A tavalyi év novembere számomra Észtországról szólt, amely nem egy kimondottan turistás, híres úti cél, pedig az ország fővárosa, Tallinn – főleg a karácsony előtti időszakban – egészen mesés! Az alábbiakban néhány gondolatban összeszedem, hogy miért legyen nálad is bakancslistás – a jövőben legalábbis.

Talán meglepő, de régi vágyam volt Észtországba eljutni. Viszont nem híres látnivalók vonzottak, hanem egy helyi jó barátom, akivel első, Kínában töltött évem alatt ismerkedtem meg. Csupa jó dolgot mesélt az országról és én magam is utánajártam ennek-annak; de még így is meglepően pozitív élményekben volt részem. Nem is értem, hogy miért nem látogatják többen.

Megjegyezném, hogy a nyári hónapokban sok óceánjáró ejti útba Tallinnt, azokon a napokon hatalmas a tömeg a gyönyörű – és viszonylag kis méretű – óvárosban; így ezt az időszakot talán érdemes elkerülni. Annak ellenére, hogy az időjárás szempontjából a nyár a legideálisabb időpont, bár szerintem egy ennyire északi városnak kifejezetten jól áll a hűvös, ködös levegő, pláne a karácsony előtti időszakban. Én kimondottan november végére terveztem hát az utam: a karácsonyi vásár ilyenkor még nem zsúfolt, és bár hideg van ugyan, a karácsonyi vásár hangulata abszolút kárpótolt. Még a hó is esett ott tartózkodásom idején, bár ez novemberben még Észtországban sem mindennapos.

A karácsonyi vásár lenne az egyik érvem Észtország meglátogatásához.

Karácsonyi vásár persze manapság már minden számottevő városban van (az idei évet kivéve persze), de Tallinnban az óváros közepén felállított hatalmas fa az óváros épületeinek gyűrűjében egészen mesés. Ráadásul a tallinni vásár európai viszonylatban kevésbé mondható híresnek, így november végén például abszolút nem volt tömeg, nem csak a vásárban, de az egész városban szinte üresek voltak a már karácsonyi hangulatú utcák. Sokkal meghittebb a hangulat, mint a nagyobb vásárokban.

Itt jegyezném meg, hogy az árak nem magasabbak, mint más karácsonyi vásárokban, noha Észtország alapvetően nem egy olcsó úti cél. Az árak Nyugat-Európához hasonlóak, viszont, mint mindenhol, sokféleképpen lehet faragni a költségeken. A szállás például nem feltétlenül kell, hogy drága legyen – én 75 euróért foglaltam egy kétszemélyes, tágas és tiszta szobát a belváros közepén három éjszakára, ami nagyon baráti. Bár „szezonban” ugyanez a szoba alighanem drágább.

Az éttermek és úgy általában a szórakozás viszont nem olcsók. Az óváros éttermeiben könnyen rúghat száz euró fölé egy kétszemélyes vacsora; jó hír viszont, hogy vannak gyorséttermek és a boltok pékáru-választéka is remek, s ezek hasonló áron mozognak, mint otthon. Én bár nagyon szeretek jókat enni és új dolgokat kipróbálni, nem szerettem volna több száz eurót ételre költeni; úgyhogy helyi ismerősöm segítségét kértem ahhoz, hogy a helyi ízeket ki tudjam próbálni, az olyan fogásokat, amit a helyiek is fogyasztanak akár napi rendszerességgel. Így jutottam el egy tallinni cég menzájára, ahol körülbelül tíz euróért ebédeltem. (Az alábbi képen ráadásul nincs rajta a leves, valamint a desszert.)

Ismerősöm otthon főzött ünnepi ételekkel is meglepett egyik este, aminek szintén nagyon örültem. Érdekesség, hogy Észtországban is népszerű a kocsonya, illetve az ott kóstolt hurka is simán lehetne akár magyar is – nehéz megmondani a különbséget.

És ha már gasztronómia, akkor említést kell, hogy ejtsek a sörökről. A blogon még nem sokat hangoztattam, de imádom a sört és azt kell, hogy mondjam, e szempontból Észtország volt az egyik legjobb hely, ahol valaha jártam. Elképesztő mennyiségű és minőségű sört gyártanak ebben az országban. Pontos statisztikának nem jártam utána, de biztosan nagyon magas az egy főre jutó sörfőzdék aránya. Ez egyébként azért is érdekes, mert az alkoholra magas az adó – egy pohár sör általában öt euró körül kezdődik a bárokban. Az éjszakai élet viszont még a hideg novemberben is fergeteges. A bárok esténként tele voltak helyi fiatalokkal (az alábbi kép délután készült), érdemes néhányat felkeresni, már csak a sör miatt is. Melegen ajánlom a Pohjala sörfőzdét – Észtország egyik leghíresebbje, ahol akár még szaunázni is lehet.

