A blog legutóbbi, valamint az azt megelőző bejegyzésében bemutatásra került tíz (plusz egy) turistákra szakosodott átverés, csalás, amelyek sötét foltot hagyhatnak az utazás amúgy igen pozitív élményén. Az eddig bemutatott trükkök nagy részével már engem is próbáltak meg átverni, több-kevesebb sikerrel. E bejegyzés a háromrészes sorozat befejező része, melyben – egy-két kivétellel – olyan átveréseket mutatok be, amelyeket személyesen én magam még nem tapasztaltam, viszont ettől még léteznek és beléjük lehet futni szerte a világban, ezért érdemes tudni róluk!

Kizsebelések és támadások

Ezek nem kimondott turista átverések, hiszen a városok forgalmasabb pontjain gyakorlatilag bárki áldozatául eshet a zsebtolvajoknak és rablóknak: legyen az illető külföldi utazó vagy helyi lakos. Van viszont néhány turistacsapdával egybekötött zsebtolvajlás, így érdemes lehet néhány szót ejteni a témáról.

Ami a támadásokat, a közbiztonságot illeti, elmondható, hogy külön bejegyzést érdemelne a téma, itt én csupán annyit jegyeznék meg, hogy a világ legtöbb szegletében, ha az alap normákat betartjuk (éjszaka nem mászkálunk egyedül egy nagyvárosban, nem megyünk híresen veszélyes környékre, stb.), akkor minimálisra tudjuk csökkenteni egy esetleges támadás veszélyét. Vannak persze híresen veszélyes területei a világnak (például Dél-Amerika bizonyos részei), ahol extrém esetben akár fényes nappal is kirabolhatnak lőfegyvert lobogtatva az orrunk előtt, ezeken a helyeken természetesen extra elővigyázatosnak kell lennünk (például komoly értéket ne cipeljünk magunkkal, ha csak a városban nézünk körbe). A blogon eddig propagált Délkelet-Ázsia ebből a szempontból is remek választás: gyakorlatilag a régió összes országában (néhány problémás, utazóknak egyébként sem ajánlott területet leszámítva) példás a közbiztonság. Potenciális veszélyforrás ugyanakkor az első bejegyzés egy igen informatív kommentjében már megemlített motoros rablás (köszönet érte!), mely szintén csupán néhány helyen fordul elő, például Bali szigetén, s melynek lényege, hogy az utcán motorral közelítenek a támadók, akik kitépik a gyanútlan külföldi táskáját az illető kezéből (vagy letépik a válláról), majd elhajtanak. Ez ellen csak úgy lehet védekezni, ha megfelelően óvjuk értékeinket s figyelünk a környezetünkre.

A zsebtolvajlással kapcsolatban egy kicsit más a helyzet: egyrészt vannak olyan zsúfolt helyek, ahol elkerülhetetlen, hogy az emberek egymásba ütközzenek, s ez nagyszerű lehetőséget kínál a zsebtolvajoknak. Kínában például egy metró- vagy vasútállomáson akár többszázezer ember is megfordul naponta. De rengeteg híres turistaattrakciónál jelent komoly problémát a zsebtolvajlás (például kifejezetten erről is híres a Louvre múzeum Párizsban). Mindenhol legyünk éberek, ahol tömeg van. Én magam ilyen helyen általában zsebre tett kézzel közlekedem, védve pénztárcámat és telefonomat, ami jellemzően a zsebtolvajok elsődleges célpontja.

Vasútállomás Kínában

     Mindezen túl, vannak turistacsapdákkal összekötött zsebtolvajlások: a trükk lényege a figyelemelterelés, aminek ha bedőlünk és így kihagy a figyelmünk, a zsebtolvaj nyugodtan végezheti „dolgát”. Híres trükk, amivel kapcsolatban eddig főleg európai országokról olvastam, hogy valaki az utcán a gyanútlan áldozatra önt valami folyadékot, majd sűrű bocsánatkérések közepette felajánlja, hogy fel is takarítja azt. Takarítás közben persze elemel minden mozdíthatót, míg mi szerencsétlenségünkre koncentrálunk. Semmi esetben se fogadjuk el a segítséget, bármennyire is kellemetlen a szituáció, álljunk tovább és egy biztonságos helyen oldjuk meg a problémát mi magunk.

