Nemzetközi hotelláncok pazar üdülői, különböző nemzetek ételeit felvonultató éttermek tucatjai, s pezsgő éjszakai élet Délkelet-Ázsia talán legszebb kiépített strandján: ez Boracay, a Fülöp-szigetek elsőszámú úti célja, ami hírneve ellenére sem feltétlenül kell, hogy drága legyen. Olyannyira nem, hogy kihozhatunk egy tartalmas napot akár ötezer forintból is! Ha nem hiszed, olvass tovább!
Két okból választottam Boracay-t e bejegyzés-sorozat első helyszínéül: először is, mert a legjobb délkelet-ázsiai szigeteket felvonultató írásom végén szereplő kérdőív alapján Boracay szigete érdekli a legjobban az olvasók többségét, aminek – hozzáteszem – én kifejezetten örülök, ugyanis a népszerűbb délkelet-ázsiai úti céloktól eltérően (mint például Bali vagy Phuket) Boracay, a magyar utazók körében egyelőre kevésbé közkedvelt. Pedig a Fülöp-szigetek legfelkapottabb szigete szerintem Délkelet-Ázsia legszebb kiépített strandját tudhatja magáénak. A szépség persze relatív, így ezzel az állítással nem biztos, hogy mindenki egyetért, viszont azt is megjegyezném, hogy a Boracay szigetét megjárt utazók körében én még nem találkoztam olyannal, aki kifogásolta volna a boracay-i strand szépségét.
Másrészt pedig, Boracay-jal kapcsolatban nagyon is valós az a tévhit, hogy drága. Ha az interneten nekiállunk például szállást keresni, jó eséllyel valamelyik szállodalánc medencés üdülőjét fogjuk először megtalálni, a szigeten ugyanis többségben vannak a tehetősebb turisták igényeit kiszolgáló felső-, vagy legalábbis középkategóriásnak mondható szálláshelyek. A strand mentén sétálgatva valóban az az érzésünk támadhat, hogy a szigeten működő szolgáltatások nem a hátizsákos utazók igényeinek igyekeznek megfelelni, de egy ennyire szegény országban nincs olyan sziget, ahol ne lehetne olcsón kijönni.
Boracay szépsége a fülöp-szigetekiek számára a nemzeti büszkeség egyik pillére,
s ezért természetesen a belföldi utazók körében is népszerű úti cél, akik többsége alacsonyabb költségvetéssel utazik, mint európai vagy amerikai társaik. Mind olcsó szállás, mind olcsó étterem (nem is kevés) található tehát a szigeten, csak egy kicsit keresni kell.
Azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy nyilvánvalóan sokkal élvezetesebb az utazás, ha nem vagyunk kénytelenek a legolcsóbb megoldásokat keresni. Éppen ezért fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezzel az írással, és a jövőben majd a blogra kikerülő hasonló írásokkal nem a tehetősebb réteget szeretném meggyőzni arról, hogy spórolni jó. Nyilván mindenki jobban tudja magát érezni, ha nem ötezer forintból kell kijönnie egy nap, hanem mondjuk tizenötezerből. Elsősorban azokhoz az utazókhoz, vagy utazni vágyókhoz szólnék, akik nem ismerik az ázsiai körülményeket és/vagy nincs annyi pénzük, hogy mindenféle félelem nélkül belevágjanak mondjuk egy ázsiai utazásba.
Utazásaim elején, fiatalon, kevés pénzzel én is kénytelen voltam sok mindenről lemondani, mégis örülök, hogy belevágtam az utazásba, hiszen
spórolva utazni még mindig jobb, mint nem utazni.
Ezen túl persze annak is örülnék, ha a tehetősebb utazók is kipróbálnák egy-két ajánlásomat Boracay-on járva, hiszen nem feltétlenül rossz az, ami olcsó. Aki utazás során a kényelmet keresi és azt meg is engedheti magának, az Boracay-on válogathat a minőségibbnél minőségibb szolgáltatások közül, legyen az szállás, étterem vagy program. Szerencsére azonban a hozzám hasonlóan spórolni kénytelen utazóknak sem kell lemondaniuk Boracay-ról!
Az alábbiakban egy napra levetítve mutatom meg Boracay-ra vonatkozó szállás-étterem- és programajánlásaimat, árakkal feltüntetve, hogy lásd, akár ötezer forintból is eltölthetünk egy tartalmas napot e gyönyörű szigeten! Lássuk, hogyan alakulnak költségeink két fő együtt utazása esetén:
1. tétel, szállás: Orchids Resort (Station 3) – 2375 forint/fő
A legolcsóbb standard, ventillátoros szoba ára 915 peso egy éjszakára (mostani árfolyamon mintegy 4750 forint), fő szezonban, ami akár három fő ellátására is alkalmas lehet, hiszen minden szoba vagy egy nagy franciaágyból és egy egyszemélyes ágyból, vagy pedig három egyszemélyes ágyból áll. Három fő együtt utazása esetén tehát még olcsóbb az egy főre eső költség. A szezonon kívüli szobaárról nem is beszélve (júniustól decemberig), amikor csupán 600 peso, azaz 3100 forint ugyanez a szobatípus egy éjszakára. Tapasztalataim szerint kb. 10% alkudható is az árból hosszabb (értsd: akár már 4-5 napos) tartózkodás esetén!
A név kicsit félrevezető, természetesen ilyen olcsón nem egy tényleges resort-ról vagy üdülőkomplexumról szó, hanem egy egyszerű, de tiszta és olcsó szálláshelyről, ami ráadásul a part közelében található (csupán kb. 70 méterre a parttól, egyéb szállások mögött), a sziget kevésbé zsúfolt szakaszán. Sőt, a „Station 3” (a híres White Beach déli vége) még főszezonban sem kifejezetten zsúfolt, így mindenkinek ezt a partszakaszt ajánlom strandolásra. Innen a sziget központja, a „Station 2” és a híres „D’Mall” is mintegy 15 perc séta csupán, viszont a hangulat a sziget déli végén sokkal barátibb, csendesebb.
A szállás egyetlen hátránya (vagy előnye?), hogy a megszokott internetes szállásfoglaló portálokon nem foglalható, csupán e-mailben egyeztetve banki átutalással, vagy valamely pénzküldő-szolgáltatáson keresztül foglalót fizetve. Ez egyben azt is jelenti, hogy szobái ritkán telnek meg, bár főszezonban azért érdemes előre foglalni, ha itt szeretnénk megszállni.
Megjegyzés: Az Orchids Resort honlapja egy ideje nem működik (a szállás ettől függetlenül üzemel), viszont elérhetőségeik az interneten megtalálhatók. Ha valaki nem találná őket, annak tudok adni e-mail címet.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem ez a legolcsóbb opció a szigeten. Főleg Airbnb-n találhatók szobák akár 2800 forint körüli összegért is egy éjszakára – két főre, azokat viszont nem próbáltam, és mivel az oldalon található vélemények is vegyesek (az egyik szoba például egyesek szerint tiszta, mások szerint viszont kifejezetten koszos; így könnyen előfordulhat, hogy a pozitív vélemények csupán reklámfogások és nem tükrözik a valóságot), ezért nem is ajánlanám őket. De vannak.
2. tétel: Napfelkelte a Bulabog beach-ről – 260 forint/fő
Tricikli a Station 3-tól a Bulabog beach-ig: kb. 100 peso (520 forint) – alkudozás kérdése, de ennyiért általában akad, aki elvisz. E költség megosztható két (vagy akár több) személy között, tehát ez 260 forint/fő két személy esetén.
Boracay híres csodás napfelkeltéiről, illetve még szebb naplementiéről, így ez egy olyan program, amiért Boracay-on érdemes korán hajnalban kikelni az ágyból. A költségek szempontjából az egyetlen negatívum, ha fogalmazhatok így, hogy a sziget elhelyezkedése miatt a nap a sziget White Beach-csel ellentétes oldalán kel fel, ami elég messze van ahhoz, hogy lemaradjunk róla, ha gyalog indulunk útnak, pláne sötétben – így érdemes triciklire (azaz a fülöp-szigetekre jellemző, oldalkocsival megtoldott motorkerékpárra) pattannunk, hogy megcsodálhassuk.
Megjegyezném, hogy Boracay-on, a sziget legmagasabb pontján egy „Mount Luho viewpoint” nevű kilátó is található, ahonnan gyakorlatilag az egész szigetet belátni – a White Beach kivételével, ami a sziget másik helyezkedik el. Azonban belépőjegy megváltása szükséges, melynek ára 120 peso, azaz mintegy 620 forint egy főre, amit az ötezer forintos költségvetésbe én nem vennék bele; már csak azért sem, mert nem megfelelő időjárási viszonyok mellett ez kidobott pénz, ehhez pedig vagy szerencsénk van az adott napon, vagy nem. Én egyszer már jártam a kilátón napfelkeltét nézni, és a látvány a túlzottan felhős ég miatt elmaradt a várttól. Ha az időjárás megfelelő, akkor a látvány a partról is szép, ráadásul ezért nem is kell külön fizetni.
Ha elkészültek remek fényképeink, akkor innen csupán egy rövid séta a sziget központja, a Station 2, ahol ekölthetjük reggelinket.
3. tétel: Reggeli, Andok’s gyorsétterem – 300 forint
A Station 2 és 3 között félúton, a strand mentén található gyorsétterem a filippinók egyik nagy kedvence – bár ez gyakorlatilag minden gyorsétteremről elmondható az országban, amikből amerikai hatásra akad bőven. Nem vagyok egy kimondott gyorsétterem-rajongó, de meg kell hagyni, árban verhetetlenek a fülöp-szigeteki gyorsétteremláncok. És ami a lényeg, hogy jól is lakunk.
Az Andsok’s nevű étteremlánc (amely szerte az országban megtalálható) ételeinek többsége az 50-150 peso (260-780 forint) közötti skálán mozog, a reggeli opciók és a rizses ételek e skála alját képviselik. Hosszú távon unalmas és egyhangú tud lenni ez az étterem, de 59 peso-ért, azaz 300 forintért kapunk egy adag rizst némi húsos, például csirkés feltéttel, ami talán nem hangzik túl jól, de kifejezetten ízletes és laktató. Reggelire tökéletes.
Délelőtt: strandolás és sznorkeling a Station 3 előtt – ingyen
E programpontot nem részletezném hosszan, hiszen a Boracay-ra utazók jelentős többsége a White Beach miatt érkezik. Ez alól egyedül kivételek a kite-szörfösök, akik a nagyszerű szélviszonyok és a szolgáltatások széles skálájának kombinációja miatt kedvelik igazán Boracay-t; de elmondható, hogy mindenki más strandolni érkezik a Fülöp-szigetek legnépszerűbb szigetére. Ez pedig ingyen van, s a legjobb körülmények szállásunkhoz közel, a Station 3 előtt találhatók.
A strand legfotogénebb része a Station 1 előtti szakasz, ahol a víz hosszú szakaszon sekély és tiszta, s ahol egy csak apálykor megközelíthető Mária-oltár is található a parthoz közel; verőfényes napsütésben igazán remek feltételeket nyújtva fotózáshoz. A Station 3 ugyanakkor sokkal nyugodtabb, kevesebb emberrel a parton, s a sznorkelinghez is a part déli végében (a sziklák előtti szakaszon) a legjobbak a körülmények. Nem egy Indonézia, de ha már úgyis a vízben vagyunk, akkor érdemes ide is elúszni.
4. tétel: ebéd, Mang Inasal gyorsétterem – 595 forint
A Mang Inasal nevű gyorsétterem – a többi hasonló étteremtől eltérően – nem a hamburgerekre helyezi a hangsúlyt, hanem a grillezett csirkehúsra. A csirke különböző részeiből nagy a választék, a legdrágább menük 110-130 peso (570-670 forint) körül alakulnak, melyek a hús mellett üditőt és korlátlan (!) rizst is tartalmaznak. Ennél olcsóbban szerintem nem lehet jobbat enni az egész szigeten, ezt azoknak is ajánlom kipróbálni, akik nem spórolva járnak Boracay szigetén! Megjegyezném, hogy az étterem annyira népszerű, hogy csúcsidőben nem ritka, hogy sorba kell állni, hogy asztalhoz jussunk.
5. tétel: Délután a strand mentén séta a Station 1-ig, majd triciklivel Puka beach; ahonnan szintén triciklivel vissza a Station 2-re – 570 forint
A tricikli a Station 1-től kb. 100 peso a Puka beach-re, majd onnan vissza a Station 2-re szintén kb. 120 peso, alkudozás kérdése. Ez összesen kb. 1140 forint, amit megoszthatunk két fő esetén, ami 570 forintot jelent egy főre.
Délutáni programnak a Puka Beach felkeresését javaslom kis költségvetéssel, aminek szépsége vetekszik a White Beach szépségével, mégis más a két partszakasz hangulata. Egyébként is egy kötelezőnek mondható programpont Boracay-on járva – bár sokan hajókirándulás keretében állnak meg itt.
A Puka Beach (amit néhol Puka Shell Beach-ként, vagy Yapak beach-ként tüntetnek fel) egy széles strand, inkább sárgás, mint fehér homokkal, viszont jellemzően sokkal kevesebb emberrel kell osztozunk a közel 800 méter hosszú strandon. A víz itt hamarabb mélyül, úszásra alkalmas, de persze az esetleges áramlatokkal itt is vigyázni kell.
