angolul kérnek meg, hogy pénzért fotózhasd.. Az egyik nap átsétáltunk a völgy egyik oldaláról a másikba, ott egy faluban láttam egy öreget, aki nem a turisták miatt öltözött így – arra ugyanis turistáknak nyoma sem volt, de kb. ennyi. Ettől függetlenül nagyon érdekes hely, semmi máshoz nem fogható az ottani hangulat.

    Válasz
  19. vorosborisz 2018.03.05. at 13:33

    @Albert Ejstejn: Ennek így konkrétan nem jártam utána, viszont a két falu közötti nézeteltéréssel kapcsolatban helyben kiderült (leglábbis nekünk ezt mondták), hogy a probléma gyökere az, hogy az egyik faluból valaki megerőszakolt egy másik falubeli lányt, s cserébe az erőszaktevőt meggyilkolták. Szóval úgy tűnik, hogy azért vannak szabályok.

    Válasz
  20. Szarazinda 2018.03.05. at 14:23

    @vorosborisz: a hotel nevére nem emlékszem, de volt egy hotelszerű épület “bent a városban”, azt mondták, leginkább a misszionáriusok használják. Mi nem ott szálltunk meg, hanem a közvetlenül a reptér mellettiben, ami szintén elvileg hotel volt, de inkább az a fajta, amit Indonézia szerte az indonéz “üzleti” utazóknak tartanak fenn, nem külföldieknek. Mandi-s fürdőszoba, és társai 🙂

    Válasz
  21. vorosborisz 2018.03.05. at 14:30

    @Szarazinda: Manapság azokért is kb. 350 ezret kérnek egy éjszakára, úgyhogy megéri 100 ezer rúpiával többet fizetni (pláne két főre!), már csak a svédasztalos reggeli miatt is, a melegvízről és úgy általában a kényelemről már nem is beszélve. 🙂

    Válasz
  22. Szarazinda 2018.03.05. at 14:38

    @vorosborisz: melegvíz meg svédasztalos reggeli? Hát ilyesminek híre-hamva nem volt még 2007-ben.

    Hát Surat Jalan kell-e még?

    Válasz
  23. vorosborisz 2018.03.05. at 14:45

    @Szarazinda: Azért ne egy resortra gondolj, a szoba és a reggeli is egyszerű, de azért van választék és tényleg mindenki annyit eszik-iszik, amennyi jól esik. Vannak drága szobáik is, de azokat nem láttam. Nemrég itt szállt meg az indonéz elnök is.
    A Surat Jalant nem kérte senki, a rendőr sem volt már kint a reptéren, mikor megérkeztünk, úgyhogy nem volt senki, aki lepecsételje (mondjuk elmehettünk volna a rendőrségre, de tényleg senkit nem érdekelt, hogy megcsináltuk-e, szóval nem mentünk).

    Válasz
  24. W.L. 2018.03.06. at 04:15

    @Szarazinda: De bizony a Pilamo Hotel megvolt mar 2007-ben is. Es turista is tobb volt akkoriban mint most. Reszben a hagyomanyos oltozek eltunese, reszben a romlo kozbiztonsag miatt errefele inkabb csokkent mint novekedett a latogatok szama. Na meg ugye egyre kevesbe kalandosak ma mar a turistak, mostansag sokkal inkabb mennek Raja Ampatra tengerpartozni mint a hegyekbe turazni. Hatizsakos utazok mar alig vannak, inkabb a kisebb csoportos meregdraga szervezett “kalandturak” idosebb resztvevoi a jellemzok.

    Válasz
  25. W.L. 2018.03.06. at 04:20

    @vorosborisz: Akkor neked ezt nem frissitettem, de kesobb valtozott a sztori. Nem nemi eroszak, hanem egy motorosokat az uton kirablo kurimai ferfi megolese volt a viszaly oka. Ezt tobben is megerositettek. Amugy persze nem “mindenki mindenkivel” – mas felesegenek “elcsabitasaert” komoly buntetes jar, disznokban vagy penzben fizetve.

    Válasz
  26. W.L. 2018.05.02. at 22:34

    @vorosborisz: “A következő, praktikus infókat is tárgyaló részben pótolom!”
    Mikor?
    Lassan johetne mar ugyis ujra egy indonez bejegyzes. 🙂

    Válasz

Nyomj egy kommentet!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük