A hátizsákos utazók körében nem túl népszerű úti cél Sri Lanka, illetve inkább úgy fogalmaznék, hogy az országban nagyobb arányban képviseltetik magukat a tehetősebb, elsősorban utazási iroda szervezésében utazó családok, mint az egyéni, hátizsákos utazók. Ez a tendencia ránk, magyarokra is igaz, elég csupán a legnépszerűbb utazós fórum Sri Lankára vonatkozó hozzászólásaiba beleolvasni. Tény, hogy a sri lankai turisztikai infrastruktúra kevésbé fejlett, mint mondjuk a délkelet-ázsiai országokban, de ez nem jelenti azt, hogy az országot ne lehetne egyénileg, egyszerűen és olcsón megjárni. Az egyéni utazók kisebb aránya úgy gondolom, abban gyökerezik, hogy sokan irreális elképzelésekkel gondolnak Sri Lankára: például a már említett fórumon is gyakran felmerül, hogy lehet-e például helyben autót bérelni (miért ne lehetne?) vagy, hogy hogyan fér bele minden látnivaló 3-4 napba. Egy 3 napos rohanás nem lesz se olcsó, se kényelmes, akár irodával vagyunk, akár egyénileg, így úgy gondoltam, hogy néhány gondolatban összefoglalom, hogy Sri Lankára miért és hogyan érdemes egyénileg utaznunk.

Már az elején szeretném leszögezni, hogy az egyéni, valamint az iroda által szervezett utazás két különböző dolog, és mivel mindannyiunk igénye is különböző, természetesen megértem és elfogadom, ha valaki az utazási irodás utazást választja, annak ellenére, hogy én magam az egyéni szervezést preferálom. Tény, hogy irodával utazni sokkal kényelmesebb, mint saját magunk megtervezni és megszervezni az utazás egyes részleteit, így akinek ez számít és nem bánja, hogy ezért magasabb lesz az út összköltsége, annak jó választás az utazási iroda. E bejegyzés apropója tehát nem az, hogy meggyőzzem az utazási irodákkal gyakran utazókat, hogy jobb egyénileg utazni. Aki igényli az utazási irodák szolgáltatása által nyújtott gondtalanságot, annak valószínűleg nem jobb opció az egyéni utazás. Viszont ha Te esetleg nem tudod eldönteni, hogy bele merj-e vágni egyedül és az élmény számodra fontosabb, mint a kényelem; akkor az alábbi gondolatmenet Neked szól:

Aki beleolvasott már a blog többi bejegyzésébe is, az tudja, hogy igyekszem az egyénileg szervezett és lebonyolított utazást propagálni a csoportos megoldással szemben, melynek több oka is van: egyrészt, mivel az utazási irodák a turistákból élnek, minden esetben olcsóbban jövünk ki, ha az utazást magunk szervezzük, nem pedig utazási irodán keresztül. Másrészt, az egyéni utazás egyben nagyobb szabadságérzetet is nyújt: azt csinálunk, amit akarunk (korlát persze a költségvetésünk), akkor, és amikor mi akarjuk. Senki nem mondja meg, hogy mikor van ebéd, sőt abba sem szól bele senki, hogy mennyi időt töltünk el egy adott helyen. Harmadrészt, de nem utolsósorban pedig az egyéni utazás sokkal kalandosabb is – sokak véleményével egyetemben én is vallom, hogy nem csak az úti cél számít, hanem a megtett úton szerzett élmények és tapasztalatok is nagy szerepet játszanak abban, hogy hogyan éljük meg az utazást. Rengeteg új ismeretségre és információra tehetünk szert, saját bőrünkön tapasztaljuk a kultúrát, nem pedig egy idegenvezető által prezentálva azt. Természetesen ez kevésbé kényelmes, mint egy utazási iroda által lebonyolított út, de az utazás élményét és a szabadság-érzést én magam nem cserélném el a kényelemért. S ha már ezt olvasod, akkor bízom benne, hogy Te sem.

