Új év, új fogadalmak. Én személy szerint minden év elején megfogadom, hogy az új évben, lehetőségeimhez mérten igyekszem majd a szabadidőmet minél jobban kihasználni, igyekszem minél több új helyre eljutni, s ehhez évek óta tartom is magam. Ha neked is hasonló céljaid vannak az újévre, s idén te is szeretnél eljutni valami szuper helyre, de még nem tudod, hogy pontosan hová is mennél szívesen, akkor ez a bejegyzés neked szól! Összeszedtem 5 okot, hogy miért válaszd Délkelet-Ázsiát, főleg akkor, ha még nem vagy rutinos utazó!
1. Rendkívül változatos
Délkelet-Ázsia Kína és Ausztrália között helyezkedik el, s a következő 11 ország alkotja: Brunei, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kambodzsa, Kelet-Timor, Laosz, Malajzia, Mianmar, Szingapúr, Thaiföld és Vietnam. Kelet-Timor és Mianmar kivételével az összes országban volt szerencsém megfordulni, így saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy mindegyik ország mást tud nyújtani az utazónak. Úgy is fogalmazhatnék, hogy minden egyes ország képes valami olyat nyújtani, amit a többi nem.
A kambodzsai csoda: Angkor
Pont ez miatt nem is szeretem az országok összehasonlítását, mégis kiemelném Indonéziát, ami szerintem maga a változatosság iskolapéldája. Eddig erről az országról még nem esett szó itt a blogon, a jövőben viszont ez változni fog: két hét múlva indulok több, mint egy hónapra. A hatalmas területen elterülő Indonézia több, mint 18 ezer szigetből áll, az országot még egy teljes életnyi időtartam alatt is lehetetlen rendesen bejárni. Mind etnikai, mint kulturális szempontból a sokszínűség jellemzi Indonéziát: érdekesség, hogy a több, mint 6 ezer lakott szigeten több, mint 300 nyelvet beszélnek. Természetesen óriási fejtörést okoz ide a tervezés, nagyon nehéz kiválasztani azokat a helyeket, amik beleférhetnek a turistavízum időkeretébe.
Aktív vulkán Indonéziában (Bali)
De igaz ez a többi országra is, csak kisebb léptékben: ahogy Indonéziában nem érdemes Balit összehasonlítani mondjuk Pápuával, úgy a dél-thaiföldi nyaralóparadicsomokat sem lehet összehasonlítani az észak-thaiföldi hegyvidékkel.
Összességében elmondható, hogy a régió képes minden igényt kielégíteni: vannak itt trópusi szigetek, aktív vulkánok, hatalmas modern városok, nemzetiségi falvak, természeti és kulturális világörökségek egész sora, ókori romvárosok, különleges állat-és növényvilág, a kulturális különbségekről nem is beszélve. Egy biztos: mindenki tud találni az érdeklődési körének megfelelő úti célt!
Homokdűnék Vietnamban
2. Minden tekintetben nagyon olcsó
Az összes ország rendkívül jó ár/érték arányt produkál, s kijelenthető, hogy Szingapúr kivételével az összes ország olcsón utazható. Szingapúr egy minden tekintetben modern város (ország), ahol még hátizsákkal utazva is magasabb költségekkel kell számolni, mint a többi országban.
A régió többi országáról viszont elmondható, hogy az utazással kapcsolatos összes költség (repülő/busz/vonat stb. jegy; szállás, étkezés, belépődíjak, stb.) megoldható olcsón. Ami például a szállást illeti, két főre kb. 20 dolláros költségvetéssel kalkulálva mindenhol találhatunk az igényeinket kielégítő szobát, már ha az olcsó utazás a célunk. Ha egyedül utazunk, ifjúsági szállásokon (hostelekben) megszállva sokat spórolhatunk. Kambodzsában, Laoszban és Vietnamban kijöhetünk akár 4-5 dollárból hostelben megszállva.
Kívül-belül egyszerű szállás, olcsón.
