Délkelet-Ázsiával kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy a világ egyik legkönnyebben utazható térsége, nem véletlenül ajánlottam itt én is, mint a legjobb választást kezdő utazók számára. Indonézia eldugottabb szegletében járva viszont rájöttem, hogy finomítani illik ezen a kijelentésen, hiszen Indonézia is Délkelet-Ázsia része, viszont az ország legtöbb szigetén a turizmus még gyerekcipőben jár. Még mindig tartom magam az állításhoz, hogy nincs is annál egyszerűbb, mint a Lonely Planet Délkelet-Ázsiára szakosodott bármelyik kiadványából kiválasztani egy-két (akár több) ajánlott úti célt, megvenni a repülőjegyet, megérkezni és élvezni a show-t, ugyanis az útikönyvekben ajánlott helyeken hatalmas ipar épült a külföldiek kiszolgálására. Előre foglalt repülőtéri transzfertől kezdve akár magyar nyelvű idegenvezetésig (némely országban) elég sok szolgáltatás közül választhat a kényelmes utazó. Thaiföld és úgy általában egész Indokína olajozottan működő turisztikai infrastruktúrája, az angol nyelvvel gördülékenyen bejárható Malajzia, Szingapúr és a Fülöp-szigetek után eddigi utazásaim közül a kelet-indonéz Maluku régióban megejtett volt a leginkább kihívást jelentő. Íme minden, amit egy indonéz út előtt tudni érdemes!

Gyorsan le is szögezném, hogy Indonéziának is vannak turistás szigetei, talán elég csak Bali szigetét megemlíteni, ami az egész régió egyik leginkább hype-olt, ezért tömegek által vágyott és látogatott úti célja. A Lonely Planet vagy bármely más kiadó úti könyve alapján utazva és az ajánlásokat követve Indonéziában is igen egyszerű a dolgunk. Az ország méretéből adódóan és a terjedelmi korlátok miatt azonban a szigetek többségéről egész egyszerűen semmi információ nem található. Így kijelenthető, hogy Indonéziában járva rendkívül egyszerű letérni a mások által már kitaposott ösvényről, viszont az információ- és turisztikai infrastruktúra-hiány miatt ahhoz, hogy utunk élvezetes is legyen, nem árt tisztában lenni néhány dologgal. Az utazás véleményem szerint itt is egyszerű, ha felkészülten vágunk neki!

Felejtsd el az útikönyveket

Ha nem Indonézia bejáratlanabb területeiről lenne szó, akkor más lenne a véleményem: mindig útikönyvvel utazom, a rengeteg hasznos információval sok pénz megspórolható, így tapasztalatom szerint nagyon megérik az árukat. De szabadidőmben egyébként is szeretek útikönyveket olvasgatni új úti célok után kutatva, van is belőlük jó pár darabom. Viszont, ha Indonézia tömegek által elkerült részeibe készülünk, akkor nem érdemes az úti könyvekre hagyatkozni, azok ugyanis a tömegek kiszolgálására készültek. Ezt jól példázza, hogy a legújabb Lonely Planet Indonézia kötet Malukut taglaló fejezete szinte szóról-szóra megegyezik az eggyel korábbi kiadás szövegével, azaz a szerzők lusták voltak a többéves információt frissíteni, valószínűleg azért, mert nincs is rá komoly igény. Ha mégis kelet-indonéziai utazással kapcsolatos információra vágysz, a legjobb forrás a www.east-indonesia.info rendkívül informatív, angol nyelvű, bár magyar utazó által szerkesztett honlap, ami több érdekes úti célról is részletesen beszámol.

Szerezz viszont be egy úti szótárat és tanuld meg legalább az alapokat indonézül

Általánosságban elmondható, hogy az indonéz emberek többségének angoltudása a „Hello mister!” felkiáltásokban kimerül és tapasztalatom szerint a helyiek inkább próbálnak meg minket, külföldieket tanítani az indonéz nyelv használatára, ahelyett, hogy próbálnák megérteni az angolt. Aggodalomra semmi ok, egyrészt az indonéz nyelv rendkívül egyszerű és az alapok nagyon gyorsan elsajátíthatók; másrészt jó eséllyel meg fog minket találni egy angolul legalább alap szinten beszélő személy, de ezzel azért az eldugottabb helyeken ne számoljunk. Mindenképpen hatalmas segítség legalább az alapkifejezések ismerete és bár a kommunikáció során az indonéz beszélgetőpartnert nem biztos, hogy egyből meg fogjuk érteni, de legalább mi ki tudjuk fejezni magunkat és ők megértik, hogy mit szeretnénk.

