Nyolc, Ázsiában töltött év után is bőven akad még olyan hely Délkelet-Ázsiában, ahol még nem jártam, de szívesen mennék. Íme tíz hely, ahová a leginkább vágyom! Te hová mennél szívesen?
Többször hangoztattam már, hogy Délkelet-Ázsia remek választás akár kezdő, akár sokat látott utazók számára – első utam Kínából nekem is e térségbe vezetett, s amit láttam, az magával ragadott egy életre. Talán nagyképűség nélkül állíthatom, hogy azóta nagyon sok érdekes helyre sikerült eljutnom Délkelet-Ázsiában – erre ez a blog is bizonyíték: az összes országban megfordultam, sőt, összesen közel másfél évet töltöttem itt utazással. Így is van természetesen olyan térség, régió bőven, ahová eddig még nem volt szerencsém eljutni. Ezekről szól ez a bejegyzés, ez a lista – bemutatom azt a tíz helyet, ahová leginkább vágyom Délkelet-Ázsiában!
E lista ismeretlen és népszerű régiók keveréke. Ezt csak azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a kevésbé felkapott helyeken sokszor nagyon kényelmetlen tud lenni az utazás, így első útra nem feltétlenül ezeket ajánlanám – bármennyire is szemet gyönyörködtető egy-egy vidék. Akad persze olyan térség e listán is, ami akár első útra is tökéletes lehet, úgyhogy bízom benne, hogy mindenki talál magának inspirációt!
Apropó, nézz majd vissza a közeljövőben is a blogra, a következő poszt az egyes országok népszerű helyei közül válogatott „bakancslista” lesz – tudom, hogy nem mindenkinek van 1-2 éve Délkelet-Ázsiában utazgatni.
Megjegyezném továbbá, hogy e lista nem feltétlenül rangsor.
1. Dél-Palawan (Fülöp-szigetek)
Palawan a Fülöp-szigetek egyik legnépszerűbb szigete, viszont szinte kivétel nélkül minden utazó Palawan északi részét, elsődlegesen El Nido-t és a környező szigetvilágot veszi célba. Elég azonban ránézni a térképre, hogy lássuk: Palawan óriási területen fekszik és ugyan első utamon, még 2013 elején én is El Nido-t kerestem fel, mégis, már azóta foglalkoztat a gondolat, hogy milyen lehet a sziget déli része. Nos, helyi blogokból tudom, hogy a sziget déli része is legalább annyira gyönyörű, mint észak – igaz, a magas, sziklás szigeteket itt felváltják a lapos, pálmafás-fehér homokos trópusi csodák. A tájkép tehát némileg más, de nem kevésbé idilli! Sajnos azonban a sziget legdélebbi csücske közel fekszik Malajziához, s ez a terület „kalóztámadások” miatt került a figyelem középpontjába a korábbi években – a Sulu tengeren működő Abu Sayyaf terroristacsoport keze ér el idáig, úgyhogy egy ideig még én sem fogok ide rohanni. Remélem ezt a problémát felszámolják a jövőben, sőt, a turizmus már most is fejlődik, bár elsősorban helyi, fülöp-szigeteki utazók látogatják Palawan déli részét. Bízom benne, hogy néhány év múlva teljesen biztonság úti cél lesz!
Hogy mennyire gyönyörű ez a vidék, az például az Instagramon is jól látható. Alighanem Balabac, Bugsuk és Onok szigetek jelentik dél-Palawan csúcspontját, de biztos akad még egy sor további fotogén sziget is a környéken. Keress rá ezekre a nevekre, de csak óvatosan – gyönyörűek!