A part fotogén voltát inkább képeimen keresztül mutatnám be:
Fontos, hogy akárhol is töltjük a délutánt, érdemes úgy időzíteni, hogy naplemente idején a White Beach-en legyünk. Nem vagyok az a kifejezetten romantikus típus, de el kell ismernem, hogy a boracay-i naplemente 5 napból 3-szor gyönyörű, és a másik két napon is legalább szép.
6. tétel: vacsora, Smoke Resto – 620 forint
Az egyszerű tésztaételek 120-130 peso-ba (620-670 forintba) kerülnek, néhány száz forinttal ezt megtoldva viszont nagy a választási lehetőségünk.
A Smoke Resto nevű, „hole in the wall” jellegű étterem a D’mall „sétálónegyed” egyik mellékutácájában az egyik legnépszerűbb Fülöp-szigeteki specialitásokat felszolgáló hely a szigeten, amit mindenképpen érdemes kipróbálni Boracay-on!
A legtöbb fogás ára 120 – 180 peso (620 – 930 forint) között mozog, s ha netán a nap végére már elegünk lenne a rizsből, akkor itt akár tésztás fogások közül is választhatunk, amelyek jellemzően a fenti árskála alján találhatók. De mindegy, hogy mit ennénk, itt kisebb költségvetésből is nagy a választási lehetőségünk. Személyes kedvencem, a Bicol express nevű fogás itt például 170 peso, amely fogás kókusztejjel és sertéshússal készül, s igazán különleges ízélményt garantál. De választhatunk csirke, marha, vagy akár halak és rákok közül is.
Vacsora után pedig érdemes a Station 2 forgatagában, majd a tengerparton sétálni egyet.
Ha a fenti kiadásokat összeadjuk, akkor láthatjuk, hogy a fentiekben részletezett tételekre 4720 forintot költöttünk.
A maradék pedig fedezi az egész napos vízfogyasztásunkat. S ha ezt akár csak néhány száz forinttal is megtoldjuk, akár egy-két koktél is belefér a boracay-i éjszakában.
Egy fő esetén ez a költségvetés akkor tartható, ha hajlandóak vagyunk hostelben megszállni,
amelynek lényege, hogy nem az egész szobát vesszük ki, hanem csupán egy fekhelyet (a legtöbb helyen emeletes ágy egyik részét). Hostel már foglalható akár 2000 forintos áron is (például a Bora Bora Inn nevű szálláshely), amelynél csupán kicsit drágább opció a fentiekben is említett Airbnb-n kínált szobák valamelyike, ahol nem is kell másokkal osztozkodnunk.
Ami a többi költséget illeti, egyedül utazva, főleg másokkal együtt, egy szobában megszállva igazán egyszerű társulni a költségek megosztása érdekében – legalábbis ami a néha megkerülhetetlen tricikli utakat és programokat illeti. Az sem kizárt, hogy kellően nagy számú társaság esetén a hajóbérlés is beleférhet az ötezer forintos költségvetésünkbe.
A hajóbérlésről szeretném elmondani, hogy bár kötelező program Boracay-on, ez jellemzően egy olyan program, amibe érdemes társasággal belevágni, hiszen egy főre is annyiba kerül egy hajó néhány órára, mint öt főre. Érdemes tehát valakikkel társulnunk (ha társaság nélkül utazunk), hiszen annyi érdekes megálló egyébként nincs, hogy ne lehetne a megállók számán netán másokkal megegyezni. A sznorkeling sem olyan jó, mint az ország híresebb merülőhelyeinél, így itt inkább a vitorlázás hangulata az, ami miatt érdemes e programra befizetni.
Van néhány buktatója a boracay-i hajóbérlésnek, amik miatt egyébként is drága program tud lenni. Erről egy külön blogbejegyzést is lehetne írni, most csak annyit jegyeznék meg példaként, hogy nem érdemes „közvetítőkön” keresztül e programra befizetni, a legjobb árat akkor kapjuk, ha a hivatalos „jegyirodában” – ami sokszor csak egy sátor a strand mentén – bérlünk ki hajót. A közvetítők (akik a parton „zargatják” a külföldieket) is e jegyirodánál kötelesek bejelenteni a hajóbérlést, kvázi minden hajó ezen hivatalos szerven keresztül bérelhető.
