30 év, 30 hatalmas élmény Ázsiából – íme az előző rész folytatása további 10 olyan élménnyel, amelyek a Te bakancslistádon is rajta kellene, hogy legyenek!

Ha netán lemaradtál volna az előző részről, íme röviden, hogy miről is szól ez a bejegyzés: a közelmúltban töltöttem be a 30. életévemet, amely érdekes módon szinte egybeesett fél éves ázsiai utam végével. Az út végeztével immáron nem  Kínába tértem vissza, mint ahogyan tettem azt az elmúlt évtized során, hanem haza, Magyarországra – hátrahagyva egy időre Ázsiát. Ennek fényében egyfajta számvetés is ez a bejegyzés, visszaemlékezés a legszebb élményeimre, Délkelet-Ázsiára, kedvenc régiómra fókuszálva. Ilyen még amúgy sem igen volt itt a blogon korábban.

S hogy miért Délkelet-Ázsia? Így is nehéz volt a 30, számomra legkedvesebb élményt összeválogatnom, ha idevenném még Kínát, Japánt, Indiát és a többi általam megjárt nem délkelet-ázsiai országot, akkor méginkább bajban lennék. Na meg Délkelet-Ázsia a kedvencem, tökéletes úticél lehet mindenkinek, míg például India nem feltétlenül nyeri el mindenki tetszését.

Ugorjunk is neki, íme további tíz, csodás élmény!

11. Egy „víz alatti vulkánban” búvárkodni Halmahera szigetén, Indonéziában

A turizmus által szinte teljesen felfedezetlen Halmahera szigete akkora benyomást tett rám első, 2017-es malukui utam során, hogy a szigetre 2018 elején is visszatértem. Halmahera hatalmas, és a viszonylag kis területű, de egyszerűen megjárható észanyugati részén is óriási a potenciál: van itt dzsungelen keresztül megközelíthető vízesés, világháborús japán bunkerek, egy sor idilli trópusi sziget, továbbá kettő vulkán is – ráadásul az egyik a tengerpart közelében, a víz alatt! Merülni is lehet benne, persze búvárközpont hiányában ennek leszervezése kevésbé gördülékeny, de nem megoldhatatlan – a szigeten ugyanis tudtommal egy divemaster él (további részleteket és a divemaster elérhetőségeit e bejegyzésben megtalálod). E merülőhely különlegessége a talajból feltörő hőforrásoknak köszönhető, amelyek egészen szürreálissá teszik az élményt. A látótávolság egy-egy ilyen kilövellésbe beúszva egészen kicsi, a meleg víz (40-50 fok) a „sima” tengervízzel keveredve elhomályosítja látásunkat. Leírás helyett nézd meg inkább ezen a videón, úgy jobban átjön az élmény!

Van néhány hasonló merülőhely a világban (például a fülöp-szigeteki Coron körül is lehet hasonló körülmények között búvárkodni), viszont ide már csak Halmahera szépsége és a többi látnivaló miatt is érdemes lehet ellátogatni!

12. Egy hétvégét sátrazva, szuper jófej helyiekkel eltölteni a Fülöp-szigetek egyik ismeretlen, gyönyörű szigetén

Calaguas a Fülöp-szigetek ismeretlen gyöngyszeme, egyesek szerint olyan, mint amilyen Boracay volt 20-30 évvel ezelőtt. Ez persze talán klisének hangzik és sok szigetre rámondták már, de az biztos, hogy Calaguast egyelőre elkerülték a nagy építkezések. Repülőtérnek nincs hely és az út hajóval úgy 3-4 óra a nyílt tengeren, úgyhogy már csak ez miatt sem lesz belőle új Boracay. A helyi utazók körében ennek ellenére már népszerű, főleg hétvégi kirándulóhelyként, amit kihasználva egy helyi cég sátoros, kis csoportos kirándulásokat szervez a szigetre. A korlátolt lehetőségeknek köszönhetően fura módon ez a legolcsóbb módja az utazásnak és egyben a legnagyszerűbb is! A csomag olyan programokat is tartalmaz, amit a cég hajója nélkül biztosan csak drágábban lehetne kivitelezni (például island hopping). A fülöp-szigeteki emberek ráadásul nagyon jó fejek, még az éjszakai eső által beázott sátrat is végül inkább poénnak éltük meg 1-1 sör után.

