Íme az utolsó tízes lista felejthetetlen élményeimmel Délkelet-Ázsiából – ha szeretnéd tudni, hogy hol úsztam életemben először cápákkal, vagy, hogy hol találhatók Indonéziában már-már Polinéziára hajazó szigetek, akkor ez a bejegyzés Neked szól! Olvasd végig, nehogy lemaradj valamiről!

Bízom benne, hogy az előző két rész közül legalább az egyikhez volt már szerencséd (ha még nem, akkor katt ide és ide) és akkor nem kell külön elmagyaráznom, hogy mi is ez az egész, úgyhogy bele is csapnék egyből a közepébe!

21. Egyedüli látogatóként úszni a Jikumerasa strandon, Buru szigetén, Indonéziában

Sok gyönyörű strandhoz volt már szerencsém utazásaim során, ráadásul nem csak Délkelet-Ázsiában; de olyan tengerpartból nincs sok, amit ne fedeztek volna már fel az utazók. Indonéziában persze egyszerű elkerülni a tömegeket, sőt, olyan sziget is akad bőven, amerre szökőévente jár csak külföldi látogató. A Jikumerasa nevű partszakasz Buru szigetén például pont ilyen, pedig adottságai alapján még a sokat látott utazók elvárásait is képes felülmúlni. Hogy mennyire gyönyörű, az talán látszik a képeken.

Ottjártamkor én és párom voltunk az egyetlen külföldiek az egyébként méretes szigeten. Ezt onnan tudom, hogy minden helyi, akivel úton-útfélen összefutottunk, széles mosollyal köszöntött bennünket és a Jikumerasa melletti faluban egy seregnyi gyerek is összecsődült érkezésünkre – ilyen fogadtatásban márpedig nem a turistás helyeken lehet részünk! Ez egyébként azért is furcsa, mert a tartományi „főváros”, Ambon közelében található, s ezért e két sziget viszonylatában gyakori a hajóforgalom – persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ambon sem egy kimondottan turistás sziget (itt elsősorban átutaznak az emberek a Banda– vagy Kei-szigetekre menet, pedig látnivaló akadna Ambon szigetén is).

22. Kerékpárral kirándulni észak-Laoszban

Észak-Laosz már csak a táj szépsége miatt is nagy élmény lehet mindenkinek: a hegyek között megbúvó dzsungel a 21. században sajnos már ritka látvány, de a francia gyarmati hangulat is megér egy-egy utat a térségbe. Ráadásul itt van a sokak által Délkelet-Ázsia egyik legszebbjének tartott vízesése, a Kuang Si vízesés is. Ezt persze sok hasonlóan szép vízesésre rámondták már (például ezekre sem túlzás ez az állítás), de a lépcsős formájú Kuang-si tényleg megér egy teljes napos kirándulást Luang Prabangból, a legnépszerűbb észak-laoszi bázisról kirándulva. A táv úgy 27 kilométer többnyire a Mekong-folyó mentén, amit én 2012-ben néhány helyben szerzett ismerőssel kerékpárral abszolváltam, amelyből hatalmas élmény kerekedett a nap végére. E sztori pikantériáját az adja, hogy teljesen megfeledkeztünk arról, hogy délután 4 körül már sötétedett és a laoszi hegyekben természetesen nincs közvilágítás – ráadásul négyünk kerékpárján is mindössze egyetlen fényforrás működött, és „természetesen” mi körülbelül ekkor vágtunk neki a körülbelül 3 órás visszaútnak. A hegyek miatt az út folyamatos emelkedők és lejtők váltakozása és természetesen a hőség sem a mi malmunkra hajtotta a vizet. Útközben ráadásul – egy rövidke pihenő közben – invitálást nyertünk egy helyi család házába némi rizspálinkára úgy, hogy közös nyelven kommunikálni nem is tudtunk; ez azt hiszem, jól példázza a laoszi emberek vendégszeretetét. Utólag nagy élményként éltem meg ezt a napot, igaz, helyben a hátam közepére sem kívántam a „szenvedést”, amivel a hegyi emelkedők jártak. A sötétben.

