Egy korábbi bejegyzésben már kifejtettem, hogy az utazás hátizsákos formája a csodálatos élmények ellenére nem mindig egyszerű. Az utazók életét igen sok kényelmetlenség nehezíti: kora hajnali repülések, véget nem érő busz utak, hosszas szálláskeresés, hogy csak a legtriviálisabbakat említsem a sok kellemetlenség közül. Mindezen túl, van még egy tényező, ami nehezíti az utazók és turisták életét: a turistásabb helyeken, melyekből valljuk be, rengeteg van, egész iparág alakult a turisták átverésére, így ha nem vigyázunk, egy-egy jól kifundált szélhámosság is sokat ronthat az utazás élményén. Sajnos annyi ilyen trükk van, hogy terjedelmi megfontolásból két, de az is lehet, hogy három részben fogom az átveréseket bemutatni. E bejegyzés-sorozatban bemutatom a leggyakrabban alkalmazott turista csapdákat és ötleteket adok ahhoz, hogy hogyan védjük ki őket!

sam_2376.JPG

Az igazság az, hogy bármennyire is szeretnénk az átveréseket elkerülni, nem mindig járunk szerencsével, sokszor még a legtapasztaltabb utazók is belesétálnak a csapdába. A csalók nagyon is jól ismerik az utazókat: jellemzően akkor próbálkoznak a trükkjeikkel, amikor mi, utazók fáradtak, figyelmetlenek vagyunk, vagy éppen sietünk valahová; tehát amikor leginkább ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek és nem vagyunk képesek irányítani az eseményeket. A legfontosabb teendő, ha szeretnéd elkerülni az átverést, hogy egyrészt felkészülsz arra, hogy milyen trükkökre számíthatsz utazáskor, másrészt felkészülsz arra is, hogy hogyan lehet azokat hatásosan kivédeni.

A legáltalánosabb szabály, ami a megelőzésre vonatkozik, hogy legyünk résen, akkor is, ha fáradtak vagyunk, ugyanis a pénzünk bánhatja a figyelmetlenséget. Természetesen nem kell folyamatosan stresszelni, de egészséges szinten legyünk bizalmatlanok az ismeretlen emberekkel, és tartsuk észben, hogy ami túl jól hangzik, az valószínűleg átverés.

Az első részben 5 olyan turista csapdát mutatok be, amikkel már engem is megpróbáltak átejteni, több, bár szerencsére inkább kevesebb sikerrel:

1. Gyanúsan olcsón kínált taxi/egyéb jármű és/vagy elromlott taxióra

Mi más lehetne a lista élén, mint a turistacsapdák királya, ami gyakorlatilag minden egyes repülőtér környékén megtalálható. És sajnos nem csak ott, hanem gyakorlatilag bárhol, ahol külföldi utazó vagy turista megfordul. Magyarországon is, Budapest belvárosában japán ismerősömtől 10 ezer forintot követelt a taxis egy 10 perces útért, miután ráeszmélt, hogy ismerősöm nem beszél magyarul. Valószínűleg úgy volt vele, hogy segítséget nem tud kérni, na meg ázsiai is, biztosan felveti a pénz. És valóban, segítség nélkül kénytelen volt ezt a horribilis összeget kifizetni.

Velem is többször próbálkoztak már különböző országokban, így utazásaim során viszonylag hamar eljutottam arra a pontra, hogy ahol lehet, ott a fárasztóbb és lassabb, de többnyire átverés-mentes tömegközlekedést preferálom. (Bár megjegyzem, hogy például Vietnamból hallani néha olyan történetekről, ahol a járatos buszon is több pénzt követeltek a külföldi utasoktól, mint ami hivatalosan ki volt írva, de én magam ilyennel még nem találkoztam, a tömegközlekedés jellemzően mindenhol olcsó és átverés-mentes.) Ha mégis taxiznom kell, én magam semmilyen járműbe nem szállok be addig, amíg nem győződtem meg róla, hogy a taxióra működik, vagy ahol nincs taxi, csak fix áras fuvar, ott reális árban állapodunk meg, csak és kizárólag a fuvar előtt. Többek között erre is nagyon jók az úti könyvek: egyrészt sok hely relációjában találhatunk információt taxi-tarifákra vonatkozóan, de egyébként is, egy az úti könyvből kinézett szimpatikus szálláshely felé intézett gyors telefonhívással pillanatok alatt kideríthetjük, hogy mennyi a fuvar reális ára. Ha a sofőr, akivel alkudozunk nem hajlandó a reális összegért elvinni vagy nem hajlandó bekapcsolni a taxiórát, akkor sétáljunk el, majd találunk mást. Nem mindegyik sofőr akar átverni.

sam_0.JPG

Gondoljuk át, hogy kinek a járművébe ülünk be

     Itt jegyezném meg, hogy a népszerű turistalátványosságok környékén, például a magyarok körében mindig népszerű Thaiföld fővárosában, de szerte a világban vannak gyanúsan olcsón kínált fuvarok. Erről igen sok sztorit lehet olvasni az interneten, így én az ilyen sofőröket mindig messziről kerülöm. Ennek lényege, hogy a taxis (Thaiföldön jellemzően tuk tuk-sofőr) egy visszautasíthatatlannak tűnő tarifával kecsegtet, amire gyakran boldogan bólint az átverést nem sejtő, naiv utazó. A sofőrnek egyébként valóban annyit is kell fizetni, amennyit ő mond. Viszont a trükk abban van, hogy eredeti úti célunk helyett gyakran különböző üzletekbe (például drágakő üzlet, szabó-üzlet, stb.) visznek minket, ahol a sofőr jutalékot kap. A legtöbb helyen el is várják, hogy vásároljunk, és komoly vita kerekedhet, ha számon kérjük a sofőrt, hogy miért oda vitt minket, ahová, a megbeszélt úti cél helyett. Az ilyen helyek környékén ráadásul igen nehéz megbízható sofőrt találni, így ha már belesétáltunk a csapdába, akkor nehéz elsétálni. A legjobb, ha már az elején figyelemre sem méltatjuk a túl jól hangzó ajánlatokat, észben tartva, hogy ami túl jól hangzik, az általában átverés: biztosan valami turpisság van a dologban, amivel nem mi járunk jól.

2. „A turistalátványosság zárva tart”

Ha már Thaiföld fővárosa, Bangkok említésre került, akkor a második pontban szintén egy olyan turistacsapdát mutatnék be, aminek nagy hagyománya van a thai fővárosban és szerte Délkelet-Ázsiában. Ennek menete a következő: bizonyos turistalátványosságok felé tartva az utcán helyi emberek (gyakran hivatalosnak tűnő öltözékben!) közelítenek felénk, akik szerint az általunk meglátogatni kívánt látnivaló éppen zárva tart (ebéd/felújítás, stb. okok miatt). Természetesen ők tudnak olyan alternatívát ajánlani a közelben, ami nyitva van és biztosan tetszeni fog. Ami még jobb, hogy el is kísérnek. Ez persze hazugság, a fenti pontban bemutatott sofőrökhöz hasonlóan ezek az emberek is jutalékért „dolgoznak”, már ha ezt lehet tisztességes munkának nevezni. Ne foglalkozzunk tehát velük, a nyitva tartás rendjéről győződjünk meg magunk, ugyanis nincs olyan látnivaló Bangkokban, ami bezárna ebédszünetben.

