Tajvan természeti és kulturális attrakcióin túl egyéb meglepetéseket is tartogatott: “elkövettem azt a hibát”, hogy egy forró nyári napon engedtem a csábításnak, és megkóstoltam egy igazán különlegesnek ígérkező barackízű kraftsört. Az íz egyedisége annyira lenyűgözött, hogy nem volt visszaút: belevetettem magam az ázsiai kraftsörök világába és igazán meglepő dolgokat találtam!
A blog eddigi írásaiból még nem derült ki, de imádom a sört. Mondjuk utazás közben, társaság hiányában nagyon ritkán fogyasztom – például Indonézia ismeretlen szigetei között utazgatva az alkohol beszerzése egyébként is macerás, meg amúgy is, valljuk meg őszintén, a hátizsákos költségvetést könnyen felborítják a nem szükségszerű kiadások. De azt is be kell, hogy valljam, kevés dolog esik jobban a délkelet-ázsiai hőségben, mint egy pohár hideg sör. Illetve finomítanék ezen az állításon: kevés dolog esik jobban, mint egy pohár hideg kraftsör.
És mielőtt sznobnak kiáltanál ki, kedves olvasó, el kell, hogy mondjam: Ázsiában – legalábbis az alapján, amit én eddig tapasztaltam -, a kraftsör minősége tényleg összehasonlíthatatlan a szinte mindenhol megtalálható 80-200 forintos sörök minőségével. Az Ázsiában készült “nagyüzemi, márkás” sörök meg sem közelítik az európai komolyabb sörfőzdék termékeit – aki kóstolt már bia hoi-t, vagy Angkor sört, az tudja, hogy miről beszélek.
Az ázsiai kraftsörről tudni érdemes, hogy helyi alapanyagokat (például trópusi gyümölcsöket és egyéb egzotikus fűszereket) felhasználva készül, ezért egy sor különleges ízzel, színnel és állaggal lehet találkozni. Némelyik kifejezetten furcsa – s biztosan akad néhány “gyatra” próbálkozás, de igazán zseniális ízekből sincs hiány. Én magam is kóstoltam már néhányat. És itt említeném meg azt is, hogy sörszakértő ugyan nem, de sörkedvelő az vagyok és szerintem ennyi elég ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz sör között.
Az alábbiakban olyan söröket mutatok be, amelyekhez még nem volt szerencsém, de jelenlegi utam során szeretném őket kipróbálni. Hogy sikerült-e és milyen élményt nyújtottak, azt majd a blog Facebook oldalán (de az is lehet, hogy majd további bejegyzésekben) megosztom. Ázsiában ugyan kicsit később indult be a “kraftsör-forradalom”, de manapság már szinte minden országban – még a muzulmán többségű Indonéziában is találhatók úgynevezett mikrosörfőzdék. Némi internetes kutatómunka után készítettem egy “sörbakancslistát” magamnak az út további részére – amely közel sem végleges. Íme:
Vietnám
Sörszempontból Vietnám az egyik olyan ország, amelyet legjobban várok ezen az úton, ugyanis minden jel arra mutat, hogy Ázsiában Vietnám az egyik leginkább fogékony ország a “kraftsörforradalomra”. Ez annak fényében nem meglepő, hogy Vietnámban rengeteg sört fogyasztanak a helyiek – a fenti, 80 forintos utalás például megállja a helyét Vietnámra – a sör hihetlenül olcsó. És olyan is. Viszont! Az utóbbi években alakult kis sörfőzdék igazán kitesznek magukért, hogy ez változzon. Vietnámról gyűjtöttem eddig a legtöbb információt – az interneten elég sok információ érhető el az ottani kraftsörökről, ugyanis rengeteg érdekes sört gyártanak a vietnámi mikrosörfőzdékben. Alig várom, hogy az alábbi söröket végigkóstolhassam!
Phó-sör (Bia pho)
Azt hiszem, hogy a vietnámi nemzeti fogásnak számító tésztalevest senkinek sem kell bemutatnom (Budapesten is lehet kapni mindenfelé), de hogy ennek ízvilága sört inspiráljon, az talán még az országot jól ismerő utazóknak is újdonság lehet. Bizarrul hangzik, bár gyorsan hozzátenném, hogy a hanoi székhelyű Furbrew sörfőzdében természetesen nem a sós levesízt próbálták “utánozni”, hanem a leves esszenciáját adó fűszereket: a fahéjt, az ánizst, a koriandert és a cardamomot. Az interneten csupa pozitív véleménnyel lehet találkozni, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok.
Passiógyümölcs (maracuja) és egyéb gyümölcsös sörök
A passiógyümölcs az egyik kedvenc trópusi gyümölcsöm, Kínától kezdve egészen Indonéziáig számos tea- és üdítőitalt ízesítenek vele, úgyhogy a sör sem maradhat ki a sorból. A trópusi (és egyéb) gyümölcsök használata nem vietnámi sajátosság, Európában is igen népszerűek a gyümölcs ízesítésű radlerek, viszont azt kell, hogy mondjam: ízesítőszerek helyett a kraftsörök szinte kivétel nélkül valódi, helyben termő friss gyümölcsből készülnek, ezért ízben és állagban össze sem hasonlíthatók olcsóbb “társaikkal”. Vietnámban gyümölcsben pedig nincs hiány: a passiógyümölcsön túl számos, főleg trópusi gyümölcsöt, például sárkánygyümölcsöt, kókuszt és ananászt is felhasználnak a sörökhöz. Én a gyümölcspalettáról eddig egy meglepően finom barackízt próbáltam Tajvanon (a Taihu sörfőzdéből) és nagyon meggyőzött!