Megemlíteném, hogy Calaguas rendkívül egyszerűen kombinálható a közelben található Caramoannal, amely körül egy annyira szép szigetcsoport található, hogy azt néhányan Palawanhoz hasonlítják. Ezzel én is csak egyet tudok érteni:

13. Angkort három nap alatt kerékpárral körbejárni

Ezt a pontot alighanem nem kell magyaráznom: a blogon több ízben is leírtam már és ezzel nem vagyok egyedül, hogy a kambodzsai Angkor romvárosa egy csoda, amit mindenkinek látnia kéne. Angkort az alábbi közlekedési eszközökkel lehet bejárni: kerékpárral, motorkerékpárral, tuk-tukkal, autóval, netán autóbusszal. A legtöbben a tuk-tukos verziót választják, ezen ugyanis akár 3-4 ember is kényelmesen elfér, s ehhez képest az ár kifejezetten baráti (a rengeteg tuk-tuk miatt ráadásul annyira alkudozni sem kell). Én már kétszer jártam Angkorban, egyszer három napot kerékpározással töltve a templomok között; és ez az út sokkal mélyebb nyomokat hagyott bennem, mint amikor tuk-tukkal mentem körbe. Lassabban lehet haladni, de éppen ezért sokkal nagyobb az esélye, hogy minden impulzust mélyebben befogadjunk, amelyek közül kiemelném a helyi emberekkel való interakciót – útközben, de az egy-egy defekt miatti kényszerszünetek alatt is rengeteg helyi embert ismertem meg, s azzal sem árulok el nagy titkot, hogy a kambodzsai emberek hihetetlenül kedvesek és vendégszeretőek. Nekem nagyobb élmény volt ez, mint később tuk-tukkal „végigrohanni” egyik templomról a másikra. Legyen az kerékpárral vagy tuk-tukkal, a lényeg, hogy Angkort látni kell!

14. Sokévi tervezés után végre hajóval eljutni a Fűszer-szigetekre

A kelet-Indonéziában található Banda-szigetekről már azelőtt tudtam, hogy Ázsiába első ízben kijutottam volna, mégis, a nagy távolságok és az ezzel járó magasabb költségek miatt 2017-ig kellett várnom, hogy ide eljussak. De nagyon megérte! Néhány éve már a Lonely Planet is Indonézia legjobb helyei között tartja számon a „Fűszer-szigeteket”, ettől függetlenül hatalmas tömegek nincsenek – az utazás továbbra is némi tervezést igényel, ugyanis ide jellemzően nincsenek napi hajó- vagy repülőjáratok. A víz alatti világ csodás, akár csak a víz feletti: a gyönyörű természet mellett a gyarmati hangulat fantasztikus, és itt láttam életem egyik legszebb naplementéjét is.

Ha különleges hangulatra vágysz és nem gond némi kényelmetlenség út közben (pl. hosszú hajóút), akkor a Banda-szigeteknél nincs jobb választás, itt tényleg olyan, mintha 200 éve megállt volna az idő!

15. Vulkánt mászni Ternatén, Indonéziában

Nem vagyok egy hegymászó alkat, de mivel a tavalyi évi februári utamon volt két extra napom Ternate szigetén (változott a hajó menetrendje, amivel a szigetet elhagyni terveztem) és a sziget látnivalóit már nagyjából végigjártam, adta magát, hogy megpróbáljam a sziget fölé magasodó vulkánt megmászni. Gondoltam nem lehet annyira vészes, akár tengerszintről is lehet látni a csúcsát tiszta időben – hát, ennek ellenére több, mint 8 órámba telt az oda-vissza út úgy, hogy természetesen nem tengerszintről indultam. Ráadásul a csúcsra fel sem jutottam, ott ugyanis egy igen meredek szakaszon kell kisebb-nagyobb sziklákon mászni és félő volt, hogy nem érnék vissza időben, sötétedés előtt; a közvetlenül a csúcs alatti kráterbe/völgybe viszont feljutottam, ami csodálatos panorámát és komoly sikerérzetet jelentett. Azt már a vulkánra útban felfelé eldöntöttem, hogy nem leszek hegymászó (bár azóta még egy másik vulkánra is felmásztam, Szumátrán, sőt Nepálban is túráztam már magaslati körülmények között) és ott helyben a fáradtsággal küszködve nem gondoltam volna, hogy utólag ezt az élményt a kellemes emlékek között fogom magamban elraktározni, de a sikerélmény miatt tényleg megéri egyszer ilyesmire vetemedni! Hab a tortán, hogy Ternate egy gyönyörű sziget!

