A közelmúltban töltöttem be a 30 évet, s egyben – közel egy évtized után – hátrahagytam Kínát és úgy általánosságban Ázsiát, hogy kipróbáljam magam egy új környezetben – egyelőre otthon, Magyarországon. Ennek apropóján úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm utazásaim alatt szerzett legnagyobb élményeim, Délkelet-Ázsiára fókszálva, amely bízom benne, hogy nem csak érdekes, de hasznos is lehet számodra egy jövőbeli utazáshoz!

     Az utóbbi időben igen csak hanyagoltam a blogot – véget ért ugyanis fél éves utam, és mivel ezúttal nem Kínába tértem vissza, hanem párommal együtt hazaköltöztem Magyarországra, ennek okán rengeteg dolgom akadt. Ez viszont már a múlt, a blog a jövőben nem áll le, sőt, mostantól sokkal több időm lesz a blogolással foglalkozni, mint az elmúlt fél-egy évben bármikor, úgyhogy minden visszatér a rendes kerékvágásba!

Íme tehát Délkelet-Ázsiában szerzett legnagyobb élményeim, listásítva – amely lista nem feltétlenül rangsor.

S hogy miért Délkelet-Ázsia? Kínán túl e térségben töltöttem a legtöbb időt ázsiai „kiküldetésem” alatt, egytől-egyig szívemhez nagyon kedves országokról van szó, ez talán a blog eddig megjelent írásain is látszik. Na meg, mint ahogyan azt már korábban is kifejtettem, Délkelet-Ázsia a tökéletes úti cél, legyen szó első, vagy akár sokadik útról. Bízom benne, hogy e lista számodra nem csak érdekes, de hasznos is lehet, ha más nem, inspiráció gyanánt. Csapjunk is bele!

(Terjedelmi megfontolásból három részletben, háromszor tíz pontban; a napokban jön a folytatás, arról se maradj le!)

1.  Megtanulni búvárkodni a fülöp-szigeteki Apo szigetén

Már gyerekkori hobbiakvaristaként is vonzott a trópusi halak színes világa, s a Tropicarium-ban tett látogatás cápástól-rájástól is inkább lenyűgözött, semmint megrémített, úgyhogy eldöntöttem: ezt a csodálatos világot nekem testközelből is át kell egyszer élnem. Erre pedig a legjobb opció a búvárkodás (vagy pedig a távoli Raja Ampat, ami magas árai miatt évekkel ezelőtt szintén csupán álom volt számomra).

2013 elejére sikerült összespórolnom annyi plusz pénzt (ez emlékeim szerint úgy 90 ezer forintot jelent), hogy az egy hónapos utazás költségein felül a búvártanfolyamot is el tudjam végezni – nem is akárhol, a Fülöp-szigetek egyik gyöngyszemén, a védett víz alatti világától mára már népszerűvé vált Apo szigetén. E sziget elsősorban a teknősök folyamatos és nagy számú jelenlétéről híres (akár a strandról besétálva, sznorkelezve is láthatók!), de a védett státusz a korallok egészségére is jó hatással van. Merülni akár otthon, egy bányatóban is meg lehet tanulni, de mennyivel nagyszerűbb már az egyes gyakorlatokat teknősök és csodás korallok között tökéletesíteni?

Érdekességképpen megjegyezném, hogy a búvártanfolyam árának szempontjából a mai napig a világ egyik legolcsóbb úti céljának számít a Fülöp-szigetek, úgyhogy ha neked is ilyen irányú terveid vannak a jövőre nézve, akkor csak ajánlani tudom akár Apo szigetét, akár a az ország bármely más szegletét – nagyon mellényúlni nem lehet!

2. 18 órás hajóúttal eljutni Dagasuli szigetére, Indonéziában, ahol csak nagyon ritkán járnak külföldiek

Na jó, a közel teljes napos hajóút egy éppen csak zötykölődő bárkán még így utólag sem tartozik a kellemes élmények közé, viszont az abszolút turistamentes Dagasuli szigeten eltöltött három napom eddig utazásaim egyik legkedvesebb emléke. A helyiek elmondása szerint nagyon ritkán jár arra külföldi – ezt mondjuk annak fényében, hogy a szigetről nagyon kevés információ érhető el az interneten (természetesen az úti könyvekről nem is beszélve) és messze is van mindentől, megértem. A sziget strandjai gyönyörűek, de az igazi szenzáció a helyi emberek kedvessége: a falu számos családja invitált be házukba egy-egy csésze teára, és esténként már-már én éreztem magam kellemetlenül, mert nehéz volt eldönteni, hogy kivel menjek ki a közeli mólóra horgászni.

Az ilyen helyekért és élményekért érdemes utazni!

Dagasuliról bővebben itt írtam.