2010_03010116.JPG

Ne hagyjuk magunkat a minket érdeklő látványosságokról lebeszélni, a csalók állítása ellenére azok mind nyitva vannak és látogathatók

3. „Ingyen” ajándék

Ez a trükk szintén világszerte megtalálható, velem is próbálkoztak már és szerencsére elmondhatom, hogy nulla sikerrel, engem ugyanis egy pitiáner tolvaj nem tud utazás közben zavarba hozni. Ennek lényege ugyanis az áldozat kizökkentése és zavarba ejtése, amit kihasználva pénzt követelnek a csalók. Általában így néz ki: szintén az utcán sétálva „ingyen” ajándékot próbálnak meg ránk tukmálni, és ami még rosszabb, ránk aggatni (például rózsafüzért vagy egyszerű karkötőt, ami szerencsét hoz), és ha már rajtunk van, adományt követelnek érte, általában nagy hangon és agresszívan. A trükk lényege az agresszivitás: jelenetet rendeznek a forgalmas utcán, zavarba hozva a szerencsétlen áldozatot, és vannak, akik már csak azért is fizetnek valamennyit, hogy minél hamarabb elkerüljék a kíváncsi tekintetek okozta kínos érzést. Egyszerű kivédeni: ne hagyjuk, hogy az ilyen emberek hozzánk érjenek vagy pedig rögtön vegyük le magunkról és adjuk vissza és egyszerűen sétáljunk el.

Engem szintén Bangkokban próbáltak meg ilyen módon pénzzel lehúzni, nekem egy zacskó szerencsehozó kenyérmorzsát nyomtak a kezembe, hogy etessem meg a közelben lévő galambokat és akkor nagyon szuper életem lesz; hangosan bíztatva, hogy Don’t worry, it’s free! (Ne aggódj, ingyen van!). Természetesen rájöttem már arra, hogy a mai világban semmi sincs ingyen, és ezt szóvá is tettem. Nem is fogadtam el, viszont az illető annyira erőszakos volt, hogy megfogta a kezem és belenyomta a zacskót. A zacskóval a kezemben mondtam neki, hogy nem kell, próbáltam visszaadni, de nem volt hajlandó elfogadni, úgyhogy a zacskóval útnak indultam. Persze jött a követelés, hogy márpedig fizessem ki, mire megfordultam és most én nyomtam az ő kezébe a szerencsehozó kenyeret, hozzon inkább neki szerencsét és lehetőleg valamilyen becsületes munkát. Ne féljünk az ilyen szituációktól magabiztosan elsétálni, nem fognak minket követni.

4. A barátságos helyi

Rengeteg trükk és csapda van, ami az emberek jóhiszeműségét próbálja meg kihasználni. Nem ritka, hogy barátságosnak mutatkozó helyi invitál meg egy csésze kávéra vagy csak szimplán felajánlja, hogy megmutatja a legjobb helyeket a környéken. És a legjobb helyek természetesen magukban foglalnak néhány boltot, esetleg kávézót, ahol aztán majd mi fizetünk. E csalók manipulatív módon próbálják meg az emberek jóhiszeműségét kijátszani: szimpatikusak, sokszor nyájasak, azt az érzést keltve, hogy ha már ilyen segítőkészek, akkor már illik valamit vásárolnunk a boltban, ahova bevittek minket. Persze jutalékért cserébe, ezt sose felejtsük. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ismeretlen terepen az egészséges bizalmatlanság nagyon fontos. Minden országban vannak persze őszintén kedves, becsületes emberek is, viszont ők jellemzően nem akarnak majd minket különböző helyekre elrángatni. Ha bármi furcsát tapasztalunk (számomra az a semmiből felbukkanó „jóbarát”), akkor jobb magára hagyni az illetőt, ugyanis valami mindig van a háttérben.

dscf1594.JPG

Nem minden helyi őszintén barátságos

5. Utcai kéregetők, koldusok

Szintén az emberek jóindulatát próbálják meg kihasználni az utcán kéregetők. Az utcai koldusokkal kapcsolatban általában megoszlik az emberek véleménye, ugyanis biztosan van, aki önhibáján kívül került az utcára, viszont van olyan is, aki szándékosan átverésre használja fel helyzetét. Én sajnos elég sok szomorú esetet megéltem már, úgyhogy én magam nagyon szkeptikusan állok a koldusokhoz és kéregetőkhöz. Saját szememmel láttam például Budapesten, hogy az elvileg éhes hajléktalan illető kidobja a bontatlan szendvicset a kukába, amit ismerősömtől kapott két perccel korábban. De Délkelet-Ázsiában még rosszabb a helyzet. Kambodzsában saját szememmel láttam, ahogy egy boltban, egy 4-5 éves kisfiú gyakorlatilag sírva könyörgött a láthatóan külföldi turistának, hogy vegye meg neki a 20 dolláros babatápszert. Ki tudna egy síró kisgyereknek nemet mondani? A pórul járt illető sem tudott. Azért járt pórul, mert távozása után a kisgyerek visszaadta a tápszert az eladónak, némi pénzért cserébe. Én sem hiszem el, ha nem a saját szememmel látom. Ettől a ponttól kezdve én nem szoktam különösebb figyelmet fordítani a kéregetőkre, ugyanis mindig akad valaki, aki jóhiszeműen próbál segíteni és sajnos a legtöbbször ez nem valódi segítség. Ez nem más, mint ösztönzés arra, hogy továbbra is így keressék kenyerüket.

Sajnos elég hosszú a lista, ami a turista-átveréseket illeti, a fentiekben bemutatott 5 turistacsapdán túl van még bőven miről beszámolnom. Tarts velem a továbbiakban is!

70 Comments

  1. lobster thermidor 2017.03.21. at 12:48

    Az első fotón egy srí lankai úgynevezett “színes”, azaz maszek üzemeltetésű busz látható, történetesen a HIKKADUWA – GALLE vonalon közlekedő. Na ott éppen nincs nagy átverés a tömegközlekedésben, mert a busz nevetségesen olcsó, és mindenhova elvisz.

    Válasz
  2. Pierr Kardán 2017.03.21. at 12:57

    “Utazó vagyok, nem turista”

    Ja, meg nagyképű, de az nagyon…

    Válasz
  3. zdyzs 2017.03.21. at 13:03

    Sok igazság van a posztban, én ennél sokkal tovább is mennék. Aki Dél-Kelet Ázsiába utazik annak el kell fogadnia, MINDENKI át akarja verni, hacsak nem valahol a világtól teljesen eldugott helyen van. De ilyen helyre ritkán jut el a turista. Ahova igen, ott nincs pardon, nincs altruizmus, bárki aki a turistához közeledik BIZTOSAN le akarja nyúlni. Ha nem akarná, akkor békén hagyná. Hatványozottan igaz ez Indiára.
    Itt van egy plusz trükk, amire érdemes odafigyelni. Az egyszeri turista jeggyel a kézben kimegy a vasútállomásra. Már a bejárat előtt vagy a bejáratban egy teljesen hivatalosnak öltözött ember kifogástalan angolsággal elkéri tőle a jegyet, megvizsgálja és kijelenti, hogy ez bizony így nem érvényes még rá kell fizetni. Rosszabb esetben először azt mondja elvisz a vonathoz és csak egy félreeső helyen jön rá, hogy bizony ez a jegy így nem jó. Ezek mind csalók, soha, sehol nem ellenőrzik a vonatjegyet az állomáson, csak a vonaton.
    Tudom, nehéz az embernek átállni arra, hogy simán ne álljon szóba senkivel az utcán, mert a neveltetésünk szerint ez bunkóság. De Indiában (meg sok környező országban) muszáj.

    Válasz
  4. zdyzs 2017.03.21. at 13:04

    @Pierr Kardán: Ezt mire írtad? Melyik része nagyképű a posztnak?

    Válasz
  5. zdyzs 2017.03.21. at 13:06

    @lobster thermidor: Valóban olcsó a buszozás Sri Lankán, de ha egyszer láttad hogyan vezetnek a buszvezetők, bizony 100x is meggondolod felülsz-e egy ilyen kivénhedt csotrogányra. :-))

    Válasz
  6. guy2 2017.03.21. at 13:11

    Nálam Bulgáriában az elnyalhatatlan óriásfagyi verte ki a biztosítékot. Just for You frlkiáltással rávágott vagy fél kilót, amit kb. Egy perc múlva sűrű káromkodásoktól között kukaztam.