16. Ördögrájákkal úszni Wai sziget körül, Raja Ampaton, Indonéziában

Megjegyzés: a ráják gyors mozgása miatt értékelhető fényképet készíteni nem tudtam, viszont videót igen. A Kri szigetről szóló videómban megnézheted! 

Több nagyszerű élményem is a vízhez kötődik, igaz a mondás, miszerint a víz alá bukva egy másik világba nyerhetünk bepillantást. Hatalmas élőlényekkel való találkozás azt hiszem mindenki számára maradandó élményeket jelent, legyen az akár egy afrikai szafari elefántokkal és oroszlánokkal, vagy akár egy bálnales mondjuk Izlandon. Az ördögráják szintén igen méretes élőlények és sajnos egyre kevesebb helyen lehet velük találkozni. Sokfelé jártam már a trópusokon, de ördögráját eddig csak Raja Ampaton, Wai sziget közelében láttam, viszont itt egyszerre hatot is! Talán mondanom sem kell, de az a néhány óra eddigi utazásaim egyik fénypontja volt.

Megjegyezném hogy nem az ördögrája a legnagyobb élőlény, amelyet vízben láttam: a Fülöp-szigeteken úsztam már együtt cetcápával, viszont az ottani körülmények etikai szempontból igen csak vitathatóak (az állatokat konkrétan etetik, mint egy állatkertben, ráadásul több hajónyi embert „eresztenek” az állatokra egyszerre), ami sokat rontott számomra az élményen.

17. Full Moon Party Koh Phanganon, Thaiföldön, ráadásul kétszer

Ez egy kicsit más jellegű élmény, de élmény mindeképpen – fiatalon Thaiföldön engem elsősorban a bulihangulat fogott meg. Thaiföld előtt jártam már például a Fülöp-szigetek több szigetén is, és össze sem lehetett hasonlítani, amit a két országban tapasztaltam: míg például Boracayon kristálytiszta víz fogadott, addig a Krabi melletti Ao Nangon konkrétan nem láttam a lábfejemet a térdig érő vízben, annyira zavaros volt a víz. Nem mondom, hogy Thaiföldön minden strand ilyen (sőt, ez is már 9 éve volt, azóta változhatott), de számomra a strandok összességében felejthetőek (nem csak Ao Nangon jártam) akár a Fülöp-szigetekkel, akár Indonéziával összehasonlítva.

A thai partihangulat viszont páratlan Délkelet-Ázsiában, sőt, lehet, hogy az egész világon! Thaiföldön nem kell sokat keresni, ha olcsó koktélra és hangos zenére vágyunk, s az árak még fiatalon, sok pénz nélkül utazva is lehetővé tették a szórakozást. Még a híres Full Moon Party is belefért, a tengerparton megrendezett bulik legnagyobbika, amely körül hatalmas ugyan a hype (én még kínai turistacsoportot is láttam!), de népszerűségét mutatja, hogy manapság már rengeteg helyen próbálják másolni, több-kevesebb sikerrel. Ha fiatal vagy és utazás közben bulizni is szeretnél, akkor Thaiföld a tökéletes választás!

