A Halmahera név jellemzően még a világlátott utazóknak sem mond sokat, pedig egy hatalmas kiterjedésű és hihetetlenül változatos kelet-indonéziai szigetről van szó, ahol az óriási potenciál ellenére gyakorlatilag nem járnak az utazók. Amíg egy kisebb országban valószínűleg kiemelten ajánlott úti cél lenne, addig Halmahera a Lonely Planet Indonézia útikönyvben csupán néhány mondat erejéig szerepel. Van azonban itt látnivaló, nem is kevés!
Nincs nagyobb klisé az utazóblogok világában, mint azt állítani egy helyről, hogy maga a Paradicsom. Én is igyekszem ez ügyben visszafogni magam, emlékeim szerint talán csak az első bejegyzésben bemutatott Calaguas szigetét jellemeztem így (illetve volt egy bejegyzés „tökéletes tengerpartokról is”), és szerintem az első bejegyzés képeit megnézve nem is sokan vitatkoznának e kijelentéssel. Calaguas-hoz hasonlóan azonban az indonéz Halmahera szigete is az egyik legjobb példa arra, hogy az útikönyvek ajánlásai helyett miért érdemes a kitaposott ösvényről néha letérnünk. Halmahera, hatalmas mérete ellenére egész Maluku egyik leginkább utazó-mentes területe, pedig ahogy azt már itt is kifejtettem, Maluku, egész Indonézia legkevésbé látogatott szeglete lévén nem a turisták tömegeiről híres. Ha ránézünk a térképre és megnézzük, hogy Halmahera mekkora területen helyezkedik el, akkor azt hiszem, bátran kijelenthetjük: kell, hogy legyen itt valami olyan, amiért érdemes ide utazni. Én már megjártam ezt a gyönyörű szigetet, így elmondhatom, hogy van is, és nem is kevés. Sőt, annyi különleges és érdekes látnivalóval büszkélkedhet Halmahera, hogy két külön bejegyzésben fogom bemutatni az általam meglátogatott két régióját: Galela-t és Tobelo-t.
Első rész: Galela
Galela már pusztán a víz alatti vulkán miatt is több figyelmet érdemelne, mint amennyit kap. Hagyján, hogy Halmahera-ra nem sok utazó jut el, viszont róluk is elmondható, hogy elsődleges halmahera-i úti céljuk Tobelo (elsősorban a következő bejegyzésben bemutatott idilli szigetek miatt), a közel fél órányi autóútra lévő Galela felkeresésére a többség már nem veszi a fáradságot. Hatalmas hibát követnek el! Megmondom őszintén, eleinte én sem tudtam sokat Galela-ról, sőt, a víz alatti vulkánról én magam is azt hittem, hogy valahol Tobelo környékén van (hiszen a búvárbázis is ott üzemelt). De nem, a víz alatti vulkán, több egyéb kiváló merülő hellyel együtt Galela régióban található.
Felfedezetlen merülő helyek
Galela, Indonézia egyik legaktívabb vulkánjának non-stop füstfelhőjével, illetve dzsungellel körülvett tavaival lenyűgöző látvány, viszont a régió „ütőkártyáját” a felszín alatt keressük: Galela víz alatti tájképe és élővilága az, ami miatt akár világhírű búvár- desztinációvá is kinőhetné magát a most még álmos kis régió. Ez abszolút nem túlzás, ki is fejtem, hogy miért:
A víz alatti vulkán meghódításán túl még egy merülésem volt Galela régióban, hiszen aki jártas a búvárkodás világában, az tudja, hogy a búvárboltok – főleg az olyan kis vállalkozások, mint a tobelo-i – sokszor megkövetelnek minimum két merülést, hogy minimalizálják a költségeiket és maximalizálják a profitjukat. Abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy két másik külföldi búvárral tudtam osztozni a merülések költségein, ami a költségek megosztásán túl azért is jött jól, mert így sikerült első ízben megismerkednem az úgynevezett „muck diving” világával: a velem együtt merülő német házaspár férfi tagja dive master és nagy muck diving rajongó; így az ő kérésére ehhez alkalmas merülő helyet választottunk a következő merülés helyszínéül. Én a vulkán miatt jöttem, az után nekem mindegy volt, hogy másodjára hol merülünk.
muck diving
A „muck diving” lényege, hogy nem hatalmas halrajok vagy korallmezők kerülnek a figyelem középpontjába, hanem a homokos tengerfenék, pontosabban az apró termetű élőlények miriádja, aminek a tengerfenék homokja ad otthont. Első pillantásra a tengerfenék akár kihaltnak is tűnhet, de ha kicsit lelassítunk és figyelünk a részletekre, akkor rengeteg érdekes élőlényt figyelhetünk meg (melyek természetesen merülő helyenként változók), többek között például: tengeri csigákat, apró rákokat, csikóhalakat, skorpióhalakat és egyéb érdekességeket, amiknek a magyar nevével nem vagyok tisztában. Kezdőként a búvárkodás e formája nem igazán élvezhető, hiszen nagyon fontos a biztos egyensúly: ha csapkodunk az uszonyokkal, akkor felkavarjuk a homokot és nem látunk semmit.
