Hallottál már Saipan esetleg Tinian szigetéről? Tavaly novemberig én sem, pedig az Egyesült Államokhoz tartoznak, ráadásul a világháborúk idején is fontos helyszínek voltak. Január elején volt szerencsém egy teljes hetet az Északi-Mariana-szigeteken eltölteni és a mai napig nem értem, hogy hogyan lehet egy ennyire gyönyörű és paradicsomi hely szinte teljesen ismeretlen.
Saipan – az Északi-Mariana-szigetek központja – persze nem teljesen ismeretlen, kínai, koreai és japán turisták körében kimondottan népszerű. E népszerűséget viszont kizárólag a „főváros” hatalmas kaszinója élvezi (Kínában a kaszinók tiltva vannak), a strandok gyakorlatilag totál üresek. És nem csak a strandokon, de a természeti- és történelmi látnivalók körül sem igen futottam össze tömeggel, pedig látnivalóból akad bőven – a sziget kis mérete ellenére is. Ahogyan szebbnél-szebb strandokból sincs hiány.
Úgy tavaly novemberig én sem tudtam semmit a térségről. Egyedül a közeli Guamot ismertem, de az hivatalosan nem az Északi-Mariana-szigetek része. Saipan nevét korábban már hallottam valahol, de a térképen például nem tudtam volna elhelyezni, igaz, nem is nagyon kerestem. Mikronézia legendásan drága térség, már ami a repülést illeti. Akkor hogyan jött az utazás gondolata? Merülhet fel a kérdés. Nos, a decembert Kínában, a januárt pedig Vietnámban töltöttem (illetve azóta is Vietnámban vagyok) és már az út előtt eldöntöttem, hogy a két ország közé beillesztek valahol egy körülbelül egy hetes megállót. Az olcsó repülőjegyeket böngészve akadt meg a szemem az Északi-Mariana-szigeteken, ahová Hongkongból csupán ötvenezer forint körül volt a retúrjegy. Ilyen olcsó még sosem volt Mikronézia, úgyhogy nem sokat haboztam.
Az interneten nem sok információ található az Északi-Mariana-szigetekről, úgyhogy e bejegyzésben megosztanám tapasztalataimat. A koronavírus miatt kialakult helyzetre való tekintettel inkább fókuszálok a térség látnivalóira és a szigetekkel kapcsolatos benyomásaimra, semmint a gyakorlati információkra. Jelenleg nem lehet tudni, hogy a jövőben honnan lehet majd odarepülni és milyen áron, elérhetők lesznek-e még a relatíve olcsó szállások, stb. Ha ide készülsz és gyakorlati infók is kellenek, akkor keress nyugodtan, akár itt kommentben, de akár a Facebook-oldalamon is el tudsz érni.
Hol vannak az Északi-Mariana-szigetek?
Az Északi-Mariana-szigetek egy, az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó, tizenöt szigetből álló szigetcsoport Mikronéziában, Ázsia és Amerika között a Csendes-Óceánon. Guammal együtt (amely hivatalosan nem az Északi-Mariana-szigetek része) az Egyesült Államok legnyugatabbra fekvő területe. Saipan sziget a közigazgatási központ, a nemzetközi repülőtér is itt található; e mellett Tinian és Rota szigetek azok, amelyek repülővel egyszerűen elérhetők. Komp- vagy más rendszeres hajójárat nincs a szigetek között.
Számomra érdekesség, hogy ez által az USA lett az 50. meglátogatott országom. A lakosok amerikai állampolgárok és az utazáshoz is amerikai vízum (vagy ESTA) szükséges. Ettől függetlenül Saipan hangulata manapság nem kimondottan amerikai, sokkal inkább filippínó, ez alighanem az etnikai összetételnek köszönhető – többségben vannak ugyanis a Fülöp-szigetekről a történelem folyamán idetelepült vagy idetelepített lakosok.
Történelem dióhéjban
Muszáj néhány szót ejtenem a szigetek történelméről, ugyanis rengeteg relikvia maradt fent a világháborúkból és ezek annyira izgalmasak, hogy már csak ezek miatt is érdemes lehet ide utazni.
Az Északi-Mariana-szigetek több ország fennhatósága alá is tartoztak a történelem folyamán. Előbb a spanyolok gyarmatosították, akik a 19. és 20. század fordulóján eladták a területet Németországnak. Az első világháború idején azonban Japán megszállás alá kerültek, olyannyira, hogy a második világháború idején már Japán felügyelte egész Mikronéziát (például Guamot is elfoglalták, ami akkor már az USÁ-hoz tartozott). A második világháború folyamán viszont az Amerika vezette szövetséges erők visszafoglalták Guamot, Saipant és Tiniant, a régió három fontos szigetét.
