Utazás közben, főleg költségkímélő megfontolásból ahol csak lehet, ott a tömegközlekedést preferálom a járműbérléssel szemben, hiszen ez utóbbi jellemzően nagyobb kiadás, mint például néhány buszjegy megvétele; még ha nagyobb szabadságérzetet biztosít is a saját jármű. Ugyanakkor az is igaz, hogy vannak olyan területek a világon, ahol a tömegközlekedés hiánya vagy csupán annak időigényes és kényelmetlen volta miatt a járműbérlés az utazók legjobb és legracionálisabb opciója a környék felfedezésére. Az észak-vietnami hegyvidék, de legalábbis annak gyönyörű Ha Giang régiója ilyen. Ha valaki netán Sapa-ba készül, ott azért meg lehet lenni saját jármű nélkül, viszont a turisztikailag fejletlenebb régiókba érdemes saját járművel tervezni, akár még a kezdő motorosok számára is. Az észak-vietnami motorozás nem olyan rémisztő, mint amilyennek a motoron tapasztalatlan utazók számára tűnhet.

Gyorsan leszögezném, hogy én magam sem vagyok tapasztalt motoros, sőt vezetni sem kifejezetten szeretek. E bejegyzés célja nem az, hogy rábeszéljelek a motorbérlésre: pusztán meg szeretném mutatni azt, hogy ami a motoros utazást illeti – például a vietnami hegyvidéken, ami tökéletes terep akár kezdők számára is – ha én, komoly motoros tapasztalat nélkül meg tudom oldani a motoros barangolást, akkor bárki más is meg tudja. Mivel nem vagyok tapasztalt motoros, s a tömegközlekedésre vonatkozóan nem sok elérhető információt találtam Ha Giang-gal kapcsolatban, ezért én is kételyekkel vetettem bele magam ha giang-i utam szervezésébe. Nem akartam több száz kilométert motorozni kellő tapasztalat nélkül, másodjára viszont már bevállalnám: utólag bátran ki merem jelenteni, hogy motorral egyrészt biztonságos, másrészt igazán élvezetes az itteni utazás.

Megjegyzés: Nem az egész Ha Giang – Dong Van – Meo Vac – Ha Giang kört tettem meg motoron, Dong Van-ig mini busszal mentem Ha Giang-ból, viszont helyben motort bérelve mentem át mint Meo Vac-ba, mind a környező településekre (pl. Lung Cu, Sa Phin, stb. ), s végül így is több, mint 100 kilométert motoroztam.

A vietnami hegyvidék csodálatos terep motorozáshoz

     Ami engem illet: nem vagyok a vezetés szerelmese, főleg nem Ázsiában, amit a túlnépesedés miatt egyrészt forgalmas utak jellemeznek, másrészt a közlekedési morál is igen távol áll az Európában megszokottól: szabályok persze vannak, „értelmezésük viszont flexibilis”. Egészen elképesztő például, hogy Kínában mennyire nem tisztelik egymást az emberek az utakon: számtalanszor láttam már például autóst, babakocsival közlekedő hölgyet zebrán való átkeléskor ledudálni, de ugyanúgy Kínában például a jobb oldalról való előzésnek is nagy divatja van. Talán mondanom sem kell, de koccanást is többet láttam már az országban töltött hét évem alatt. Kicsit elkanyarodtam, bár az tény, hogy szerte Ázsiában, így például akár a vietnami városokban is hasonló forgalommal, és hasonló szituációkkal találkozhatunk. Pontos statisztikát nem ismerek, de valami egészen elképesztő lehet az egy főre jutó robogók aránya Vietnamban.