Konklúzió:
Én ötezer forintból a fenti ajánlás szerint töltenék el egy napot Boracay-on. Természetesen nagyobb élmény, ha több pénzt tudunk költeni utazás közben, s arról is hosszasan lehetne vitatkozni, hogy érdemes-e ilyen módon spórolni, ha már valaki eljut egy ennyire távoli helyre; én csak annyit tennék ehhez hozzá, hogy mindenki el tudja maga dönteni, hogy mire szeretne költeni utazás közben. A lényeg, hogy Boracay sem feltétlenül kell, hogy drága legyen, a sziget fő attrakciói (strand és naplemente) egyébként is ingyenesek. Egy jó áron kifogott szállással csak rajtunk múlik, hogy mennyi pénzt költünk itt tartózkodásunk alatt. Boracay-on nem nehéz „megfogni” a költségeket, pusztán igényeinkből kell kicsit visszavenni: olcsó éttermek vannak, a tricikli sem drága, ha a szigeten körbenéznénk. Ilyen alacsony költségvetésbe a vízi sportok ugyan nem igazán férnek bele, viszont ha valaki elsősorban pihenni szeretne, azt igazán olcsón is meg tudja Boracay-on oldani.
Ha tetszett a bejegyzés és kedvet kaptál Boracay-hoz, kérlek oszd meg ismerőseiddel is! További érdekességeket a blog Facebook-oldalán is találsz, nem csak Boracay-ról!
csak oda kell jutni
A fülöp szigeteken (főleg a NAGYON erős amerikai hatásnak köszönhetően), európai (gyökerű) kajákat fillérekért lehet kapni … persze ezeknek általában már néha elég kevés köze van az európai eredetihez, de legalább olcsó.
Manilában a munkahelyem mellett volt egy greenwich gyorséteremlánc, ahol 100 Php-ért (kb 600 Huf), volt egy menü, minipizzával, spagettivel, 2 csirkecombbal, szószokkal, és üdítővel.
Amúgy az ország legelterjedtebb gyorséteremlánca a jolibee, ami főleg sültcsikét árul, és tényleg már ott is a szegénység szinonímája ha ott eszik valaki.
Amúgy ilyen kajákra vetemedni tényleg nem érdemes, ahogy a korábbi poszt alatt is mondtam, én viszont annak a híve vagyok, hogy inkább akkor sporoljon az ember, utazzon később, de ne kelljen hulladékon élni, és nyomorogni, és kihagyni az igazi fülöp szigeteki gasztronómiát, azért hogy elmondhassuk hogy voltunk ott.
És hogy töltsünk az űrben öt napot ingyen:
fizessünk be egy 20 millió $-os űrturista programra,
és amig fent vagyunk
addig ne költsünk semmit
Valóban, szerintem sem lehet Thaiföldet, de alapvetően DK-Ázsia többi turista célpontjait a Fülöp-szigetekhez hasonlítani. Mire az ember eljut Boracayra, nemcsak hogy több időt kell szánnia az utazásra, de a kiadások is jelentősebbek, mint általában DK-Ázsiában. Mi december közepétől töltöttünk 4 hetet a Fülöp-szigeteken, közlekedés szempontjából a legrosszabbkor. Ilyenkor a fő szigetről (Luzon, ahol Manila is található) bárhova eljutni kész tortúra. Kipróbáltunk szinte minden közlekedési járművet, a hosszabb távolságokra busszal, repülővel, éjszakai tengeri hajózással eljutni az úticéljainkhoz, ami összességében elég kalandos volt. Előre foglalni a repülőn kívül semmit nem lehetett, minden útközben dőlt el, volt részünk hajólerobbanában, ezért egy útközbeni szigeten veszteglésben, illetve egy repülő indulása előtti 12 órás éjszakai buszozásban (mert ekkorra volt már jegy). Mi Boracayt a karácsonyi turista csúcs miatt kifejezetten kerültük, Cebu-Bohol szigeteken töltöttük a karácsonyt és az újévet. Mindkettő fantasztikus hely, főleg búvárkodás szempontjából, de a legszebb helyekre ott is több órás tömött buszos kanyargós buszozással lehet eljutni vagy minibusszal, de az már szabadáras kategória. Mi Ázsiához képest nem találtuk olcsónak sem a szállásokat, sem a belföldi utazást, ételek számunkra nem voltak kielégítőek (míg ehhez képest Thaiföld és Vietnám igazi kulináris mennyország) és még olcsónak sem mondanám (még mindig Ázsiához képest.), legalábbis az utcakaja utáni szinteken. Manila egy átlagos Thaiföld-Bali jellegű turistának szerintem hidegverejtékes rémálom, már akkoris, ha csak a terminálok között közlekedik,de főleg ha az átszállások között esetleg úgy dönt, hogy elhagyja a repteret, mi tovább eltölt ott pár napot. 🙂 De ha valaki bevállalja, akkor érdemes több szigetet is megnézni, Palawan sajnos nekünk kimaradt, és Luzon északi hegyes részeit se láttuk. Talán majd egy másik alkalommal.