    Válasz
  7. Trollie 2017.03.21. at 13:12

    1. Gyanúsan olcsón kínált taxi/egyéb jármű és/vagy elromlott taxióra
    “Thaiföld fővárosában,”

    2. A turistalátványosság zárva tart
    “nagy hagyománya van a thai fővárosban”

    3. „Ingyen” ajándék
    “Engem szintén Bangkokban próbáltak meg”

    5. Utcai kéregetők, koldusok
    “Délkelet-Ázsiában még rosszabb a helyzet”

    A poszter jól bejárta a világot, szó se róla! :DDDD
    Szánalom…

    Válasz
  8. norbsta 2017.03.21. at 13:35

    Az inbetweeners 2 ben is röhögnek a te fajtádon te utazó!! véletlen sem turista, utazó!!

    Válasz
  9. vorosborisz 2017.03.21. at 13:38

    @Trollie: Attól mert főleg Bangkokkal példálózom ebben a posztban, attól miért ne járhattam volna be a világot? Ha jártál már Bangkokban, szerintem tisztában lehetsz vele, hogy ott nap, mint nap ilyen pitiáner trükkökkel próbálnak meg lehúzni, ezért hoztam fel Bangkokot példaként, mert az említett átverésekkel velem eddig főleg ott próbálkoztak. Egyébként valóban nem jártam még be a világot, de nyugodtan nézz bele a többi posztba is, és akkor rájössz, hogy nem csak Thaiföldön jártam.

    Válasz
  10. Phteven 2017.03.21. at 13:38

    Prágában elém toppant egy csaj, az orrom alá dugva egy A4 lapot, ami Excelben elkészítve azt tartalmazta, hogy adományt gyűjtenek a háborúban megsérült gyerekek számára. A szöveg alatt a táblázat négy névvel, címmel, és 500 korona körüli adományozott összeggel kitöltve. Se pecsét, se megbízó levél és még az írások is elég hasonlóak voltak. 2-3 másodperc kellett, hogy leessen a tantusz, hogy itt bizony át akarnak verni. A kishölgyet a legmodorosabb kifejezésekkel küldtem el a kurva anyukájába.

    Válasz
  11. Orbán Hazaáruló Viktor 2017.03.21. at 13:40

    @Trollie: A semmit felmutatni, majd beszólni a bloggernek, na az a szánalom!

    Válasz
  12. vorosborisz 2017.03.21. at 13:41

    @norbsta: És te mennyi országban jártál már?

    Válasz
  13. Orbán Hazaáruló Viktor 2017.03.21. at 13:42

    @norbsta: Egy kattintásra vagy a megvilágosodástól, de nem jön össze így sem.

    Válasz
  14. tra lala 2017.03.21. at 13:46

    @zdyzs: 100x hamarabb ulnek fel a buszra, mint egy tuk tuk-ra. Azok is ugyan ugy vezetnek, am ha osszeutkoznek, nem kerdes, hogy melyik huzza a rovidebbet 😀

    Válasz
  15. VonS 2017.03.21. at 13:53

    Ezzel a bébitápszeres dologgal nálam is próbálkoztak Siem Reapben, félsikerrel. Meg ugyanis nem vettem a cuccot, mert nyilvánvaló átverésnek tűnt. (20 dollár a bébitápszer mikor 85 cent egy doboz cigi, elég hihetetlen arány). Ennek ellenére adtam 5 dollárt végül a nőnek a kisgyerekkel. Igazából azt sem szabadott volna, tudom, de legalább a bolt nem járt jól vele. Elég nehéz élőben teljesen visszautasitani egy 2-3 éves ártatlan és cuki khmer kislány mosolyát, még ha nyilván az édesanyja adta elő a sztorit.

    Bangkokban többször akartak eltériteni a királyi palota látogatásától, és meg is zavartak vele először, mert ott álltak a helyiek tizezrével feketében, elég hihetőnek tűnt, hogy tényleg nem lehet bemenni. Ettől független nem mentem el a “helyette felajánlott” hajóútra, hanem másnapra utánanéztem a dolgoknak és nem törődve ezekkel az emberekkel, elmentem a palotába 🙂

    Minden lehúzástól és ilyen próbálkozástól függetlenül, DK-Ázsiáról elmondhatatlanul jó élményeim vannak. Egyedül utazás miatt megismerkedtem egy rakás helyivel, és azt bátran mondhatom, hogy ott az átlagemberek sokkal barátságosabbak és segitőkészebbek, mint bárhol Európában.
    Nagyszerű emlékeket hozott elő ez a poszt bennem, köszönöm! 🙂

    Válasz
  16. vorosborisz 2017.03.21. at 13:59

    @VonS: Örülök neki! Lebeszélni én sem szeretnék senkit az utazásról, az utazás az út végén mindig pozitív élményekkel gazdagít, ebbe rondíthatnak bele a piti lehúzások, és pont ezért nem árt ezekkel tisztában lenni. Az emberek szerintem is barátságosak, főleg ott, ahol kevesebb a külföldi, általába lehet érezni, ha valami van a háttérben, velük kell óvatosnak lenni.

    Válasz
  17. Kelly és a szexi dög 2017.03.21. at 14:05

    és milyen volt Bangkokban a “turkish bath”?

    Válasz
  18. VonS 2017.03.21. at 14:08

    @vorosborisz: Igen, tudom, hogy nem akarsz senkit lebeszélni. Amikre felhivtad a figyelmet, nagyon is valós veszélyek, amiket érdemes elkerülni. Nyilván a következő posztban irsz még a többiről, ezért most nem akarok más példákat is felhozni.
    Viszont amit kiemelnék a tapasztalataim alapján az az, hogy mire nem kell ott számitani: DK-Ázsiában annak az esélye, hogy erőszakos bűncselekmény áldozata leszel, gyakorlatilag nulla (persze van kivétel, plána ha az ember kihivja a sorsot maga ellen) és ezt a világon a legtöbb helyről nem lehet elmondani. Saigonban hajnal 5kor is nyugodtan sétálgattam az utcákon, Phnom Penh-ben sem tapasztaltam semmi rosszat, nem is hallottam mástól sem, pedig ott ráadásul úgy tudom, szinte mindenkinek van lőfegyvere, mégsem állitanak meg az utcán egy félautomatával, hogy na akkor ide az összes cuccod.
    A legdurvább ami történhet, ami itthon már rablásnak számit azért, az az, hogy egy kismotoros letépi az emberről a válltáskát, már ha az illető annyit sem olvasott a helyről, hogy ne válltáskával közlekedjen a forgalmas utcákon

    Válasz
  19. kommentes nikk 2017.03.21. at 14:09

    Azt hittem értelmes dolgokat olvashatok, de ezeket kb minden budapesti lakos tudja, ezek ugyanis nem egzotikus átverések, hanem napi szintű dolgok egy nagyvárosban. Nem fogadjuk el c-ktől a képeslapot a metrókijáratnál, nem ülünk feketetaxiba, nem hallgatunk a sarokra kitett turistainfós majmokra. Ez így gyengusz poszt volt.

    Válasz
  20. kommentes nikk 2017.03.21. at 14:10

    @zdyzs: na ez például sokkal érdekesebb volt, mint a posztbéli általánosságok.

    Válasz
  21. vorosborisz 2017.03.21. at 14:13

    @kommentes nikk: Ha tudnád mennyien dőlnek be még a legátlátszóbb lehúzásnak is! Én rengeteg embertől hallottam már, hogy ilyen-olyan trükkel átverték, úgyhogy ezek szerintem nem mindenkinek egyértelműek.

    Válasz
  22. MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes 2017.03.21. at 14:14

    A magyar átverés pl. az Interchange nevű váltóhely, mely nagyforgalmú helyeken van, s az árfolyamot nem ismerő balekokat veri át. Mivel teljesen hivatalos váltóhely, a naív idegen nem is sejti miről van szó.

    Válasz
  23. vorosborisz 2017.03.21. at 14:19

    @VonS: Minden szavaddal egyetértek. Még annyival kiegészíteném, hogy például Balin (Kután) láttam a hajnali órákban gyerekekből álló (!) zsebes bandákat, akik a totál-részeg, utcán dülöngélő turistákra utaztak. Egy esetet láttam személyesen, szerencsére taxiból, hogy amellett, hogy kizsebelték az illetőt, a szerencsétlent még meg is rugdosták. A közelben lévő helyi felnőttek nem avatkoztak be. Ez persze nyilván nem mindenhol van így, meg az éjszakában egyébként is sokkal elővigyázatosabbnak kéne lenni, de alapjában véve még mindig sokkal biztonságosabb Délkelet-Ázsia, mint bármi más régió.

