Ahogy a cím is sejteti, e bejegyzésben a képeké a főszerep. Egy kép ugyanis többet mond ezer szónál – tartja a mindenk által ismert mondás. Én is gondba kerültem, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogyan vezessem fel e poszt témáját, mely a vietnami Ha Giang tartományban található, Ha Giang várost Dong Van és Meo Vac településekkel összekötő út; melynek főleg utóbbi két település között húzódó szakaszát Vietnam legszebbjeként tartanak számon.
A Ma Pi Leng hágó nem más, mint egy magasan a hegyoldalba vágott, körülbelül 20 kilométer hosszú, kacskaringós útszakasz, amelyen végighaladva folyamatosan lélegzetelállító panoráma tárul a szemünk elé. A hegységek itt elérik a kétezer méteres magasságot, és mivel nincsen légszennyezés, az egyes kilátópontokon olyan messzire el lehet látni, hogy nehéz megállapítani, hol végződik Vietnam, és hol kezdődik Kína. Az élményhez nagyban hozzájárulnak a völgyekben szétszórt családok egyszerű házai, valamint az út szélén gyakran felbukkanó helyiek; itt döbbenünk rá igazán, hogy milyen komfortos az élet Európa közepén. A vietnami hegyekben amilyen szép a táj, olyan nehéz megélni: ha bármilyen dolguk akad, itt kilométereket kénytelenek gyalogolni az emberek, ugyanis a legtöbb hegyi ösvényen motorral közlekedni lehetetlen.
Gyönyörű környezetben élnek itt az emberek, az élet viszont nem egyszerű.
Egy, szinte mindentől elzárt hegyi falu. Ha valami gond van, messze van a segítség.
Itt már volt arról szó, hogy miért ajánlom a robogóval való közlekedést Ha Giang tartományban, de annyit mindenképpen szeretnék most is hangsúlyozni, hogy azok számára, akik nem olyan magabiztosak motoron, hogy mintegy 300 kilométert megtéve, saját maguk vezetve abszolválják a teljes kört, azoknak is „kötelező” legalább a Ma Pi Leng hágón saját motorral végigmenni. Ahogy a képeken is látszik, az út bár keskeny, de jó minőségű, valamint a forgalom minimális, autók-teherautók elvétve közlekednek errefelé. Mindezek mellett, a gyakori kanyarok miatt, ha akarnánk, sem tudnánk túl gyorsan menni, ezért kifejezetten biztonságosnak tartom a motorral való közlekedést.
Ezeken a képeken jól látszik, hogy miért is olyan keskeny ez az út. Annyit még kiemelnék, hogy a szóban forgó 20 kilométeres szakasz szinte végig hegyoldalon halad, elágazás nélkül, így eltévedni sem lehet. A teljes út többi szakaszán, ahol elágazás van, ott táblák egyértelműen jelzik az irányt.
A fenti kép bal felső sarkában látható építmény egy kilátó, ami a Ma Pi Leng hágó kezdetét jelzi; innen is csodás panoráma tárul a szemünk elé, akár csak a lenti képen. A lenti kilátó, a fentivel ellentétben tériszonyosoknak viszont nem ajánlott:
A kis távolság ellenére gyakori a késztetés, hogy megálljunk fényképezni. Érdemes akár 1-2 órát is rászánni a 20 kilométeres távra, ami normál tempóban akár fél óra alatt is letudható. Ez a kép Dong Van után, még a Ma Pi Leng hágó előtt készült:
Ha Dong Van-ban szállunk meg és onnan kirándulunk, ahogy én is tettem, akkor kétszer fogjuk megtenni ezt az utat, ami remek lehetőséget kínál arra, hogy átéljük a különböző napszakok hangulatát. Korán reggel például ilyen kilátásban lehet részünk:
A korai indulásra egyébként is jó apropó lehet a meo vac-i vasárnapi vásár, hiszen vásár-napokon rengeteg helyivel találkozhatunk útközben, remek fotótémát szolgáltatva. Az alábbi képen két asszony tart hazafelé a vásárból.
Érdekes módon viszonylag sok felügyelet nélküli gyerekkel lehet találkozni az út szélén. Beszélgetni a nyelvi korlátok miatt nem tudunk, még vietnami nyelven sem, de gesztusaikból érezhető, hogy kíváncsiak és nem félnek a külföldiektől, annak ellenére, hogy valószínűleg még nem sokkal találkoztak.
Ennyiben foglalnám össze Vietnam legszebbnek tartott útját, és bár az összes vietnami úthoz természetesen nem volt szerencsém, az biztos, hogy a legszebb, amin én valaha az országban jártam, így hiszek a közvéleménynek. Remélem elnyerte a tetszésed!
Tarts velem a továbbiakban is, egy kis kitérő után még lesz szó Ha Giang-ról, ugyanis tartogat még érdekességeket ez az eddig elhanyagolt, ám annál szebb vietnami régió!
Hello! Szuper a beszàmoló, köszi! Azt megírnád, hogy melyik hónapban jártál arra? December végén reális itt motorozni, vagy túl hideg van hozzá?
@Martina Puskas: Helló! Én július végén voltam, és bár a téli hónapokkal nincs személyes tapasztalatom (az északi hegyekben legalábbis), hallomásból tudom, hogy egyrészt hideg van (nem ritka az 5-6 fok), sőt néha hó is eshet, másrészt, ami szerintem a nagyobb probléma (lévén, hogy a hideg ellen felöltözni végülis fel lehet), hogy gyakran van köd, akár egész nap, ami azért befolyásolhatja a látványt!
Hát ez gyönyörű! És nincs sok túrista, így ezt látnom kell!
Hanoi-ból motorral kb október végén érnék ide. A tankolás megoldható ezeken a helyeken? Gondolom meg, mert a helyiek is motorral járnak, ugye?
@desw: Ha Giangot csak ajánlani tudom! (Bár vietnámi párom nemrég megemlítette, hogy idén nyáron földcsuszamlások voltak a régióban a sok eső miatt – mondjuk Ha Giang elég nagy, nem tudom, a környezetre mekkora a kár és hogy pontosan hol, de a hatalmas hegyek ettől függetlenül is biztosan nagy élményt fognak nyújtani, gyönyörű hely!)
Ha Giang tulajdonképpen már népszerű, viszont főleg a helyiek körében, akik sokan Hanoiból jönnek motorral, így nem gond például szállást találni, vagy itt-ott megtankolni a motort. Dong Vant ajánlom bázisnak, bár ha motorral mész, akkor célszerű mondjuk Ha Giang városban is megszállni néhány napra, ott is vannak szép helyek. Tömegközlekedve is kivitelezhető egyébként (Hanoi – Ha Giang éjszakai busz, kényelmes, reggel 5-6 körül ér oda), onnan pedig kisbuszok mennek az egyes falvakba. Ha nem szorít az idő, akkor olcsó és praktikus tömegközlekedéssel a kiválasztott “bázisra” jutni, viszont a falvak között már kell a motor. A legegyszerűbb, ha sok időd van és motorral tudsz menni végig, bár ez esetben érdemes legalább 7-10 napot az egész körre szánni.
Köszi az infót!
A buszos utazást nem bírom, főleg rossz utakon. Vagy bérelek vagy veszek motort Hanoi-ban, aztán azzal megyek felfelé.