2015-ben jártam Sri Lankán, s még az út tervezési fázisában én is felvettem a kapcsolatot egy az országban működő magyar utazási irodával, akiket egyébként meleg szívvel ajánlok annak ellenére, hogy én végül nem vettem igénybe szolgáltatásaikat. Elérhetőségüket a bejegyzés alján megosztom. Kedvesek és segítőkészek voltak levelezésünk során, ez szerintem garancia arra, hogy utazás közben is odafigyelnek a vendégek kívánságaira és igényeire. Azért vettem fel egy utazási irodával a kapcsolatot, mert kíváncsi voltam, hogy a szállásokra vonatkozó, egyébként szegényes információ valóban igaz-e, nevezetesen, hogy Sri Lankán az egyszerű szállások sem olcsók és szezonban hamar be is telnek, így érdemes előre foglalni. Nem akartam ugyanis elhinni, hogy egy ennyire szegény országban 20-30 dollárnál kezdődjön a legegyszerűbb vendégház szobájának ára. Hostel, azaz hálótermes ifjúsági szálló nem igazán van a szigeten, s a vendégházak tényleg magasabb árakon működnek, mint ugyanaz a színvonal Délkelet-Ázsiában. Az utazási irodától is azt a választ kaptam, hogy a 20 dolláros szobák – ami a kínálat alja – dohosak és sötétek (és a választék sem túl nagy), tengerparti üdülőhelyeken egy korrekt, de még mindig egyszerű szobáért 45-50 dollárt kérnek el. Az interneten az olcsó szobák nem igazán elérhetők, ezeket jobb helyben intézni, mi is így tettünk, viszont valóban átlag 20 dollárt kellett egy szobáért fizetni. A lényeg, hogy a szállás ügyében az utazási iroda sem tud csodát tenni, és mivel ügyfeleik számára a kényelem fontos, az olcsó szobákat nem is ajánlják. Semmi gondom nem volt egyébként a 20 dolláros szobákkal sem, amiket helyben foglaltam, nem előre. Hatalmas választék nem volt, de egy percig nem volt kérdés, hogy találok-e szobát helyben, a főszezon ellenére.

Szerte az országban található elfogadható szállás, akár foglalás nélkül is

     A szállással ellentétben, ugyanakkor arra kaptam árajánlatot az utazási irodától, ami az országban egyébként is a legolcsóbb tényező: a közlekedés, holott erre direkt rá sem kérdeztem, hiszen erre vonatkozó információt könnyű találni. Ebből számomra egyértelművé vált, hogy Sri Lankán elsősorban a járműbérlés az, amin az utazási irodák pénzt keresnek. Azért is, mert a sri lankai tömegközlekedés „katasztrofális” élményként él a köztudatban, s ez miatt hatalmas hagyománya van az idelátogató utazók körében az úgynevezett körutazásnak: a legtöbben még az utazás előtt – utazási iroda segítségével – autót bérelnek sofőrrel, aki az utazás teljes időtartama alatt fuvarozza őket az előre egyeztetett helyszínekre. Ez kényelmes, viszont nem olcsó.

Ugyanakkor el szeretném mondani, hogy a sri lankai tömegközlekedés semmivel sem kényelmetlenebb vagy megerőltetőbb, mint mondjuk ugyanez Laoszban. Tény, hogy a turizmus Sri Lankán kevésbé fejlett, mint mondjuk Délkelet-Ázsiában, így turistákra szakosodott fuvarozócégek sincsenek. A tömegközlekedésről érdemes megjegyezni, hogy a járművek általában tömöttek (viszont nem gond helyben jegyhez jutni!), a viszonylagos kis távolságok ellenére a közlekedés általában frusztrálóan lassú, cserébe rendkívül olcsón utazhatunk. Fuvarozó cég ide vagy oda, én bármikor elcserélném a több, mint 15 órás laoszi busz utat egy néhány órás sri lankai zötykölődésért. Amit ezzel érzékeltetni szeretnék az az, hogy a lényeg, hogy Sri Lankán is egyszerű (bár időigényes, de ez ugyanúgy Délkelet-Ázsiára is igaz) eljutni A-ból B-be tömegközlekedve, csak egy kicsit ki kell tolnunk a tűrésküszöbünket, főleg ha még kezdők vagyunk Ázsiában.

Tény, hogy a sri lankai buszok eléggé megviseltek, de ettől még elvisznek egyik helyről a másikra

Tipikus “buszbelső”

     A másik dolog, hogy ha a tömegközlekedés helyett Te is a járműbérlést preferálnád (ami akkor éri meg igazán, ha társasággal utazol, így eloszlanak a költségek), ahhoz sincs igazán szükség utazási irodára, az autóbérlést is meg lehet szervezni akár helyben is, az utazási irodák áraihoz hasonló árakon – bár nyilván sok múlik azon, hogy ki mennyire tud alkudozni. Ennek intézése olyannyira egyszerű, hogy tőlem, távozáskor gyakorlatilag minden egyes szálláson érdeklődtek a felől, hogy szükségünk van-e fuvarra, tehát még keresgélnünk sem szükséges.

