Libanon a háború és a terrorizmus miatt szokott a hírekbe kerülni és hát valóban, mindkettőből jutott bőven a Közel-Kelet egyik legkisebb országának. Háború manapság már nincs, de a turizmus továbbra is szinte a nullával egyenlő. Pedig nem csak turizmusra érdemes látnivaló akad ebben a parányi országban, hanem egy sor érdekesség is, ezekből szedtem össze néhányat.

A félreértések elkerülése végett fontosnak tartom megjegyezni, hogy feszültség Libanon és Izrael között továbbra is van, de ez a feszültség nem érezhető, pláne nem például Bejrútban, az ország fővárosában – ami a déli határtól jelentős távolságra található. Manapság Libanon biztonságos, az országban többfelé lehet katonai és/vagy rendőri ellenőrzőpontokba belefutni (ez külföldiek esetében útlevél-ellenőrzést – vagy még azt sem – jelent), a közbiztonsággal tehát nincs gond.

Az igazat megvallva engem is egy baráti meghívás vonzott első ízben a Közel-Keletre. Utánajártam persze, hogy mit és hogyan érdemes Libanonban megnézni, megenni, satöbbi, de azért a Közel-Kelet „hírneve” és sztereotípiái miatt alighanem mindenki bizonyos feltartásokkal érkezik a régióba. Már aki ideutazik egyáltalán. Néhány sztereotípia azonban már utam előtt megdőlt, például, hogy a többi országtól eltérően Libanonban nincsenek sivatagok, de vannak például magas hegyek, völgyek, a tengerpart mentén ráadásul egyenesen mediterrán a hangulat.

Az út során is rengeteget tanultam az országról, íme:

Libanonban található a világ egyik legnagyobb és leglátványosabb, még ma is álló római-kori temploma.

Na jó, erről is már utazásom előtt informálódtam, de Baalbek grandiózussága már-már Angkor nagyságával vetekszik, úgyhogy már önmagában ez elég indok kéne, hogy legyen a turizmusra. Nem csak egy templom, hanem egy egész templomegyüttes található az ország észak-keleti részén fekvő Baalbek városában. Egy sor római istenség tiszteletére emeltek itt templomot évszázadokkal ezelőtt és némelyik hihetetlenül jó állapotban maradt fent. Talán mondanom sem kell, hogy mekkora élmény több száz éves épületekben sétálgatni, tömeg nélkül. Beszéljenek inkább a képek helyettem, mert ezt látni kell! Élőben persze.

Érdekesség, hogy Baalbekben – bár nem a templomkomplexumon belül! – található a világ legnagyobb ősi kőtömbje is – a mai napig rejtély, hogy körülbelül kétezer éve hogyan szállították mostani helyére. Lefényképezni nem nagyon lehet, nagy része ugyanis a mai napig a föld alatt található. Az alábbi képen egy valamivel kisebb, de a földből már kiásott kőtömb látható:

Helyi ismerősöm segítségével egy teljesen ismeretlen templomromhoz is volt szerencsém eljutni a szír határ közvetlen közelében, amiről az interneten semmi információt nem találtam. Akad Libanonban felfedezni való bőven!

Az ország látnivalóit most nem részletezném, azokról azért található információ akár az interneten, akár az útikönyvekben. Nem kizárt, hogy blogbejegyzés is lesz belőlük, de ha addig is személyes tapasztalatok érdekelnének, nyugodtan keress meg akár itt kommentben, akár a blog Facebook-oldalán.

Libanon sokkal nyitottabb ország, mint azt gondolnád.

Az országban szinte egyenlő arányban oszlik meg a keresztény és a muzulmán lakosság (akadt is ebből probléma a múltban) és a Közel-Kelet többi, muzulmán többségű országaira jellemző konzervatív gondolkodás Libanonban csak nyomokban fedezhető fel. Míg más országokban vagy nincs, vagy csak irreálisan magas áron elérhető az import alkohol, addig Libanonnak saját sörgyára van több sörmárkával (a fő márka az Almaza és kifejezetten finom) és alkohol nem csak, hogy minden sarkon elérhető, de mindenfelé reklámozzák is. Bejrútban még egy „drive-thru” kocsmát is láttam, itt ugyanis vezetés közben is italoznak néhányan. Ami a vezetést illeti, a helyzet szörnyű, Bejrútban már-már kaotikus, bár nem rosszabb, mint mondjuk Indiában.

Libanonban az éjszakai élet is igen pörgős (és igen drága!), nem hiába kapta a város a “Közel-Kelet Párizsa” becenevet. Ráadásul itt még a kaszinózás is legális.