Éppen ezért azt is gyorsan leszögezném, hogy bár a világ minden pontján jól jöhet egy saját motor (vagy akár autó), én két okból mégis csak ott ajánlom a motorbérlést, ahol tényleg szükséges. Egyrészt, a járműbérléssel kapcsolatos átverések olyannyira gyakoriak a turistás helyeken, hogy egy egész blogot meg lehetne tölteni ilyen sztorikkal; másrészt a már említett közlekedési morálbeli különbségek miatt akár a több éves vezetési tapasztalattal rendelkező motorosok számára is veszélyes lehet az ismeretlen terep. Más szabályok élnek például Ázsiában, mint amikhez mi otthon hozzászoktunk. Az ilyen, turistás helyeken egyébként is olajozottan működik az utazók fuvarozása.

Ha viszont Ha Giang-ba, vagy a vietnami hegyvidék többi hasonló, turisztikailag fejletlen vidékére tervezünk utazást és limitált idővel rendelkezünk, akkor a motorbérlés megkerülhetetlen ahhoz, hogy maximálisan kiélvezzük a terület nyújtotta potenciált. De említhetném akár a fülöp-szigeteki Siargao szigetét is, ahol szintén a motorbérlés jelenti a legjobb megoldást. Bár meglehet oldani egy ha giang-i utazást motorbérlés nélkül is, bennem biztosan maradt volna hiányérzet, ha így járok el.

Motorral olyan helyekre is eljuthatunk, ahová tömegközlekedve nem

A vietnami hegyekben tehát ideálisak a körülmények, akár kezdő motorosok számára is, mégpedig ezért:

• A forgalom kicsi, az utak jók

Legalábbis a körülményekhez képest mindenképpen. Az alacsony népességszám miatt talán nem meglepő a kis forgalom, az viszont kellemes meglepetésként ért, hogy az aszfalt is jó állapotban van. (Ha letérünk a főútról kisebb települések irányába, akkor néhol találkozhatunk aszfaltmentes szakasszal is, de összességében nem ez a jellemző.) Bennem is természetesen felmerült, hogy veszélyes lehet kvázi „szakadék” mentén, keskeny hegyvidéki úton vezetni, az út viszont kellően széles és a nagytestű járművek is ritkák. Arról nem is beszélve, hogy a folyamatos kanyarok és emelkedők/lejtők váltakozása miatt száguldozni akkor sem száguldoznánk, ha netán elvinne minket a „hév”. Nem kell tehát profi sofőrnek lenni: elég, ha magabiztosak és figyelmesek vagyunk a motoron (ehhez egy 15-20 perces „tesztvezetés” is elég lehet), akkor komoly baj nem lehet.

Az utak meglepően jó állapotúak

A főútról letéve földesúttal is találkozhatunk, de összességében nem ez a jellemző

• A tömegközlekedés „kényelmetlen”

Meggyőző indok, ha szeretnénk időnket maximálisan kihasználni. Megoldható persze a mini buszos közlekedés, ez esetben viszont számítsunk arra, hogy a buszok csak reggelente járnak (jellemzően egy településre egy, a kora hajnali órákban), így meg kell szállnunk az adott településen, ahová érkezünk, ha ugyanúgy busszal szeretnénk továbbutazni. Ez önmagában persze nem feltétlenül probléma, viszont ha valaki limitált idővel rendelkezik, akkor nagyon jól jön a motor: akkor és oda megyünk vele, amikor és ahová éppen szeretnénk.

• Olyan helyekre is eljuthatunk, ahová motor nélkül, pusztán tömegközlekedésre hagyatkozva nem tudnánk – vagy csak rengeteg extra idővel.

Számomra ez volt a döntő érv amellett, hogy motort bérelve járjam be a környéket. Saját jármű nélkül maximum a bázisnak választott településünk körül tudnánk csatangolni. A távolságok viszont nagyok, így ha több települést is megnéznénk magunknak, akkor kell a motor.

Az érdekes Lung Cu és Sa Phin települések ráadásul a főúttól távol esnek, így ha nem szeretnénk egy nap 50+ kilométert gyalogolni, és motorozni sem szeretnénk, akkor ezekről le kell mondanunk. Lung Cu például azért érdekes, mert ez Vietnam legészakibb települése, közvetlenül a kínai határ mellett, melyet egy toronyra kifeszített hatalmas Vietnam-zászló is jelez. A torony tetejéről csodálatos kilátás nyílik mind a szomszédos Kínára, mind a környékbeli házakra.

Lung Cu, Vietnam legészakibb településének zászlaja

Lung Cu környéke is gyönyörű

     Sa Phin pedig az itt található hmong „királyi palota” miatt éri meg a kitérőt: a 20. század elején valóban élt a környéken királyként elismert hmong uralkodó, sőt, a terület az ópium-kereskedelem fontos állomása is volt. Az uralkodó a Sa Phin településen felhúzott “palotában” székelt, ami bár messze van a királyi pompától, egy ilyen szegénynek mondható vidéken így is kitűnik a környezetből.

• A motorbérlés olcsó

Szintén fontos tényező, hiszen hátizsákos utazóként én is máshogy állnék e kérdéshez, ha a tényleges ár többszörösét kellene a motorért kifizetni. Viszont 2.400 forintos áron (200.000 vietnami dong) egy teljes napra nem egy hatalmas kiadás, sőt, kifejezetten olcsó, ha azt vesszük számításba, hogy oda megyünk, ahová szeretnénk. Az üzemanyag szintén

Néhány gyakorlati tudnivaló:

A tapasztalt motorosok körében népszerű a motoros utazás, akár egészen az ország fővárosából, Hanoiból kiindulva. Ez ügyben nekem tapasztalatom nincs, így saját ajánlással nem tudok szolgálni, de rengeteg utazási iroda foglalkozik ennek a szervezésével, igazán egyszerű ezeket megtalálni, ha valakit komolyan érdekel a téma.

A népszerű Ha Giang (város) – Dong Van – Meo Vac – Ha Giang kör több, mint 300 kilométer hosszú, a teljes kört első motoros útra természetesen én sem ajánlanám. Viszont mivel gyakorlatilag minden városban bérelhetünk motort, így abszolút járható az, mi szerint busszal érkezünk, mondjuk Dong Van-ba, majd helyben motort bérelve keressük fel a többi látnivalót. Én magam is így jártam el. Motorbérléssel foglalkozó üzletet én Ha Giang-ban nem láttam, viszont Vietnamról van szó, ahol gyakorlatilag 14-15 év felett mindenkinek van motorja, így mindenhol egyszerű keríteni egyet-kettőt, amit kibérelhetünk. Szállásokon érdemes érdeklődni.

Motorbérlés árak: 200.000 dong (2.400 forint) – teljes nap

100.000 dong (1.200 forint) – fél nap

Pontos üzemanyagárakkal nem tudok szolgálni, viszont bagatell összegbe kerül egy motort Vietnamban teletankolni.

Távolságok:

Ha Giang (város) – Dong Van: kb. 145 km

Dong Van – Meo Vac: kb. 20 km

Dong Van – Lung Cu: kb. 25 km

Dong Van – Sa Phin: kb. 15 km

Megjegyzendő, hogy rendőrök nincsenek, legalábbis nem igen lehet velük találkozni, de vietnami ismerőseim szerint egyébként sem foglalkoznak a külföldiekkel. A motor papírjai legyenek rendben, az a lényeg, és nyilván az sem árt, ha legalább az otthoni vezetői engedélyünk nálunk van. Az is fontos lehet, hogy az emelkedők miatt az automata robogó nem praktikus a vietnami hegyvidéken, így nem is igen lehet ilyet látni és bérelni. A manuális sebességváltást viszont nagyon gyorsan meg lehet szokni, így ez nem jelent komoly problémát.

Ha még mindig nem jött volna meg a kedved Ha Giang-hoz, akkor tekintsd meg az itteni utazásról készült videómat:

Még több érdekesség a blog Facebook-oldalán: Utazó vagyok, nem turista Facebook-oldal