Ilyen jellegű figyelemelterelés lehet a szintén egy kedves kommentelő által már megemlített hamis adománygyűjtés esete is. Ebben a trükkben jellemzően fiatalok, egy A4-es formanyomtatványt lobogtatva kérik, hogy adományozzunk némi pénzt a szegények/betegek/siketek/állatok, stb. megsegítésére. A legtöbb esetben nem hivatalos segélyszervezetről van szó, hanem szervezett csalásról, így már önmagában az adományunk lehúzás. A legjobb, ha figyelemre sem méltatjuk az ilyen kéréseket és egyszerűen elsétálunk, hiszen ha jóhiszeműen adományoznánk is némi pénzt, és netán megnéznénk a nyomtatványt, hogy valós adománygyűjtésről van-e szó, ez megfelelő alkalmat biztosíthat arra, hogy egy közelben ólálkodó, beépített csaló kizsebeljen minket. Ha mindenképpen adományoznánk bizonyos szervezetek javára, azt megtehetjük otthonról, a számítógép mögül. Az utcán legyünk az ilyen kérésekkel óvatosak.

Egy harmadik módja a figyelem elterelésének a szerte a világban klasszikusnak mondható, „itt a piros, hol a piros” jellegű szerencsejátékok különböző formái. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy ezeknek ki dől be, legtöbbjük annyira híres, hogy filmekben is lehet látni! De nyilvánvalóan van még rájuk „kereslet”, különben már rég kihaltak volna ezek a trükkök. Ezekkel kapcsolatban szintén elmondható, hogy mindig a „ház” nyer, így már azzal bukunk, ha beszállunk a játékba. Viszont olyan esetekről is lehet hallani, hogy a csalók nem csak közvetlenül a játékkal, de egy zsebtolvajjal is igyekeznek “nyereségüket maximalizálni”: miközben a játékos a játékra koncentrál, a zsebtolvaj dolga egyszerű. Szintén csak azt tudom javasolni, hogy messziről kerüljük az ilyen játékok környékét.

Bankkártyával kapcsolatos trükkök

Az összes csaló a pénzünkre utazik, így természetesen a bankkártyánk is különböző veszélyeknek lehet kitéve utazás közben. Ez ráadásul egy igen fájdalmas veszteséget hozhat, így legyünk nagyon körültekintőek, amikor bankkártyánkat kell, hogy használjuk.

Három bankkártyával kapcsolatos átverésről hallottam már:

Az egyik ATM- el kapcsolatos, melynek lényege, hogy csalók néhol megbütykölik az ATM kártyabefogadó- és kiadó nyílását, hogy az ne tudja kiadni a bankkártyát. Akkor vagyunk nagy bajban, ha a bank már nincs nyitva és így intézkedni sem tudunk, a csalóknak ez elég időt szolgáltathat arra, hogy bankkártya-adatainkat megszerezzék. A tanácsom, hogy ismert bank ATM- jeit használjuk, lehetőleg a bank nyitvatartási idejében, hogy ha bármi probléma felmerül, azonnal tudjunk intézkedni.

A második eset szintén ATM- hez köthető: amikor még készpénzfelvételhez sorban állunk, valaki felajánlja a segítségét, mondván, hogy segít különböző szolgáltatási díjakat megkerülni. Amit valójában csinál, az a PIN kódunk megfigyelése, ezért semmiképpen se fogadjunk el külső segítséget, egyébként sem lehet az ilyen díjakat megkerülni. Ha valaki gyanúsan viselkedik a közelben, keressünk másik, biztonságos ATM- et.

A forgalmas helyeken mindig legyünk körültekintőek

     A harmadik ilyen trükk a csalók által való hamis wifi- hot spot felállítása, melyek célja szintén bankkártya-adataink megszerzése. Ha jóhiszeműen ilyen jelszó nélküli elérhetőséghez csatlakozunk, akkor ki vagyunk szolgáltatva a csalóknak. Ezt úgy lehet kivédeni, hogy ha csak megbízható, lehetőleg jelszóval védett wifi-re csatlakozunk.

A bankkártyával kapcsolatosan megemlíteném továbbá, hogy főleg kontinenseken átívelő utazás előtt mindenképpen értesítsük a bankot utazási szándékunkról. Erre azért van szükség, nehogy letiltsák a kártyát mikor a rendszer jelzi, hogy egyik nap még Budapesten vásároltunk, majd másnap Ázsiában próbál valaki pénzt felvenni róla. Kellemetlen lehet egy Ázsiában (vagy bárhol máshol) letiltott bankkártya.