Itt jegyezném meg, hogy a nagyon olcsó szállások többségének színvonala nagyon távol áll az Európában megszokottól, viszont egy kis időráfordítással mindenhol találhatunk olyat, ami egyszerű, de legalább tiszta. Jellemzően az internetes szálláskereső oldalakon ezek nincsenek fent, de ne aggódjunk, helyben keresve jellemzően 10-15 amerikai dollárért szinte mindenhol van választék. Ez alól csak a nagyobb nemzetközi és helyi ünnepek a kivételek, azok táján ugyanis sok helyen drágulnak az árak.
Ahogy a szállás, úgy az utazás többi aspektusa is nagyon olcsó tud lenni: repülőjegyről már korábban is szót ejtettem, itt is hangsúlyoznám, hogy a fapados légitársaságoknak köszönhetően néha olcsóbb repülni, mint busszal közlekedni, főleg országon belül. Általánosságban elmondható, hogy a buszozás a legolcsóbb és a legegyszerűbb módja az utazásnak, busszal eljuthatunk gyakorlatilag mindenhová (a szigetországokban persze sokszor megkerülhetetlen a repülés). Egy 5-6 órás buszútért átlag 5-8 amerikai dollárt kell fizetni, az éjszakai buszok ára pedig olyan 10-15 dollár környékén mozog, távolságtól függően.
Gyakorlatilag bárhová eljuthatunk busszal.
Bár előfordulhat, hogy csak a tetőn jut hely.
Ázsiában, az utcai étkezés őshazájában az étkezés is rendkívül olcsó. Nem mellesleg az ázsiai országok konyhája rendkívül ízletes, Délkelet-Ázsiában véleményem szerint kiemelkedik a thai és a vietnami konyha, de mindenhol lehet jókat enni olcsón. Utcán étkezve átlag 1.5 – 2 amerikai dollárt kérnek el egy fogásért, legyen az Kambodzsában vagy Malajziában. Itt jegyezném meg, hogy nyugati ételeket fogyasztva sokat adhatunk a költségeinkhez és általában azok minősége is elmarad a helyi ételek minőségétől.
Összességében úgy gondolom elmondható, hogy mindenki meg tudja találni az igényeinek és lehetőségeinek megfelelő körülményeket. Természetesen az olcsó országokban is lehet szórni a pénzt, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egy kis nyitottsággal és valamivel nagyobb tűrőképességgel rendelkezve akár nagyon olcsón is utazhatunk Délkelet-Ázsiában. Itt is, mint mindenhol a világon fizetni kell a kényelemért. Ha előre foglalt taxi vár a repülőtéren, ami egyből visz a medencés szállásunkra, amit nem is tervezünk huzamosabb ideig elhagyni, akkor elkerülhetjük az utazással járó kényelmetlenségeket, viszont egy ilyen jellegű nyaralás jelentősen drágább, mint a hátizsákos utazás.
3. Az utazás rendkívül egyszerű
A fentiekben részletezett okok miatt Délkelet-Ázsia nagyon turistás. Ennek pozitív hozadéka a kiépített és olajozottan működő infrastruktúra. Jól bejáratott útvonalak vannak, frekventált közlekedéssel. Mi sem egyszerűbb, mint Délkelet-Ázsiában eljutni A-ból B-be. Hagyján, hogy a legtöbb országban (sőt, országok között) turistákra szakosodott busztársaságok fuvarozzák az embereket, de ennek szervezése is rendkívül egyszerű: a legtöbb helyen elég a szállásunk portáján szólni, hogy merre utaznánk tovább és mikor, és ők, némi kezelési költségért cserébe intézik nekünk a tovább utat. A legtöbb helyen nem kell a buszpályaudvarra sem kimenni, ugyanis a busz jön értünk a szállásra. Természetesen valamivel olcsóbb, ha magunk intézzük az utazást, de sokszor az árak között jelentéktelen a különbség.
Nem csak az utazás, de a különböző programok szervezése is történhet közvetítőn keresztül: szállások és utazási irodák tömkelege szervez kirándulásokat szerte Délkelet-Ázsiában, általában nagyon jó árakon. A legtöbb helyen kb. 20-25 amerikai dollárért vehetünk részt egy egész napos kiránduláson. Egy korábbi bejegyzésben már írtam egy kötelező programról. Ha nem sajnálunk néhány extra dollárt a szolgáltatásért kifizetni, akkor nekünk csak annyi dolgunk van, hogy jól érezzük magunkat. Ha minden forint számít, akkor meg tudunk szervezni mindent mi magunk is.