    Válasz
  24. szemétpasi 2017.03.21. at 14:20

    Amúgy délkelet ázsiában mennyire erőszakosak/mennyire kell félni retorziótól?

    Csak mert Bulgáriában pl az a nagy biznisz, hogy éjszaka a parton andalgókhoz/smárolókhoz odamegy 3 nagydarab kopasz és közli, hogy éjszaka a part le van zárva, 20-50 euró a büntetés. Ha esetleg épp pössentesz akkor még több. (nincs lezárva és nem ennyi a büntetés nyílvános vizelésért, valamint semmilyen hivatalos szervet nem képviselnek).
    Ha nem fizetsz, akkor jellemzően jól megagyalják a pár fiú tagját, néha a csaj is kap 1-2-t. Ha elszaladtok, akkor simán megjelennek a szállásotoknál mert többen vannak és kifigyelik merre mentek. Többször voltam ott és minden utazáson elmondta több független iroda guide-ja, hogy inkább ne menjünk éjszaka nem frektventált szakaszra, vagy ha mégis akkor inkább fizessünk..
    Ázsiában kell ilyenre számítani?

    Válasz
  25. VonS 2017.03.21. at 14:26

    @vorosborisz: Hát igen, ezt könnyen el tudom képzelni! Cserébe viszont azt is, hogy Budapesten ugyanezt megcsinálják a részeg nyugatiakkal, azt leszámitva, hogy meg is rugdosnák őket. Persze ettől mindkettő elég gáz.

    Válasz
  26. vorosborisz 2017.03.21. at 14:27

    @szemétpasi: Délkelet-Ázsiában ilyen nincs. A fenti, VonS által írt kommentben nagyon jól össze van foglalva az egyetlen erőszakos “lehúzás”, amikor az út szélén sétáló külföldiről erőszakkal letépik a vállon hordott táskát, majd elhajtanak. Az éjszakai életben kicsit körültekintőbbnek kell lenni (lásd fenti kommentem Baliról, bár az szerintem egyedi, más országban ilyenről nem hallottam még), de összességében nagyon jó a közbiztonság mindenhol.

    Válasz
  27. Mrs.Columbo 2017.03.21. at 14:28

    Ajándék: Rómában a Spanyol lépcsőnél virágokat osztogattak. Amikor odaértünk, nem tűnt fel, csak odajött egy pasas rózsa csokorral, mi intettünk, hogy nem akarunk venni, erre a kezembe nyomott egy szálat “ajándékba”.
    Utána leültünk a lépcsőn, és kb 5 perc múlva jött, hogy akkor kéri a pénzt a rózsáért. Mondtam, hogy ő adta, nekem ugyan nem kell, de ő csak állt és várt az apróra. Szerencsére elég gyilkosan tudok nézni, a kezébe nyomtam, és intettem, hogy húzzon el.
    Amíg ott ültünk és nézelődtünk, akkor tűnt fel, hogy legalább öten csinálják ezt nőkkel.

    Válasz
  28. Mrs.Columbo 2017.03.21. at 14:29

    @Mrs.Columbo: Öö mármint a virágját nyomtam a kezébe, nem az óhajtott aprót..

    Válasz
  29. VonS 2017.03.21. at 14:30

    @szemétpasi: Én csak a saját nevemben meg tapasztalataim alapján tudok nyilatkozni, hogy amelyik országokban voltam (Thaiföld, Kambodzsa, Viet Nam), ott elég elképzelhetetlen, hogy erőszakkal akarnak valaha bármire kényszeriteni. Egyszerűen nem olyanok az emberek, még a bűnözők sem. 100%-ban a trükközés, átverés megy. Cserébe viszont nem illik felemelni sem a hangod, mert ha elkezdesz pl üvöltözni, az ott durva sértésnek számit, és mivel mindenki Muay Thai-ozik, ezért hama’ lerúgják a fejed, még a csajok is (ilyen videót többet is láttam :D)
    Ha át is akarnak verni, mindig mosolyogni kell és nemet mondani, ők is mosolyognak, aztán idővel lekopnak.

    Válasz
  30. prukker 2017.03.21. at 14:36

    A “nagy utazó” miért csak thai átverésekről ír?
    Igaz, ez még csak az első rész….

    Olyan benyomásom volt a cikk olvasásakor, hogy az író kényszeredetten előkapart az emlékeiből (vagy elmondásokból) valami átlagos, mindenhol tapasztalható lehúzást és közzétette, hogy így tudathassa mindenkivel, hogy volt Thaiföldön és hogy milyen dörzsölt 🙂

    Válasz
  31. vorosborisz 2017.03.21. at 14:43

    @prukker: Ezek az átverések nem csak Thaiföldön találhatók meg, de engem ott próbáltak meg ezekkel átverni, úgyhogy ezért hoztam fel azokat a példákat, amiket. Az utolsó példa egyébként Kambodzsából van, de tény, hogy Thaiföldön szinte mindenkinél bepróbálkoznak valamivel.

    Válasz
  32. vorosborisz 2017.03.21. at 14:44

    @prukker: A következő bejegyzésben hozok fel példát többek között Sri Lankáról és Indonéziából is, ugyanis nem csak Thaiföldön vannak csalók.

    Válasz
  33. VonS 2017.03.21. at 14:48

    @szemétpasi: Az még közben eszembe jutott, valós veszélyekről DK-Ázsiában: nem szabad motort és autót bérelni, de a bicikli is életveszély. Ahogy ők közlekednek, azt egy európai ember nem tudja imitálni, és nagyon könnyen balesetet szenvedhetsz, ahol mindig TE leszel a hibás. És ha pl nincs biztositásod (ami szintén óriási hiba lenne), akkor horrorpénzeket akasztanak le kórházakban. Találkoztam olyan francia párral, akik elestek motorral, csak a kezeiket súrolták le, de azt durván, viszont törés, ilyesmi nem volt, 2000 eurójukba fájt. De hallottam olyan franciáról is, aki már évek óta Csiangmajban élt, viszont nem volt biztositása, egyszer esett a motorral, eltörte a lábát és arra vár, hogy amputálják, amennyiben nem tudja kifizetni azt a pár tizezer eurót, amit kérnek tőle (márpedig nem tudja). Szóval lehet ott a csúnyábbnál is csúnyábban járni, de igazából ha nem képzeled azt, hogy majd ott te is tudsz közlekedni, és van biztositásod, akkor ezek is 100%-ban elkerülhetőek. De bár szivesen irogatok erről a témáról, mivel nekem nagyon tetszik, szerintem a legjobb dolog amit csinálhatsz az az, hogy veszel egy útikönyvet (pl Lonely Planet) és azt átolvasod mielőtt odamész. Akkor sok meglepetés már nem érhet. Alapvetően biztonságos DK-Ázsia, és nekem pl életem élményét adta. Csak ajánlani tudom bárkinek!

    Válasz
  34. MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes 2017.03.21. at 15:07

    @guy2:

    Bulgáriában a fő veszélyek:

    Trükkösen kiírt árfolyam a váltóhelyen. Pl. 1,94 helyett 1,194 van kiírva, s az ember hajlamos nem észrevenni. Megoldás: oda kell figyelni, nézni kell a kiírást. Utólag reklamálni nem lehet, a valutaeladás szabad és piaci BG-ban, azaz nincs jogszabály, mely tiltaná, hogyvalaki irreaális átfolyamon adjon el vagy vegyen.