Nagyon jó írás, érthetetlen, hogy a rengeteg thaiföldi magyar turista közül miért megy tovább szinte senki… (egyébként pont ötezret fizettem naponta én is – a helyi barátnőmnek…)
@Kelly és a szexi dög: Phuket, Ko-Samui, Bangkok, Bali. Nagyon durva kultúrált ember esetben, Kuala Lumpur, Yojakarta. Az átlag magyar túristának ez jelenti DK Ázsiát. Mintha valaki azt mondaná hogy magyarország = Siófok petőfi sétány, Váci utca, Hősök tere, méregdrága sztriptíz bár a Kazinczy utcában.
Mondjuk finoman jegyezzük, az a magyar réteg akik általában az Emirates Dubai-i gépével járnak a fent említett desztinációkra, nem is hiányzik sehol DK Ázsiában. “Vállalkozó Józsi” és párja “Mükörmös Juli” már a Budapest – Dubai járaton úgy viselkedik, hogy az embernek csak angolul van kedve megszólalni. Abszolult csúcs nálam: Dubai – Budapest járaton, 60 körüli tag, kicsit pocakos, kopasz, susogós magyar válogatott melegítő, gépen indokolatlan kamu okley szemüveg, kínai Nike cipő. Majd még felszállás közben, feláll, melegítőfelsőt le, alatta kicsit foltos asszonyverő atléta (!!), odabattyog a haverjához pár sorral előrébb, és hangosan kommentálva, elkezdik együtt nézni, a Phuket-i sextúra képeit.
Miert nem mennek a Fulop-szigetekre magyarok tobben?
Hat mert mondjuk a Thaifoldhoz es Balihoz kepest a strandokon kivul latnivalo szinte nulla, a termeszet lepusztitva, a korall szetbombazva, a kaja unalmas, az arak magasabbak es Thaifoldhoz vagy Malajziahoz kepest az odajutas is dragabb. Nekem Eszak-Luzon es Palawan tetszettek, de az orszag tobbi resze, kulonosen Manila es a Visayak, bizony nem igazan.
Mondjuk akinek csak egy strand kell meg talan szorakozas, annak Boracay bejohet.
@sellőlány: Manila a legborzasztóbb DK Ázsiai város ahol emgfordultam, és látványosan sokat romlott Duterte kormányzása alatt. Viszont a talán legszebb DK Ázsiai városrészt, a spanyolok által épített Inramurost is itt találni.
Kevésbé egyedi a Fillipinó kaja mint más DK Ázsiaiak, ez tény, de szerintem fantasztikus dolgokat lehet találni benne, amik közlebb is állnak az európai ízléshez. Pl az egyik kedvencem a Dinuguan, ami egy sertéspörkölt szerü cucc, sertésvérrel. Iszonyat finom.
De nemrég fedeztem fel, nekik is van Buzzfeed listájuk 🙂 :
http://www.buzzfeed.com/melissaharrison/delicious-filipino-foods?utm_term=.ojzwOV3Qx#.ovYA5ZVPB
@ComLo: A fülöp-szigeteki gasztonómia egy rakás sz@r Ázsia többi részéhez képest. A “rendes” kaja drágább, mint másutt és nem véletlenül terjed ott járvanyosan a cukorbetegség és elhízás. Cukor, só, olajban sütés. Az amúgy is édes mangót megszarítják és becukrozzák… no comment. Bulalo-t meg tudok itt is enni egy filippínó étteremben, de ha ehetek máshol, akkor inkább nem ott eszem… Thaiföld, Kína és Vietnam azért olcsóbb és messze jobb gasztro szempontból. Pedig én nem napi ötezret költöttem ott.
Nekem jelenlegi lakhelyemről olcsó a Fülöp-szigetekre eljutni, voltam is, láttam, élveztem, amit akartam, de nem sok pontja van, ami még érdekel. Főleg mióta Duterte van hatalmon…
Boracay strandolásra jó (arra tényleg jó), tényleg szép, repkedtem szigetek közt, úsztam snorkeleztem hatalmas zöld teknősökkel (máshol, nem Boracay-on), de ez a Fülöp-szigeteknek egy pár érdekes pontja, az ország nagy részét csak szexturistaként keresem fel legközelebb.
A szexturizmussal meg tényleg semmi baj nincs. Pont olyan legitim úticél a helyi lányok/fiúk/ladyboyok élvezete, mint a kocsmázás és knédlizés Prágában, túlárazott macaron zabálása Párizsban, a kis hableány fotózása Koppenhágában vagy a hasisszívás Marokkóban. Kevesebb ítélkezést, több nyitottságot!
