Természetesen a kínai étterem kifejezés alatt nem a budapesti, gombamód szaporodó „álkínai” éttermekre gondolok, amelyeknek kvázi egyetlen kínai vonatkozásuk, hogy használják a fafül-gombát. E bejegyzésben a Kínában található éttermekről lesz szó, a kínai étkezési etikettet (bár legtöbb esetben inkább annak hiányát – már az otthoni körülményekhez viszonyítva) igyekszem minél átfogóbban bemutatni; hiszen Kínában járva és főleg éttermekben étkezve az emberek viselkedésében olyan furcsaságokat tapasztalhatunk, amik merőben eltérnek az otthon megszokott normáktól. Némely szituáció csupán megmosolyogtat, de szélsőséges esetben akár az étvágyunkat is elveheti egy-két zavaró körülmény, már ha nem vagyunk felkészültek.

Kevesen tudják rólam, hogy első Kínában töltött évemben (melynek célja a kínai nyelv elsajátítása volt) hétköznapjaim szabadidejének jelentős részét egy étteremben töltöttem, mint önkéntes felszolgáló. Hiszem ugyanis, sőt, Kínában töltött éveim tapasztalata alapján tudom, hogy idegen nyelvet csak úgy lehet tökélyre fejleszteni, ha a már elsajátított tudást használjuk is. Ha egy nyelvórán bemagoljuk a nyelvtani szabályokat és az új kifejezéseket, attól még nem fogunk jól beszélni az adott nyelven. Egy kicsit elkalandoztam, a lényeg, hogy sok időt töltöttem kínai éttermekben életem során. A pincérkedésen túl azért is, mert Kínában rengeteg olcsó, egyszerű étkezde van, ami egy konyha nélküli egyetemista számára, mint amilyen én is voltam évekig, rendkívül ideális.

Aki járt már Kínában, az már tapasztalhatta, hogy az éttermekbe nem a hangulat és az időtöltés miatt járnak ott az emberek, hanem jóllakni. A legegyszerűbb kifőzdékben (amik tényleg mindenhol ott vannak) abszolút nem időznek az emberek: érkezés után perceken belül megérkezik a kiválasztott étel, aminek elfogyasztása után egyből tovább is állnak. A funkcionalitás a legfőbb szempont tehát, a környezettel és annak tisztaságával abszolút nem foglalkoznak sem az étteremtulajdonosok, sem a vásárlók, ami nekünk rendkívül furcsa lehet. A közelmúlt gazdasági növekedésének köszönhetően persze Kínában is emelkedik az életszínvonal, az egyszerű, tulajdonképpen koszosnak mondható olcsó éttermeket egyre inkább kezdik felváltani az igényesebben berendezett és tisztábban tartott vendéglátó egységek. Kínában utazva az autentikus hangulatot azonban még mindig az olcsó helyeken tudjuk elsősorban megtapasztalni. Van azonban néhány tudnivaló, amit érdemes észben tartani, hogy helyben már ne érjen meglepetés.

Az egyszerű “éttermekben” nem időznek sokat az emberek

     Mielőtt rátérnék a furcsaságokra és az otthoni normáktól eltérő különbözőségekre, néhány gondolatban bemutatnám a kínai etikett néhány pozitív vonását. Ezek, egy utazó számára inkább érdekességek, semmint gyakorlati tudnivalók, hiszen egy rövid utazás alkalmával nem valószínű, hogy belelátunk a mély emberi kapcsolatokba: családi vagy hivatással kapcsolatos ismeretségi körben ugyanis sok norma létezik. Ilyen például a legfontosabb (értsd: legrangosabb vagy legidősebb) vendég, vagy az asztalnál ülő legidősebb személy tisztelete, melynek sok megnyilvánulási formája van. Családi körben például ezt a személyt a körkörös asztal konyhával átellenben lévő ülőhelyére ültetik, hogy a vendég lássa, szívesen készítik számára az ételt. Nem illik az ajtóval szemben vagy annak közelében leültetni, az ajtó folyamatos látványa ugyanis azt érzékeltetheti, hogy nem szívesen látják, távozzon minél hamarabb. A sorban érkező fogásokat is e vendég elé teszik le, s az ételből szedni is csak akkor illik, ha már a vendég szedett magának. Érdekesség, hogy koccintásnál (ami üzleti ebéd vagy vacsora esetén rendkívül gyakori) mindig a tőlünk idősebb vagy rangosabb személy poharának szintjétől alacsonyabban kell, hogy tartsuk a poharunk, ezzel is érzékeltetve, hogy az illető felettünk áll, akár korban, akár rangban. Ez sokszor komikus egymás alá-koccintást eredményez, főleg, ha két rangban vagy korban hasonló személy koccint.

