A kínai Guangdong tartományba a legtöbben üzleti célból utaznak, pedig turisztikai látványosság is akad itt bőven: a gyárak és különböző „piacok” mellett világörökségi státuszba emelt történelmi látnivalók, egyedi természeti képződmények, hőforrások, kiváló konyha és dinamikusan fejlődő, modern nagyvárosok jellemzik az egyik legnépesebb kínai tartományt; ahová már csak elhelyezkedése miatt is érdemes lehet eljönni: Guangdong határán található Hongkong és Makaó, melyek a közeli Kantonnal, a tartomány fővárosával és a még közelebbi Shenzhen városával együtt igazán remek bázist nyújtanak ahhoz, hogy jó áron utazzunk tovább a világ és főleg Ázsia gyakorlatilag bármely pontjára.
Megjegyzés: az alábbiakban Guangdong (magyarul Kuangtung, de a magyar átírást nem kedvelem, ezért a továbbiakban a kínai nyelv latin betűs átiratát, a pinyin-t használom a kevésbé ismert kínai megnevezésekre) alatt Guangdong tartományt értem, míg Kanton megnevezéssel a tartományi fővárost jelölöm, mely a Guangzhou név romanizált változata.
Mielőtt részletekbe menően bemutatnám Guangdong tartomány fő turisztikai vonzerejét, ha már felmerült, akkor gyorsan tisztáznám Hongkong és Makaó helyzetét: Hongkong és Makaó Kína részei, viszont a kínai tartományoktól (mint például Guangdong) eltérően ezek speciális közigazgatási területek. Saját valutával rendelkeznek, saját törvényrendszerük van (persze Kínával összhangban), sőt, a beutazási feltételek szempontjából is merőben különböznek Kínától: Hongkong és Makaó magyar útlevéllel vízum nélkül, míg a „szárazföldi” Kína – több napot meghaladó látogatás esetén – csak előre felvett vízummal látogatható.
Az utóbbi évek újdonsága, hogy manapság érkezéskor felvett vízummal is be lehet Kínába lépni, ez azonban egyenlőre csak némely város, Shenzhen, Zhuhai, Shantou (e három város mind Guangdong tartományban található), Xiamen (Fujian tartományban található) településeket érinti, illetve Hainan szigetét, amely egy külön kínai tartománynak minősül. Hainan kivételével e vízum időkorlátja viszont mindössze öt nap, és hivatalosan csak az adott város látogatására szól, így egy „komolyabb”, néhány napot meghaladó és több várost, települést meglátogatni célzó útra nem megfelelő. Ha valaki ténylegesen Kínában szeretne utazni, annak előre, például Budapesten felvett kínai vízumra van szüksége, melynek menete egyszerű és problémamentes. Kínai vízummal kapcsolatban a Budapesten található kínai nagykövetségen érdemes érdeklődni.
Most viszont térjünk rá Guangdong tartományra, mely a korábban bemutatott Guizhou tartományhoz hasonlóan szintén nem számít népszerű úti célnak a Kínába látogató külföldi utazók körében. Ennek fő oka feltehetően a grandiózus látnivalók hiánya. Valóban nincs olyan horderejű attrakció e tartományban, mint mondjuk a Nagy Fal északon, vagy a panda rezervátum Szecsuánban, mégis, a hihetetlen ütemben modernizálódó Guangdong tartomány remek körülményeket biztosít utazáshoz. Értem ez alatt, hogy a tartományi központ, Kanton egész dél-Kína egyik legnagyobb és legnépesebb városa, egyúttal az egész régió közlekedési csomópontja. Kantonból (vagy akár Shenzhenből) mind repülővel, mind az egyre bővülő gyorsvasúthálózattal gyorsan és egyszerűen eljuthatunk gyakorlatilag bárhová Kínán belül.
Érdekesség: a Kanton – Shenzhen táv (állomásoktól függően 102, 139 vagy 147 km) akár 29 perc is lehet gyorsvasúttal.
Kanton tehát Kína gyakorlatilag bármely pontjáról viszonylag egyszerűen megközelíthető (sőt, akár Délkelet-Ázsiából is), de ez önmagában persze nem elég ahhoz, hogy valaki utazásának drága idejét e tartományra (is) szánja. A legtöbben azonban csak a gazdasági lehetőségekre asszociálnak Guangdong kapcsán (vagy még azokra sem), ami nem is meglepő, lévén, hogy Kanton és annak vonzáskörzetében gyakorlatilag gyártanak mindent, amit el tudunk képzelni. Néhány mondatban ezért összefoglalnám Guangdong turisztikai adottságait.
Az egyik fő tulajdonság, amit kiemelnék, az a messze földön híres kantoni konyha, amely önmagában megérheti a repülőjegy árát, ha szeretünk jókat enni.
A kantoni konyha hírnevét jól példázza az alábbi, Kínában ismert, s kantoni személyek által előszeretettel hangoztatott mondás:
“食在广州，穿在苏州，玩在杭州，死在柳州。”
Vagyis „egyél Kantonban, öltözködj Suzhouban, szórakozz Hangzhouban, öregedj meg Liuzhouban.”
Lényege, hogy Liuzhou a jó minőségű fáról (mely a legjobb alapanyag lehet koporsóhoz), Hangzhou a Nyugati-tó szépségéről (kínaiul 西湖 – xihu), Suzhou – többek között – a selyemről, míg végül Kanton pedig konyhájáról híres elsősorban – minden mas konyhát megelõzve!