Népszerű program az island hopping, amiről itt már írtam.
Egy másik fontos aspektus, hogy szintén a turisták tömegei miatt nyelvi problémák sincsenek. Ha nem térünk le a bejáratott útvonalról, akkor mindenhol tudunk az angol nyelvvel boldogulni. Ha a turistás helyeken túl is barangolnánk, például ilyen gyönyörű helyekre, akkor nem árt, ha van nálunk egy úti szótár, ugyanis a Fülöp-szigetek és Szingapúr kivételével jellemzően csak a turistás helyeken elterjedt az angol nyelv használata. De egy kis kalandvággyal és bátorsággal mindenhol boldogulni fogunk.
4. Egész évben meleg van
Ezt a pontot úgy gondolom, nem nagyon kell részletezni, Délkelet-Ázsia ugyanis az egyenlítő körül helyezkedik el. Észak-Vietnam és észak-Mianmar hűvös tud lenni a téli hónapokban, de ezt leszámítva folyamatos meleggel számolhatunk gyakorlatilag mindenfelé.
Két dologra viszont érdemes figyelni: az egyik a tájfun-szezon, ami jellemzően November környékén okoz gondot például a Fülöp-szigeteken, sokszor egész szigeteket letarolva, így ekkor érdemes olyan helyre menni, ahol jó az idő. A másik, amire érdemes figyelni, az a száraz és esős évszak váltakozása, itt ugyanis a 4 évszak helyett jellemzően száraz és esős évszakban gondolkodnak, természetesen az eső mennyiségének függvényében. Az utóbbi években azonban egyrészt teljesen kiszámíthatatlanná vált az időjárás, másrészt az esős évszak sem jelent folyamatos esőt. A legtöbb helyen, esős évszakban is ugyanúgy utazhatunk, mint a száraz évszakban, sőt, jellemzően a kevesebb utazó miatt alacsonyabb árakkal is találkozhatunk. Komoly balszerencse kell ahhoz, hogy valahol egész álló nap essen az eső, több napon keresztül.
A régió méreteiből adódóan lehetetlen, hogy mindenhol egyszerre legyen rossz idő, így ha csak az esős évszakban tudunk utazni és valahol netán rossz időt fogunk ki, akkor csupán tovább kell állnunk.
5. Szuper ételek
Van néhány olyan ország a régióban, ahová csupán az ételek miatt is megéri utazni. E szempontból kettő nagy kedvencem Vietnam és Thaiföld. Mindkét ország konyhája zseniális és nagyon olcsó, ha olyan helyen eszünk, ahol a helyiek is esznek. Utcai étkezés, és úgy általában ázsiai ételek kapcsán biztos sokakban aggályokat kelt a higiénia, illetve a higiénia hiányának kérdése, ezzel kapcsolatban annyit mondanék, hogy utcán étkezve a legtöbb fogás a szemünk előtt készül, s ha jól átsütik az ételt, akkor minimális az esélye, hogy abból bármi problémánk származzon. A másik dolog, hogy ha forgalmas éttermet/kifőzdét/utcai árust választunk, akkor ott jó eséllyel azért van forgalom, mert a fogások jók és problémamentesek. Nekem az elmúlt hét év során még nem volt étel által okozott egészségügyi problémám, pedig aki ismer, az tudja, hogy szeretek új ízeket, új dolgokat kipróbálni.