23. Motorral felfedezni Siargao szigetét, a Fülöp-szigeteken (még a hype előtt)

A Fülöp-szigetek délkeleti részén található Siargao szigete az utóbbi néhány évben vált felkapott úticéllá – olyannyira, hogy manapság már nem csak a Lonely Planet (mint vezető útikönyvkiadó) sorolja az ország toplistás helyei közé, de gyakorlatilag minden egyéb médium is, beleértve blogokat és Youtube csatornákat is. Nem volt ez mindig így, én 2015 elején, februárban jártam a szigeten, s elmondhatom, hogy akkor még csupán szörfös körökben volt relatíve népszerű ez az egyébként igen komplex sziget – tömegek még nem voltak.

Nem meglepetés, hogy népszerűsége manapság már Boracay, vagy El Nido népszerűségével vetekszik, hiszen a világhírű hullámokon túl egy sor érdekes aspektusa is akad Siargao-nak. A strandok még fülöp-szigeteki mércével is szépek (ráadásul nem mindegyik hullámos, tehát nem csak szörfre valók!), a sziget mérete pont megfelelő ahhoz, hogy motorral fedezzük fel annak zöld belsejét, ráadásul néhány kisebb sziget is akad, tökéletes helyszínt biztosítva a méltán népszerű programnak, az island hoppingnak. A sziget elég nagy ahhoz, hogy a tömeg ne egy helyen koncentrálódjon, úgyhogy csak ajánlani tudom annak, aki új helyre és új élményekre vágyik! Te mikor mész?

24. Kelet-Jáva vízeséseit és templomait szinte teljesen egyedül megcsodálni

Ez az élmény viszonylag friss, nem is olyan régen posztoltam itt a blogon jávai kalandjaimról, amelyet akkor fél éves ázsiai utam egyik fénypontjának jelöltem meg. Ezzel a mai napig így vagyok – kelet-Jáván szó szerint leesett az állam, sőt, nem is egyszer! A híres Bromo vulkán mellett két lélegzetelállító vízesést is útbaejtettem, melyek különlegessége, hogy még a Lonely Planetben sincsenek benne, úgyogy gyakorlatilag egyedül, párommal tudtam a látványban gyönyörködni. Hamarosan bérelt helyük lesz az útikönyvekben, ebben biztos vagyok!

Hab a tortán, hogy a természeti képződmények mellett történelmi látnivalókból sincs a környéken hiány: néhány kisebb (legalábbis a népszerűbb jávai templomokhoz, mint Borobudurhoz képest mindeképp) templomot is útbaejtettünk, ahol szintén nem, hogy tömeg, de rajtuk kívül senki más nem volt. Ezek érdekessége, hogy lakott területen, szétszórva találhatók (az egész sziget elég zsúfolt), amely érdekes hangulatot kölcsönöz a tájnak. Jávát (főleg annak közepét és keleti részét) látni kell!

25. Családi, hagyományos ceremónián való részvétel Vietnámban

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy Vietnámban – és úgy jellemzően Ázsiában – teljesen más módon állnak az élet dolgaihoz, mint Európában, ezért európaiként rendkívül érdekes lehet egy-egy ázsiai családi hagyományba, ünnepségbe belelátni. Egyszeri utazóként erre nem is nagyon van lehetőségünk, a különböző irodák által szervezett kulturális programok sokszor inkább látványosak, semmint autentikusak, vietnámi párom révén viszont volt már szerencsém két-három családi eseményen részt venni. Legemlékezetesebb talán a család egy közel 150 éve élt tagja elhalálozási évfordulójának ünneplése volt, amely azon túl, hogy teljesen máshogy állnak a halál kérdéséhez, azért is érdekes volt, mert a család rendkívül összetartó. Én személy szerint nem tudnám felsorolni ilyen hosszú távon felmenőimet, míg Vietnámban az ősök tisztelete valóban példaértékű. Egy-egy ilyen alkalom óriási lakomát, valamint lehetőséget jelent a család egymástól távol élő tagjainak találkozására, én is nagyon örültem a lehetőségnek, hogy személyesen átélhettem egy ilyen családi ünnepnapot.