Ha még nem részesített orális szexben egy helyi ladyboy úgy, hogy közben jégkockákat tartott a szájában, akkor nem is tapasztaltál semmit a Fülöp-szigetekből 😉
Ez pont úgy a helyi kultúra része, mint Magyarországon a Halászbástya meg a termálfürdők.
@karandash: Én is csak munka miatt voltam ott, és ugyan egyet értek, hogy máshol sokkal jobb a kaja, de én azért vettem védelmembe a helyi gasztrót, mert AHOZ KÉPEST, hogy milyen iszonyat híre van, meglepően jókat IS sikerült enni ott. Nálam a Bulalo soup, és a Dinuguan a favorit, illetve a chilis malacsült. De abban tök igazad van, hogy általában rohadt egészségtelen, és a kaják 90%-a az olcsó, de messze sokkal rosszabb minőségű gyorskaja.
Ill azzal a résszel is egyet értek, hogy borzasztó a város, főleg Duterte után. Ráadásul mivel én Intramuros-ban dolgoztam, volt hogy Malate-ben kellett megszállni, ami legundorítóbb, és legkevésbé szimpatikus hely, ahol életemben jártam.
Sexturismust nálam az elveim (illetve Indonéz párom 😛 ), nem engedik, de az tény, a Fülöp szigeteket javasolnám én is mindenkinek (már abból amit csak láttam és átéltem).
@ComLo: Mi közvetlenül egy tájfun után érkeztünk, ez tetézte a látványt másnap, amikor a reptér körüli kikupáltabb lakóparkos negyedből elindultunk a város felé. Sár, leszakadt vezetékek mindenütt, bádogviskók egy rothadó csatorna partján, szemét, rühes csontvázra fogyott kutyák és felpuffadt, döglött patkányok az útszélén. Ezt tetézte a többszáz jeepney zaja és kipufogóbűze. A baclarani csomópontnál olyan érzésem volt, mintha egyenesen a pokolba jutottunk volna és nem volt ebből feloldás sem az Intramurosban, sem a viszonylag civilizált Makatiban sem. Egyszerűen el kellett hagyni Manilát, hogy fellélegezzünk. A közlekedésben semmi logika, de hamar kisakkoztuk, hogy ez nem az a hely, ahol kérdezősködsz majd felpattansz egy buszra, aztán majd leszállsz itt, ahova indultál. Ezért hamar adaptálódtunk és szálltunk fel bármire (motoros tricikli, jeepney, iránytaxi, metrónak nevezett kb. hév, amire hosszú sorokban kellett várni, hogy felszállhassunk 2 megálló erejéig) , ami az adott irányba vitt, a jeepneyk oldalára felfestett nevek alapján tippelve. A gps nagy segítség volt. Mivel én tengeri halféléken kívül nem ezem semmilyen húsfélét, nagy kihívás volt ott normális élelmet, jóllakni talán 2-3x sikerült. Pedig nyitottak voltunk, és a pénzt sem sajnáltuk, de autentikus, jól készült filippino ételekhez csak nagy utanajárással jutottunk olyan helyeken, mint a Luzon legvégi Legazpi vagy egy Bohol-széli ökofarm. Ott megcsillant valami emlék abból, hogy ez alapvetően egy DK-ázsiai ország, nem pedig egy amerikai szegény gyarmat. A zsír, cukor, élelmiszeripari hulladék mennyiség egyszerűen sokkoló volt, ahogy az igénytelenség is mindenütt. Amikor visszatértünk Szingapúrba, ízorgia volt már egy szimpla steamboat is, az utána következő dél-thaiföldi kajapiacos élményekről nem is beszélve.
@sellőlány: Maximálisan egyet értek. Én munka miatt voltam és 99%-ban Manilában tartozkodtam csak, így leginkább arról tudok véleményt mondnai. A hihetetlen kosz, a döglött patkányok, nem csak tájfun után az utcakép részei, hanem konstans. Intramuros-nak a nagyrésze is nyomasztó, viszont a templomok, és a felújított régi koloniális épületek, szerintem csodaszépek. Makati viszont ugyan modern, de annyira elveszti DK Ázsiai identítását, hogy leginkább egy NAGYON lepukkant amerikainak kinézni akaró városra emlékezetetett.
Singapore-ral pedig nem ér összehasonlítani, az mindennél jobb 😀 (és full lehetetlen napi 5000 Huf-ből kijönni) . Ez OFF de remélem összejön az állás amire most pályázom, és hamarosan átehetjük a székhelyünket oda :-).