Banh cuon: egyszerű, de nagyszerű vietnami tésztaétel
Végezetül azzal zárnám soraimat, hogy Délkelet-Ázsia valóban nagyon olcsó tud lenni, ehhez viszont nyitottnak és türelmesnek kell lennünk. A későbbiekben írok majd egy bejegyzést a hátizsákos utazásról, hiszen általánosságban elmondható, hogy rengeteg pénzt spórolhatunk hátizsákkal, olcsó megoldásokkal utazva, viszont rengeteg kényelmetlenséggel találhatjuk magunkat szembe, ezért rendkívül fontos, hogy pozitívan álljunk a dolgokhoz. Ha úgy nézünk meg egy 10 dolláros szállást, hogy előre eldöntöttük magunkban, hogy az olcsó csakis rossz lehet, akkor meg is fogjuk találni azokat a hibákat, amikre számítunk. Fontos, hogy 10 dollárért ne várjunk európai színvonalú szobát, viszont ennyiért találhatunk tiszta szállást, ami szerintem a legfontosabb tényező utazáskor. Csak ehhez az is kell, hogy szánjunk rá egy kis időt és nézzünk körbe a környéken, az interneten jó eséllyel azok a szobák ugyanis nem lesznek fent. Aki viszont nagyobb komforttal, tehát nem szuper olcsón szeretne utazni, az is nagyszerű ár-érték aránnyal fog találkozni.
Továbbra is egy a lényeg: utazók legyünk, ne turisták!
Ezúton szeretnék minden kedves olvasómnak boldog, utazásban gazdag új évet kívánni!
Nagyon jó irás minden szava igaz.Én 3 éve Thaiföldön élek a helyiek között és nagyon kedvesek ,meg akarnak érteni bár angolul egyikünk sem tud sem én sem ők jól de mosolyogni tudunk:))
üdv kambodzsából! Thaiföld a legjobb
Nekem Kínában több thai csoporttársam is volt az egyetemen, kivétel nélkül mindegyikük nagyon jó fej volt, viszont Thaiföldön utazva úgy vettem észre, hogy ott próbálják meg a leginkább kisajtolni a lehető legtöbbet az emberből, ráadásul sokszor mindezt lekezelő módon teszik. Bár gondolom ez leginkább csak a turistás részekre igaz, bár ugye Thaiföld nagy része igen turistás. Az ország viszont nagyon szép, ez tény. Nekem például Kambodzsa jobban tetszett, de igazából más élményt nyújt a kettő.
Azért “olcsó” mert éppen annyit is ér! Szemét, kosz, kóbor kutyàk, lehúzàs mindenfelé…Van ahol még a malàriàra is figyelni kell…
Mindennel egyetértek, csak egy kis kiegészítés. Szingapúr valóban a legdrágább és legangolabb, de Malajzia is kicsit oda tartozik a Szingapúr-Fülöp Szigetek körbe, volt angol gyarmat lévén elég jól tudnak ott is angolul, és a relatív fejlettsége miatt drágább, mint DK Ázsia többi része (de olcsóbb mint Szingapúr).
Kaja ügyben én egy kicsit másképp látom. No nem minőséget, tényleg nagyon jó a kaja, de egy kicsit ez túl van szerintem misztifikálva. Még Európában is röhögök ezeken a “nemzeti” konyhákon, amelyek nem léteznek, max regionális konyhák. Javítsatok ki ott élők, de Ázsiában is szerintem ez a helyzet, nagyon hasonlók a konyhák, legalábbis azokon a helyeken, ahol én jártam. Lehet, hogy kicsit más a fűszerezés, muszlim helyeken nincs sertés, de valamiért én inkább divatnak érzem ezt a Thai konyha a legjobb dolgot. Nagy különbséget nem éreztem a kajában pl. Thaiföld, Malajzia, Kambodzsa között, ráadásul sok helyen nagy kínai kolónia él, szóval megy a kínai kaja is. Pont ugyanolyan, mint bizonyos helyeken a maláj, ahogy a vietnami leves is tökugyanaz, mint egy csomó más országban a leves. Ahogy a lengyelek pont úgy nemzeti ételüknek tekintik a töltött káposztát, mint mi, nyilván némi eltéréssel, ott sem nagyobbak a különbségek, az én tapasztalatom szerint.
Végül a lényeg: igen, a jó infrastruktúra miatt valóban elég turistás a régió, emiatt nagy a verseny, jók az árak, és kicsit kommerciális az ügy, de ami még jó DK Ázsiában, hogy még mindig lehet könnyen olyan helyeket találni, ahová nem mennek sokan, drágább is, rosszabb is az infrastruktúra, de még így is jóval könnyebb utazni, mint bárhol máshol a “harmadik” világban, és jó helyek vannak Indonézia távoli területein. Szóval mindenki megtalálja a számítását.