    Utcai embernél váltani felesleges. A bolgár leva árfolyama rögzített, nincs árfolyammozgás, s emellett a leva teljesen konvertibilis. Aki többet ajánl a hivatalos árfolyamnál, az biztosan csaló, mivel nyegdtan vehetne bármennyi valutát a hivatalos árfolyamon bármelyik bankban. Az ilyen csalás módszere egyébként az, hogy a magas árfolyamot ajánló ember nagyon siet, folyton néz körbe, mintha félne valamitől, az összeget át is adja rendesen, sőt hagyja az áldozatot, hogy azt megszámolja, de 5-10 mp múlva visszakéri valamire hivatkozva, majd azt trükkösen kicseréli preparált pénzkötegre, melyben csak az alsó és a felső bankjegy igazi.

    Szinte minden taxiban van óragyorsító eszköz, bár így se magas az ár. A tengerparton viszont megesik az előre megállapodós taxis, akivel megállapodunk levában, majd az út végén azt állítja a taxis, euróban volt a megállapodás, ez így pont a duplája. Érdemes nem beszállni magát ajánlkozó taxiba, hanem az utcán keresni egyet vagy telefonon rendelni (ehhez kell persze bolgár- vagy angoltudás).

    Álrendőr az úton. Emiatt sose szabad megállni rendőrnek kinéző embernek, ha nincs mellette rendőrautó. Az igazi rendőr mellett mindig van kocsi.

    Direkt balesetokozás. Akadályt helyeznek el az úton, hogy az autó enyhe balesetet szenvedjen, pl. a gumi leeresszen. Azonnal megjelennek a “jóakaratú” segítők, aki segítség közben kirabolják az áldozatot. Ez cigány szokás, szóval érdemes óvakodni a cigány “segítőktől”. Tovább kell hajtani ilyen esetben, később megállni, s olyan helyen megoldani a problémát, ahol már nincsenek “segítők”,

    Éttermekben, bárokban, gyorsétteremben trükkös zsebtolvajok dolgoznak. Jellemzően sükétnémának tetetik magukat, átadnak valami vackot, mellé egy felhívást, hogy adakozzunk a vacak megvételével az árvák, a partravetett bálnák, az éhező pandák, stb. ügyéért. A cél nem maga az adomány, hanem a figyelemelterelés: amíg az egyik segélykérő átveszi az adományt, a másik lop az áldozat táskájából, zsebéből, stb. Megoldás: azonnal féltetolni a vackot, a kártyát, nem kommunikálni a segélyszedővel.

    Utcai ételárus hamis árakkal. Fagylaltnál 1 gombóc árának látszik az ár, valójában ez 100 g ára. Ugyanez halas árusoknál is megesik: mintha egy adag ára lenne az ár, a valóságban 100 g ára. Megoldás: rámutatni az adagra és megkérdezni mennyi lesz.

    Válasz
  35. Könyveslány 2017.03.21. at 15:25

    @Orbán Hazaáruló Viktor: Csatlakozom, de borzasztóan szomorú, mikor nyilvánvalóan orvosi segítségre szoruló emberek nem találják meg a platformot, ahol valódi megoldást nyújtanának problémáikra. Például egy közvágóhídon.

    A felsoroltak tanulságosak és tetszett az összefoglaló! Jöhet a következő rész.

    Válasz
  36. Nazareus 2017.03.21. at 15:45

    @VonS: Én számtalanszor motoroztam Thaiföldön még nem volt bajom (szerencsére). Igaz egy barátom egyszer borult, és rávágtak 3000 baht büntetést mert megsérült a motor. Végül is nem volt vészes. Amit irtál akkor is simán lehet, ha mástól lesz bajod (részegen legurulsz a lépcsön:)) Thaiföldön néha lenyúltak ugyan, föleg eleinte, de nem volt vészes. Fülöp-szigeteken próbáltak meg egyszer “kirabolni”, de nem hagytam magam…

    Válasz
  37. bopat 2017.03.21. at 15:52

    Az utolsó velem is elofordult Nepálban. Ugyancsak 20 dolláros babakajat akart megvetetni velem. Adtam neki aprót aztán annyi

    Válasz
  38. Kunhallmi Agnes 2017.03.21. at 16:05

    A rossebbnek kell, ilyen barbar helyekre utazni, amikor itt nalunk is diktatura, kaosz, fasizmus meg holokauszt van. Az orbanrezsim legalabb ekkora kaland, es meg korrupt is.

    Válasz
  39. BéLóg 2017.03.21. at 16:36

    Nem túl nagy a szórás, ahogy azt más is megemlítette. A poszter volt egy darab tájföldön, most abból lesz (?) hatrészes cikk.

    Válasz
  40. vorosborisz 2017.03.21. at 16:41

    @BéLóg: Ismét csak magamat tudom ismételni, hogy attól, mert főleg Bangkokkal példálózom, attól ezek az átverések máshol is megtalálhatók. Ezért nem az lett a cím, hogy Turista átverések Thaiföldön… Azért említettem főleg thai példákat, mert a cikkben szereplő trükökkel engem ott próbáltak meg átverni, nem máshol. De a következő részben más országból is válogatok, ezeken túl van még bőven, amiről érdemes lehet tudni.

    Válasz
  41. PTom70 2017.03.21. at 16:53

    Nem érdemes foglalkozni a károgókkal meg a sértegetőkkel. Én is utazom, blogolok, de ott is megjelenik néhány okos, akiről kiderül, hogy több ezer hozzászólása van a különböző blogokban, de neki még nincs egy önálló bejegyzése sem… Ha nem reagálsz rájuk, akkor abba hagyják.
    Szóval én érdeklődve olvastam és tanultam belőle! Köszönet érte.

    Válasz
  42. Nazareus 2017.03.21. at 16:54

    @vorosborisz: Nyugi, csak irigykednek Thaiföldre, mert Horvátország futja csak. Thaiföld egy nagyon jó ugródeszka a környezö országok meglátogatásához. Nyilván ott van emiatt legtöbbet az ember (és emiatt ott éri a legtöbb próbálkozás).

    Nem is értem az ilyen hozzászólókat, mint a BéLóg. Fanyalog, de jobbat nem ir. Konstruktivnak sem konstruktiv a hozzászólása… ha legalább adna valami hasznos infót.

    Válasz
  43. vorosborisz 2017.03.21. at 17:05

    @PTom70: @Nazareus: Köszönöm a bíztató szavakat, én is több egyéb blogon is láttam már ilyen jellegű megnyilvánulást, sokan tényleg csak azért olvasnak blogokat, hogy aztán beszólhassanak a végén. Mindegy, remélem, hogy a kommentek között is megtalálják az értékeseket azok, akik a tartalom miatt olvasnak.

    Válasz
  44. Circus 2017.03.21. at 17:29

    @vorosborisz: Legközelebb írd ki a címbe, hogy “1. rész, Bangkok”, és mindjárt kevesebb a trollkodó 🙂

    Amúgy az sokat segít, ha nyíltan, az emberek szemébe nézel, és mosolyogsz, valamint úgy teszel, mintha helyi lennél, vagy legalábbis ismerős – viselkedj lazán. Voltam pár helyen, kikötővárosokban is, éjjel is, egyedül is 🙂

    Válasz
  45. BéLóg 2017.03.21. at 17:32

    @vorosborisz: Akkor simán megcsinálhattad volna, és azért ez talán jobban jött volna ki, ha az első beírásodban nem tizenkét Thaiföldi, hanem tizenkét KÜLÖNBÖZŐ országban látott trükköt írsz le, meg a következőben, meg a következőben.
    Mivel én azt tudom véleményezni amit láttam, nem hiszem hogy beírhattam volna, jajdejó okítás, MIKÖZBEN egyetlen egy országról szól — a címével ellentétben.
    Tehát ÉN az első résszel átverve éreztem magam.

    Válasz
  46. Nazareus 2017.03.21. at 18:37

    @BéLóg: Volt kettö budapesti példa, három thaiföldi, egy kambodzsai és emlités szintjén egy vietnami. Tehát nem tizenkét thaiföldi az meg pláne nem igaz, hogy egy országról szólna. A budapestire mondhatod ugyan, hogy az nem mérvadó nekünk, de lehet olyan ismerösünk, akinek jó, ha tudjuk mondani, hogy mire vigyázzon itt… tehát hasznos emliteni azt is egy ilyen blogban.

