A tömegturizmus hozománya, hogy manapság szerte a világban vannak olyan, kezdetben ígéretesnek induló úti célok, melyek ma már nem a helyi kultúra megismeréséről vagy a táj szépségéről szólnak, hanem a fiatal hátizsákos utazók hedonista életmódjának a kiszolgálásáról. Olcsó koktélok, félmeztelen fiatalok, hajnalig tartó zene. Hol vannak már az idők, amikor Koh Phangan-t az érintetlen strandjai miatt keresték fel az emberek? Elég csak a híres délkelet-ázsiai „pancake-trail” egy-egy állomását felkeresni, ami a fiatalok többségének számára csupán egyetlen dologról szól: a féktelen bulizásról. Nem szeretnék ítélkezni, nagyon is jól tudom, hogy mindenkinek az életében van olyan időszak, amikor semmi más nem érdekli, csak az, hogy jól érezze magát. Nekem is volt ilyen időszakom, s főleg utazásaim kezdetén, én is sok hátizsákos fiatal által preferált helyen fordultam meg. Hamar rájöttem, hogy ha olcsón szeretnék utazni, akkor bulizni nem a leghíresebb parti helyeken kell, a délkelet-ázsiai olcsóság például a thai parti-szigeteken ismeretlen fogalom. Szerencsére van hangulatos alternatíva bőven.

Mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, és konkrét ajánlásokkal élnék, szeretném felhívni a figyelmet a felelősségteljes szórakozásra. Nem szeretnék megmondó emberként beleszólni abba, hogy ki mit csináljon vagy éppen mit ne, de megosztanék egy-két történetet azért, hogy árnyaljam a képet a féktelen bulik sokak számára mennyeinek tűnő világáról.

Az első történet az indonéz Gili Trawangan szigetéhez kötődik. Aki csak egy kicsit is érdeklődik Bali és úgy egészében Indonézia iránt, valószínűleg hallott már a Baliról egyszerűen megközelíthető, gyönyörű strandokkal és víz alatti világgal rendelkező Gili-szigetekről. Három sziget, Gili Trawangan, Gili Air és Gili Meno alkotja ezt az apró szigetcsoportot, mely Bali és Lombok szigete között található, ez utóbbi északnyugati csücskénél.  A három közül Gili Trawangan a legnagyobb és a fiatal utazók körében a legnépszerűbb: híres parti sziget, mely az országban – egyébként rendkívül szigorúan, akár halállal! – büntetett drogok ellenőrizetlen terjesztése miatt vált a fiatalok „paradicsomává”. A sziget – annak ellenére, hogy a három Gili-sziget közül a legnagyobb – annyira kicsi, hogy se motoros járművek, se rendőrök nincsenek, így gyakorlatilag mindenki azt csinál, amit akar. Ezt a helyzetet az itt működő bárok, éttermek ki is használják.

Gili Trawangan annyira kicsi, hogy motoros járművek sincsenek

     Én 2015-ben jártam Gili Trawangan-on: ismerőseimmel Baliról, gyönyörű strandok reményében jöttünk át. Az ugyanis egy tévhit Balival kapcsolatban, hogy szép, fehérhomokos partokkal van tele: a strandok mind a szomszédos Lombokon, mind a Gili-szigeteken sokkal szebbek, mint bármelyik partszakasz Balin. De ez egy másik bejegyzés témája.

Ilyen strandot Balin ne keressünk (Gili Trawangan)

     Érkezésünkkor, szállásadónk felhívta a figyelmünket egy rendkívül sajnálatos eseményre: közvetlenül az érkezésünk előtt eltűnt a szigeten egy brazil nemzetiségű fiatal. Elmondása alapján, a szigeten gyakorlatilag minden bárban árult gomba nevű drogból fogyasztott, amitől bepánikolt, majd elszaladt, úgy, hogy senki nem találta. 3 napot tartózkodtam a szigeten, az idő alatt sem került elő. A szigetet elhagyva, néhány napra rá a hírekből értesültem arról, hogy megtalálták az eltűnt fiú testét a tengerben.

     Én nem szeretnék pálcát törni senki felett, de szeretném felhívni a figyelmet a nagyon is valós veszélyekre: ahogyan a fenti eset is bizonyítja, sosem tudhatjuk, hogy hogyan reagál a szervezetünk akár az ártalmatlannak tűnő drogokra is. Egy ilyen kicsi szigeten, relatíve messze mindentől ráadásul távol van a segítség, ha bármi bajunk keletkezik, így jobb az ilyen helyzeteket elkerülni.

