Az előző posztban már felvázoltam, hogy milyen lehetőségeket kínálnak a maldív lakott szigetek az aktív utazás kedvelőinek: a hófehér homok és a türkiz víz kombinációjának fényképezésén, valamint a tengerparti heverészésen túl rengeteg féleképpen tudjuk az időnket tartalmasan eltölteni. A vendégházak által kínált szervezett programok listája hosszú, a lehetőségeinknek csupán a pénztárcánk szabhat határt. Hogy jó döntést hozzunk és ne érjen meglepetés, érdemes tisztában lenni néhány dologgal, mielőtt elkötelezzük magunkat egy kirándulás mellett. E bejegyzésben egyrészt beszámolok konkrét árakról, másrészt hasznos tanácsokkal szolgálok arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az utazásunk tartalmas, de a lehetőségekhez képest olcsó.

     Ha szeretnénk az országot olcsón megjárni, akkor egyrészt kénytelenek vagyunk a programlehetőségek közül szelektálni, másrészt körültekintően kell eljárni, mielőtt elköteleznénk magunkat valamire. Vannak ugyanis olyan „trükkök”, amivel a fix árasnak vélt programok árából még faraghatunk valamennyit. Természetesen én magam sem próbáltam ki minden programot, hiszen korlátolt pénzügyi lehetőségeim miatt nekem is szelektálnom kellett. Nem csak a Maldív-szigetekre, de úgy általánosságban véve elmondhatom, hogy mindenhol igyekszem a lehető legolcsóbban kijönni, hiszen ha kevesebb pénzt költök, akkor hamarabb jön össze egy újabb út. Ráadásul, a már ebben a bejegyzésben kifejtett okok miatt volt egy programpont, nevezetesen a resort-látogatás (ami egyben toronymagasan a legdrágább is), amit mindenféleképpen szerettem volna kipróbálni. Ez, a 120 dolláros árával elég nagy érvágás volt költségvetésem szempontjából, így jól meg kellett gondolnom, milyen egyéb programokra költök.

A másik, amit mindenképpen ki szerettem volna próbálni, az a búvárkodás. Búvárvizsgával elmenni a Maldív-szigetekre és nem búvárkodni olyan, mintha beülnénk egy autóba és nem mennénk vele sehová. Hát én mentem, igaz, csak háromszor, hiszen már így is a költségvetésem határait súroltam. Elképesztő élmény volt életemben először, kezdőként egy csapatnyi cápát a természetben megpillantani. A három merülésért összesen fizettem 85 dollárt, így azt hiszem kijelenthető, hogy a Maldív-szigetek e tekintetben nem sokkal drágább, mint a híresen olcsó délkelet-ázsiai országok.

Itt merülés után, Thoddoo-n.

     Ezeken felül mindössze egyetlen programot engedhettem meg magamnak, s a választásom a homokpad kirándulásra esett, Maafushi-n. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy elsősorban lakatlan szigetre mentem volna, azonban ott jártamkor utóbbi nem volt elérhető, a helyiek szerint „be volt zárva”, bármit is jelentsen ez. Azonban így sem jártam rosszul, hiszen a lakatlan szigethez hasonlóan a homokpados kirándulás is olyan, mint több program „összegyúrva”: Ha délután mész, automatikusan tartalmaz egy naplementét a hajóról (néhol vannak külön naplementében hajókázós túrák), több órás sznorkeling lehetőséget is magában foglal és tulajdonképpen a lakott sziget hangulatától sem áll messze, annyi a különbség, hogy itt ugye nincs növényzet. Ráadásul itt jellemzően nem egy főre, hanem a kiránduló csoportra adják meg az árat, ami azt jelenti, hogy az ár annyi ember között oszlik el, amennyi a programon részt vesz, optimális esetben amennyi ember a hajóra felfér. Én, kis szerencsével mindössze 20 dollárt fizettem kettőnkre a közel 5 órás programért, barátnőmmel egy velünk együtt 10 fős csoporthoz csatlakoztunk. Ilyen olcsón szervezett programon részt venni manapság már Thaiföldön sem lehet.

A homokpad, már-már eltűnőben, naplemente idején. 

Jöjjenek tehát a tippek, hogy hogyan spórolhatsz te is a kirándulásokon!

• Azokat a programokat, amik jellemzően csoportra, nem pedig egy főre vannak beárazva (lakott sziget-túra, homokpad kirándulás, néhol delfinnézés, stb.), olyan szigeten válasszuk, ahol több a potenciális érdeklődő, itt ugyanis egyszerűbben összejön az optimális létszám, és többfelé oszlik a kirándulás ára.

• Minden kirándulást helyben intézzünk, semmiképpen se foglaljunk (és fizessünk!) az utazás előtt. Helyben ugyanis sokkal jobb árakat ki lehet fogni, mint amik egy esetleges netes foglalásnál láthatók. Utam tervezési fázisában, az információhiány miatt én is tartottam attól, hogy némely kirándulás esetén helyben intézve magasabb árakkal találkozom majd, viszont pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Nekem is csupán azért lett 10 dollár a homokpad-kirándulás, mert egy már meglévő 8 fős csoporthoz csatlakoztunk közvetlenül a kirándulás előtt, akik jó eséllyel már kifizették a programot, viszont volt még két hely a hajón. Ehhez persze szerencse is kell, de egy turistásabb szigeten igen jók az esélyeink.

• Ne féljünk attól, hogy az utolsó pillanatra hagyjuk a választást, hiszen tapasztalataim szerint szó szerint mindenki (boltos, vendégház recepciósa, sőt, akár étterem pincére, stb.) meg tudja szervezni ezeket a kirándulásokat, vagy legalábbis tud ajánlani valakit; a lakott szigetek ugyanis kicsik, mindenki ismer mindenkit. Éppen ezért érdemes körbe kérdezni néhány embert, könnyen előfordulhat, hogy a fent részletezett okok miatt valaki olcsóbban kínálja ugyanazt a szolgáltatást, mint mások.

• Ha sznorkelezni szeretnénk, de nem elégszünk meg a strand közelében található látvánnyal, ahol általában kevésbé látványos az elő világ, mint a korallzátony jobb részein, és a szervezett sznorkel kirándulást drágálljuk, akkor se essünk kétségbe! Némely búvárboltban lehetőség van egy kisebb összegért cserébe csatlakozni a napi búvártúrához, így a sznorkeling kiránduláson is spórolhatunk. Ez egyébként bevett szokás a világ többi részén is, bár ehhez is szerencse kell, hogy legyen számunkra hely a hajón. Mielőtt megállapodunk, természetesen érdemes egyeztetni arra vonatkozóan, hogy az adott búvárhely környéke megfelelő-e sznorkelingre is, de általánosságban elmondható, hogy a legtöbb helyen sekély vízben kezdődik a zátony.

• Az is fontos lehet, hogy néhány helyen a kirándulás nem foglalja magában a maszk/pipa és uszony bérlést sznorkelinghez, ezért a legjobb, ha viszünk magunkkal, de legalábbis belealkudjuk az árba, ha nekünk éppen nincs. Ezt érdemes előre tisztázni, így is spórolhatunk néhány dollárt.

• Alkudni, alkudni, alkudni! A legtöbb vendégházban találkozhatunk nyomtatott program-listával, viszont az árak nincsenek kőbe vésve. Mégiscsak Ázsiában vagyunk. Logikus, hogy akkor a legjobbak az esélyeink, ha több kirándulásra fizetünk be egy helyen, bár így elveszhet a lehetőségünk egy last minute kirándulásra.

• Utolsó pontként megjegyezném, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan, az országban feltüntetett árak (a bolti árak kivételével) nem tartalmaznak 10% adót, valamint 12% szolgáltatási díjat, viszont meglátásom szerint ezt nem mindenhol számolják fel (szállásdíjon sajnos igen). A már említett 10 dolláros homokpad kirándulásért a 10 dolláron felül nem fizettem semmi extrát, illetve a búvárkodásért is fix 25 dollárt fizettem Maafushi-n és fix 35-öt Thoddoo-n. Thoddoo-n ez a program valamivel drágább, itt ugyanis csak egy búvárbolt üzemel, aminek nincs konkurenciája. Külön szolgáltatási díjat és adót viszont nem számoltak fel, miután megegyeztünk az árban. Ez miatt sem érdemes interneten, előre programot foglalni, ott ugyanis biztosan számlázásra kerül ez a többlet.

Annyit még mindenképpen megjegyeznék, hogy ahogyan arról már a korábbi bejegyzésben szót ejtettem, a delfinnéző kirándulások szerintem nem érik meg az árukat, kis szerencsével láthatunk delfineket kiránduláson kívül is. Ez szintén egy csoportos kirándulás, és Thoddoo-n ez fejenként mintegy 35 dollárba került volna, bár Thoddoo-n lényegesen kevesebb a turista, mint mondjuk Maafushi-n. Én viszont 3 dollárért a Thoddoo-ra tartó kompról is láttam delfineket, így természetesen erre a programra akkor sem fizettem volna be, ha lett volna rá pénzem.

Ennél jobban megérhetik a különleges élményt nyújtó speciális sznorkeling programok, viszont ezek esetében a speciális jelleg sajnos az áron is megmutatkozik. Míg Thoddoo-n a normál sznorkel-túra kb. 20 dollár/fő, addig ugyanez ördög rájákkal kb. 35. Erre szívesen befizettem volna, viszont inkább a búvárkodást választottam, reménykedve, hogy úgy is látok majd ördög rájákat. Velük nem volt szerencsém, de összességében nem panaszkodhatok.

A többi kirándulásról nem tudok érdemben nyilatkozni, engem a horgászat és a vízisí, valamint jet ski jellegű vízi sportok nem hoznak lázba; a vitorlázásra is sajnáltam volna a pénzt, miután mindenhova komppal mentem, ráadásul a kirándulások is hajóval történtek.

A vízisí a világ összes részéhez hasonlóan a Maldív-szigeteken is drága.  

     Összességében elmondhatom, hogy a szervezett programok tekintetében a lakott maldív szigetek akár olyan olcsók tudnak lenni, mint mondjuk Délkelet-Ázsia; sőt, egy kis szerencsével visszautasíthatatlanul alacsony árakkal is találkozhatunk. Ha a fenti pontok szerint járunk el, akkor nagyszerű élményekben lehet részünk: cápákkal úszhatunk, naplementében hajókázhatunk, mindezt a világ egyik legszebb térségében, tényleg fillérekért. Számomra ez jelenti a sokat emlegetett maldív-érzést.