    Válasz
  47. steery 2017.03.21. at 19:16

    Nem csak külföldön, de Magyarországon is előfordulnak ilyen esetek, szóval az átverés mára globális sportággá fejlődött, ahogy az ellene való védekezés is.

    Egy jellemző példa: Nemrég egy öregebb nő megszólított az utcán a piac közelében és mivel szóba álltam vele, azt gondolva, hogy útba igazítást kér, rögtön, rámenősen ajándékba akart adni nekem előbb egy pár príma téli bőrkesztyűt, majd egy bőrövet, végül egy béléses téli bőrkabátot. Azt bizonygatta, hogy ingyen van és ajándék (első hazugság), mert neki vissza kell utaznia Romániába és nem viheti magával, mert elveszik tőle a határon (második hazugság). Mondtam neki, hogy nem kell ilyen, nem tudok érte fizetni és adja inkább oda egy koldusnak vagy más szegény embernek, aki tényleg rászorul a jó meleg téli holmikra. De fütyült rá, mit mondok és csak erőltette tovább az ajándékozási rohamát. Aztán jött a következő (harmadik) hazugság: ő ezt nem eladni hozta ide, hanem egy doktornő ismerősének, akit meglátogatott, de nem tudta átadni neki, mert elutazott Debrecenbe. Nem kérdeztem rá, hogy akkor minek utaztál ide pont most? Előtte nem beszéltél vele telefonon? Végül nagy erőszakosan szatyorba csomagolta a holmikat, hogy vigyem csak, neki nem kell, nem viheti vissza. És amint a kezembe nyomta a cuccot, rögtön azzal jött, hogy csak adjak neki egy kis pénzt lisztre meg cukorra, hogy ne menjen vissza üres kézzel. 😀

    Mondtam neki, hogy nem adok semmit, mert nincs pénzem. De nem hitte el és erősködött, hogy legalább 20 ezer Forintot adjak már neki ezért az ingyen ajándékért. Erre szépen visszaadtam neki a cuccot, közöltem vele, hogy nem fogok veled vitatkozni arról, hogy nincs pénzem erre és simán otthagytam. Nem jött utánam.

    Nekem speciel tetszett, ahogy csinálta. Igazi dörzsölt, gátlástalan, profi árús volt, aki végig uralta a szituációt a dumájával és a viselkedésével és folyamatos védekezésre kényszerített engem. És ha nem lennék én magam is piszokul dörzsölt fazon, tán be is húzott volna a csőbe. De én már régen megtanultam ebben az országban, hogy kézfogás után mindig megszámoljam az ujjaimat, megvannak-e még és azt is jól tudom, hogy az emberek még akkor is hazudnak, amikor véletlenül, valami tévedés folytán, néha igazat mondanak. 😀

    Válasz
  48. VonS 2017.03.21. at 22:06

    @Nazareus: Persze, legtöbb embernek természetesen nem esik baja. Csak azért emeltem ki, mert esetleg sokan nem tudják, hogy sokkal balesetveszélyesebb DK-Ázsiában közlekedni, mint itthon, és még egy könnyebb balesetnél is általában súlyosabb következményekkel kell számolni. Ha valaki kockázatkerülő, akkor annak kifejezetten érdemes nem próbálkoznia ilyennel. Meg mondjuk az sem mindegy, hogy ki hol motorozik. Vidékiesebb helyeken, kisebb városokban simán jóval kisebb a kockázat (de pl Sukhothaiban találkoztam ezekkel a franciákkal, akiknek 2000 eurójukba fájt a baleset – nekik mondjuk volt biztositásuk, szóval az rendezni fogja). Viszont pl Saigonban, ahol van kb 10 millió kismotoros, hát ott azért turistáknak nagyon nem ajánlanám a motorozást. Aki nem tudja impletemálni az egyetlen szabályt (ne tartsd fel a forgalmat! És nem is annyira könnyű alkalmazni, mint amilyen egyszerűnek tűnik 1 darab szabály), az könnyen nagyon pórul járhat.
    Ettől független egyetértek azzal, hogy ez sem jelenti azt, hogy mindenképpen valakinek baja esik, csak a kockázatot csökkenti, főleg, ha valaki nem is tapasztalt motoros/autós.

    Válasz
  49. JGDus 2017.03.21. at 23:05

    Dícséretes, ha valaki (akár ha még csak néhány országban is volt) meg akarja osztani negatív tapasztalatait is.
    Amire én hívnám fel a figyelmet, az a hitelkártyával való visszaélések zöme. Nyilván ezen a blogon is lesz majd róla szó. Az egyik (ócska) trükk ezek közül, amivel nálam is bepróbálkoztak: az eladó mutogatta, hogy defektes az elektronikus kártyaolvasója és előhozott egy régebbi, úgynevezett lehúzós kézi gépet, amire ráteszik a dombormyomott kártyát majd egy banki átütős papírt, aztán áthúznak rajta egy hengert, így az előnyomott dokumentumon megjelentek a kártyám adatai. Eddig rendben is volt, az összeg is amit fizetnem kellett volna, csak a valutanemnél lett Bath helyett USD írva.
    Odaadta aláirni az eladó, már majdnem meg is tettem, aztán látva a trükköt inkább összetéptem. Utólag hiába reklamáltam volna :-(((

    Válasz
  50. vorosborisz 2017.03.22. at 06:32

    @BéLóg: Ahogy azt már mások is megemlítették, nem egy országról szól a cikk, több országból is hoztam fel példát, nem csak Thaiföldről. Ha az lenne a cím, hogy “Thai átverések”, akkor meg abba kötnél bele, hogy de téged Budapesten is lehúznak a taxisok, meg ugyanez van Berlinben, Kambodzsában, stb.

    Válasz
  51. VaradiJanos 2017.03.22. at 09:02

    @MaxVal BircaMan ELEMZŐ: soha ki nem hagynám a reptéren a náluk sorban àlló külföldiek tájékoztatását.

    Válasz
  52. Névtelen 2017.03.22. at 10:41

    @VaradiJanos: Ezzel magam is igy vagyok. Meg a pályaudvarokon is, elsősorban a Keletinél szoktam szólni a turistáknak, hogy ne ott váltsanak. Van a közelben egy váltó, bár az is lement kutyába mostanában, ha nem is annyira pofátlan, de kevesebbért vált, mint az általános. Azt szoktam tanácsolni, hogy csak annyit váltsanak be ott, ha már muszáj, ami éppen kell, hogy eljussanak a szállásukra, aztán már a városan biztonságban válthatnak.

    Válasz
  53. menjünk a moziba be 2017.03.29. at 11:07

    @ Kambodzsa sajnos hírhedt arról, hogy a család kijelöli az egyik (vagy több) gyereket koldulni.

    Barmi szívtelennek tűnik de gyerek koldusnak sosem adunk PÉNZT mert ezzel te fogod a szegénységben tartani. Ugyanis ha a család latja hogy a gyerek megkeresi a havi kasszát (vagy annyit mint mondjuk paraszt apja a rizsföldön) akkor nem fogjak iskolába engedni, vagy tanulni otthon hanem irány koldulni.

    Persze az o szempontjukból teljesen érthető. Ha ezzel lesz meg a család megélhetése akkor ezt fogja csinálni.

    Válasz
  54. Perah 2017.03.29. at 15:05

    @PTom70: Pontosan, ugyanezt akartam én is írni a blog írójának! Felesleges foglalkozni az okoskodókkal, illetve nem kell etetni a trollokat, mert attól csak vérszemet kapnak. Nekem tetszett a poszt, sőt sokat segített, mert bár azt gondoltam magamról, hogy gyanakvó vagyok, kiderült, hogy nem is annyira, illetve inkább naiv. Soha nem gondoltam volna, hogy milyen átverésekkel próbálkozhatnak emberek, ez a tápszeres dolog megdöbbentett, és főleg az, hogy mennyien írták, hogy ők is tapasztalták ezt.