     A másik történet, amit megosztanék, a laoszi Vang Vieng nevű településhez kötődik, amit úgy gondolom, szintén nem kell bemutatni a Délkelet-Ázsiával rokonszenvező utazók számára. Vang Vieng egy apró, a hegyek között megbúvó település észak-Laoszban, amely néhány éve még a fiatal hátizsákos utazóktól és a kiszolgálásukra épült bárok zenéjétől volt hangos. Azért a múlt idő, mert a helyi hatóságok 2012-ben felszámolták az összes bárt: ennek eredményeképpen abban az évben el is kerülték Vang Vieng-et az emberek. Ez eléggé megviselte az addig folyamatos bevétellel rendelkező helyi vállalkozókat, ezért nyomásukra néhány bár és buli hely ismét megnyitotta kapuit, igaz, szigorú ellenőrzések mellett. Mára viszont már nem az a parti hely, ami valaha volt, a helyi emberek örömére.

Vang Vieng bulis „fénykorában” a tubing nevű tevékenységről vált híressé, melynek lényege, hogy egy nagyobb, felfújt gumibelsőn ülve lecsorgunk néhány kilométert a folyón úgy, hogy közben meg-megállunk a több tucatnyi bár valamelyikénél egy pár italra. Az italok mellett, Gili Trawangan-hoz hasonlóan itt is hatalmas mennyiségű drog állt a szintén hatalmas mennyiségű fiatal utazó rendelkezésére. És Indonéziához hasonlóan Laoszban is keményen büntetik már a fogyasztást is. Csak 2011-ben 26 halálos áldozattal járt a drog-és alkoholfogyasztás: a legtöbben szerencsétlenül járt sziklaugrás következtében jártak pórul. A legtöbb helyen ugyanis túl sekély a víz, azonban illuminált állapotban erre sokan fittyet hánytak.

Vang Vieng környékén gyönyörű táj, de a korábbi években nem ez volt az elsődleges motiviáció az utazáshoz

     Hangsúlyozni szeretném, hogy az egészséggel kapcsolatos kockázati tényezőkön túl, van még egy aspektusa a délkelet-ázsiai drogfogyasztás veszélyének: rengeteg hely vonatkozásában lehet hallani drogokkal kapcsolatos razziáról és „átverésről”. Volt időszak, amikor Vang Vieng-ben is csak úgy nyüzsögtek a beépített civil ruhás rendőrök, akik drogdílert játszva próbáltak meg minél több embert átejteni. De ez nem csak Laoszban van így, hanem szerte Délkelet-Ázsiában. Ezt a turista átverésekről szóló posztokban el is felejtettem megemlíteni, bár ez remélhetőleg csak egy igen szűk réteget érint. Legjobb esetben is komoly, több száz, vagy akár több ezer dollár értékű pénzbüntetésre számíthat az illető, a lehetséges börtönbüntetésről nem is beszélve.

Mindezeken túl még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: a helyi emberek életét is gyökeresen megváltoztatja a tömegturizmus, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Valószínűleg jól jön a helyi embereknek az extra bevétel, ugyanakkor a negatív hatások is igen szembetűnőek. Laoszban például, hogy a példánknál maradjunk évszázadokon keresztül a tisztelettudó, teljes testet takaró öltözék volt az elfogadott norma; gondoljunk bele, mit gondolhatnak manapság a helyiek a neonfestékkel összefirkált, félmeztelen külföldi fiatalokról? Nem szeretnék túlságosan az etikai részletekbe menni, a lényeg, hogy utazáskor felelősségteljesen gondolkodjunk és gondoljuk meg jól, hogy hogyan, hol és mire költjük a pénzünk.

Vannak híres parti helyek: ilyenek például a thai szigetek (Koh Phangan, Koh Phi Phi), Bali szigetén Kuta, a már fent említett Gili-Trawangan, stb., amiket szerintem jobb elkerülni, főleg, ha olcsón szeretnénk utazni. Pláne akkor, ha közben autentikus élményekre is vágyunk. Ezeken a helyeken – bár kétségtelen, hogy remek a hangulat – általában európai árszínvonallal találkozhatunk. Szerencsére rengeteg olyan hely van, ahol hasonlóan jó hangulatban lehet bulizni, viszont mindezt barátságosabb árakon tehetjük meg.

A következő bejegyzésben olyan ázsiai helyeket mutatok be, ahol nem kell egy vagyont ott hagynunk, ha bulizni szeretnénk. Tarts velem a továbbiakban is!