Ha valamilyen okból kifolyólag nem szeretnénk nyomtatott útiszótárral utazni, akkor ajánlom az indonéz nyelvtanuló telefonos applikációkat, melyekről érdemes tudni, hogy általában az egyszerűbb nyelvleckék ingyenesek, míg a haladó tartalmak fizetősek. Ha csupán utazáshoz szeretnénk az alapkifejezéseket megtanulni, akkor tapasztalatom szerint bőségesen elegendő 2-3 telefonos applikáció ingyenes tartalmának letöltése és kombinálása, nincs szükség a haladó tartalmak kifizetésére, ugyanis jellemzően napról-napra ugyanazokra a kifejezésekre lesz szükségünk (köszönések, számok, ez mennyibe kerül, van-e szabad szoba, stb.). Egyik kedvencem a Mondly nevű alkalmazás, melyben játékos módon sajátíthatjuk el az indonéz nyelv alapjait.

A nyelvi korlátok ellenére egyszerű megtalálni a közös hangot a helyiekkel

Legyél flexibilis – Ne szervezd túl magad!  

Harmadik tanácsom a flexibilitás, amiről nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy utazó számára egyébként is az olcsó utazás kulcsa. Kelet-Indonéziára ez hatványozottan igaz, a legtöbb szigeten egész egyszerűen nincs is lehetőségünk ott tartózkodásunkat (szállást, transzfert, stb.) előre leszervezni, ezért nem érdemes napra pontos útitervet készíteni. Már csak azért sem, mert a közlekedés is sokszor az időjárás függvénye: az eldugottabb falvak hajói és a kisebb repülőterek kisméretű repülői sem járnak rossz idő esetén.

A flexibilitásban óriási segítség, hogy Indonézia a vásárlási szokásokat illetően nem úgy működik, mint a régió többi országa: a belföldi repülő-és hajójegyeket elég helyben, akár indulás előtt a repülőtéren vagy a kikötőben megvásárolni, áruk jellemzően nem lesz drágább, mint akár hetekkel vagy hónapokkal az indulás előtt. Szállásügyben szintén nincs ok az aggodalomra, mivel sehol sincs igazán tömeg, mindenhol találhatunk magunknak szállást, helyben. A körülményekről lentebb bővebben beszámolok.

Ami az ambícióinkat, azaz a meglátogatandó szigetek mennyiségét illeti, szintén csak azt tudom tanácsolni, hogy a kevesebb általában több. Értem ez alatt, hogy a sokszor kiszámíthatatlan körülmények hatására jó eséllyel akár egy egyhónapos tartózkodás alkalmával is kevesebb helyet tudunk majd felkeresni, mint amennyit szeretnénk – már ha ambiciózus tervekkel érkezünk persze. Nekem is erőteljesen szelektálnom kellett, hogy mi férhet bele egy hónapos utamba, és elég sok gyönyörű szigetet kellett végül kihagynom, időhiány miatt. Cserébe volt időm a meglátogatott helyeket alaposan, rohanás nélkül megismerni.

A kisebb hajók indulási ideje az időjárástól is függ

     A flexibilitás alól az egyetlen kivétel, ha a nemzeti hajótársaság, a Pelni hajóival is tervezünk utazni. Ezek előnye, hogy megbízhatók, ugyanis kvázi óceánjáró méretű hajókról beszélünk és egyben nagyon olcsók. Nem mellesleg Bandára is ez a legmegbízhatóbb megoldás, mérete miatt a Pelni hajót nem fogják még rossz idő esetén sem törölni, nem úgy, mint a kisebb hajókat vagy akár a repülőt. Hátránya, hogy a menetrend sokszor kiszámíthatatlan – az aktuális hónap menetrendjét előző hónapban szokták a cég honlapjára feltölteni, így nagyon előre tervezni nem lehet, legalábbis napra pontosan semmiképpen; illetve a hajón található körülmények sem európaiak, így egy akár egész éjszakán át tartó utazás embert próbáló tud lenni fekhely nélkül, de hát valamit valamiért!

A Pelni honlapja: http://www.pelni.co.id/

Pelni hajó Bandán

Készülj fel az egyszerű körülményekre!  