@ComLo: Szerintem Intramurost a legszebb DK-azsiai varosresznek titulalni vagy jokora tulzas, vagy rengeteget fejlodott a hely. Mikor en jartam ott, a variosfalon, ket templomon es egy spanyolos kurian kivul semmi erdekes vagy regi nem volt ott, csak a szokasos manilai dzsuva. Vesd ossze olyan gyarmati kori ovarosokkal mint Melaka, Georgetown, Hanoi… vagy helyi stilusban Yogyakarta vagy Solo szinten fallal korulvett ovarosai.
Azzal egyetertek, hogy a kaja nem kimondottan rossz, inkabb csak felejtheto, plane a regio mercejevel. Egy ott mindenhol kaphato adobot pl akar most is szivesen belapatolnek.
@W.L.: Egyet értek, de ez szubjektív: a két templom, a spanyolos kúria, illetve a nagyon szépen felújított államkincstár épülete, emeli nálam a legszebb középkori városrész címére. Ezen kívül, tényleg csak a kosz, az agresszív koldúsgyerekek, és a mérhetetlen szegénység van ott is.
Én azt mondtam a városra, hogy mindenből az ellenkezőjét kaptam amit vártam. Baromi nagy negatív csalódás volt, de nem vártam hogy ilyen szép épületek lesznek, egy ennyire ocsmány városban. ELőre fel voltam készülve hogy iszonyat szar lesz a kaja, és meglepetésemre egész jó dolgok is voltak. Persze az összkép messze messze kritikán aluli.
Jah és igen, DK Ázsiai muszlim országban élő magyarként, egy könnycseppet ejtenék az olcsó sörökért 😀
@ComLo: A hasonlítás inkább csak azert volt, mert onnan-oda érkeztünk, kb. a pokolból a mennyországba. Előtte is voltunk Szingapúrban már, de a Fülöp-szigetek után tudtuk értékelni igazán. 🙂 (Amit, érdekes módon nem találtunk annyira drágának, mint vártuk. Drukkolok, hogy a projektedhez, én is mennék, gondolkodás nélkül.) Az Intramuros sajnos csak halovány árnyéka annak, ami lehetne. Láttam II. vh előtti dk filmtöredéket Maniláról, ahol jól öltözött filippinók grasszálnak a villamos mentén, a klasszikus épületek között… Na az volt az aranykor, ennek nyomait már sehol nem látni, és sajnos úgy tűnik, ez a korszak már nem is fog ott soha visszatérni. El sem merem képzelni, hogy ez még romlani tudott Duterte óta és ez konkrétan mit jelent, bár van róla némi sejtésem.
@W.L.: Oh igen… Melaka, annak is a Kampung Morten része, és még nem is Georgetown, hanem maga Penang. A legkedvencebb helyeim, ahogy Hanoit is imádtuk, noha sokan nem értik, hogyan lehet jobban kedvelni, mint Saigont…
@ComLo: Latod nekem ugyanabban az orszagban elve nem is a sor (az van itt is, ha dragabb is) hianyzik hanem a joizu disznohus etelek – na ezert emlitettem az adobot. 😉
Agressziv koldusgyerekekre amugy nem emlekszem, tehat talan tenyleg romlott a helyzet. Viszont annyi patkanyt fenyes nappal kenyelmesen flangalni az utcakon nem sok helyen lattam azota sem… es mi is Malateban szalltunk meg, ami manilai mercevel nem is egy rossz kornyek, sot az allt legkozelebb egy “turistanegyedhez”.
@W.L.: Mit értesz ugyanabban az országban éléssel? Mondjuk a DK Ázsiai muszlim országgal már kb 2-re csökkentettem az esélyeket 😛 .
Nekem az is nagy problémám volt, hogy mivel dolgozni voltam ott, ezért általában egyedül voltam. Egy darab fehér embert Intramuros-ban, vagy Malati-ban sokkal előbb támadnak be a nem túl szimpatikus népek (kurvák, utcagyerek hordák, koldusok stb stb).
Így sokadszorra végig gondolva, a legjobb megfogalmazás: Manila borzasztó hely, minden pozitívuma, a körülményekhez képest értendő 🙂 .
@ComLo: Van az harom is, ha jol atgondolod a listat, de feleseged emlitesenel leszukitettem a listat erre az egyre. A masikban nem lenne gond disznohushoz jutni a sok kinai miatt, a harmadikbol meg nemigen hazasodik europai.
@W.L.: Ez jogos ott a pont.
Egyébként mi Jakartában élünk, és itt is kifejezetten egyszerű sertést kapni. Alapvetően ez egész Jakartára igaz, hogy túristaként nem lehet jó hely, viszont annyi expat van itt, hogy az ő igényeik kielégítése simán megoldódik, így itt élni jó. De ez már nagyon OFF.