18. Luxuskörülmények között lakni Koh Samuin és Phnom Penhben

A közel egy évtizedes „ázsiai” kiküldetésem alatt több száz, sőt, nem kizárt, hogy ezernyi szálláson megfordultam már, ezek közül mindössze három volt olyan, amire rá merném aggatni a luxus jelzőt. A blog fő profilja az olcsó utazás, számomra ugyanis többet jelentenek az élmények, mint, hogy azokat milyen körülmények között élem meg. Na meg korábban pénzem sem volt arra, hogy azt „szórjam”. Én inkább elmegyek egy egyhónapos útra egyszerű szállásokon megszállva, mint hogy egy hétig dőzsöljek valahol. Több olyan helyen is jártam már, ahol nem volt kereskedelmi szálláshely (nem, hogy választani lehessen olcsó és drága között!), de azért természetesen hébe-hóba jól esik, ha nem csak hideg víz folyik a csapból vagy netán akad légkondicionálás is a hőségben. Főleg, ha a kényelmes szállás nem is kerül nagyon sokba! A Koh Samui szigetén található Charming Fox, illetve a Phnom Penhben található Sim Boutique Hotel szolgáltatásait is nagyon jó áron tudtam igénybe venni (utóbbi még most is körülbelül 40 amerikai dollárba, azaz kb. 11 ezer forintba kerül egy éjszakára, két főre) és természetesen óriási élmény volt egy tetőtéri medencében kipihenni az aznapi városnézés fáradalmait. Délkelet-Ázsiában nagyszerű árakat lehet kifogni, általánosságban elmondható, hogy szinte az összes országban nagyon jó ár-érték arányt tudsz kapni a pénzedért!

Élményekre továbbra is szívesebben fogok költeni, mint kényelmes szállásra és bár a luxushotelek is élményt jelenthetnek, azért a továbbiakban is az olcsóbb szállásokat fogom preferálni, nekem sokkal többet nyom a latba, hogy az esetlegesen megspórolt pénzen a jövőben több helyre is el tudjak majd még jutni, mint, hogy egy út alkalmával dőzsöljek.

19. Bagan üres templomait végigjárni, Mianmarban

Angkorhoz hasonlóan Bagan romjainak grandiózussága (több, mint kétezer kisebb-nagyobb templom található Bagan körül!) is egy olyan élmény, amit mindenkinek át kéne élnie egyszer az életben. Pláne most, amikor kevesebb külföldi látogató utazik Mianmarba, mint a korábbi években bármikor! Ez alighanem a közelmúlt politikai problémáinak köszönhető (ezekből ottjártamkor külföldi látogatóként nem lehetett érezni semmit!), továbbá a ténynek, mi szerint az országot már sokan megjárták és mivel a látogatható részek száma korlátozott, ezért sokan nem járnak vissza. Az országban nagyon kevés külföldi utazóval futottam össze a két hét alatt, amit Mianmarban töltöttem. Bagan így aztán pláne óriási élmény volt, a legtöbb templomban egyedül voltunk párommal és barátommal, aki csatlakozott hozzánk utunk mianmari szakaszára. Véleményem szerint Angkor önmagában nagyobb építészeti csoda, viszont ott lehetetlen, hogy valamelyik templomnál ne legyen tömeg – Baganban nem hogy tömeg, de látogató is alig volt!

20. „Csípésmentes” medúzákkal úszni Misoolon, Indonéziában

A Raja Ampathoz tartozó Misool már a korábbi listára is felkerült, hiszen engem lenyűgözött a körülötte lévő szigetcsoport szépsége. A szépség azonban nem minden: az egyik legmélyebb benyomást számomra a „medúzás tó” jelentette, amelynek különlegessége, hogy a tengerből levált tóban olyan medúzák ezreivel lehet úszni, amelyeknél a fejlődés folyamán nem alakult ki a csípésért felelős szerv, ergo nem csípnek. A lista első helyéhez, a víz alatti vulkánhoz hasonlóan ez is egészen szürreális egy élmény, amit inkább nézz meg videón, úgy inkább átjön ennek a hangulata. A videót ide kattintva tudod megnézni.

Ez lenne tehát a második tizes lista, hamarosan jön az utolsó rész, ne maradj le arról sem!

Ha még nem tetted volna meg, kövess Facebookon, Instagramon és Youtube-on is, hogy ne maradj le semmiről!  Várlak vissza a következő résszel!