Sokan talán nem is tudják, hogy Brunei (hivatalos nevén Brunei Darussalam) egyáltalán létezik, a kis méretű ország elhelyezkedését pedig alighanem még kevesebben tudnák meghatározni. Az elérhető információk alapján kijelenthető, hogy hasonló a Bruneit megjárt utazók véleménye: Délkelet-Ázsia egyik legunalmasabb országáról van szó, ahol nem sok látni-és tennivaló van. Valóban így lenne?
Bruneit megjárván azt kell, hogy mondjam, én is hasonló véleménnyel bírok Délkelet-Ázsia (és a világ) egyik legkisebb országáról. Itt még a főváros, Bandar Seri Begawan is kisváros hangulatát kelti a csendes utcáival és még csendesebb estéivel: erősen muzulmán ország lévén éjszakai élet abszolút nincs (az alkohol tiltott, bár nem muzulmán személyek korlátolt mennyiséget vihetnek be az országba – de ettől még persze éjszakai klubok és bárok nincsenek). A főváros egyébként nagyon rendezett utcáin egész nap minimális a forgalom, de estére gyakorlatilag az egész város teljesen „kiürül”. Alighanem az éjszakai élet hiánya nagy szerepet játszik az „unalmas” jelző megszerzésében. Továbbá érdekfeszítő látnivalókban sem bővelkedik az ország, amire a kis mérete sem lehet indok: a területileg még kisebb Szingapúrban több napot is ki lehet tartalmasan tölteni, s nem, hogy nem unalmas, de egyenesen az utazók egyik nagy kedvence.
A Szingapúrral való összehasonlítás egyébként nagyon is helytálló, hiszen mind Szingapúr, mind Brunei hasonló adottságokkal rendelkezik: kis területű, ám ennek ellenére rendkívül jómódú országokról van szó – Szingapúr pénzügyi központ, míg Brunei hatalmas olajkészlettel rendelkezik; s ezt a hasonlóságot jól példázza, hogy a két valuta, a szingapúri és a brunei dollár értékét egymáshoz igazították. Érdekesség, s sokan talán nem is tudják, hogy a brunei szultán a világ legtehetősebb emberei közé tartokzik – sőt, a Forbes szerint Sultan Hassanal Bolkiah a világ leggazdagabb uralkodója. Hogy mekkora vagyonnal bír, azt hiszem jól példázza több, mint 5000 (!) autóból álló gyűjteménye!
Ennek ellenére, ha már Szingapúr és Brunei, abszolút kijelenthető, hogy míg Szingapúr egy trendi metropolisszá nőtte ki magát az évtizedek során, addig Bandar Seri Begawan álmos kisváros maradt, ahol nem sok igazán különleges látnivaló akad. Ettől függetlenül Brunei nagyon is turistás: mivel Brunei gyakorlatilag Malajzián „belül” található (hasonlóan például Franciaország és Monaco kapcsolatához), természetesen a maláj fapados repülés „királya”, az Air Asia is repül ide, gyakorlatilag a maláj belföldi desztinációkkal megegyező árakon.
A legtöbbekben az alábbi két okok egyike miatt merül fel egy brunei látogatás gondolata: vagy már jártak mindenhol Délkelet-Ázsiában, s ezért késztetést éreznek arra, hogy az egész régiót „kipipálják”, vagy pedig találtak egy röhejesen olcsó Air Asia repülőjegyet mondjuk Kuala Lumpurból (a kis távolság miatt általában tényleg nevetségesen olcsók szoktak lenni ezek a jegyek!), s ezért elcsábulnak. Én az utóbbi táborhoz tartozom, első délkelet-ázsiai utam során, még 2010-ben fogtam ki egy néhány ezer forintos repülőjegyet. Természetesen nem Brunei volt „az” úti célom azon az úton, csupán tettem egy kis kitérőt, ha már Borneón jártam. Borneó Malajziához tartozó része (most nem ide véve Borneó Brunei-jel nem határos, Indonéziához tartozó Kalimantan részét) a rengeteg lehetőség – világhírű búvárkodás (Sipadan), oráng-után park (Sepilok), vulkán (Mt. Kinabalu), tengerpartok (például Kota Kinabalu város körül), stb. miatt sokkal érdekesebb úti cél, mint egyedül Brunei, viszont a valóban nagyon olcsó utazás miatt tényleg semmi nem indokolja, hogy ne térjünk át néhány napra Borneó „unalmasabb” részére is, ha már a közelben járunk.