És akkor térjünk rá a „furcsaságokra”. Az olcsó éttermekben járva ugyanis pontosan azokat a dolgokat tapasztalhatjuk meg, amik sokak kedvét elveszik az országtól. Kérdezz meg bárkit, aki már megjárta Kínát, hogy tetszett-e neki az ország, és ami még fontosabb, szimpatikusak-e neki a kínai emberek. Az emberek Kínáról és a kínai emberekről alkotott véleménye megosztó, s a legtöbben valószínűleg negatív véleménnyel hagyják el az országot egy rövid utazás után: rengeteg olyan véleménnyel lehet találkozni, mely szerint a kínai emberek például igénytelenek (köpködnek, szemetelnek), s ez rányomta bélyegét az utazásra. Olyan véleményről is hallottam már, hogy Kína szuper hely lenne a kínai emberek nélkül. Úgy gondolom, hogy nem érdemes általánosítani: én magam is sok olyan kínai embert ismerek, akik Európában sem tűnnének ki viselkedésükkel, viszont az tény, hogy nekünk, európai emberek számára szembetűnő az ilyen jellegű „igénytelenség”. Otthon is van ugyanakkor, aki szemetel, csak Kínában a nagy számok miatt ez gyakrabban látható, s ezért mélyebb nyomot hagy bennünk.

A kínai éttermek zajosak

Ne egy forgalmas, sok asztalos, tehát sok vendég befogadására alkalmas kínai vendéglőt válasszunk egy romantikus vacsora helyszínéül, ha meghitt, nyugodt hangulatra vágyunk. Legalábbis ne ebéd- vagy vacsoraidőben. A kínai éttermekben ugyanis meglehetősen sok zajforrás akad.

Egyrészt, egy nagyobb étteremben sok ember össze tud jönni, s a tömegben egymást próbálják túlharsogni az egyes asztalok. Társaságban ugyanis teljesen elfogadott az étkezés közbeni beszélgetés, akár teli szájjal is. Olyannyira, hogy komoly egyezségek és üzletek ebéd vagy vacsora közben köttetnek. Itt jegyezném meg, hogy a csámcsogásban sincs semmi kivetnivaló Kínában, az emberek óriási hányada nyitott szájjal eszik, legyen az illető egyetemi professzor vagy éppen utcai takarító. A takarítókat természetesen nem lenézve, mindössze azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a számunkra visszataszítónak mondható csámcsogás Kínában nem a tanulmányi végzettség függvénye. Mindezeken túl, Kínában teljesen elfogadott a telefonon való hangos zenehallgatás (a telefont hangszóróként használva) és a hangos telefonbeszélgetés – mintha a készülék adatátvitele helyett inkább hangszintünk emelésével próbálnánk meg a telefon túloldalán lévő személlyel kommunikálni. Ez Kínában abszolút normális, senki nem szól érte.

Sokan össze tudnak jönni egy-egy népszerűbb helyen

A kínai éttermek koszosak

A fentiekben már megemlítettem, hogy a funkcionalitásnak alárendelik az esztétikai és higiéniai követelmények kielégítését. Az igazán egyszerű helyeken nem ritka, hogy penészes a fal vagy éppen pereg a vakolat, de ami még inkább furcsa, hogy sok helyen a konyhát sem tartják tisztán: tegyünk tehát magunknak egy szívességet és ne tekintsük meg részletekbe menően a konyhát, amire egyébként sok helyen van mód, hiszen néhol a szemünk előtt, egy kis elkerített részen történik a főzés. Nem szépítek, az éttermek 90%-ára európaiként azt mondanánk, hogy igénytelen. Mindezen túl fontosnak tartom megjegyezni, hogy a kínai emberek étkezési szokása is eltér az általunk megszokottól: Kínában a csontokat, halszálkát és minden egyéb elfogyasztani nem kívánt hozzávalót egyszerűen az asztalra köpik. A zsebkendőt pedig általában az asztal alá dobják. Kár ezen megbotránkozni, úgy vannak vele, hogy távozás után az étterem személyzete majd úgyis feltakarít. És valóban.