26. Eljutni a Seram szigeti Ora Beach Resorthoz, Indonéziában

Legtöbbször azért utazunk – én legalábbis –, hogy minél több szép helyre eljussunk. Nos Seram szigete Indonézia Maluku régiójában egy igazi gyöngyszem és elismerem, hogy ezt sok helyre rámondtam már, de az is igaz, hogy Délkelet-Ázsia bővelkedik gyönyörű helyekben. És ha már szépség, akkor nem maradhat le egy ilyen listáról a Seram északi részén található Sawai falu és környéke, amelynek szépségét én ebben az írásban már egyenesen Polinéziához hasonlítottam, engem annyira lenyűgözött. A hasonlat valóban nem túlzás: a magas hegyek közvetlenül a tengerből emelkednek és homokos strandokból sincsen hiány. Megjegyezném, hogy ez, az egyébként viszonylag turistamentes Maluku régió egy olyan szeglete, ahol valamilyen szinten már beindult a turizmus: a környéken egy resort is található, amely főleg a belföldi turisták körében népszerű. Az Ora Beach Resort látogatható, s hogy mennyire érdemes így tenni, azt mondják el a képek helyettem:

27. Orangutánokkal találkozni először Malajziában, majd Indonéziában

A korábbi listán is említettem már, hogy nagytestű, pláne ritka élőlényekkel találkozni mindig nagy élmény, úgyhogy e listámra felfértek az orangutánok is, amikhez két ízben is volt szerencsém. Az első, Borneó szigetén a Sepilok nevű rezervátumban történt látogatás ma már nem túl szép élményként él az emlékezetemben, s nem is az állatok mesterséges körülmények között való tartásával van bajom (a fajfenntartás miatt ez fontos lehet), hanem inkább az miatt, hogy az állatok etetése már-már showműsor jellegű, az állatokat gyakran nevetség tárgyává téve, mint ahogy az ezen a képen is látszik:

Ehhez képest Szumátrán, a Ketambe falu körüli dzsungelben az orangutánokat természetes élőhelyükön sikerült megfigyelnem, jóval nagyobb távolságból, mint az Malajziában lehetséges, de még így is összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény volt ez utóbbi. A dzsungel itt már-már az érintetlenség érzetét kelti, a program jól szervezett (és nem mellesleg nagyon olcsó), tömeg nincs, hiszen a résztvevők szétoszlanak a dzsungelben felálított 3-4 táborhely között. Ha szeretnéd ezeket a csodálatos állatokat látni, Szumátrát ajánlom inkább, nem fogod megbánni!

28. Egy ízlésesen kialakított „szeméttelepen” búvárkodni, motorkerékpárok, hajóroncsok és egy busz között, Ternate szigetén, Indonéziában

E listára is felfért egy búvárélményem, amely legalább anyira szürreális, mint az előző listán szereplő víz alatti vulkánban való merülés volt: Ternate szigete körül szándékosan kialakított „járműroncs park” található  a tengerfenéken mintegy 15 méteres mélységben, ahol többek között át lehet úszni egy régi busz belsejében vagy akár rá lehet ülni néhány motorkerékpárra, hogy a méretes hajóroncsot ne is említsem (kezdő búvárként abba bemenni nem volt lehetőségem, de mérete miatt kívülről is igen impresszív volt a látvány). A merülőhely különlegessége továbbá, hogy közvetlenül a Ternate város előtti partszakaszon található, és egy népes parkon keresztül, búvárruhában átvágva azon lehet azt megközelíteni – ez önmagában fura élmény volt a sok rám szegeződő tekintet miatt.

Ternatéról, illetve az ottani merülésről készült videómat itt tudod megnézni. 