Akármekkora közhely, de nagyon igaz: a “harmadik világban” való utazgatást rutin megszerzése céljából tényleg DK Ázsiában kell kezdeni, ennél egyel durvább Latin Amerika, és végül Szubszahara a legdurvább. Érdemes ebben a sorrendben felfedezni a világot
@Szarazinda: Én ezt még annyival egészíteném ki, hogy bár valóban vannak hasonlóságok, azért szerintem az említett két országban (Thaiföld és Vietnam; és ehhez azért hozzájön Malajzia és Szingapúr, a sok indiai és kínai miatt) valamivel kifinomultabb az étkezési kultúra (most természetesen megint nem a higiéniára gondolok, hanem az ételek sokszínűségére), mint mondjuk a hagyományosan nagyon szegény Laoszban és Kambodzsában, a Fülöp-szigetek és Indonézia ételeiről nem is beszélve. A Fülöp-szigeteken rengeteg gyorsétterem található a sokéves amerikai jelenlétnek köszönhetően, nemzeti ételük, már ha van ilyen, az a fokhagymás szójaszószban főtt hús (adobo), amihez valljuk be, nem kell nagy főzési tudomány. Indonéziába szintén nem enni jár az ember, bár hangsúlyozom, mindenhol lehet jókat enni, és azért mindenhol vannak hasonló ételek, pl. a francia hatás egész Indokínában érezhető, az Ázsiában népszerű tésztás levesekről nem is beszélve.
@Szarazinda: Mondjuk a Fulop-szigetek soha nem volt angol gyarmat, ellenben elobb spanyol, kesobb amerikai (USA) gyarmat igen. Elobbi oroksege a rengeteg spanyol helysegnev, meg a bigott katolicizmus, mig utobbie az angol nyelv.
Hálás lennék, ha a térségben élő (nem turistáskodó) magyarokkal felvehetném a kapcsolatot. Mindenkinek előre is
Ez egy általánosságokról szóló írás. Picit színesítették a képet a hozzászólók.
Sajnos, ahogy egyre több turista keresi fel Dél-kelet Ázsiát, úgy lesz kevésbé “mosolygós” a fogadó ország, különösen, mióta az oroszok ellepnek mindent. Csak a panaszkodásról lehet hallani tőlük még a masszázsnőktől is masszázs közben és mindenhol. Mi emiatt nem bírunk az 1990- 2000-es évek eleji fílinggel találkozni. Legyen ez egy többcsillagos szállodás, vagy akár egy olcsóbb szálláson eltöltött idő.
Még talán Vietnam “nincs elrontva” annyira a turistaáradattól, de siessetek, pár év csak az egész.
@Ez vagyok: Én úgy vettem észre, hogy kizárólag a turistás helyeket lepik el az orosz, kínai stb turisták, azokon túl ők nem mennek sehova, pont azért, mert nincs masszázs és koktél bár. És amúgy a Thaiföldre évente visszajáró magyarok többsége is ilyen, ha valami nincs kiépítve az európai igényeknek, akkor az nem érdekes. Tisztelet a kivételnek persze, természetesen nem mindenki ilyen. És ha már oroszok, szerintem Thaiföld után pont Vietnamban (turistás részeken, mint Mui Ne és Nha Trang) vannak a legtöbben, oda nekik nem kell vízum. Szerencsére rengeteg turistamentes hely van még (Fülöp-szigetek és Indonézia kb 90%a, de minden országban van még fel nem futott hely), ahol a helyiek is őszintén kedvesek, nem csak az oroszok pénze miatt.
@vorosborisz: Épp ezt akartam én is kifejezni, hogy egyre több hely ki van már építve az európai igényeknek és emiatt már túlsok a turista, legyen az bármilyen nemzetiségű. De kétségtelen, hogy a legelriasztóbb az orosz.