Kambodzsa
Kambodzsa szintén nem a jó, sokkal inkább az olcsó söreiről híres, már ami a nagyüzemi gyártást illeti. Viszont az ország – főleg a főváros – fejlődésével egyre nagyobb az igény minőségi termékekre, s az egyre bővülő expat közösségnek is köszönhetően ez a tendencia a növekvő mikrosörfőzdék számán is meglátszik. Jelenleg tudtommal hat ilyen sörfőzde található az országban és mivel az utóbbi néhány évben indult be mindegyik, ez az alacsony szám ellenére is növekvő tendencia. A kambodzsai sörfőzdék érdekessége, hogy van, amelyikben a bárból üvegablakon keresztül megfigyelhető a sörfőzési folyamat (Five Men Fresh Beer – Sihanoukville); sőt, van egy családi sörfőzde Kampotban (Flowers Homebrew), ahol némi szerencsével akár a főzési- vagy palackozási folyamatba is be lehet segíteni. Kampot az útitervünkben szerepel, úgyhogy ha szerencsés lesz az időzítés, akkor ezt ki fogom próbálni. Úgy tudom, hogy egy sor, thai kézműves sör is kapható Kambodzsában (Thaiföld e listán csupán azért nem szerepel, mert oda ezen az úton nem megyünk – bár ez még változhat), úgyhogy választékból igazán nincs hiány.
Ami a söröket illeti, a Stone Head sörfőzde által főzött “Coconut Cream Ale” remekül hangzik (ez mondjuk pont thai, de Kambodzsában is kapható), a csokoládés vagy kávé felütésű barna sörök is kifejezetten izgalmasnak ígérkeznek, de például a citromfűvel ízesített sörökre is nagyon kíváncsi vagyok. A citromfüvet egyenlőre nehezen tudom sörben elképzelni, de egy próbát megér. Nagyon várom már Kambodzsát – és nem csak a sörök miatt.
Mianmar
A mianmari turizmus az utóbbi években indult csak be igazán (az ország nagy része továbbra is csak speciális engedélyekkel látogatható, vagy még azokkal sem!), a kézműves sörgyártás pedig még később: csupán a tavalyi évben kezdte meg működését az ország első mikrosörfőzdéje, a Burbrit; ami magánvállalkozásként hatalmas szó egy olyan országban, ahol a sörgyártás évtizedekig állami monopólium volt. Kimondottan különlegesnek ígérkező sört a honlapjukon még nem találtam, de ettől függetlenül nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tud egy mianmari sörfőzde. Hamarosan kiderül, Mianmarba e hó közepén utazom.
India és Nepál
Sem India, sem Nepál nem az alkoholfogyasztásról híres, mégis, aki keres, az talál! Indiában ráadásul – már csak a nagy számok törvénye miatt is – talán nem is kell olyan nagyon keresni: korábban úgy olvastam, hogy 2008-ban mindössze kettő, kraftsört is csapoló pub volt az országban, mára ez a szám átlépte a 100-at és ugyan még ez sem mondható soknak egy ekkora országban, mégis, az ekkora növekedés azt jelenti, hogy azért Indiában is elindult valami kraftsörfronton. Nepálban tudtommal egyetlen mikrosörfőzde működik, de engem az az egy is meglep.
Indiáról sokkal több információ elérhető az interneten, és eddigi kutatómunkám alapján azt kell, hogy mondjam, talán itt tudom majd a legtöbb különleges ízt megkóstolni. Bár akad olyan, amiben nem vagyok biztos, hogy akarom-e… Gondolok itt például a szalonna (bacon) ízhatású sörre (a Pune városából indult Doolally sörfőzde terméke), de még azt a lehetőséget sem vetem el, hogy ez az íz is működhet. Indiából egy sor érdekes ízt találtam az interneten – az más kérdés, hogy ezt mindet végig tudom-e majd kóstolni, a kraftsörök némelyike ugyanis szezonális, de én rajta leszek az ügyön. Kiemelném példáult a hibiszkuszt, az áfonyát, illetve amiket a leginkább várok, azok a masala (indiai fűszerkeverék, amit például curry-kbe és a híres masala teába is tesznek) és teafűvel kísérletező kreálmányok. Alig várom!
A teljesség igényében megjegyezném, hogy utunk jelenlegi “állomásán”, Kelet-Timoron nincs helyi sör. Továbbá Indonéziában csupán egyetlen mikrosörfőzde működik, Bali szigetén, egyelőre nem túl nagy (és nem túl különleges) kínálattal. Japán és Tajvan (azok közül legalábbis, ahol eddigi utunk során már jártunk) sörkultúrája viszont megérne némi kutatómunkát – Tajvanon sajnos túl későn fedeztem fel a helyi különleges söröket, sok kóstolásra sajnos nem volt időm. Japánban pedig pénzem nemigen volt erre, így ott nem is igen kerestem. A jövőben igyekszem majd a különleges söröket megkeresni, és azokról majd itt a blogon, illetve a blog Facebook-oldalán is beszámolok.