Ha már muck diving, akkor Yus, az indonéz dive master javaslatára egy új, eddig mások által még nem próbált helyen merültünk: közvetlenül a galela-i kikötő alatt, aminek több tucat tartópillére, valamint a homokos aljzat, aminek maximális mélysége körülbelül 15 méter, ígéretesnek tűnt. Nekem furcsa volt ilyen rossz látási viszonyok között merülni, ráadásul kezdőként inkább az egyensúlyozásra voltam kénytelen koncentrálni, hogy ne zavarjam fel az aljzat homokját; a helyett, hogy az apró csigákat és egyéb élőlényeket figyeljem meg. A német búvár viszont nagyon meg volt elégedve a látottakkal: elmondása szerint a galela-i kikötő nagyobb számban vonultatja fel mindazt a csodát, amiért például a Lembeh Strait világhírű merülő hellyé vált. Több száz merüléssel a háta mögött én hiszek neki. A Lembeh Strait-ről érdemes megjegyezni, hogy a leghíresebb indonéz muck diving merülő hely, s a német búvár is merült már ott néhányszor.
A búvárkodást tekintve tehát van Galela-ban potenciál bőven, ezt már csak ki kéne aknázni. A gond az, hogy a búvárbázis (ami hivatalosan már nem is üzemel!) nem igazán termel profitot, ami egyben azt is jelenti, hogy az egyetlen dive master-nek nincs kapacitása a környék potenciálját kutatni. Az utazók (és persze búvárok) nélkül ez pedig nem is nagyon fog változni.
Ha viszont Te, kedves olvasó nem vagy búvár és nem is igazán hoz lázba a víz alatti világ, akkor sem kell lemondanod Galela meglátogatásáról: nem kell búvárnak lennünk ahhoz, hogy Galela lenyűgözzön minket!
Gyönyörű tavak
A tengerfelszín felett az itt található tavakat emelném ki, mint „kötelező” látnivalókat Galela-ban járva. Nekem sajnos csak egy tó meglátogatása fért bele az időmbe (azt viszont körbesétáltam), a Galela-tó, amelynek partján található az egyetlen, nem hivatalos vendégház is (értsd: szoba egy családi házban) a régióban. Fontosnak tartom megjegyezni azonban, hogy ha szeretnénk ezt a gyönyörű tavat magunknak megnézni, akkor legyünk türelmesek: a tó nagy részét mára sajnos benőtte egy kártékony növény, ami bizonyos szögből nézve (például a vendégház teraszáról) akár szinte teljesen el is takarhatja a víztükröt, így a tó nem nyújt felemelő látványt. Idővel azonban a szél átrendezi a növények helyzetét, így más napszakban teljesen más látkép fogad, ahogy az az alábbi képeken is látszik. Az első kép érkezésemkor készült késő délután, a második kép másnap korán reggel.
Ha nem éjszakázom Galela-ban, akkor lemaradok a reggeli látványról és biztosan csalódásként éltem volna meg azt, ahogyan a tó előző délután fogadott. Hallomásból tudom, hogy a környéken található Makete és Ngidiho nevű tavak is hasonlóan szépek, ezekre sajnos már nem maradt időm.
Hangulatos hőforrás
A galela-i vendégháztól mintegy 15 percnyi autó- vagy motor-útra lévő Mamuya falujában egy igazán hangulatos és nagyon tiszta vizű hőforrás található, ugyanakkor megjegyezném, hogy a félig-meddig természetes medence egy részére ruhákat mosni és mosakodni járnak a helyiek. Nekem személy szerint tíz-tizenöt perc elég volt a forró vízben, hiszen a levegő hőmérséklete is igen magas errefelé (még az esős évszakban is). Mégis, nincs is jobb, hangulatosabb módja annak, hogy egy hosszú, aktív napot lezárjunk.
Vízesés
E pontról sajnos személyes élménnyel beszámolni nem tudok: meg szerettem volna látogatni a Samuda falu közelében található, hallomás alapján gyönyörűnek mondott vízesést, azonban ezt a tervem elmosta az eső: a vízeséshez ugyanis túrázni, valamint egy folyón átkelni is szükséges, ami eső idején akár túl nagyra is duzzadhat, így ezzel nem kockáztattam. Van még miért visszajönnöm!
Világháborús emlékek
Halmahera aktív terület volt a világháborúban: japán egységek állomásoztak itt, s a háború nyomait a mai napig lépten-nyomon láthatjuk: az egyik legígéretesebb látnivaló e tekintetben a Kao régióban található, “félig elsüllyedt” japán hadihajó, ami azért csak félig elsüllyedt, mert a hajó testének fele gyakorlatilag kiemelkedik a vízből. Galela régióban is vannak történelmi emlékek, japán bunkerek formájában, amik meglátogatását sajnos szintén elmosta az eső, így ott jártamkor nem maradt rájuk időm. Akit viszont csak egy kicsit is érdekel a történelem, annak kifizetődő úti cél Halmahera: japán hadihajó- és repülőgéproncs, ágyúk és bunkerek találhatók szerte a szigeten, ráadásul nem múzeumi környezetben, hanem a dzsungelben (vagy éppen a tengerben).
Igazi kincseket rejt a tenger
Ennyiben foglalnám össze Galela érdekességeit, úgy gondolom kijelenthető, hogy igazán megéri azt a plusz fél óra autókázást Tobelo-ból, ha már Halmahera-n járunk. Kényelmesen el lehetne tölteni itt akár egy teljes hetet, akkor sem unatkoznánk! Apropó Tobelo: természetesen oka van annak, hogy miért Tobelo számít Halmahera központjának: és most nem csak arra gondolok, hogy Tobelo Halmahera egyik legnagyobb városa (és ezért például szállásválaszték is van bőven), hanem arra is, hogy itt találhatók Halmahera legjobb strandjai; valamint itt is paradicsomi környezetben merülhetünk, akár japán repülőgéproncsot, már ha a dive master-nek sikerült megtalálnia. Itt ugyanis így működnek a dolgok: ott jártamkor az egyik kis sziget közelében halászok egy vélhetően japán repülőgéproncs darabjaira bukkantak, amiről eddig a dive master sem tudott. Halmahera-n van felfedezni való bőven!