Érdekes sörökről itt is írtam már.

Apropó szauna. Ismerősömmel elmentünk szaunába, amely szintén nem a legolcsóbb időtöltés, de novemberben szerintem kihagyhatatlan! Fejenként 30 euró volt a belépő emlékeim szerint – viszont cserébe vagy nyolc különböző kabin közül lehetett válogatni és természetesen több medencét is lehetett használni; igazán remek program.

De néhány gondolat erejéig kanyarodjunk vissza a látnivalókra és egyéb érdekességekre.

Az óváros nem csak a karácsonyi időszakban szép és hangulatos, így érdemes lehet a karácsonyi időszakon kívül is ideutazni. Macskaköves utcák, régi templomok és lakóépületek, van itt minden, amit érdemes lehet fotózni.

Érdekesség, hogy a második világháború idején sok fontos épületet romboltak ugyan le, egy nyolcszáz éves templom az óváros szívében viszont csodával határos módon épen maradt, s látogatható. A templom falán például a mai napig láthatók a középkorból fennmaradt családi címerek, egészen különleges. Néhol a járda színétől elütő térkővel jelzik a háborúban lerombolt épületek eredeti alaprajzát, elhelyezkedését, ezzel is emléket állítva a múltnak. Érdekesség, hogy Tallinn az 1980-as moszkvai olimpiai hajós versenyeinek helyszínéül szolgált, bár ennek látványos nyoma manapság nincs. És ha már hajók: az óváros közelében található Észt Tengerészeti Múzeum megér néhány órát (és a 15 eurós belépőt), főleg, ha valaki gyerekekkel utazik. Az egész múzeum interaktív és egy hatalmas tengeralattjáróban is körbe lehet sétálni.

Történelmi érdekesség továbbá, hogy Tallinnból származik a dán zászló – a legenda szerint 1219-ben, az akkori dán király a mai Észtország területén csatázott és az égből hullott elé a ma is használatos piros-fehér zászló, amely egyben szerencsét is hozott neki. E történetnek szobor állít emléket Tallinn óvárosában.

Az óvárosban érdemes legalább néhány órát sétálva eltölteni.

Nekem sajnos csak Tallinnra volt időm, pedig az ország vidéke is fantasztikus, remek úti cél lehet a természet kedvelőinek. Rengeteg például az erdő és szigetből sincs hiány: összesen 2355 szigettel bír ez a kis ország. A gyéren lakott nagy erdős területek ráadásul olyan állatoknak adnak otthont, mint a barna medve, az európai hiúz vagy a jávorszarvas. Érdekesség, hogy a barna medve húsát az óváros több éttermében is felszolgálják, ami ráadásul helyi ismerősöm szerint nem csupán „turistacsapda”, hanem a helyi kultúra része.

Mindezek után megjegyezném, hogy Észtország a világ egyik legfejlettebb digitális társadalma – mindent, a választásoktól kezdve az egészségügyig mindent online intéznek a helyiek. Az IT szektor vezető ágazat és Észtország olyan cégek szülőhazája, mint a Skype, Hotmail, vagy a Bolt. Ez így összességében gyors és mindenhol ingyenesen elérhető internet hozzáférést is jelent (tényleg mindenhol!); arról persze nem is beszélve, hogy szinte mindenki beszél angolul, így nagyon egyszerű az utazás. Az életszínvonal magas, a tallinni tömegközlekedés például ingyenes a regisztrált helyi lakosoknak. Észtország annak ellenére rendkívül fejlett, hogy az orosz megszállás őket sem kímélte annak idején.

Mindent összevetve Észtország érdekes úti cél, én biztosan visszatérek még az ország vidékét is felfedezni – na meg az elképesztően finom söröket újra végig próbálni. Ha hozzám hasonlóan Te is kedveled a karácsony előtti időszakot, Tallinn igazán remek választás! Az idei évben persze én sem buzdítok senkit utazásra, de remélhetőleg jövőre javul majd a helyzet, bízom benne, hogy Neked is kedvet hoztam az utazáshoz!

Észtországnak mindenki bakancslistáján ott a helye!