3. Egyedül úszni a világ egyik legszebb lagúnájában, Misoolon, Indonéziában

Indonézia több toplistás élményem helyszíne, ez talán azért sem meglepő, mert eddig több, mint öt teljes hónapot töltöttem az országban szigetről-szigetre utazgatva; és az sem titok, hogy Indonézia amennyire nagy, annyira változatos is egyben. Egyik legnagyszerűbb élményem Misool szigetéhez és a körülötte lévő szigetcsoporthoz tartozik, ami túlzás nékül a nagybetűs Trópusi Paradicsom. A szürreálisan zöldes-kékes színű tengerből toronyként emelkednek a már-már merőleges sziklafalak, mintegy labirintus képezve a tengeren. Mivel egy kép többet mond ezer szónál, ezért inkább nézd meg képeken:

Az élményen sokat dobott, hogy az itt töltött két nap alatt nem találkoztunk, csak helyiekkel, ami egy ennyire gyönyörű helyen valóságos sokként ért.

Misoolról korábban már itt is írtam, az itt készült videómat pedig itt találod.

4. „Pénz nélkül” utazni Kínából Vietnámon, Laoszon és Kambodzsán keresztül Thaiföldre, repülés nélkül

Ösztöndíjas egyetemistaként 2011 elején az út ilyen jellegű kivitelezését elsősorban a kényszer szülte: idővel sokkal jobban álltam, mint pénzügyileg, de természetesen abszolút nem bánom, hogy így alakult. Hiszem, sőt, tapasztaltam, hogy ha valaki rá van kényszerülve arra, hogy kevés pénzből gazdálkodjon egy út során, az sokkal inkább lesz képes az apró dolgoknak is örülni. Ráadásul ismerkedni is sokkal egyszerűbb, akár hasonló mentalitású utazókkal a hostelekben, akár a helyi emberekkel az utcán, az éttermekben vagy éppen egy buszon.

Vietnám, Laosz és Kambodzsa a világ egyik legolcsóbb (ugyanakkor érdekes!) térsége, ahol akár kevés pénzből is tartalmasan lehet akár hetekig is utazgatni. 3-500 forint körül nagyon jókat lehet enni ezekben az országokban, és egy tiszta hostel ágy sem feltétlenül kerül 5-600 forintnál többe. Az utazás rövid távokra (például két város között) szintén nem drága, egyedül talán a programok vihetnek el aránylag sok pénzt (például Kambodzsában Angkor belépője), de ezeket is egyszerű kigazdálkodni.

Én összesen körülbelül 3-4 hónapot töltöttem a térségben (Thaiföldet bele sem számolva), de van még hely, ahová így sem tudtam eljutni. Még.

5. „Island hoppingolni” El Nido és Coron körül

Ezt talán nem kell magyaráznom: a Palawan és Busuanga körüli szigetvilág gyönyörű, olyannyira, hogy évről évre előkelő helyen szerepelnek a neves magazinok és útikönyvek általi rangsorokban. Ez persze azt is jelenti, hogy hihetetlenül népszerű úticélról van szó, főszezonban hatalmas tud lenni a tömeg. E szigetek adottsága hasonló például a kelet-indonéziai Raja Ampathoz (lásd például a fentiekben már említett Misoolt), és az érintetlenség érzése miatt ez utóbbi bennem egy fokkal mélyebb nyomott hagyott; az viszont biztos, hogy Palawanra az utazás sokkal olcsóbb és egyszerűbb. A tömeggel persze számolni kell, de a szigetek szépsége kárpótolni fog! Ha a Fülöp-Szigetekre utaznál, Palawant és Busuangát ne hagyd ki, az ország egyik legszebb szeglete.  Íme néhány kép:

E két sziget körül – szerencsémre – éppen nem volt tömeg, ügyeskednem kellett, hogy ennyire “üres” képeket tudjak készíteni. A táj szépsége úgy gondolom, hogy látszik! 😉

6. Teljesen egyedül lenni Jaco szigetén, Kelet-Timoron

A szépség relatív, de az egészen biztos, hogy a Kelet-Timor legkeletibb csücskénél található Jaco sziget strandja az egyik legszebb, ahová volt szerencsém eddig eljutni. Az élményt tetézte, hogy párommal mi ketten tartózkodtunk az egész szigeten – ez elsősorban három tényezőnek köszönhető: egyrészt az egész országban alig vannak utazók, másrészt az utazás kész „rémálom” (200 km 10 óra alatt közúton..), harmadrészt pedig a sziget a helyi kultúrkörben szent helynek minősül, ezért a szigeten semmilyen építmény nem található, az csupán látogatható (ottéjszakázni sem lehet).

Ha igazi trópusi paradicsomra vársz, koktélok és úszómedence nélkül, viszont olyan világszép stranddal, ahol jó eséllyel te leszel az egyetlen a környéken, akkor ne keress tovább! Nem sok ilyen strand van a világon, az biztos. De azért azt se felejtsd el, hogy ha ide készülsz, kösd fel a gatyád, az út Jaco-ig nem éppen a szép emlékeim közé tartozik!