Jobban járunk, ha a konyhát nem nézzük meg

A kínai éttermek dohányfüstben úsznak

Nem mindegyik persze, de egy forgalmas étteremben igen „jók az esélyeink”. A dohányzás Kínában súlyos probléma (Kínánál talán csak Indonéziában rosszabb e tekintetben a helyzet), s a helyzetet súlyosbítja, hogy a dohányzás gyakorlatilag mindenhol elfogadott. Metrón és egyéb tömegközlekedési eszközön természetesen nem, de gyakorlatilag ezeken kívül ezt sehol máshol nem ellenőrzik, se nem büntetik; annak ellenére, hogy sokfelé lehet találkozni „dohányozni tilos” jelzéssel.

Olyannyira, hogy jelen pillanatban is, egy kávézóban e sorokat írva mellettem ketten is dohányoznak úgy, hogy az egyébként hatalmas “dohányozni tilos táblát” nem lehet a falon nem észrevenni, amint azt ez a kép is tanúsítja (elnézést a kép minőségéért, de igyekeztem diszkréten fotózni):

     Teljesen mindegy tehát, hogy tiltva van-e a dohányzás vagy sem, ezt a legtöbben nem veszik figyelembe. Volt már olyan, hogy étteremben rá kellett szólnom a mellettem lévő asztal társaságára, hogy ne felénk fújják a füstöt: megértették és ezután nem is felénk fújták, de a dohányzást ettől még nem hagyták abba. Olyat is láttam már, hogy valaki az étterem ajtaján belépve gyújtott rá egy szál cigarettára, azaz képtelen volt azt még kint, a szabad levegőn elszívni. Kínában ebből a szempontból abszolút nem foglalkoznak a másik ember véleményével és egészségével. Természetesen Kínában sem minden étterem van tele dohányossal, de ne lepődjünk meg, ha a vacsora közepén mellettünk gyújtanak rá egy szál cigarettára.

Néhány egyéb kínai furcsaság:

• Szalvéta vagy zsebkendő helyett sok étteremben egy guriga wc papírt tesznek az asztalra kéztörlő gyanánt.

• Kínában az év (és a nap) minden szakában – hőmérséklettől függetlenül – nagy divatja van a forró víz-fogyasztásnak. Jó eséllyel tehát forró vizet kapunk, ha étteremben vizet rendelünk (már ha nem palackosat kérünk persze).

• Annak ellenére, hogy a péksütemények és úgy általában a pékségek népszerűek az országban, Kínában gyakorlatilag nincs európai jellegű kenyér (a nívós hotelek éttermeit leszámítva). Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a kínai ételekhez nem is illene, de attól még furcsa annak tudatában, hogy a külföldi dolgok másolására Kínában mindig is nagy hangsúlyt fektettek.

• Rengetegen eszik a levest kanál használata helyett kisméretű tálból szürcsölve.

• Kínában nem igazán ismerik a desszert koncepcióját. A rendelt fogások, elkészülési sorrendben érkeznek az asztalhoz – még sok, nyugati ételt felszolgáló étteremben is. Az édesség így gyakran a főfogásokkal együtt érkezik.

• Kínai éttermekben ne keressünk villát és kést, mert nincs. Az ételek az evőpálcika használatának megfelelően vannak elkészítve: gyakorlatilag minden apró, falatnyi darabokra van vágva. A pálcika egyébként például tészták, úgy, mint spagetti fogyasztására legalább annyira kényelmes és praktikus, mint a villa.

Az sem ritka, hogy az utcán főznek

Rengeteg, számunkra furcsának tűnő jelenséggel találkozhatunk a kínai éttermekben, de hát ettől is szép az utazás: ami akkor érdekes igazán, ha kénytelenek vagyunk túllépni a komfortzónánkon. Kínában mindig látunk, tapasztalunk valami újat, ami akár komikus, akár megdöbbentő, de egy biztos: mély nyomot fog hagyni bennünk az ország; és ha nyitottak vagyunk az újra, akkor pozitív élményként fogjuk mindezt megélni, mert a felszín alatt Kínában is hatalmas értékek rejlenek.

Ha tetszett a bejegyzés, igazán megtisztelnél vele, ha ránéznél a blog Facebook-oldalára is, azzal meg végképp, ha azt kedvelnéd is, ahol plusz képekkel és egyéb érdekességekkel is szoktam jelentkezni:

Utazó vagyok, nem turista Facebook oldal 

Köszönöm!