Vietnammal kapcsolatban: hálisten nem voltunk Mui Ne-n és Nha Trangon, így maradt meg nekünk a még látogatható kategóriában. Köszönöm az információt.
@Ez vagyok: Mui Ne-t ettől függetlenül ajánlom, szép strand és homokdűnék is vannak a közelben, nagyon szép. Bár rengeteg az orosz (a főutcán is minden oroszul van kiírva, nem angolul), úgy vettem észre, hogy ők inkább a drágább helyeken szállnak meg és onnan nagyon ki sem mozdulnak. Nha Trangban én kb. 4 éve jártam, akkor még nagyon olcsó volt, kevés orosz turistával, viszont tavaly beszéltem egy angol sráccal aki tavaly volt, és szerinte mára már ellepték az oroszok, ezért az árak is felmentek, így oda talán nem érdemes menni (Nha Trang strandja egyébként sem világszép és a közelben lévő szigetek is felejthetők). Vietnamban – az északi hegyvidéken túl – ajánlom Phong Nha-t (hamarosan lesz róla bejegyzés a blogon), kezd turistásodni (már az open bus is megáll itt), de egylőre fiatal hátizsákos turisták jönnek csak, nagyon drága szállás egyelőre nincs. Ez egy nemzeti park sok barlanggal (a környéken van a nemrég felfedezett legnagyobb barlang – Son Doong), ahol motorral kényelmesen körbe lehet menni, nagyon szép a környezet.
@vorosborisz: Köszönöm megintcsak az infókat.
Mi már öregecskék vagyunk és szeretjük, ha a szállás egy legalább 3 csillagos. Viszont nem kedveljük a neveletlen turistahadat. 2015-ben egy Halong-öböltől Mekong-deltáig utazás és Angkor után, gondoltuk megpihenünk Koh Chagnon, eléggé eldugott ,gondoltuk, de nem.
Az előző beírásodból is azt szűrtem le, hogy Vietnam is martalékává kezd lenni ennek.
A hátizsákozásból “kinőttünk” 🙂
Ma találtam böngészés közben ezt a blogot, nagyon sok hasznos infót szereztem, köszönöm Borisznak és a kommentelőknek! Idén indulok felfedezőútra én is. Remélem, hamarosan hasznos tippekkel, ötletekkel, tapasztalatokkal tudok hozzájárulni a a bloghoz, mint kommentelő! 🙂
@Cstimea: Köszönöm a kedves szavakat, s kívánok élményekkel teli utat! Hová lesz az út, ha nem titok? 🙂
A sűrűbe még nem merek bemerészkedni (Indonézia és szomszédos országok) ezért elsőnek a sokak által unalmasnak ítélt Srí Lanka vagy Maldív-szigetek a terv 😉 Mármint, ezek azok, amik tényleg messze vannak és sok előkészületet kívánnak 🙂
@Cstimea: Hát, nyilván hozzáállás kérdése, de szerintem Sri Lanka minden, csak nem unalmas! A kettőt egyébként kombinálhatod is egy olcsón kifogott repjeggyel, ami azért jó, mert nagyon jól kiegészítenék egymást. Sri Lankán ugyanis abszolút felesleges a tengerpartra pazarolni az időt (sokan lehet erre értik, hogy unalmas, a partok nem kifejezetten szépek DK-Ázsia és Maldív-szigetek után), rengeteg természeti (nemzeti parkok, hegydivéki kisvárások, ahol túrázni lehet, stb.) és kulturális látnivaló (történelmi és vallási épületek főleg) van az országban, úgyhogy nagyon tartalmasan ki lehet tölteni 2-3 de akár 4 hetet is. Ne becsüld alá az ország méreteit, a közlekedés általában lassú, de legalább nagyon olcsó és a táj is szép a vonatok, buszok ablakából. A Maldív-szigeteken pedig jól kell szigetet választani, hogy tényleg azt kapd, amire vágysz, de az tény, hogy az összes sziget természeti adottsága hasonló: lapos, kicsi szigetek, ahol a fő attrakció a part és víz kombinálciója, illetve a ví alatti világ, amivel kapcsolatosan azért limitáltak a programlehetőségek.