Ha már szóba került a Pelni, akkor itt jegyezném meg a következő tanácsom, ami szintén elengedhetetlen ahhoz, hogy pozitívan éljük meg kelet-indonéziai utunkat: ne várjunk thaiföldi szintű kiszolgálást és luxus körülményeket. Kelet-Indonéziában az emberek egészen elenyésző része él a turizmusból, jellemzően a szálláshelyek üzemeltetői sem kínálnak egyéb szolgáltatásokat. Arról már nem is beszélve, hogy rengeteg sziget van, ahol nem, hogy turisztikai jellegű szolgáltatás, de kereskedelmi szálláshely sem található. Ekkor jön igazán jól az indonéz nyelvtudás: egyszerű, indonéz család házában gyakorlatilag minden faluban szervezhetünk magunknak egy üres szobát (némi pénzért cserébe, persze), általában a falu vezetőjének közbenjárásával.

A szállásokról elmondható, hogy meleg víz nincs, sőt, a legtöbb helyen, a zuhany helyén az úgynevezett mandi áll: egy hatalmas dézsát képzeljünk el, amiből vödörrel merhetjük magunkra a hideg vizet. A folyamatos hőségben egyébként nem gond a meleg víz hiánya, de azért nem árt lélekben felkészülni a körülményekre.

A Pelni hajókon sokszor már csak a földön marad hely

Egyszerű szállás a jobb fajtából

Vedd komolyan a maláriaveszélyt, de ne stresszelj rajta!

Megmondom őszintén, korábban még nem jártam olyan területen, ahol reális veszély lett volna a malária, ezért én is sokat idegeskedtem ez miatt még az út előtt. A maláriáról tudni kell, hogy szúnyogcsípés által terjesztett betegség, ami akkor lehet halálos, ha a fertőzött beteg nincs kezelve. Megfelelő megelőző intézkedéssel, szúnyogcsípéseket a lehetőségekhez képest kerülve, malária-gyógyszert szedve minimálisra csökkenthetjük a veszélyt, ami a megbetegedést illeti. Már csak azért is, mert az esős évszak kellős közepén alig láttam szúnyogot az egy hónap alatt. Arról nem is beszélve, hogy helyben is igyekeztem ez ügyben érdeklődni, hogy mégis milyen magas a helyi megbetegedések száma, és kivétel nélkül mindenkitől azt a választ kaptam (különböző szigeteken), hogy olyan megbetegedésekről lehet csak hallani, ahol a beteg hosszú időtartamot töltött a dzsungelben. Tengerparton, városokban minimális a veszély, főleg akkor, ha a megfelelő óvintézkedéseket betartjuk. Én magam is főként olyan utazókkal találkoztam, akik nem szedték a gyógyszert, de volt náluk kezelési mennyiség arra az esetre, ha megbetegednének. Ezt mindenki maga dönti el, hogy mennyire veszi a betegséget komolyan, a részletekről érdemes orvossal konzultálni, én magam annyit megemlítenék, hogy a Malarone nevű, drágább gyógyszert szedtem, és néhány rosszul átaludt éjszakát leszámítva semmi egyéb mellékhatást nem tapasztaltam, így maximális biztonságban éreztem magam az egész út alatt; így ez igazán nem kell, hogy eltántorítson az utazástól!

Mindegy, hogy melyik évszakban mész!

Indonéziáról elmondható, hogy esős illetve száraz évszakra tagolódik az ország időjárása. Nekem a téli időszakban van általában időm utazni, ami Indonézia nagy részében az esős évszakba esik, úgyhogy nem szoktam túlzottan idegeskedni az időjáráson: sok választásom egyébként sincs. Viszont a két kezemen meg tudnám számolni, hogy az összesen 36 Indonéziában töltött napom alatt hányszor esett az eső. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de más országban korábban már száraz évszakban is fogtam ki esős napokat, úgy gondolom, hogy mára teljesen kiszámíthatatlanná vált az időjárás, így felesleges azon sokat gyötrődni, ha valaki – hozzám hasonlóan – csak az esős évszakban tudna erre utazni. Indonézia az egyenlítő környékén fekszik, trópusi az időjárás, így eső gyakorlatilag bármikor, akár a száraz évszakban is előfordulhat.

Végül úgy foglalnám össze mondandóm lényegét, hogy a legfontosabb, hogy ne stresszeljünk a körülményeken. Az egyszerű, sötét szobánkért kárpótol a 10 méterre található tengerpart fehér homokja, a spártai Pelni hajóért pedig kárpótolhat a tudat, hogy olyan helyekre visz el, ahol rajtunk kívül valóban csak kevesen fordulnak meg! Ismételtem csak azt tudom mondani, hogy egy a lényeg: utazók legyünk, ne turisták!