Ami, ha rosszmájú szeretnék lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy egyben talán a legújabb is, ami egy igen abszurd paradoxon az óvárosok tekintetében. Dehát Kínában járva ne lepődjünk meg, hogy a valaha autentikus óvárosok mára már tele vannak újonnan épített épületekkel, hiszen a kínai értékrendben – legalábbis, ami a műemlékeket illeti – fontosabb a látszat, mint a valódi tartalom. Ez a szemlélet Kína legnépszerűbb, s egyben legszebbnek tartott óvárosában, Fenghuangban is érzékelhető, a jó hír viszont, hogy ennek ellenére Fenghuang abszolút élvezhető: igaz, hogy lépten-nyomon építkezésekbe és tömegbe botlik a gyanútlan utazó, mégis, akár egészen autentikus hangulatra is bukkanhatunk a néhol néptelen sikátorokban.

Még kínai – fülöp-szigeteki és thai utam előtt írtam itt arról, hogy vegyes várakozásokkal vágtam neki a kínai Hunan tartományban található, Kína legszebb óvárosait felvonultató listákat folyamatosan vezető Fenghuang meglátogatásához, hiszen éppen eleget éltem az országban ahhoz (sőt!), hogy tudjam, ami a műemlékeket illeti, Kínában nem fordítanak kellő figyelmet a hagyományőrzésre. Az ünnepek és tradicionális szokások tekintetében szerencsére más a helyzet, viszont a régi épületeket jellemzően különösebb szívfájdalom nélkül dózerolják le azért, hogy elég helyet nyerjenek az ultramodern felhőkarcolóknak. Fenghuang-ban, illetve a többi, szépségének köszönhetően kiemelt figyelmet kapott régi településen persze nem ilyen rossz a helyzet: ugyan felhőkarcolók nem épülnek, viszont sajnos itt is gond nélkül építik át a régi, vagy húzzák fel az új, hagyományos stílusú épületeket. Ettől függetlenül arra a megállapításra jutottam, hogy érdemes ide ellátogatni, ha már a közelben járunk (amire például a mintegy 3-4 órás buszútra lévő, csodálatos Zhangjiajie Nemzeti Park remek apropó lehet – az Avatar című filmből lehet ismerős), hiszen – ha elvonatkoztatunk az itt – ott tapasztalható építkezésektől – Fenghuang valóban nagyon szép, hangulata pedig magávalragadó.

A kép nem túl jó, viszont talán látszik, hogy a háttérben gőzerővel folyik az építkezés

     Őszinte leszek, véleményem szerint Fenghuang-ba kizárólag az egyedi épületek, illetve az óváros elhelyezkedése (folyópart, cölöpökön álló házakkal és folyóparti sétánnyal) miatt érdemes jönni, s bár Fenghuang viszonylag nagy területen helyezkedik el, mégis, 3-4 óra kényelmesen besétálható. Még akkor is, ha félpercenként megállunk néhány fényképre. És megállni gyakran meg fogunk, fotótéma ugyanis akad bőven:

Más persze a helyzet, ha valaki kifejezetten azért utazik egy ilyen helyre, hogy napokig ne csináljon semmit, csak kávézókban, éttermekben, netán egy hangulatos szállóban pihenjen; az aktív időtöltést igénylők azonban unatkozni fognak. Érdemes egy éjszakát itt tölteni ugyanakkor, esténként neonfények százai világítják meg a folyóparti sétány épületeit, különleges hangulatot kölcsönözve a nappal is igen fotogén településnek. Ugyanakkor azon túl, hogy fel-alá sétálunk az egy idő után már ismétlődő utcákon és sikátorokon, sok egyebet csinálni itt nem lehet. Érdekesség, hogy van néhány látványosság (pl. néhány turistáknak kialakított régi épület), melyek látogatásához 148 yüan-ért belépőjegy megváltása szükséges, mely az összes látványosság (tudtommal kilenc ilyen van) látogatására jogosít. E belépőjegyet egészen a tavalyi évig az óváros látogatásának céljából is szedték, azóta viszont e gyakorlatot szerencsére megszünetették: manapság az óváros látogatása ingyenes.

Nem szeretek sötét témát fotózni, így ez a kép is olyan, amilyen, viszont az talán látszik, hogy az esti hangulat más, mint a nappali

     Ami az aktív időtöltést illeti, óva intek mindenkit például a csónakázástól, ami akár hangulatos is lehetne, viszont a folyón gátakkal elkülönített, csupán két-háromszáz méteres szakaszok vannak, s e gátak miatt a csónakok csak adott szakaszon belül tudnak közlekedni. S 40 yüan (1500 forint, s ez az ár fix) egy 10-15 perces lassú csorgásért kifejezetten felháborító.

Csónakázásra vannak jobb helyek, akár Kínában is, ugyanis Fenghuang-ban ez a program nagyon rövid

     A gasztronómia iránt érdeklődők, illetve a kínai konyha szerelmesei viszont jól fogják magukat Fenghuang-ban érezni. Egyrészt, a hunan-i konyha a kínai gasztronómiai iskolák egyik leghíresebbje (nekem is, a szecsuáni konyhával egyetemben nagy kedvencem), többek között ételeinek csípősségéről híres; másrészt érdekesség, hogy a világméretű tendenciával (miszerint a turistás helyek éttermeinek többsége silány minőségű és drága – persze azért vannak kivételek, de azért világviszonylatban úgy gondolom, hogy ez igaz) ellentétben az itteni éttermek ízletesek, helyi ételeket szolgálnak fel és kifejezetten olcsók. A folyóparti, tehát központi fekvésű éttermek fogásainak többsége 30-40 yüan körül mozog (1100 – 1500 forint), s az adagok is méretesek. Ha valaki erre jár, a helyi specialitást, a 腊肉-t (la rou, kvázi füstölt hús) mindenképpen próbálja ki!

A helyi specialitás, a 腊肉

Az éttermek tehát olcsók és színvonalasak, a bárokról viszont nem mondható el ugyanez. Sok helyen ugyan élőzenével csábítják a vendégeket, de én nem találtam olyan helyet, ahol 35 yüan(1400 forint) alatt lett volna egy üveg helyi sör (például Tsingtao), ami a bolti árakat ismerve vérlázító. Ugyanez még az éttermekben is csupán 6-8 yüan (230-310 forint).

Úgy foglalnám össze mondandóm lényegét, hogy Fenghuang-ban két típusú utazó tudja nagyon jól érezni magát: az egyik, aki szeret szép épületeket, netán embereket fotózni gyönyörű környezetben, a másik, aki szeret jókat enni. Ha valaki e két erdeklődési kör keresztmetszetében találja magát, annak Fenghuang maga a Paradicsom. Fenghuang – hírneve ellenére – nem kihagyhatatlan látnivaló, hiszen például jókat enni máshol is lehet, viszont megéri a mintegy négy órás buszutat például Zhangjiajie-ből, vagy akár a tartomány fővárosából, Changsha-ból (az út hossza innen is körülbelül ugyanannyi); így ha valaki a „környéken” jár, az nézze meg magának Fenghuang-ot, már csak az ízletes 腊肉miatt is, nem fog csalódni!

Ha tetszenek a régi, hangulatos kisvárosok, akkor ajánlom figyelmedbe a vietnami Hoi An-ról szóló bejegyzésemet is!

Még több érdekesség a blog Facebook-oldalán: Utazó vagyok, nem turista Facebook-oldal