Ha valaki szeret jókat enni, annak Kínába akár csak az ételek miatt is megérheti eljönni. A kantoni konyha a 8 nagy kínai gasztro-iskola egyike, s Hongkong, valamint a nagyszámú kantoni és fujiani migráns hatására az egyik legisertebb is egyben. A kantoni ételekről egy egész blogot meg lehetne tölteni, talán a legismertebb fogás közülük a híres dim-sum (mandarin nyelven 点心 – dianxin), ami tulajdonképpen nem is egy fogás: sok apró tányéron érkező, főleg gőzölt ételek gyűjtőneve, ami lehet például csirkeláb, marhagyomor, tavaszi tekercsre hajazó „tésztabatyuk” és egyéb sós vagy édes falatok.
A képen egy vietnami fogáshoz hasonló, gőzölt tésztás étel látható, a changfen (肠粉), melyet többfelé akár dim sum-ként is felszolgálnak, bár ezt inkább főleg reggelire fogyasztják a helyiek. A reggeli ételek Kínában teljesen más élményt nyújtanak, mint az otthon megszokott alapanyagokból összeállított reggelik – nagyon sok az olajban kisütött, édes étel, mint mondjuk a fánk –, a changfen viszont abszolút pozitív meglepetés a sok édes opció mellett. Az íze sokkal jobb, mint a látvány, amit nyújt. Általában húst (sertést vagy marhát), tojást és valamilyen salátaszerű zöldséget tartalmaz, s egy szójaszósz alapú szósszal öntik le.
Az igazat megvallva nekem nem a kantoni a kedvenc kínai konyhám – én jobban szeretem a markánsabb fűszerezést (a csípős szecsuáni konyha áll az ízlésemhez talán legközelebb), ez persze nem von le semmit a kantoni konyha értékéből.
Hangulatos szigetek, remek helyi ételekkel
Ahogy azt az egyik legszebb (Guangdong tartományban található!) kínai szigetet bemutató bejegyzésben már kifejtettem, Kínába nem a tengerpartok miatt érdemes jönni, főleg akkor nem, ha jártunk már Délkelet-Ázsiában. Egy szigeten viszont nem csak a tengerpart lehet szenzáció, hanem például a városokétól merőben eltérő hangulat: egy csendes kis sziget igazán remek felüdülést tud nyújtani a városok forgataga után, pláne Kínában. Ráadásul a szigeteken is találhatunk olyan attrakciókat, amiért sokan Kínába látogatnak: hangulatos, többszáz évesnek tűnő, kőből épült falvak, s gyönyörű táj, melynek itt a tenger nyújt hátteret.
És szigetből Guangdong tartományban van bőven: csak Zhuhai város vonzáskörzetében több, mint 150 kisebb-nagyobb sziget található. Nekem eddig csupán egyetlen szigethez volt szerencsém, az viszont az egyik legszebbnek számít: az idilli tájairól híres Hailing-szigetet jártam meg még 2016-ban, mely Yangjiang városhoz tartozik közigazgatásilag, s Kantontól mintegy 4-5 órányi buszútra található.
Amit a szigetekkel kapcsolatosan kiemelnék, az a tengeri ételek minősége, amely egy külön szintre képes emelni az egyébként is kiváló kínai konyhát. A halakon túl persze gyakorlatilag minden, tengerben fellelhető élőlény a tányérra kerülhet (cápák és egyéb, ritkának számító élőlényeket én nem láttam, valószínűleg Kína közelében már nagyon nincsenek is) a különböző rákoktól a kagylókon át az angolnákig; így aki szereti a halételeket, annak Guangdong szigetei tökéletes célpontot jelentenek.
Történelmi látnivalók
Kanton városa és környezete több ezer éves történelemmel büszkélkedhet, így talán nem meglepő, hogy történelmi jellegű látnivaló is akad bőven mind a „fővárosban”, mind a tartományban. Részletekbe most nem mennék bele, erre majd a következő bejegyzésben kerítek sort, itt most annyit jegyeznék meg, hogy Kantonban is van annyi látnivaló, hogy kényelmesen ki lehet tölteni akár 3-4 teljes napot a város különböző pontjaira kirándulva, de a városon kívül talán még kifizetődőbb az utazás, ha valakit a történelmi látnivalók érdekelnek.
Kiemelném például a Kantonhoz közel, mintegy két órányi buszútra található Kaiping települését (mely közigazgatásilag Jiangmen városhoz tartozik), mely az egyedi, nyugati és távol keleti építészeti stílusokat ötvöző toronyépületeiről, az úgynevezett diaolou-król híres, melyek az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek. Az épületek egy része többszáz éves múltra tekint vissza, fénykoruk azonban a 20. század elejére tehető, ekkor ugyanis több, mint háromezer torony állt a környéken. A kevert, nyugati és távol-keleti építészeti stílus az innen elszármazott, majd hazatért tengerentúli kínaiak hagyatéka: Kaiping az egyik legjelentősebb kivándorlási régió az egész országban, mely történelmi aspektusnak egy igényesen kialakított múzeum állít emléket.
Egyes statisztikák szerint jelenleg is 1800 körül van az épségben fennmaradt tornyok száma, bár nagy részük manapság már elhagyatott.
Hőforrások
Guangdong tartománnyal kapcsolatban mindenképpen érdekesség, hogy rengeteg természetes hőforrással rendelkezik. Ezt az adottságot kihasználva, a hőforrásokra hotelek épültek, a legtöbb viszont vendégként is látogatható. Nem hinném, hogy bárki számára is döntő tényező lenne egy hőforrás, mint elsődleges turisztikai attrakció, de mivel gyakorlatilag tartomány-szerte, így például Kaiping közelében is megtalálhatók, igazán különleges szálláslehetőséget jelentenek az úgynevezett Hot Spring Resort-ok (azaz „hőforrás-resort”-ok), főleg egy mozgalmas nap után.