Az nem igaz, hogy ne lenne semmi látnivaló Bruneiben, az viszont igen, hogy olyan látnivalója nem igen van, ami csak Bruneiben lenne látható.
Talán a legnagyobb attrakciónak az Omar Ali Saifuddien Mecset számít, ami elsősorban annak fényében impresszív, hogy a kupola egészét arany borítja. Valóban fotogén, viszont ottjártamkor belülről megtekinteni nem lehetett (ami nem is biztos, hogy szükséges, hiszen a fő attrakció – az aranykukopla – kívülről látható) így néhány fénykép elkészítéséhez elegendő időnél többet nem igen fog kitölteni ez a program. Érdemes napfényben, illetve este, kivilágítva is lefényképezni.
Ezen túl továbbá egy „kötelező” program van Bruneiben, ami pedig nem más, mint hajókázás a Brunei-folyón, amelynek fénypontja az úgynevezett Kampong Ayer nevű, a folyón cölöpökön álló városrész meglátogatása. Érdekessége, hogy hivatalosan a főváros része, viszont különálló falu hangulatát kelti a folyóra épített településrész, ahonnan további mecsetekre is szép a rálátás.
Hasonló, vízre épült település Ázsiában sok van (például az indonéz Sawai falu épületeinek nagy része is a tengerre épült), ezért fogalmaztam úgy, hogy bár a Kampong Ayer Brunei egyik fő attrakciója, több ázsiai országot megjárván kimondhatom, hogy csak ezért felesleges Brunei-ig utazni. Vízi taxival is megközelíthető (1 brunei dollár/fő áron), viszont érdemes bérelni egy csónakot, amivel a folyó hosszabb szakaszát is bejárhatjuk. Megmondom őszintén, a hajóbérlés árára nem emlékszem, de egy 1-2 órás program ára nem lesz vészes, főleg ha többen tudunk azon osztozni. Érdekes lehet a folyó mentén található mangrove állatvilágának megfigyelése, szerencsés esetben a Borneón őshonos, úgynevezett proboscis majmot is láthatunk. A magyar nevében nem vagyok biztos, talán orrmányos majom? A lényeg, hogy aránytalanul nagy orral áldotta meg a sors, s ezért kicsit furán néz ki, érdekes őket saját élőhelyükön megfigyelni. Mivel viszont vadon élő állatokról van szó, jelenlétük egyrészt nem garantált, másrészt emberhez nem szokott egyedekről lévén szó természetesen közel nem merészkednek, jó eséllyel is csak távolról láthatjuk őket.
Én magam ennyit láttam Bruneiből, ami nem sok, de néhány további mecsetet és erdős területet leszámítva nincs is nagyon más látnivaló, ami kimaradt volna az utamból. Különböző blogokon keresgélve sem lehet sokkal több információra bukkanni, de azért belinkelek ide egy Bandar Seri Begawan top 10 látnivalóiról szóló angol blogbejegyzést, ami nem sokban több az általam meglátogatott helyektől. Egy érdekes aspektusa lehet még a brunei utazásnak (amit én nem próbáltam), s ez nem más, mint a búvárkodás. Egy másik blogon bukkantam rá, az ott leírtak alapján Brunei körül péládul izgalmas világháborús roncsok találhatók. Ezt érdemes lehet kipróbálni, viszont ez egy olyan aspektus, ami csak egy viszonylag szűk réteget érint.
Végezetül azzal zárnám soraimat, hogy a régió többi országához képest, Szingapúrhoz hasonlóan kifejezetten kényelmes lehet Bruneiben élni: a valuta erős, a közbiztonság példás, nincsenek dugók, az ország abszolút rendezett, tehát tulajdonképpen minden adott a kényelmes élethez. Ami viszont az utazást illeti, egy-két nap alatt kényelmesen meg lehet nézni a látnivalókat, úgyhogy sokkal több idővel felesleges számolni. Brunei nem egy érdekfeszítő ország, de nem is próbálja magát annak eladni. A hangulat és az emberek életvitele lassú, s ha mi is képesek vagyunk ehhez alkalmazkadni, például csendben hajókázni egyet a folyón, majmokra várni az erdőben, sétálgatni a csendes utcákon, netán néha merülni egyet-egyet, akkor akár még jól is érezhetjük magunkat. Én sem éreztem rosszul magam Bruneiben járva – első ázsiai utamon minden impulzus új volt, de ha valaki járt már Ázsia többi részén, annak ajánlom, hogy megfelelő elvárásokkal érkezzen, hogy ne érje csalódás!