Az egyik legfontosabb történés, hogy a Tinian szigeti légibázisról indultak útjukra a Nagaszakit és Hirosimát lebombázó atombombák. Ezek helye, illetve a tiniani légibázis fennmaradt épületei a mai napig látogathatók. A helyi múzeum szerint az apró Tinian a világ egyik legforgalmasabb reptere volt a második világháború idején.
Itt tárolták, majd tették a repülőre az egyik, Japánt lebombázó atombombát
Miért legyen Saipan nálad is bakancslistás?
Tele van látványos történelmi emlékkel
Számos relikvia maradt fent a háborúból mind a földön, mind a vízben. A leglátványosabbak talán a Saipan melletti vizekben lévő tankok, amelyekből három is van és sznorkelezhetők. Ráadásul nem „odatett”, hanem otthagyott tankokról van szó. Ezek mellett hajó- és repülőroncsok is fekszenek a mélyebb vizekben, merülni viszont sajnos nem volt időm.
A szárazföldön is léten-nyomon háborús emlékekbe botlik az ember, például több ágyú, bunker és egyéb korabeli épület is megtekinthető.
Az egyik legmegrázóbb történelmi emlékhely az „Öngyilkos Szikla” („Suicide Cliff”), amely az itt tömeges öngyilkosságot elkövető több ezer japán katona és civil lakos tragédiája után kapta a nevét. A jelentések szerint nem voltak hajlandóak megadni magukat az amerikai hadseregnek, inkább a mélybe vetették magukat a szikláról. Ilyen szikla egyébként kettő is van, az egyik a magasabb ponton található „Suicide Cliff” a sziget közepén, a másik pedig a „Banzai Cliff”, a part mentén, ahonnan a tengerbe ugrottak az emberek.
A strandok elképesztően szépek
Ez a szigetek elhelyezkedéséből talán egyértelmű kéne, hogy legyen, de engem még így is meglepett a strandok szépsége. Már csak azért is, mert szinte az összeset teljesen üresen találtam. Saipan vagy Tinian egyik strandja sem kimondottan híres, pedig az interneten mindig népszerű „A világ legszebb strandjai” és hasonló listákra igazán felférhetne néhány. Az egyetlen kivétel a Saipan lagúnájában található Managaha nevű apró sziget strandja (fehér homok veszi körbe az egész szigetet), ide átjárnak a turisták. A vízbe ennek ellenére kevesen mennek bele (az ázsiai országokban nem sokan szeretnek huzamosabb ideig a napon tartózkodni) és a turistacsoportok jellemzően egy kupacban nyaralnak; így nagyon egyszerű olyan szakaszokat találni, ahol nincs senki.
Íme néhány kép az általam meglátogatott strandokról:
Managaha sziget – Saipan lagúnáján belül
Obyan beach, Saipan – E strand érdekessége, hogy egyik végében egy világháborús bunker áll
Pau Pau beach, Saipan
Taga beach, Tinian
Tachogna beach, Tinian
Krammer beach, Tinian
Chulu beach, Tinian – ezen a strandon szállt partra az amerikai hadsereg a világháborúban
Bónusz – Saipan központjától, Garapantól délre a tengerpart mentén halad az autóút, s gyakorlatilag végig ilyen a part:
Itt repülhető a világ egyik legrövidebb repülőútja
Tinianra Saipanról 6 személyes kisrepülőgéppel lehet átrepülni, amely nekem odafelé 12, visszafelé 15 percet vett igénybe. A panoráma végig csodálatos és a jegy irányonként ötven amerikai dollárba került. Tinianra mindenképpen megéri átmenni, akár egy napra is. A sziget nagyon kicsi, viszont annál szebb!
Érdekesség továbbá, hogy Tinianon természetes „fúvólyukak” (angolul „blowhole”) is kialakultak a tengerparti sziklákban – ezek függőleges lyukak, amelyen keresztül az erős hullámok vizet „robbantanak” a felszínre, ottjártamkor gyakorlatilag 5-6 másodpercenként.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a vírus után hogyan alakulnak majd a repülőjegyek a térségbe. Ami biztos, hogy a kaszinó új és a hozzá tartozó hatalmas szállodakomplexum még meg sem épült teljesen, szóval alighanem a jövőben is igyekeznek majd csalogatni a távol-keleti vendégkört. Ez a repülőjegy szempontjából jó hír lehet.
Nekem gyerekkori álmom Óceánia, igaz, elsősorban Polinéziába vagy Melanéziába készültem (és készülök a mai napig), de a repülőjegyárak eddig mindig eltántorítottak az utazástól. Saipan nagyon pozitív meglepetésnek és egyben csodálatos bevezetésnek bizonyult! Ha ilyen áron repülhető lesz a jövőben is, búvárkodni nagyon szívesen visszamennék, de természetesen a többi szigetre/országra is nagyon kíváncsi vagyok.