Sofőrökkel kapcsolatos egyéb lehúzások

Tapasztalataim szerint a különböző járművek sofőrjei mindig is a csalók élmezőnyébe tartoztak, hihetetlen, hogy mennyien vannak, akik megpróbálnak valamilyen módon átverni. Van egy átverés, amit a korábbi bejegyzésekben még nem említettem meg, viszont hébe-hóba bele lehet futni. Jobban belegondolva, már velem is próbálkoztak, bár én a sofőrökkel kapcsolatban már a kezdetek óta nagyon szkeptikus vagyok, tehát nem hiszek el nekik semmit: ez a trükk ugyanis úgy néz ki, hogy a kinézett szállásunk nevét meghallva a sofőr megjegyzi, hogy az a hely ma tele van/nem üzemel/leégett/stb., de persze ő tud egy sokkal jobbat, olcsón. A legrosszabb, ha előre megmondjuk neki, hogy nincs foglalt szállásunk, ezért vigyen el minket egy olcsó helyre. A sofőrök sosem olcsó szállásokat ajánlanak (annak ellenére, hogy a beszélgetés elején olcsónak mondják), hiszen gondoljunk bele: egy 7-8 dolláros szobaáron működő vendégház nem fog juttatást fizetni senkinek. A sofőrök pedig nem a két szép szemünkért fognak minket fuvarozni, hanem a juttatás miatt, amit jellemzően olyan szállások fizetnek ki, akiknek egyébként nem túl jó a renoméjuk, mégis szükségük van a vendégekre. A jó szállásoknak nem kell ilyen módszerekkel élniük.

+ 1: Túraszervezők általi túlszervezés

Azért plusz egy, mert ez egy olyan átverés, amit a tapasztalatlan utazók nem is biztos, hogy átverésként élnek meg. Értem ez alatt, hogy rengeteg utazás- és programszervező gyakran feszegeti egy kirándulás adta lehetőségek kereteit, hogy minél nagyobb haszonra tegyenek szert, minél rövidebb idő alatt: velem a Fülöp-szigeteken (Panglao szigetén, Alona beach-en) történt meg a legdurvább eset, amikor is egy ránézésre maximum 25-30 fős hajóra mintegy 40 embert próbáltak meg „felpasszírozni” úgy, hogy a kirándulás magában foglalt egy kétszer 3 órás nyílt tengeri átkelést. Mindezt úgy, hogy kb. 25 fősre volt beharangozva a kirándulás, mégis eladtak közel 40 jegyet. Nem is indultunk így el, hiszen elég sokan kifejeztük nemtetszésünket.

Ez egy extrém eset (valószínűleg senki nem érezné magát biztonságban ebben a helyzetben és mindenkinek leesne, hogy át lett verve), viszont rengeteg helyen előfordul, hogy kis mértékben bár, de nem azt kapjuk a pénzünkért, amire befizettünk. Ilyen dolgokra gondolok itt, mint amikor út közben találja ki a hajóskapitány, hogy a következő, előre megbeszélt sznorkeling hely már nem fér bele az időbe, mert túl sokat töltöttünk az előző helyen; vagy amikor előre lebeszélt létszámú kirándulásra fizetünk be, de induláskor a csoporthoz csapnak még 3-4 embert, mert van még hely. A programon végülis részt veszünk, s ha nem a kellemetlenségekre koncentrálunk, akkor akár jól is érezhetjük magunkat, sőt, még olcsón is kijöhetünk belőle. De a lényeg, hogy egy becsületes utazásszervezővel intézve sokkal jobb is lehetne. Ezért a tanácsom, hogy járjunk utána, mely területen melyik cégek nyújtják a legjobb és a legmegbízhatóbb szolgáltatást és ne sajnáljunk plusz 5-6 dollárt kifizetni a minőségi szolgáltatásért. Nem fogjuk megbánni.

A kirándulásokkal is legyünk körültekintőek 

Azzal zárnám soraimat, és egyben ezt a háromrészesre nyúlt bejegyzés-sorozatot, hogy a fentiekben és a korábbiakban említett turistacsapdák viszonylag könnyen kivédhetők, ha felkészülünk a lehetséges szituációkra. A lényeg, hogy utazás közben legyünk éberek, kerüljük a gyanús embereket és szituációkat, de azért ne stresszeljünk: élvezzük az utazást. Ha netán bele is futnánk 1-2 átverésbe, a sok, utazás közben átélt csoda bőven kárpótolni fog minket a kellemetlenségekért.

Természetesen nem kizárt, sőt, valószínű, hogy az általam leírtakon kívül léteznek még különböző trükkök. Ha találkoztál már egyéb átveréssel, kérlek oszd meg kommentben!