Ahogy a cím is sejteti, e bejegyzésben a képeké a főszerep. Egy kép ugyanis többet mond ezer szónál – tartja a mindenk által ismert mondás. Én is gondba kerültem, amikor azon kezdtem el gondolkodni, hogyan vezessem fel e poszt témáját, mely a vietnami Ha Giang tartományban található, Ha Giang várost Dong Van és Meo Vac településekkel összekötő út; melynek főleg utóbbi két település között húzódó szakaszát Vietnam legszebbjeként tartanak számon.

A Ma Pi Leng hágó nem más, mint egy magasan a hegyoldalba vágott, körülbelül 20 kilométer hosszú, kacskaringós útszakasz, amelyen végighaladva folyamatosan lélegzetelállító panoráma tárul a szemünk elé. A hegységek itt elérik a kétezer méteres magasságot, és mivel nincsen légszennyezés, az egyes kilátópontokon olyan messzire el lehet látni, hogy nehéz megállapítani, hol végződik Vietnam, és hol kezdődik Kína. Az élményhez nagyban hozzájárulnak a völgyekben szétszórt családok egyszerű házai, valamint az út szélén gyakran felbukkanó helyiek; itt döbbenünk rá igazán, hogy milyen komfortos az élet Európa közepén. A vietnami hegyekben amilyen szép a táj, olyan nehéz megélni: ha bármilyen dolguk akad, itt kilométereket kénytelenek gyalogolni az emberek, ugyanis a legtöbb hegyi ösvényen motorral közlekedni lehetetlen.

Gyönyörű környezetben élnek itt az emberek, az élet viszont nem egyszerű.

Egy, szinte mindentől elzárt hegyi falu. Ha valami gond van, messze van a segítség.

     Itt már volt arról szó, hogy miért ajánlom a robogóval való közlekedést Ha Giang tartományban, de annyit mindenképpen szeretnék most is hangsúlyozni, hogy azok számára, akik nem olyan magabiztosak motoron, hogy mintegy 300 kilométert megtéve, saját maguk vezetve abszolválják a teljes kört, azoknak is „kötelező” legalább a Ma Pi Leng hágón saját motorral végigmenni. Ahogy a képeken is látszik, az út bár keskeny, de jó minőségű, valamint a forgalom minimális, autók-teherautók elvétve közlekednek errefelé. Mindezek mellett, a gyakori kanyarok miatt, ha akarnánk, sem tudnánk túl gyorsan menni, ezért kifejezetten biztonságosnak tartom a motorral való közlekedést.

     Ezeken a képeken jól látszik, hogy miért is olyan keskeny ez az út. Annyit még kiemelnék, hogy a szóban forgó 20 kilométeres szakasz szinte végig hegyoldalon halad, elágazás nélkül, így eltévedni sem lehet. A teljes út többi szakaszán, ahol elágazás van, ott táblák egyértelműen jelzik az irányt.

A fenti kép bal felső sarkában látható építmény egy kilátó, ami a Ma Pi Leng hágó kezdetét jelzi; innen is csodás panoráma tárul a szemünk elé, akár csak a lenti képen. A lenti kilátó, a fentivel ellentétben tériszonyosoknak viszont nem ajánlott:

A kis távolság ellenére gyakori a késztetés, hogy megálljunk fényképezni. Érdemes akár 1-2 órát is rászánni a 20 kilométeres távra, ami normál tempóban akár fél óra alatt is letudható. Ez a kép Dong Van után, még a Ma Pi Leng hágó előtt készült:

Ha Dong Van-ban szállunk meg és onnan kirándulunk, ahogy én is tettem, akkor kétszer fogjuk megtenni ezt az utat, ami remek lehetőséget kínál arra, hogy átéljük a különböző napszakok hangulatát. Korán reggel például ilyen kilátásban lehet részünk:

A korai indulásra egyébként is jó apropó lehet a meo vac-i vasárnapi vásár, hiszen vásár-napokon rengeteg helyivel találkozhatunk útközben, remek fotótémát szolgáltatva. Az alábbi képen két asszony tart hazafelé a vásárból.

Érdekes módon viszonylag sok felügyelet nélküli gyerekkel lehet találkozni az út szélén. Beszélgetni a nyelvi korlátok miatt nem tudunk, még vietnami nyelven sem, de gesztusaikból érezhető, hogy kíváncsiak és nem félnek a külföldiektől, annak ellenére, hogy valószínűleg még nem sokkal találkoztak.

Ennyiben foglalnám össze Vietnam legszebbnek tartott útját, és bár az összes vietnami úthoz természetesen nem volt szerencsém, az biztos, hogy a legszebb, amin én valaha az országban jártam, így hiszek a közvéleménynek. Remélem elnyerte a tetszésed!

Tarts velem a továbbiakban is, egy kis kitérő után még lesz szó Ha Giang-ról, ugyanis tartogat még érdekességeket ez az eddig elhanyagolt, ám annál szebb vietnami régió!