Íme hat remek és különleges fogás az indonéz Szumátra szigetéről, hiszen az indonéz gasztrokultúra nem merül ki a sült rizsben – mint ahogyan azt sokan gondolják!

Indonéziában utazva a legtöbb emberben az a kép alakul ki az indonéz gasztronómiáról, hogy az végtelenül egyszerű és unalmas. Ez persze nem meglepő egy olyan országban, ahol a nemzeti étel a sült rizs és „minden sarkon” ugyanazok az ételek találhatók: sült rizs vagy sült tészta, csirkeleves tésztával, grillezett vagy sült csirke, netán hal. Ezen ételek egyikéhez sem kell nagy kulináris szakértelem és a kreativitásnak sincs túl nagy tér. De ez tényleg csupán az indonéz konyha felszíne – mégha úgy is tűnik, hogy ez a felszín az ország minden szegletét lefedi. Az igaz, hogy szinte minden régióban a néhány perc alatt „összedobható”, egyszerű fogások dominálnak, de egy ekkora országban természetesen regionális különlegességekből sincs hiány – mégha azokat nem is lehet minden sarkon látni.

Az alábbiakban bemutatok hat fogást Szumátra szigetéről, amelyek rendkívül pozitív meglepetésként értek jelenlegi utam során.

Ikan Naniura

E fogás neve szó szerint nyers hal (ikan: indonézül hal, na niura: batak nyelven „főzés nélkül”), amely név találó, ugyanis valóban egy nyersen felszolgált halételről van szó. E fogás a Toba-tó környékén élő batak törzs egyik hagyományos étele (az étterem szerint, ahol ettem házassági ceremóniák során felszolgált, tehát nem egy hétköznapi fogásról van szó), s a tóban élő halak remek alapanyagot biztosítanak e nem mindennapi fogáshoz. Itt jegyezném meg, hogy a tó vize makulátlanul tiszta, a hal, amit ettem ennek megfelelően ízletes volt – az erős fűszerezés sem nyomta el a hal ízét. Fűszerezni természetesen fűszerezik a halat (helyi, batak fűszerekkel pácolják igen gazdagon több órán át – 8 órával előre kell rendelni ezt az ételt, ha valaki megkóstolná!) és ki is szálkázzák, de semmiféle hőkezelésnek nem vetik alá azt. Némileg hasonlít a híres, perui cevichére, bár a különbségek is szembeötlők: az ikan naniura fűszerezése teljesen más ízvilágot eredményez (nem a citrom dominál, bár elvileg van benne az is) és ez utóbbit egészben tálalják, a hal fejével és úszóival együtt, nem pedig csak a húst felkockázva. Így néz ki:

Érdekességképpen megjegyezném, hogy Ternate szigetén kelet-Indonéziában is található egy nagyon hasonló fogás, az úgynevezett ikan gohu, melynek alapja szintén nyers hal, viszont annak szintén teljesen más a fűszerezése és a hal fel is van kockázva – mint a ceviche.

Ternatéről bővebben itt olvashatsz.

Ternatén készült videómat pedig itt nézheted meg.

Ayam Semur

Az ayam semur egy csirkepölköltre hasonlító fogás, de a hasonlóság a két fogás kinézetében ki is merül. Az ayam semurban ugyanis a főszerep különlegesnek mondható ízeknek jut: a fahéj, a szerecsendió és a szegfűszeg íze dominál, amely első kóstolásra kicsit furcsának tűnt csirkehússal párosítva, viszont egyik kedvenc fogásom lett. Batak étteremben ettem, viszont a menü alapján nem batak, hanem indonéz fogás – viszont én még Szumátrán kívül nem találkoztam vele. Ha bárhol látod, ne hezitálj rendelni belőle!

Urap (urabként is lehet vele találkozni)

Ez az egyetlen hús nélküli fogás e listán, s elvileg ez sem Szumátra szigetéről származik, de én Szumátrán kívül még nem találkoztam vele. Az urap egy könnyű saláta zöldségekből – elvileg bármi mehet bele, legalábbis az interneten elég sok receptet lehet találni, egy adalék viszont nem hiányozhat: a reszelt kókusz, ami amennyire furcsának tűnik egy salátában, annyira zseniális. (Persze a saláta alapját Indonéziában helyi ízek dominálják, például a citromfű, amihez talán kevésbé sokk a kókuszíz, mint egy magyar salátához.)