A másik aspektus, amiért sokan választják az utazási irodát, az az idegenvezető iránti „szükséglet”. Sokan azzal érvelnek, hogy idegenvezetővel sokkal több érdekes háttér-információval gazdagodhatnak, mint egyénileg utazva. E kijelentéssel én nem értek egyet: utazás előtt, közben vagy után mindenki annyi információt gyűjt az országról, amennyit szeretne, így ez elsősorban érdeklődés kérdése. Az internet fénykorában rengeteg kulturális vagy történelmi jellegű információt találhatunk gyakorlatilag bármely ország vonatkozásában, a gyakorlati tudnivalókról nem is beszélve.

Az viszont tény, hogy az idegenvezető prezentációja kényelmesebb megoldás, mint az interneten való kutatómunka. Ez ugyanakkor számomra egyben hátrány is: Idegenvezetővel pont az utazás, felfedezés varázsa veszik el. Az idegenvezető bemutatja a kultúrát, míg egyénileg utazva megélhetjük azt. Ami Sri Lankát illeti, az emberek többsége közvetlen és érdeklődő, így igazán nem gond beszélgetőpartnert találnunk, hogy az éppen aktuális kérdéseinket megválaszolják. Ezért úgy gondolom, a legfőbb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, ha nem tudjuk eldönteni, hogy szükségünk van-e idegenvezetőre vagy sem, az az, hogy szükségünk van-e arra, hogy „fogják a kezünk” az utazás során? Ha csak egy kicsit is talpraesettek vagyunk, akkor idegenvezető nélkül is boldogulunk, mint ahogy akár Thaiföldön, akár a többi délkelet-ázsiai országban is több millió utazó boldogul egyénileg, idegenvezető nélkül.

A legtöbb helyen, például tengerpartokon nincs is szükség idegenvezetőre

     Az utolsó aspektus, ami miatt szintén sokan választják inkább az utazási irodát, mint az egyéni utazást az az angol nyelvtudás hiánya. Ha még alapszinten sem beszélünk angolul, akkor rémisztő lehet egy ázsiai utazás gondolata, elfogadom, hogy ez esetben gyakorlatilag mindenki az utazási irodás megoldást választaná. Viszont úgy gondolom, hogy ha legalább az alapkifejezéseket hajlandóak vagyunk elsajátítani – amihez valljuk be, nem kell hatalmas erőfeszítés, vagy ha csak beruházunk egy úti szótárra (ami nagyon megéri az árát) és út közben improvizálunk, akkor már inkább érdemes egyénileg utazni, mint irodával. Már ha foglalkoztat az egyéni utazás gondolata. Bármerre is járunk a világban, utazás közben ugyanazokat a kérdésköröket fogjuk ismételgetni nap, mint nap: szállás, tömegközlekedés, árak, programok, stb. Arról nem is beszélve, hogy a telefonos fordítóprogramoknak köszönhetően a haladó szintű angoltudás hiánya sem jelent áthidalhatatlan akadályt, így ismét csak ismételni tudom önmagam: ha talpraesettek vagyunk, akkor tényleg felesleges az utazási irodára pazarolni a pénzt.

Végszó:

Én utazási iroda nélkül, busszal és vonattal tömegközlekedve, tehát kevés pénzből jártam meg Sri Lankát, és ha én meg tudtam csinálni, akkor Te is meg tudod. Pontos összeget nem tudok mondani, hiszen egy hosszabb út keretében jártam itt és nem jegyeztem a költségvetésem napi alakulását. Az “alap” délkelet-ázsiai költségvetés ugyanakkor, tehát mintegy napi 20-25 amerikai dollár egy főre számolva Sri Lankára is elég lehet, nélkülözés nélkül (bár a szállást valakivel megosztva). Az egyetlen kényelmetlenség a közlekedés, de ha ehhez is úgy állunk hozzá, hogy az élmény része (mert az), akkor ezt is meg lehet élni pozitívan, és nem utolsósorban rendkívül olcsón. Ne félj tehát egyedül neki vágni, az egyéni utazás Sri Lankán sem bonyolultabb, mint mondjuk Délkelet-Ázsiában.

Engedd meg, hogy felhívjam a blog Facebook oldalára a figyelmed, ahol sok egyéb érdekességet is igyekszem megosztani, nem csak Sri Lankáról:

Utazó vagyok, nem turista Facebook oldal

A bejegyzésben említett Sri Lankán működő magyar utazási iroda elérhetőségét pedig az alábbi oldalon találod:

http://www.magyarok-srilankan.blogspot.com/