7. Betekintést nyerni egy pápua törzs hagyományaiba

Kulturálisan alighanem Új-Guinea (nyugati része Indonézia Pápua nevű tartománya, keleti része pedig önálló állam, Pápua Új-Guinea) az egész világ egyik legérdekfeszítőbb szeglete: a primitív kor itt csupán néhány évtizede ért véget, ráadásul tudomáson szerint közel 600 beszélt nyelvet számoltak már össze itt Délkelet-Ázsia és Óceánia határán, amely önmagában a kulturális sokszínűség egy remek mutatója.

Az utazás Pápua szívében, a Baliem-völgyben kifejezetten drága, ezért szerencsésnek mondhatom magam, hogy a tavalyi év elején bele tudtam kalkulálni indonéz utam költségvetésébe – ez tényleg egy olyan vidéke Földünknek, amit látni kell. Felfedezetlen törzsek már nincsenek és az emberek nagy része modern ruhákban jár, mégis, a „kőkorszak” nyomai lépten-nyomon láthatók még most, a huszonegyedik században is. Ha valaki ide készül, tartsa észben, hogy az áhított „meztelen” törzsi embereket csak drága előadás keretében lehet látni és fotózni (legalábbis csoportosan biztosan), amiért mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, de megéri!

A Baliem-völgyről bővebben is írtam már.

8. Első ízben (illetve azóta többször) belekóstolni a vietnámi gasztronómiába

A blogon eddig nem sok bejegyzés foglalkozott a gasztronómiával, pedig imádok enni és új ételeket kipróbálni, ráadásul az ételeken keresztül is bepillantást tudunk nyerni a helyi kultúrába, az emberek életébe, ezért hiszem, hogy akár egy utazó blogon is létjogosultsága lehet az ilyen jellegű írásoknak.

Három abszolút kedvenc konyhám a kínai (tudom, ennek igen sok alfaja van, és én mindegyiket nagyon kedvelem, ezért jobb híján maradjon most a kínai megnevezés), az indiai és a vietnámi, e három országban nagyon kevés olyan fogás akad, amit rossz szájízzel kellett volna elfogyasztanom, pedig túlzás nélkül ezernyi ételt kóstoltam már az elmúlt évtizedben. Délkelet-Ázsiában tehát, hogy témánknál maradjunk, a vietnámi konyha a kedvencem. Annyira nagyszerű, hogy szerintem önmagában megéri a repülőjegy árát, az ország egyik legnagyobb attrakciója. Mellékesen jegyezném meg, hogy a vietnámi konyha egyben az egyik „legeurópaibarátabb” konyha is Ázsiában, akadnak persze bizarr alapanyagok, de többségben vannak a könnyed fogások, úgy mint zöldségek és tésztalevesek, de megemlíthetem akár a világ egyik legjobb szendvicsét is (banh mi), amelynek alapja a francia baguette. Ha nyitott vagy az új dolgokra és nem derogál számodra mondjuk az utcán enni, akkor Vietnámban te is jól fogod magad érezni!

Néhány kedvenc vietnámi fogásomról itt olvashatsz bővebben. Ha pedig egy olyan vietnámi étteremről olvasnál, ahol Barack Obama, az Egyesült Államok volt elnöke is megfordult már, akkor ide kattints. 

9. Motorral bejárni a vietnámi hegyvidék talán legszebb szegletét

A konyha mellett az ország északi, hegyvidéki része Vietnám igazi attrakciója. Az észak-vietnámi hegyvidék egyrészt annyira festői, másrészt annyira érdekes (egy sor etnikum otthona), hogy erre a listára is bőven felfért. Az általam megjárt Ha Giang régióban található az egész ország legszebbjének tartott útszakasza, a Ma Pi Leng hágó, amelyen lehetetlen úgy végigmenni, hogy ne álljunk meg többször fotózni, de a Meo Vac faluban hétvégente tartandó nemzetiségi vásár is az egyik legszínesebb program, amit valaha láttam. A táj gyönyörű, az emberek kedvesek, az úton alig van forgalom – pattanj fel egy motorra és irány Ha Giang!

Ha Giang-ról továbbá itt is írtam.

10. Sznorkelezni Kri sziget körül, Indonéziában

Raja Ampaton nem csak a táj szépsége, hanem a víz alatti világ gazdagsága is annyira kiemelkedő, hogy a Kri sziget körül kizárólag sznorkelezéssel töltött néhány napnak is bérelt helye van e listámon. Kri sziget a világ egyik legjobb sznorkelhelye, és ezt nem csak én állítom, hanem kutatók egész csoportja is: a trópusi világ minden halfaja felvonul és ehhez még búvárkodni sem kell!

Ha nem hiszed, nézd meg ezt a videót!

Első körben ennyi lenne, hamarosan jövök a folytatással!

Ha még nem tetted volna meg, kövesd a blog Facebook oldalát és Instagramját is, további érdekességekért! Várlak vissza!