Ikan Arsik

A lista első fogásához hasonlóan ez is hal (ahogy fentebb is írtam, indonézül ikan=hal), viszont ez már nem nyers: a halt inkább fedő alatt gőzölik, mint sütik, s az ikan arsik is egy erősen fűszerezett étel (a hal belsejébe is helyi növényeket tömnek).  E fogás jellegzetessége az úgynevezett „andaliman”, ami a híres szecsuáni borsra hasonlító fűszer (ennek különlegessége, hogy kvázi elzsibbasztja a szájat), s a batak nép sajátja (batak paprikaként is szokták emlegetni), hiszen Indonéziában csakis a batakok által lakott felföldön – például a toba tavi Samosir szigeten, 1500 méteres tengerszint felett terem. Teljesen más ízvilágot képvisel, mint az Indonézia-szerte megtalálható halételek.

Babi Panggang Karo, azaz „BPK”

A lista utlsó két eleme, köztük a „kódnevén” BPK-ként ismert fogás kicsit kakukktojás, ugyanis sertésételekről van szó, melyek természetesen ritkák a muzulmán többségű országban. A babi sertés, a panggang az kvázi grillezést jelent a helyi nyelven, úgyhogy rossz nem lehet! (A „karo” kifejezés az észak-szumátrán élő karo-batak népcsoportra utal.) A grillezett sertéshús mellé helyi csípős szósz, illetve egy kesernyés ízű növény is jár, természetesen a rizs mellett.

Érdekességként megjegyezném, hogy Szumátrán kutyahúst is fogyasztanak a helyi lakosok, a kuya B1 „kódnéven” szerepel az étlapokon (bár az éttermek túlnyomó többségében NINCS – általában csak az arra specializálódott helyeken lehet látni). A sertéshús egyébként B2 néven fut.

Saksang

A saksang is egy sertéshúsos étel, viszton a BPK-tól eltérően alighanem jóval szűkebb vendégkör (legalábbis ami a külföldi utazókat illeti) számára tetszetős: a saksang ugyanis a saját vérében – természetesen fűszerekkel együtt – sült sertéshús, mely az autentikus formájában tényleg igen véres. Én ezt csak hallomásból tudom, ugyanis a könnyen megtalálható éttermekben a vendégek szájízére alakították – amit én ettem, annak szaftja például sokkal inkább hasonlít egy magyar pörkölt szaftjára, mint sertésvérre. A hagyományos módszer szerint készített fogást időbe tellhet megtalálni. Lehet, hogy jobb is?

A fenti fogások főleg a batak nép hagyományos ételeiből kerültek ki (akik főleg észak-Szumátrán élnek), s a batakon túl számos egyéb etnikai csoport található még az indonéz szigetvilágban; úgyhogy azt hiszem, kijelenthető: számos különleges fogás található Indonéziában, csupán keresni kell! Az indonéz konyha sokkal több, mint amit a turistás helyeken találhatunk.

Ha netán nem követnéd a blog Facebook oldalát, akkor megjegyezném, hogy Szumátra hihetelenül pozitív benyomásokat tett rám: megmásztam egy vulkánt, láttam a világ egyik legnagyobb és legritkább virágát, a raffléziát, sőt, egy hagyományos – és nagyon fotogén – bivalyversenyt is volt szerencsém „kifogni”!

Megjegyezném továbbá, hogy Szumátra az egyik legolcsóbb hely, ahol valaha jártam – és ez óriási szó, lévén, hogy mindenhol igyekszem olcsón utazni.

Ha ide korábban eljutok, akkor biztosan külön megemlítem az idei évre legolcsóbbnak beharangozott úti célok között!

És azt is megjegyezném, hogy Szumátra van annyira ismert és turistás, hogy a népszerűbb helyeken komfortos szállásokon lehessen megszállni, úgyhogy tényleg mindenki számára tökéletes úti cél lehet!

Ha nem hiszed, nézz rá a blog Facebook oldalára!