29. Koh Rong szigetén, Kambodzsában kipihenni fél éves utam „fáradalmait”

Koh Rong sziget Kambodzsában egy furcsa hely. Véleményem szerint tengerpartjai sokkal szebbek, mint bármely tengerpart Thaiföldön és egy manapság már igen csak ismert szigetről, üdülőhelyről van szó, ennek ellenére mégsem fejlesztik akkora mértékben, mint az látható például Sihanoukville városában (manapság az egész város kínai kézben van). Az hamar kiderült, hogy elsősorban a fiatal, hátizsákos tömegeket vonzza, nincs is drága resort a szigeten, sőt, a sziget belseje valóságos dzsungel. A sziget észak-keleti részén se áram (csak néhány órára esténként, az is generátorról), se wifi nincs, van viszont olcsó sör és néhány gyönyörű strand, úgyhogy számomra tökéletes terepet nyújtott a pihenésre. Remélem, hogy a jövőben sem fog sokat változni, de az egész országban jelen lévő kínai fejlesztések miatt én a helyedben inkább hamarabb mennék, mint később, ha szeretnéd „idilli Paradicsomként” megtekinteni.

30. Cápákkal úszni Nusalaut szigetén, Indonéziában

Megjegyzés: ez a kép Gam szigetén készült, nem Nusalauton. Utóbbin csupán néhány pillanatra láttam egy cáparajt, lefotózni őket sajnos nem volt időm.

Elértünk a lista utolsó eleméhez, az összesen harminc élményt figyelembe véve is, és ugyan sok egyéb nagyszerű élményt voltam kénytelen kihagyni, ennek a pontnak a kezdetektől fogva bérelt helye volt a listán. A cápák valamiért különös helyet foglalnak el a szívemben, mindig is szerettem volna közelről találkozni ezekkel a félreismert ragadozókkal – vagyis inkább azóta, mióta tudom, hogy nem az összes cápafaj veszélyes, és a statisztikák szerint sem igazán kell félni tőlük; legalábbis a közönséges, trópusokon előforduló fajtáktól nem. Sznorkeling és merülés közben folyamatosan pásztázom a nagy kékséget, hátha megpillantok egy-egy cápát, de eddig nem sokszor volt szerencsém. Nem úgy Nusalaut szigetén, ahol egyszerre körülbelül tízet is sikerült látnom, egy rajban úszva – kicsit ijesztő volt első látásra, de amilyen gyorsan megpillantottam őket, olyan gyorsan tűntek el a messzeségben. Ezt a pillanatot míg élek, nem fogom elfelejteni és az már csak hab a tortán, hogy Nusalaut egy gyönyörű kis sziget, ahol csodálatos három napot töltöttem. A sziget körül ráadásul egy természetes „híd” is található a víz alatt, a merészebbek akár át is tudnak úszni alatta (én meg sem próbáltam), de a szárazföldön is akad látnivaló, például gyarmati időkből itt maradt erődítmény formájában.

Végszó: Sok olyan hely van, ami ráférhetne még erre a listámra – Bali vagy Boracay szigete például, ahol hasonlóan jól éreztem magam – nem véletlenül híres és népszerű úticélok. Viszont talán pont a nagy elvárások miatt „nem ütöttek akkorát”, mint a listán szereplő kevésbé ismert helyek. Lényeg a lényeg, szerte a világon, így Délkelet-Ázsiában is bőven akad még „felfedezetlen” terület, ami legalább akkora, ha nem nagyobb élmény tud lenni, mint a már ismert látnivalók.

S végül íme egy térkép, amelyen jelöltem a harmincas lista egyes pontjainak helyszíneit:

A közeljövőben fél éves utamról illetve bakancslistámról is tervezek még írni, rengeteg érdekes hely van még akár csak Délkelet-Ázsiában is, ahová még nem volt szerencsém eljutni, pedig érdemes lenne! Ha érdekelnek a szuper helyek, akkor maradj velem a továbbiakban is!

Illetve ha még nem tetted volna meg,  kövess Facebookon, Instagramon és Youtube-on is, nehogy lemaradj valamiről!