    Válasz
  55. csakeztengedte 2020.07.09. at 19:58

    Istanbul:
    Utcai cipőpucoló. Kerüld el messzire.
    Elhagyja a kefét előtted sétálva, te jóhiszeműen utána viszed. Hálából kitisztítja a cipődet ott helyben. És a végén a fekete leves, hogy ezt ő nem gondolta ingyen és adjál neki pénzt. Persze nem keveset.

    Milano:
    Feketék “barátság” karkötő. Mondja ajándék, felköti a csuklódra, majd miután jól megcsomózta, mondja adjál érte pénzt. Levenni már nem tudod.

    Válasz
  56. Laeisz 2020.07.09. at 20:18

    Az ember ha beteszi a lábát Ázsiába és nincs vele a komlett brit gyarmati hadereg, akkor máris megszívta…:)

    Válasz
  57. desw 2020.07.09. at 21:48

    A taxi téma. Megérkezésnél a reptéren odamegyek egy taxit kioskhoz és ott rendelek taxit. Zónákra van osztva a város, és ott kell fizetni, nem is a sofőrnél. Útközben a sofőr által láthatóan állandóan nézem GPS-t és a térképet.*******
    Vietnámban egyszer mentünk valamerre taxival, kb 20 km-es út. Addig nem akartam, hogy elinduljon a sofőr, amíg meg nem mondja, hogy mennyi lesz a tarifa. Mondta, hogy óra szerint lesz. Mondom engem nem baszol át, és kiszálltam a taxiból. Végül a Vietnam csajom csitított le, hogy “Nyugi! Ez rendes taxit!” Az volt!
    ********
    Szintén Vietnám, a szállodából mentem a reptérre taxival. A londiner elkapta a cuccomat és egyből be is pakolta a taxiba. Kérdeztem, hogy mennyi lesz a díj, de kurva sokat mondott. Mondtam neki, hogy ez nagyon sok, erre kipakolta a cuccomat és megsértődött. Végül a sofőrrel megállapodtam kb a feleannyiban. Egész úton azon dünnyögőtt, hogy a Muong Thanh hotelben szállok meg, de szarrágózok a taxi díjon.

    Válasz
  58. desw 2020.07.09. at 22:02

    Nha Trang, tengerpart, motoros fosztogató. Gyanús lett egyből a köcsög, mert egy láthatóan helyi srác mi a francért fotózva a tengerpartot? A fotózgatás csak alibi volt, hogy amíg az emberek bemennek a vízbe, addig ő szépen fotózást imitálva megközelíti a parton hagyott csomagokat és kifosztja.
    **********
    Szintén Nha Trang beach. Nő üvölt, mert épp két motoros próbálja letépni a válláról a táskát. Mindez fényes nappal.

    Válasz
  59. desw 2020.07.09. at 22:08

    Kambodzsa, Siem Reap. Egyedül üldögéltem és iszogattam egy pubban, vártam a kambodzsai csajomat.
    Egyszer csak oda ült az asztalhoz 3 kambodzsai srác, és elkezdtek jópofizni és dumálni hozzám. Nekem ez már egyből gyanús lett, és utálom is a jópofizókat.
    Én komótosan iszogattam az egy üveg sörömet, amíg ők nullába rendelték a kaját meg a piát. Aztán elkezdték mondogatni, hogy amikor ők együtt elmennek valahova, akkor mindenki iszik-eszik amit akar, és a végén szétdobják a számlát. Levágtam a szitut, így elmentem WC-re és visszafelé kifizettem a számlát a pultnál, és visszaültem az asztalhoz. Látni kellett volna az arcukat, amikor hozták a számlát,  és mondtam, hogy én már kifizettem a saját fogyasztásomat

    Válasz
  60. desw 2020.07.09. at 22:37

    Egyébként elképzelhető, hogy a maszek taxi olcsóbb, mint a normál. Mha Trang, reptértől 40 kilométerre csak 300k VND volt.
    **********
    Hanoiban az Airbnb házigazda ajánlotta fel, hogy taxit küldet a reptérre. Elfogadtam az ajánlatát és ki is fizettem neki, mert féltem átveréstől. A sofőr viszont nem tudta, hogy kifizettem már a díjat, így a megérkezésnél kérte tőlem, kb az egyharmadát :DDD. Végül telefonált és kiderült, hogy már kifizettem a díjat. Szóval engem is átbasztak, de a saját emberüket is elég rendesen.

    Válasz
  61. nincs1agy 2020.07.09. at 22:38

    @guy2: Ilyen a Nagykörúton is volt úgy három éve..Szappan ízű szar volt, igencsak olcsón.

    Válasz
  62. Kelly és a szexi dög 2020.07.09. at 22:48

    Bangkok: kifejezetten kértük a taxist, hogy olyan helyekre vigyen, ahol várják a turistákat és értünk pénzt kap. Egy nap alatt nagyon sok helyi vállalkozást és az azokat vezető embereket ismerhettünk meg. Először mindent megtesznek, hogy rábeszéljenek a vásárlásra, de végül belenyugszanak, hogy most nem lesz üzlet, viszont onnantól már olyanokat is elmesélnek az életükről, amiket amúgy nehezen tudnál meg a helyiekről.
    Egy indiai szőnyegárus család pl. nem csak söröket hozatott, hanem meghívott családi ebédre is.
    (egy thai szabó volt, aki bepöccent, de ő már akkor ideges volt, amikor beléptünk az üzletébe…)
    Ja, a taxis másnap ingyen kivitt minket a reptérre – igaz, hogy megígérte, de nem hittük el, amíg meg nem jelent a szállodánknál…

    Válasz
  63. datam 2020.07.09. at 23:44

    @steery:

    Ehez hasonlóval én is találkoztam. Lurdy háznál sétáltam, a Máriássy utca felőli parkoló mellett. Odalépett hozzám egy manus, hogy Romániából jött, piacozni szeretett volna, de kibaltáztak vele, nem volt meg a beígért asztal, így marad egy kazalnyi bambusz zoknija, amit nekem adna ajándékba, ha nem bánom. Azonnal láttam a manuson, hogy ez se nem piacos, se nem baltáztak ki vele, se nem bambusz a zokni. Munkaidőben voltam, ráértem, gondoltam belemegyek a buliba, bajom nem lehet úgy sem. Elvettem a szatyornyi nyilván halál gagyi műszálas zoknit, elindultam vele vissza az irodába. Manusunk kb 3 lépés után megint előttem állt, hogy hát azért mégiscsak adjak már neki valami pénzt, mert nem tud így hazamenni. (Kereskedelemben dolgoztam nem kevés ideig, sokazor próbáltak meg átverni a pénzváltós trükkel, ismerem az ilyen trükkök java részét, meg a pénzpörgetőset is, ráadásul azt monopolyzás közben tökélyre fejlesztettem, mert állandó csaló brigáddal játszottuk….:D) Gondoltam, oké, belemegyek ebbe is, meglátjuk ki lesz rafináltabb. Elkezdtünk alkudni durván 40 pár zoknira. 20 ezerről indultunk, alkudoztunk, nem ez a lényeg. Megállapodtunk 5 ezerben. Odaadtam neki egy bélást. Emberünk már ment volna el, lelkében rőzse dalokkal, hogy most milyen jó bizniszt csinált. Megfogtam, hogy várjon már, váltsuk már be az ötezrest, mert nekem kell az a címlet, adok neki ezreseket. Első körben az ötezres után kapott 3 ezret visszaváltásnak. Majd mondtam neki, még mindig az én kezemben levő 3 ezerrel, hogy várjon, nekem kell még ezres is, beváltom akkor még létező papír kétszázasra a szerinte 5 ezresből kettőt. Mire kipörgettem neki a kétszázasokat, már csak ezer forint volt a kezemben. Emberünk itt leolvadt, mondta, hogy neki mégiscsak jobb lenne ötezres címletben. Mondtam neki, hogy az nem fog menni, de ötszázasban tudom adni. Mondta, hogy az neki is jó. Addig nézegette, mit számolok, mennyit, hogy ezer forinttal annyira boldogan szaladt el, mintha a világ összes pénze lett volna. 10 másodpercen belül ott volt ordítva, hogy ez mégiscsak kétszázas, de abból is csak ezer forint. Mondtam neki, hogy most engem teljesen hülyének néz, ezt mindketten tudjuk. Adja ide, beváltjuk a Lurdy postáján, jöjjön velem. Bementünk a postára, kezébe nyomtam egy sorszámot, mondtam neki várjon meg, mindjárt érkezem vissza, de mennem kell pisilni, addig várja ki a sorszámot. Szépen visszaballagtam az irodába, emberünk meg ott maradt zokni, pénz nélkül, mert azt valami szar dumával visszaszedtem tőle. Szerintem ott gettózott még órákig, mire leesett neki, hogy most erre ő baszott rá. Eltelt egy hét, jött egy kolégám, hogy mekkora bizniszt kötött, vett 20 pár bambusz zoknit, mindössze 5 ezerért a Lurdy parkolóban. Hetekig folyt a könnyünk a röhögéstől rajta. De legalább nekem ingyen lett 40 pár semmire sem jó zoknim. Még géprongynak is rossz volt, mert annyira műszálas volt, hogy semmiféle folyadékból egy cseppet sem vett fel. Éreztem némi elégtétel-félét, hogy sikerült egy ilyen alattomos, szemétláda románt beültetni a saját hintájába, majd annyira összezavarni, hogy már ő sem tudta merre van arccal, egészen addig, hogy null forintra redukáltam a lehúzás sikerdíját. A mai napig mosolygok, ha arra járok és eszembe jut ez a lehúzás, ami visszafelé sült el.