Libanon két ikonikus épülete, egy mecset és egy templom egymás mellett, ez is jól mutatja, hogy a vallási megosztottság nem feltétlenül jelent problémát az országban

És ha már szóba került a kereszténység, akkor itt jegyezném meg, hogy Libanonnak saját keresztény szentje van, Charbel Makhlouf személyében.

A libanoni konyha a világ legjobbjai között kellene, hogy legyen.

Illetve ott van, csak ezt nem sokan tudják. A libanoni konyha nem, hogy egy blogbejegyzést, de egy egész blogot megérne, egész egyszerűen nem lehet rosszat enni. A klasszikusnak mondható közel-keleti fogások mellett (humusz, falafel, shawarma, satöbbi) mediterrán hangulatú ételek és egy sor érdekesség (például a hegyekben készített specialitások) is kipróbálható és minden, de tényleg minden elképesztően finom. A libanoni konyha akár Budapesten is kóstolható teljesen korrekt minőségben, úgyhogy ha nem hiszel nekem, akkor tegyél magadnak egy szívességet és próbáld ki, nem fogod megbánni.

A helyi konyhában mindennapos a nyers hús fogyasztása, szinte minden étteremben van egy-két ilyen fogás

Érdekesség, hogy Libanonban a Pepsi kóla és a Pepsi termékek népszerűek, Coca Cola termékeket nem is nagyon láttam. Itt említeném meg azt is, hogy Libanonban nagy hagyománya van az autóban történő étkezésnek-kávézásnak, vagy akár vásárlásnak. Körülbelül száz forintnyi borravalóért cserébe szinte mindent kihoznak az autóhoz, ha egy bolt/gyorsétterem/kávézó/stb. előtt állunk félre az út szélén, minden ilyen helyen alkalmaznak ugyanis olyan „pincéreket”, akik az autóban ülő vásárlókért felelősek. Házhozszállítás is van persze, ráadásul az ételeken túl akár vízipipát is lehet házhoz rendelni!

Több libanoni él szerte a világban, mint Libanonban.

Különböző számítások szerint 13 és 18 millió fő közé tehető a libanoni, illetve libanoni felmenőkkel rendelkező személyek száma a világon, ebből azonban mindössze alig több, mint 4 millió ember él ténylegesen Libanonban. Érdekesség, hogy csak Brazíliában 5 és 8 millió közé tehető a libanoni felmenőkkel rendelkezők száma, sőt, az ország korábbi elnöke (Michel Temer) is libanoni családból származik.

A háborús múltnak, az ebből is adódó jelentős migrációnak, illetve az ország elhelyezkedésének köszönhetően a libanoni útlevél a világ egyik legrosszabbja, ráadásul egyben a világ egyik legdrágábbja is. 320 amerikai dollárba kerül (a helyi fizetőeszköz mellett mindenhol elfogadnak amerikai dollárt is), ráadásul ismerősömtől további 100 dollárt is kértek, hogy 10 munkanap helyett három munkanapon belül kézhez kapja. A korrupció óriási, bár ebből látogatóként aligha fogunk érzékelni bármit is. Érdekesség, hogy Libanon a pénzmosás melegágya (helyi ismerőseim szerint legalábbis), azon kevés országok egyike ugyanis, ahol van banki titoktartás.

Bejrútban az egekben vannak az ingatlanárak.

Libanoni ismerősöm szerint a pénzmosásnak és a korrupciónak köszönhetően. Egy viszonylag központi fekvésű, körülbelül 50 négyzetméteres régi építésű lakást 800 amerikai dollárért bérel ismerősöm édesanyja úgy, hogy minden nap elmegy körülbelül 3-4 órára az áram (ez az egész városra jellemző). Építkezni sem olcsó mulatság, mégis akad egy igen érdekes építmény az ország fővárosában, amit helyben csupán „a középső ujj” névvel illetnek. Az alábbi képen látható fal egy testvéri veszekedés végterméke, azért húzta fel egy személy, hogy testvére ne lásson rá a tengerre, ne tudja élvezni a csodás panorámát. A libanoni emberek amellett, hogy vendégszeretőek és a lehetőségeikhez képest maximálisan próbálják élvezni az életet, nagyon makacsok és haragtartók is egyben.

Ez azonban ne szegje senki kedvét, külföldi látogatóként meleg fogadtatásban van részünk. A háború nyomai itt-ott még láthatók (például szétlőtt templomi freskókon), Bejrút belvárosa azonban nagyon modern, e kettősséget megtapasztalni nagyon érdekes és különleges élmény.

Remélem meghoztam a kedved Libanonhoz, nekem nagyon tetszett az ország, remek bevezető a Közel-Kelethez és biztos vagyok benne, hogy Te sem csalódnál!

Ha tetszett ez a bejegyzés, nézz rá a blog Facebook-oldalára és az Instagram oldalamra is további tartalmakért!