2. Észak-vietnámi hegyvidék általam még meg nem járt része
Itt a blogon is többször leírtam már, s a mai napig tartom, hogy Vietnám legszebb része a kínai határ menti hegyvidék. Én eddig csak Ha Giang régióban jártam, több bejegyzésben is áradoztam már a táj szépségéről és a nemzetiségi kultúra sokszínűségéről. Ha Giang lenyűgözött és mivel oda is már három éve mentem, amikor még nem sok információ volt e térségről elérhető (a ha giangi turizmus csak most kezd igazán beindulni), biztos vagyok benne, hogy a szomszédos régiók is hasonlóan érdekesek. Ha legközelebb Vietnámban járok és lesz legalább néhány napom utazgatni egy kicsit, akkor biztosan a hegyvidéket veszem célba. A Ha Giangtól délkeletre fekvő Cao Bang izgalmasan hangzik – a Ha Gianghoz hasonlóan szemet gyönyörködtető hegyek-völgyek mellett néhány történelmi látnivaló is található a környéken, például egy barlang, amelyet maga Ho Si Minh használt búvóhelyül a háború idején. De itt van például Vietnám legnagyobb vízesése is! És akkor még nem is szóltunk a hegyvidék „nyugati végeiről”, sőt, még a népszerű Sapa környékén sem jártam még. Van még hová visszamennem!
3. Tanimbar- és Kei-szigetek (Indonézia)
A Maluku legdélebbi részén, tehát kvázi a „világ végén” található Tanimbar-szigetekre már első malukui utamon is szerettem volna eljutni – nagyon érdekel, hogy milyen lehet az élet ennyire távol mindentől. Az elérhető információ erről a szigetcsoportról még indonéz nyelven is szegényes, ráadásul az utazás is komoly tervezést igényel – már ha látni is szeretnénk valamit. Tanimbar vagy repülővel, vagy hajóval elérhető – előbbi a jobb (bár drágább) opció, a hajóra ugyanis jellemzően két heteket kell várni. A távolságok miatt ráadásul a hajóút hosszú-hosszú órákat vesz igénybe, akár Maluku többi részére, akár Pápua felé utaznánk tovább. A külföldi látogatók száma tehát még malukui mércével is nagyon alacsony.
A Tanimbar-szigetek eldugottságát jól példázza, hogy nem igen lehet „értékelhető” minőségű képeket találni róluk, legalábbis olyanokat, amelyeken látszódna a szigetek szépsége. Ha érdekelne néhány meggyőző fénykép, ajánlom figyelmedbe sokat látott honfitársunk nagyszerű honlapját! E honlapról nekem Fordata, Labobar, Yamdena és Selaru szigetein akadt meg a szemem, de a kultúra is egészen egyedinek ígérkezik, kérdés, hogy ebből a hétköznapok során, ráadásul külföldi vendégként látható-e valami. Egyszer ki kell derítenem!
Hab a tortán, hogy a „szomszédban” találhatók a Kei-szigetek, a világ legszebb tengerpartjaival, úgyhogy „egyszerű” kombinálni a kettőt – a Kei szigeteken amúgy már jártam, viszont a rossz időjárási viszonyok miatt (többször volt felhős az idő, mint napos) nem tudtam a szigetek minden adottságát kiélvezni. Ide nagyon szívesen térnék vissza a világ egyik legszebb strandját, a Pasir Panjangot teljes pompájában megtekinteni!
4. Camiguin és délkelet-Mindanao (Fülöp-szigetek)
Camiguin szigete a Fülöp-szigeteken nem számít ismeretlen úticélnak, ez a gyönyörű sziget azonban mégsem számít óriási szenzációnak – úgyis fogalmazhatnék, hogy eltörpül Palawan és Boracay népszerűsége mellett. Camiguin szépségét sokan Hawaii-hoz hasonlítják, ami kissé klisé ugyan, de ha megnézzük képeken, akkor van némi alapja az ilyesfajta kijelentéseknek. Szépsége alapján nagyobb figyelmet érdemelne, az biztos! Az utazás ide egyszerű (a CebuPacific légitársaság repül ide olcsón például Cebu városból), ráadásul könnyű kombinálni délkelet-Mindanao-val, ami szintén érdekes vidéknek ígérkezik. A Hinatuan folyó egészen gyönyörű, de a közeli Britania-szigeteken is el tudnék tölteni néhány napot. Nem is beszélve a Mindanao délkeleti részén található, Mati település melletti Dahican strandról, ami szintén egészen káprázatos.
5. Nusa Tenggara (Indonézia)
Ezt a pontot talán nem kell magyaráznom – eddig még nem jártam olyan régióban Indonéziában, ami ne tetszett volna és a Bali és Maluku között fekvő Nusa Tenggara is igen érdekesnek ígérkezik. Indonézia általam még meg nem járt régiói közül talán Nusa Tenggara érdekel a legjobban, úgyhogy ha egyszer lesz időm, biztosan rászánok egy-két hónapot, hogy végigmenjek a Lombok és Timor közötti szigeteken! Hogy specifikus legyek, azt hiszem a Komodo Nemzeti Park (a világszínvonalú merülés miatt!), valamint Flores és Alor szigetek érdekelnek a legjobban, de ha egyszer eljutok ide, akkor nem fogok végigrohanni a többi szigeten sem.
6. Indonéz Pápua kevésbé ismert részei (Indonézia)
Szintén Indonézia: Pápua elképesztő, a Baliem völgyben eltöltött néhány napom talán a legnagyobb kultúrsokk, ami engem 30 év alatt ért. Még úgy is, hogy a meztelen törzsek manapság már modern ruhákban járnak és csak pénzért „öltöznek be” – hm, vagyis vetkőznek le törzsi ruházatukba. Egyszer nagyon szívesen megtennék egy hosszabb sétát akár a Baliem völgyben, akár azon túl más törzsek vidékeire (például a korowaiokhoz) – ezek azonban az infrastruktúra hiánya miatt igen költséges utak, úgyhogy ezekkel még várnom kell. Pápua többi része is nagyon érdekel, elsősorban Manokwari és Biak környéke, de a Cenderawasih öbölben is megnézném a cetcápákat. Egyszer biztosan visszatérek Pápua többi részét is megnézni! És talán mondanom sem kell, de Raja Ampatra is bármikor visszamennék.
7. Mianmari szigetvilág
Mianmari utam során nem néztem meg az ország tengerpartjait – Ngwe Saung és Ngapali beach képek alapján számomra kevésbé meggyőzőek és az időm is korlátozott volt. Az ország déli részén található Mergui szigetvilággal azonban kivételt tennék, már ha el lehetne oda jutni ésszerű keretek között (jelenleg tudtommal csak liveaboard, azaz búvárhajókkal látogatható, az idő nagy részét amúgy sem a szigeteken, hanem azok között töltve, persze jó drágán). Egyes források szerint közel 800 sziget található itt, és a látogatók hiánya miatt az érintetlen táj szinte biztosan garantált – többségükön legalábbis biztosan. Bízom benne, hogy az ország jelenleg nem látogatható részeit – köztük ezt a szigetcsoportot is – előbb-utóbb megnyitják majd, én nagyon szívesen mennék! Képeken legalábbis nagyon csalogató!
8. Észak-Thaiföld és északkelet-Mianmar
A lista legturistásabb régiója, észak-Thaiföld a sok látogató ellenére mindig is mozgatta a fantáziámat, de eddig mindig úgy alakult, hogy nem volt rá időm. A kínai-laoszi-mianmari-thai határvidék úgy gondolom mind a négy országban gyönyörű lehet és mivel én az előző kettő vidéken, tehát a kínai és a laoszi oldalon már jártam, már csak a thai és mianmari hegyek vannak hátra. E terület nagyrészt dzsungel, vízesésekkel és nemzetiségi kultúrával, úgyhogy rossz nem lehet! Thaiföldön még az Iszán régió is érdekelne, az országon belül ez a kedvenc konyhám.
9. Szulavézi (Indonézia)
Indonéziából Szulavézi sem maradhat le a listáról. Indonézia tényleg hihetetlenül változatos, nincs két egyforma szigetcsoport az országon belül és én meg szeretném nézni mindet! Na jó, minden szigetet bejárni lehetetlen, de legalább egy régió fő látnivalóit, vagy legalábbis az általam leginkább érdemesnek talált részeit szeretném megnézni. Szulavézin a Toradzsa régió az első számú attrakció, viszont ha én egyszer eljutok ide, akkor időt szánok arra, hogy a szigetet délről északra be tudjam járni. Makassari kezdéssel a Taka Bonerate szigeteket nézném meg először, illetve a Bira nevű strandot (Pantai Bira), majd a Toradzsa régión (Mamasán és Rantepaón) keresztül utazva a Togean szigeteket nézném meg, az utat északon, a Bunaken szigeteknél befejezve. A logisztikát ki kéne találni, az biztos, hogy hosszú út lenne, de egyben nagyon érdekes is! Manadóból meg ki tudja, lehet, hogy továbbutaznék Doi és Dagasulira, nehéz lenne megállnom!