    Brüsszelben nagyon fekete bőrű srácok egyszer karkötőt kötöttek a csuklómra, az őszinte barátság jeleként, ingyen. Ahogy el akartam sétálni, kiderült, hogy az ingyen az 20 euró arrafelé. Emberünk úgy megkötötte, hogy nem bírtam sehogy leszedni. Viszont dohányzom. Szépen rágyújtottam egy blázra, aminek a parazsával el tudtam olvasztani a csomót, így kioldott és boldogan adtam vissza szerecsen barátunknak a karkötőjét. Utána mondjuk három-négyszer azért visszanéztem, míg leértem a vasúthoz, nehogy jöjjön utánam ő, vagy valami cimbije és kivegyék a vesém. Szerencsére semmi nem volt.

    Válasz
  64. élhetetlen 2020.07.09. at 23:55

    @steery: Off. „De én már régen megtanultam ebben az országban, hogy kézfogás után mindig megszámoljam az ujjaimat, megvannak-e még”. Ezt még nem hallottam. Jó!

    Válasz
  65. élhetetlen 2020.07.10. at 02:27

    Hát igen, jobb félni, mint megijedni, mondják, de azért jönnek össze hülye szituk. Nem egzotikus helyekről írok, Hurghadán már a fél ország volt. Tömegközlekedés nincs, ajtó nélküli kisbuszok vannak. Nem a sofőr húz le, a magyar telepített idegenvezető beszéli tele a fejed már megérkezéskor, hogy egy ilyenre föl ne szállj, 10 pénzért elvisz valaki úgy a célodhoz, hogy csak te leszel a buszban. Nő vagyok, de nem hülye. Kellett valami a régi bazárból, intek a szálloda előtt, mert egy intés a buszmegálló, mondom, hova, jó, oda megy. A helyiek fél pénzt fizetnek, én mégis külföldi vagyok, egyet adtam (de nem tízet). Persze, volt amikor hülyét csinált belőlem a sofőr. Piáéert mentem a dolláros boltba, és, mikor kijöttem ugyanaz a sofőr volt ott, és ezt tudta. Beszállok, és nem arra megy, ahonnét jöttünk. Felszállnak, leszállnak, a végén ketten maradtunk a buszon. Erre lakik, meghív egy teára. Jól szórakozott, hogy beijedtem. Aztán bekanyarodott a szállodámhoz vezető útra, csak annyi volt, hogy egyik úton ment, a másikon jött.
    Isztambul. Vettem egy sálat, a szállodában vettem észre, hogy tíz centi hosszan felfeslett a széle. Vissza, a tulaj akar másikat adni, de olyan mintájú nem volt. Jó, holnapra megvarratja. Időben ott vagyok, a bolt zárva, a tulaj sehol. Toporgok, megszólít a szemben levő bolt tulaja, hogy menjek be hozzá, üljek le, teázunk egyet, kényelmesebb. Rinyálok, kösz, inkább itt várok. Már nevetett, hogy ne aggódjak, nem kell semmit vennem. Bementem, tényleg nem akart semmit, csak ismerte a kollégáját, hogy legalább egy órát késni fog. Aztán befutott az ürge, megköszönte a vendéglátómnak, hogy szórakoztatott, és megkaptam a sálamat.
    Rinya 2. Tunézia, a nagymecsetbe nem lehet bemenni, a csoportot beterelik egy szőnyegboltba, én inkább körüljárom a mecsetet. Már majdnem körbeértem, mikor leszólít egy bolt ajtajában álló férfi, hogy a háza tetejéről (lent a bolt, fent laknak), be lehet látni a mecset udvarára, menjek, nézzem meg. Na nem, kösz, aztán mégis. Tényleg nem akart semmit sem eladni, sem elvenni. Lehet, hogy csak értékelte, hogy jobban érdekel a mecset, mint a szőnyegbolt.
    Fez, és lehúzás. A helyi idegenvezető (kötelező), mondja, hogy ne együnk a szukban, nem biztonságos. Elvitt valamelyik üzletfeléhez bennünket. Átlag kaja, jó drágán. Mondom, ez azért túlzás. Visszament és hozta a fele pénzünket. Másnap a szukban ebédeltem, az orrom előtt sült a bárány gombóc a parázson, mi bajom lehet? A tevehajtók meg megtapsoltak, hogy az ő kajájukat eszem.
    Aztán van, mikor tudod, hogy át fognak verni, de bevállalod, csak azért drukkolsz, hogy ne legyen nagy a veszteség. Régen volt, itthon még nem adták Az Operaház Fantomját. London, már három délután sorban álltam maradék jegyért, és fogy az időm. Negyedik nap, jó, akkor jöjjön a jegyüzér, aki ott árult a sor mellett. Megalkudtunk egy komoly felárban, adom a pénzt, nem adja a jegyet, nem tud visszaadni, elmegy váltani. Vitte a pénzemet és a jegyemet. De nyilván nem akart botrányt, holnap is ezt akarja csinálni, visszajött, visszaadott a pénzből. Ja, hogy egy olcsóbb jegyet kaptam, mint amit megvettem? Ez volt a kis veszteség, bejutottam az előadásra.
    Persze, vannak hasznos tanácsok, ha válltáskád van, akkor keresztben legyen a pánt a mellkasodon, mert a fejedet azért nem tépi le a motoros (Rómában láttam), ne a hátizsákban tartsd a irataidat, vagy a hátizsákod a mellkasodon legyen, és hogy legyen fénymásolatod az irataidról, de ha túlaggódod a dolgokat, az sem az igazi (bár egy egyedül levő nőnél talán megbocsátható).

    Válasz
  66. Névtelen 2020.07.10. at 06:32

    @Circus: “Amúgy az sokat segít, ha nyíltan, az emberek szemébe nézel, és mosolyogsz”

    Koreában ez például agressziónak számít. Soha ne nézz bele olyan kultúrában az emberek szemébe, amit nem ismersz!

    Válasz
  67. desw 2020.07.10. at 08:19

    @datam:

    :DDDDDDD óriási ez a romános sztori.

    A karkötős dolog velünk Milánóban történ meg, szintén fekete “elkövetővel”

    A cigányok párfümöt akarnak rásózni az emberekre. Pár napja Siófokon, korábban az Ázsia Centernél Budapesten.

    Válasz
  68. BéLóg 2020.07.21. at 14:37

    @datam:
    Ezek olyan jó sztorik, hogy szerintem meg is történtek! 🙂

    Válasz

Nyomj egy kommentet!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük