Aki követi a blog bejegyzéseit, az már olvashatott arról, hogy idén télen Indonézia leginkább turista-mentes régiójában volt szerencsém több, mint egy teljes hónapot utazni. Utam előtt kettő olyan szigetcsoportot tűztem ki célul, amit mindenáron meg kellett látogatnom: a legfontosabb célom az érdekfeszítő történelemmel büszkélkedő Banda-szigetek elérése volt, a másik, az ezzel viszonylag egyszerűen kombinálható Kei-szigetek. Mint kiderült, e preferenciával nem vagyok egyedül. Az egész régióra jellemző turista-és utazóhiány miatt rengeteg egyéb utazóval én sem futottam össze indonéziai utam során, egy valamiben viszont mindenki egyetértett: a közép- Malukuban található Banda-szigetek olyan volumenű és hangulatú úti cél, amit minden utazónak látnia kéne.

A tény, hogy a Banda-szigetek sokak által vágyott úti cél, szerencsére nem jelenti azt, hogy sokan el is jutnak ide. Egy korábbi bejegyzésben már kifejtettem, hogy az idejutás rendkívül időigényes és jellemzően a releváns hajómenetrendek utazás előtt maximum egy hónappal előre elérhetők, így az utazást megtervezni is csupán közvetlenül indulás előtt érdemes.

Hol vannak a Banda-szigetek?

A Banda-szigetek Indonézia Maluku régió középső részén, Ambon, Seram és a Kei-szigetek között találhatók, gyakorlatilag a nyílt tengeren. Tíz kisebb sziget alkotja a szigetcsoportot, melyek közül a fontosabbak: Banda Neira, a fő sziget; Pulau Gunung Api, a vulkán-sziget; Pulau Hatta, ami a príma víz alatti világáról híres; Pulau Banda Besar, ahol csodás falvak között túrázhatunk; Pulau Ai, ami a legjobb választás, ha el szeretnénk bújni a világ elől; Pulau Run, ami arról híres, hogy anno Manhattan-re cserélték el az itt üzletelő országok; valamint Pulau Neilaka, a szigetcsoport legszebb strandjával. A többi apró sziget lakatlan.

Az idejutásról nagy vonalakban:

A leglogikusabb indulási pont Maluku régió központja, Ambon szigete. Innen Bandára eljutni elvileg repülővel és hajóval lehet. Azért csak elvileg, mert a repülő kiszámíthatatlan: egyrészt Banda kisméretű repülőtere csak kis, 10-20 üléses repülőgépek fogadására alkalmas, ezért a jegyek gyorsan el szoktak fogyni, illetve akár egy komolyabb szél esetén is törölhetik a járatot, így nem igazán lehet arra apellálni, hogy megérkezünk Ambonba, majd 1-2 napon belül továbbrepülünk Bandára. Ami a hajót illeti, két opció jöhet szóba: a legmegbízhatóbb megoldást a nemzeti hajótársaság, a Pelni által működtetett járatok kínálják. Hatalmas, óceánjáró méretű hajókról lévén szó, ezek indulását még rossz időben sem törlik, hátrányuk viszont, hogy az út hosszú (8-10 óra), a körülmények nagyon egyszerűek (fekhely általában nincs, vagy csak maximum a földön) és általában kétheti rendszerességgel indul egy hajó, ezért szűk időkerettel szerencsésnek kell lennünk, hogy a menetrenddel egyezzen az indulási szándékunk. A Pelni mellett úgynevezett gyorshajóval is lehet utazni, már amikor üzemel, ez ugyanis a repülőhöz hasonlóan szintén megbízhatatlan módja az utazásnak. A rossz időn túl karbantartásra hivatkozva is gyakran törlik a járatot, így ennek indulása még akkor sem biztos, ha már másnapra meghirdették azt. Ezzel is egyébként az út mintegy 4-5 óra. Sajnos (vagy szerencsére?) a Banda-szigetek mindentől messze vannak.

Ha viszont Indonéziában jársz, és az idődbe belefér, akkor keresd fel a Banda-szigeteket. Íme 5 ok, hogy miért:

1. A szigetek hangulata

Kétség kívül a legnagyobb attrakció a szigetek hangulata. Bár gazdasági szempontból a fűszer szigetek manapság gyakorlatilag jelentéktelenek, a történelem folyamán nagyon is fontos szerepet játszottak a világ gazdaságában. A részletekbe terjedelmi okokból most nem mennék bele, a lényeg, hogy a történelmi korok épületei, hangulata a mai napig fennmaradt. A Banda-szigetek fő szigete, Banda Neira úgy néz ki, mintha egy kosztümös film helyszíne lett volna, aminek díszleteit elfelejtették összepakolni a forgatás után. Mindenfelé gyarmati épületekbe botolhatunk, a szigeten található legtöbb szálláshely is gyarmati stílusban épült.

Nem jártam még mindenhol, de biztos vagyok benne, hogy nem sok olyan hely van a Földön, ahol a történelem nagysága olyan módon lenne érzékelhető, mint Bandán: itt az összes épület – a múzeumoktól eltérően  – a mindennapi élet szerves részét képezi. A történelmi hangulat mellett kiemelném továbbá a nyugodtságot, amit kivétel nélkül az összes sziget áraszt. Bandán is rengeteg, egész Maluku-ra jellemző, színes házakkal és takaros kertekkel teli falvak között kirándulhatunk.

2. A víz alatti világ

Volt már szerencsém Délkelet-Ázsia szerte mind sznorkelezni, mind palackkal merülni, de sehol máshol nem tapasztaltam olyan gazdag és változatos víz alatti világot, mint itt Bandán. Itt akkora területen kiterjedt koralltelepeken lehet sznorkelezni, hogy egy teljes délután alatt sem tudnánk minden korallt jól megnézni magunknak. A korall mellett a halak mennyisége és mérete is említésre méltó, a változatosságról már nem is beszélve. Ha ez nem lenne elég, olyan víz alatti érdekességek is vannak itt, mint például a Hatta sziget előtt található víz alatti szikla-árkád, amit teljesen benőttek a korallok és mivel néhány méteres mélységben található, akár át is úszhatunk alatta.

A sznorkeling és búvárkodás szempontjából nem volt szerencsés Bandán kezdenem az utazást, mert elmondható, hogy az itteni mércét általában nem ütik meg az egyéb szigetek. Természetesen vannak kivételek. Meglepetésemre, a szintén közép-Malukuban, Ambon szigete mellett található apró Nusalaut szigete hasonló víz alatti adottságokkal rendelkezik. Erről majd egy későbbi bejegyzésben beszámolok, ugyanis ott is annyi a látnivaló, hogy az egy külön posztot érdemel.

3. Gyönyörű strandok

Őszinte leszek, a hely természeténél fogva nem a strand az elsődleges, amit kiemelnék, mint kötelező Banda-attrakciót. Ebben a tekintetben a régió másik szigetcsoportja, a Kei-szigetek egyébként is verhetetlenek. Viszont kétségtelen, hogy sok szép strand van a Banda-szigeteken is, ami állítás egyébként Maluku egészére nézve is elmondható. E tekintetben Bandán a legjobb választás a fő szigettől távol fekvő, apró Pulau Neilaka, ahol még egy tengerbe benyúló homokpad is található. Pulau Hatta strandja is tetszetős, de a fő sziget kivételével (amit azért rendesen beépítettek a helyi lakosok) gyakorlatilag minden szigeten találhatunk néhány szép, fehér homokos, fürdésre alkalmas partszakaszt.

Pulau Neilaka

Pulau Hatta

4. Helyi, különleges ételek

     Indonézia nem feltétlenül az ételek minőségéről híres. Mindenhol lehet persze jókat enni, de azért elmondható, hogy egy egyhónapos út során unalmassá tudnak válni az egyszerű indonéz kifőzdékben ismétlődő fogások. Az indonéz gasztronómiában óriási felüdülés Banda az itt termő fűszereivel. Fűszerszigetek lévén furcsa is lenne, ha nem használnák a helyben termő ízeket. Megjegyezném, hogy a legtöbb étterem is az egyszerű, Indonézia egyéb részén is megszokott fogások elkészítésére van berendezkedve (úgy, mint sült rizs, sült csirke, sült hal, stb.), de azért rendre találhatunk helyi ételkülönlegességet is az étlapokon. Ilyen például a helyben termő kenari dió-szószos sült padlizsán vagy akár a szerecsendió virágával készült tökleves; a különböző szószokkal leöntött sült halakról nem is beszélve. Valamint ide sorolnám a közkedvelt, helyiek által csak sárga rizsnek hívott sáfrányos rizst is, ami a legtöbb szálláshelyen reggeliként is kérhető.

5. Szuper ár-érték arány mindenhol

Rendkívül olcsó minden. 175 ezer rúpiáért (3.800 forint) egy kifogástalanul tiszta szobát kaphatunk wifi-vel és bőséges reggelivel, illetve díjmentes napközbeni gyümölcsfogyasztással. Pulau Ai-n például 300 ezer rúpiáért (6.500 forint) napi háromszori étkezést is magában foglal a szállás, két főre értve, és mivel ott egyébként is csak sétálgatni, úszni és pihenni lehet, sokkal többet akkor sem tudnánk költeni, ha szeretnénk. A kirándulások ára is rendkívül olcsónak mondható Délkelet-Ázsia többi országához képest. Közeli helyekre akár 150-200 ezer rúpiáért (3-5 ezer forint) is bérelhető hajó, melynek költsége akár 4-5 fő között is megosztható. Terveim szerint konkrét árakról lesz még további bejegyzés, így ezt a pontot most tovább nem is részletezném. A lényeg, hogy ahhoz képest, hogy mekkora élményt tud nyújtani Banda, rendkívül olcsón is megúszhatjuk.

A legjobb az egészben, hogy Malukuban gyakorlatilag egyedülálló módon (na jó, talán még a Kei-szigeteken is) Bandán akár turistáskodni is lehet: szervezett kirándulásokra is be lehet fizetni a szálláshelyeken és a régió többi szigetétől eltérő módon itt azért sokan beszélnek angolul is, így minden sokkal egyszerűbben intézhető. Ha nem lenne ennyire távol mindentől és nem lenne ennyire időigényes az odaút, akkor bizony ellepnék a külföldi utazók és turisták. Én is csak azt tudom tanácsolni, hogy menjen, aki teheti, mert nagyon megéri!