10. Észak-Luzon és Batanes (Fülöp-szigetek)
Az ország fővárosából, Manilából sokan utaznak északra Luzon szigetén. A banauei rizsteraszokat, illetve Sagada környékét több forrás is egész Délkelet-Ázsia legnagyobb attrakciói közé sorolja, illene megnéznem nekem is egyszer. Viszont ha már Manila, akkor alighanem Batanesre is elrepülnék (észak Luzonból tudtommal nem lehet e szigetcsoportra utazni, csak Manilából repülve), ez a szigetcsoport fura módon inkább hasonlít például Skóciára, semmint Délkelet-Ázsiára. Kulturálisan az általam már megjárt Lanyu szigetéhez hasonlít, Tajvanról, a közelség miatt ez nem is annyira meglepő! Lanyu-n sem a tajvani kínai lakosság van többségben, hanem a Tao nemzetiség tagjai, s Batanes is hagyományosan az ivatán törzs területe. A szigetek tájképileg is gyönyörűek, úgyhogy már csak ez miatt is érdemes lehet ideutazni! További képeket ide kattintva találhatsz.
Nos, nyolc év Ázsia után így néz ki délkelet-ázsiai top 10-es bakancslistám – persze nem mondom, hogy ne mennék el máshová is szívesen a térségben (például Perhentian szigetre Malajziában…), viszont terjedelmi okokból is muszáj volt szűkítenem a kört, és hát engem a fenti helyek érdekelnek a legjobban. Te hová mennél szívesen? Netán jártál már valahol a felsorolt helyek közül? Oszd meg élményeidet, véleményedet kommentben!
Szeretném hangsúlyozni, hogy a listán szereplő helyek többségét nem ajánlanám első ázsiai útra – én magam szeretek kevésbé népszerű helyeket felkeresni, de a legtöbb ilyen terület időigényes és hát a kényelem szempontjából sem túl jók a „kilátások”. Ha még nem jártál Délkelet-Ázsiában, de tervezel, netán néhány helyen jártál csupán, de mennél még, akkor nézz vissza a blogra a közeljövőben is! A következő poszt az egyes országok – szerintem – legjobb helyeit, látnivalóit fogja összegyűjteni egy csokorba!
A 10-bol 9-ben voltam – a kivetel az egyenileg nem latogathato Mergui-szigetcsoport. Es a lista tobb tagja, kimodottan a kedvenceim koze tartozik. Jo latni, hogy Indonezia tovabbra is a legtobb helyezest kapta, es azon belul, hogy Tanimbar meg mindig erdekel.
@W.L.: Jártál Palawan déli részén is? Ezt nem is tudtam! Az említett szigeteken is jártál? Csak mert tudtommal törzsek is találhatók a szigetnek a déli-középső részén (talán a Palawano törzs, de ebben most nem vagyok biztos), és tudom, hogy ezek téged jobban érdekelnek. Indonézia pedig örök szerelem marad, ezt gonolom te érted a legjobban! 🙂 Még Belitungra is el kéne menni, ismerősünket meglátogatni, de még ezer sziget van, ahová szívesen mennék. Tanimbarról pedig nem mondtam le, egyszer biztosan elmegyünk!
Jartam hat, pont az emlitett torzset felkeresni.
Amugy szerintem tajkepileg Eszak sokkal szebb, bar a strandokat nem nezegettem.
Eszak-Luzon a kedvenc regiom az orszagban, de a Batanes helyett a toluk delre levo de sokkal ismeretlenebb (lasd hult helyuket az utikonyvekben) es repulovel el nem erheto Babuyan-szigeteken voltam.